Esztergom és Vidéke, 1896

1896-04-05 / 28.szám

7- §• A törzskönyv. A rendőri őrség létszámáról a főkapi­tány által törzskönyv vezetettik. Ezen törzskönyvbe a netaláni változások, valamint dicséretek és büntetések is be­vezetendők. 8. §. Rangfokozat. Esztergom sz. kir. város rendőrszemély­zetének rangfokozatai a következők: 1. 2 rendőr-biztos, 2. 3 rendőr-tizedes, 3. 8 első osztályú közrendőr, 4. 12 másodosztályú közrendőr. A hivatalszolgák nem tartoznak ugyan a szoros értelembe vett rendőrök közé, de ugyanazon fegyelmi szabályok alatt állanak, mint a rendőrök, s ezen szabá­lyok általános intézkedései rájuk is kö­telezők. 9. §. A rendőrbiztosok rangját az egyenruha gallérján egy arany-rózsa, a rendőrtize­desekét 2 posztó-rózsa jelzi. 10. §. Előléptetés. A rendőrök előléptetésére a rendőrfő­kapitány illetékes. Az előléptetés függ a'szolgáláti idő tar^ tárnától, a képességtől, józan magaviselet­től, a buzgó és eredményes szolgálat által kivivott érdemektől, (Befejező közlemény következik.) O A városi tisztújítás. Aki a városi hivatalokra hirdetett pályázat iránt érdeklődik, fáradjon el a városházára, ott megtalálja a kifüggesztett hirdet­ményt. Érthetetlen takarékoskodásnak tartjuk a tanácstól, hogy e közérdekű és fontos hirdetmény hirlapi közzétételét fölöslegesnek tartotta. Pályázat van kü­lömben hirdetve 1. polgármesteri, 2. egy gazdasági tanácsosi, egy mérnöki, egy erdőmesteri, 3. városi ügyészi, 4. egy számvevői, egy házi pénztári pénztár­noki, 5. egy adópénztári pénztárnoki, 6. egy levéltárnoki, egy házi pénztári s egy adópénztári ellenőri, 7. egy közgyámi s kórházbiztosi,8. egy I. osztályú számtiszti, 9. egy kataszteri nyilvántartói, egy rendőrfogalmazói s egy I. osztályú vég­rehajtói, végül 10. egy rendőrirnoki és egy levéltári segdéi állásra. Az uj szer­vezési szabályok értelmében a törvényes kvalifikáció mindenkitől megköveteltetik. O Az uj kórházi főorvos. Andrdssy -János alispán Lipthay János megyei fő­orvos ajánlatára a legtöbb kvalifikáció alapján kórházi főorvossá dr. Gönczy Bélát nevezte ki. O A banderiális bizottságnak tegnap ülése volt, amelyen Reusz József taka­rékpénztári igazgató bejelentette, hogy nagy elfoglaltsága miatt a diszbandérium­ban nem vehet részt. O A villamos világítás. A villamosan világitott városokban járt tanulmányozó bizottság előadója már elkészítette ter­jedelmes és beható jelentését s jelenleg a bizottság tagjai között hozzászólás céljából körözteti. Legközelebbi számunk­ban módunkban lesz az érdekes jelentést bőven ismertetni. Q Feloldott zárlat. A földmivelésügyi miniszter tudatta a megyei törvényható­sággal, hogy az osztrák kormány a ra­gadós száj- és körömfájás miatt Magyar­ország egyes törvényhatóságai, illetve az egész Magyarország ellen fentartott forgalmi korlátozásokat, illetve kiviteli tilalmakat hatályon kivül helyezte. Egyidejűleg azonban a hasított körmű állatoknak (szarvasmarhák, juhok, kecs­kék, sertések) egész Ausztria területére való bevitelét Árva, Baranya, Békés, Gömör-Kishont, Hont, Nógrád, Pest­Pilis-Solt-Kjskun, Pozsony, Vas és Zala­megyék és Sopron és Újvidék városok területéről megtiltotta. Q Elmarasztalt iskolaszék. A kultusz­miniszter a nyergesujfalusi katolikus iskola iskolaszékét az általa megrendelt iskolaépitési tervek költségeiben harmad­fokulag elmarasztalta. — Semmi; pakoltam. Nagyon dlnnye­szagu már a város, utálom a dinnyesza­got. Ismeretlen arcokra, más levegőre vá­gyom. Elmegyek valahová nyaralni, menj te is pihenni, édes . . . II. És Tarnay Béla elment, mert az asz­szony ugy parancsolta. A hipnózis erős volt és tartós. A vasúti pénz tár szűk vas­kó rlátai között szorongva egy különös, ismeretlen helynév csendült meg a fülé­ben. Nem gondolkozott sokáig, oda vál­tott jegyet. Csak a mikor huszonhat órai út után az utolsó állomáson elővette a sárga jegyeket, rezzent össze. — Az édes anyám van ott! Az édes anyja, aki négy hónap óta most jutott először az eszébe. Az ezüsthajú, szelíd arcú matróna sirva ölelte magához. — Jó fiú vagy. hogy eljöttél . . . Milyen sápadt vagy, fiam! A tékozló fiú megadásával alázatosan csókolgatta az anyja ráncos, öreg kezét. — Hamar megpirulok meletted anyám. És a gázlángok sárgaságában meghal­ványult, elfonnyadt arca pirulni kezdett hamarosan. Csodálatos változás állott be a lelkében. Már az első héten az egye­nes, egyszerű lelkű, fekete* főkötős úri­asszony mellett végtelen undorodás fogta el önmaga, múltja ellen. Mint a részeg dobzódása éjjelére, bosszús szégyenkezés­A társaságból. * A Kaszinó rendkívül érdekesnek Ígér­kező húsvéthétfői előadására: a Papa­geno-ra, már szétküldötték a meghívókat, amelyekben a kis mükedvelőcsapat kö­vetkezőképpen búcsúzik a közönségtől : Mélyen tisztelt közönség! Midőn jelen előadással az évadot befejezzük, el nem mulaszthatjuk azon szép pártolásért, mélyben vállalkozásunkat részesítették — forró köszönetünket kifejeznünk. Igyekezetünk a jövőben is oda fog irá­nyulni, hogy ami kedves közönségünk­nek minél többször szerezzünk élvezetes estélyeket! A viszontlátásra ! * Dr. Strössner Ödön fővárosi orvos, Marosi Lujza kisasszony vőlegénye, a Vígszínházhoz orvosssá neveztetett ki. Őszinte szívből gratulálunk. * Hárfamüvésznők Esztergomban. Ér­dekes hangverseny lesz április 14-én a Pürdő-venáéglő nagytermében. A két hires bécsi hárfamüvésznő: a Karmienszka­nővérek ugyanis, akik két évvel ezelőtt háziezredünk egyik hangversenyén már tömérdek tapsot kaptak városunk zene­értő közönségétől, hossabb magyaror­szági hangverseny-tourneéra indultak s városunkat is útba ejtik. Azt hisszük. nem szükséges külön felhívnunk a kö­zönség figyelmét e ritka műélvezetre. Jegyek az estélyre már most is elő­jegyezhetők Brutsy Gyula ur díszműáru­üzletében. sel gondolt vissza a boszorkány-barlang bűnös homályára. A nyolcadik napon tiszta, egészséges fejjel ébredt fel. És ettől a naptól fogva kellemes, teljes tét­lenségben töltötte minden idejét. Órákig sétálgatott a szikrázóan fehér parti homokban és mint gyermekkorában a kagyló bugását, gyönyörrel hallgatta a hullámok ritmikus muzsikáját, A sárga verőfény üdítette, mint valami erősítő langyos fürdő. Érezte, mint bizsereg végig megrokkant, elpuhult testén a tisztulás hatalmas processzusa. Felgombolta kabát­ját, hadd járja jobban át a hősöket és szenteket nevelő nyers, erős tengeri levegő. Örült minden habgyürünek, amely a szik­lás partról megpuhulva hempergőzött vissza. — Visszamegy, ahonnan jött. Ugy tesz mint én . . . A régi, lapdát kergető gyermeknek érezte újra magát. Olyan volt az egész napja, mint az a ritka, felejthetetlen perc, a melyikben az ember elhiteti magával, hogy nem gondolkozik semmiről és nem történik az egész világon semmi. Harmadik hete időzött már a kis né­met fürdőcskében, a mikor egy este meg­állott a lisztszinü, morzsaszemü tengeri fövényen: — De ma történni fog valami! És mint a leselkedő vadász, óvatosan körülnézett. Ötven lépésnyi távolságban fiatal leány álott a digue-n. Gyönge, tö­Olvasóinkhoz. Mai számunk az utolsó, amelyet még mutatyányszámképen küldünk szét. A következő, április g-iki szám elfoga­gadása, mint azt már előre is jelentet­tük, kötelezővé teszi az előfizetést. Egy­úttal felkérjük vidéki előfizetőinket, hogy előfizetésük megújítása iránt minél előbb intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap küldése fenakadást szenvedjen. Tisz­telettel. A kiadóhivatal. — Húsvét. Csöndesen, eseménytelenül, mint az ájtatosságok időszakai rendesen, folyt le a nagy hét városunkban. Imád­kozással, templombajárással teltek el a napok s a hátralevő időt családja köré­ben töltötte mindenki. A családi körben, amely e napokban majdnem minden ház­ban megnövekedett az ünnepekre haza­szállingózott tagokkal. Különösen nagy közönsége volt a belvárosi plébánia­templomban tartott nagypénteki lamen­tációnak, amelyen a Katholikus Kör dalárdája énekelte a Miserere-t. A szó­lókat Czenczik János, Eitner Elemér és Feigler Károly urak adták valóságos művészettel elő. A mai feltámadáson legtöbben voltak a plébániatemplomban, ahol a városi tisztikar, és a Baziliká­ban, ahol a katonaság jelent meg hiva­talosan. — A primási udvar tagjai a húsvéti ünnepekre a fővárosba utaztak. — A nagycsütörtöki lábmosás. A bu­davári Mátyás-templomban Vaszary Ko­los hercegprímás végezte a lábmosást. A főpap az „Ecce sacerdos magnus" hangjainál vonult a szentélybe s erre megkezdődött a mise, amelyen a her­cegprímás pontifikált. A segédlet tagjai voltak : dr. Kohl Medárd primási titkár, Bogisich Mihály esperes-prépost, Kano­vich Béla apátplébános, Klinda Teofil főszentszéki jegyző, dr. Waltér Gyula és báró Gudenus udvari papok, Krizsán papnöveldéi aligazgató, dr. Nemes Antal és több káplán. Mise után következett a lábmosás szertartása. A szentélyben uj ruhában öltözötten ült tizenkét aggas­tyán. A hercegprímás mind a tizeuket­tőuek megmosta a lábát. A szertartás után mindegyik &gy-^gy tizkoronát rékeny, szürkeruhás leányka. A tengert nézte a messzeségbe vesző hosszú, "vágya kozó tekintettel. Nem volt szép, sovány volt, a haja bágyadt homokszínű. De a szeme becsületes, hű kutyaszem, a kes­keny, beszívott ajka, kicsi, édes leánysz'áj, a milyenen nem férhet ki gonosz szó. Sokáig nézte őt. És egyre élénkebben érezte, hogy ezt az egész jelenetet vala­mikor réges-régen látta, vagy álmodta már. A langyos augusztusi estét, az elpihent fehér tengert, a szürkeruhás leányt, min­dent, mindent . . . — Ilyen piros napernyő volt a kezében ! — ismételgette magában, majd hozzá tette — Ö is vár valakit! Ü És egyszerre nevetséges, "örvendő ha­tározottsággal konstatálta: — Engemet vár. Másnap már ismerősök voltak. Buda­pesti leány volt, egy ügyvéd leánya. Há­mor Ágnesnek hívták. Ágnesnek, mint a keresztény legenda szüzfehér hősnőjét. Átlátszó, fehér lélek volt ő is, akinek arca hű, igaz reflexe minden goudolatának. Az ideális, hatalmas ellentét mélyen megkapta gyógyuló, üres lelkét. Mitikus tisztelettel bámulta a leányt, aki örülni tud egy paj­kos mókusnak, egy piros szalagcsokornak és aki minden este imádkozik. És amióta 1 ködös, erősen feltárt barna szemébe egy­ezer hosszasan belenézett, egész lénye jbeleszakadt annak titkos mélységébe. Augusztus utolsó napjaiban a fürdő­igazgatóság éjjeli ünnepet rendezett. A fáradt mamák a terraszon maradtak, ők meg karonfogva lassan, édes bágyadt­sággal sétálgattak az olasz lampionok misztikus zöld pislogásával bevilágított sűrűségben. A leány lehunyta szemét. — Annyi gyönyörűséget találok ebben az éjszakában, hogy szinte bűnnek érzem ... . Tarnay hozzá simult. *— Lássa, ez a sok ember itt mind unatkozik körülöttünk. Az éjszaka csak nekünk ilyen csodálatosan szép . . . A leányka bájos, ravasz kíváncsiság­gal kérdezte : — Miért Béla? És felnyitotta a szemét, hogy a kísé­rője bele nézhessen. — Mert szeretjük egymást! '. . . Ágnes mosolygott és intett pici fejével. Diadalmas, kitörő örömmel súgta : — Azért ! Éjszaka volt, már a mikor a Hotel du Nord társalgójába visszatértek. Tarnayné tréfás pirongatással fogadta fiát : — Hol kószáltatok ilyen sokáig ? . . Azt hittem, már elvesztél az éjszakában. Béla magához húzta a piruló leánykát. — Nem vesztem el, sőt találtam vala­kit mama. Egy leányt — neked. III. A dinnyeszezón elmúlt, szőlőérés ideje következett. A Stefánia-ut poros, szürke tartalmazó erszényt kapott s délben a plébánián megvendégelték őket. A nagy­pénteki istentiszteleten ismét a herceg­prímás pontifikált. — Szent István. Negyvenötezer iskolá­ban fogják a milléniumi ünnepségek al­kalmából dr. F'óldváry István városi fő­ügyésznek, lapunk kitűnő munkatársának Szent István czimü gyönyörű versét el­szavalni, amelyet mai tárcánkban mu­tatunk be olvasóinknak. A kultuszmi­niszter ugyanis az ország összes isko­láiban május 9-én tartandó milléniumi ünnepség programmjába e költemény szavalását is felvette. A jelestollu mun­katársunkat ért kitüntetéshez természe­tesen mi gratulálunk, első sorban leg­őszintébben és legmelegebben. — Ájtatosság. Az esztergomi Oltár­egylet jövő vasárnap, f. hó 12-én tartja nyilvános istenitiszteletét a vízivárosi zárdatemplomban. Szent mise van : 7, 8, 9 10 órakor és d. u. 5 órakor szent be­szed és litánia. — Kinevezés. A pénzügyminiszter az esztergomi adóhivatalhoz ideiglenes mi­nőségű adótisztté Gyurtsy Sándort ne­vezte ki. — Az esztergomi villamos vasút. Meg­írtuk annak idején, hogy Szegedy Sán­dor párkányi földbirtokos egy az esz­tergomi vasúti állomástól a párkány­nánai vasúti állomásig vezetendő villa­mos vasútra engedélyt kért a közleke­désügyi minisztertől. Mint most értesü­lünk, a miniszter az engedélyt megtagadta azzal a megokolással, hogy az uj híd nem elég széles ilyen célra. — A kiállításból. Az ezredéves ünnep­ség alkalmából rendezendő székesfővá­rosi tanügyi-kiállitás rendezésével vá­rosunk jeles fiát: Walter Károlyt bízta meg a székesfővárosi tanács VII. (tan­ügyi) osztálya. — Orvos ós bányamester. A mult hé­ten járt városunkban egy ismeretlen uri ember, aki magát orvosnak mondotta, felkereste legtöbb „kollégá"-ját s min­denféle mesével pénzt csalt ki vala­mennyitől s amikor a viharos felhők nagyon tornyosulni kezdettek a feje fö­lött, odébb állott. Akkor nem tudták merre vette útját, azóta azonban kide­rült, hogy legelőször Süttőre látogatott el, ahol természetesen szintén mindjárt kollégáját kereste fel: dr. Deutsch Ár­min orvost. Ott dr. Kohl-n&k mondotta magát, elmesélte, hogy tiz évig volt katonaorvos Olaszországban, de haza­vágyott. Dr. Dfutsch egy forintot adott neki s szállást és vacsorát rendelt szá­mára a Holdampf-féle korcsmában. A jö­vevény ott feladott egy sürgönyt Navratil

Next

/
Oldalképek
Tartalom