Esztergom és Vidéke, 1896

1896-03-22 / 24.szám

ama kihágásoknak megakadályozása, melyek többnyire engedélyezett jo­gok és előnyök leple alatt követtet­nek el. Ezekhez számítjuk : az erdei termékeknek tiltott időben és külö­nösen éjjel történő fuvarozását ; a tiltott legeltetést; a döntési, közelí­tési és szállítási szabályok meg nem tartását ; a tiltott utakon és helye­ken való járáskelést; a fajzási vagy másnemű szolgalmak gyakorlását til­tott időben, helyen, módon és eszkö­zökkel; az erdőben, vagy annak kö­zelében engedély nélkül való tüze­lést és az erdei tüzekre vonatkozó rendeletek elmulasztását stb. stb. Hosszan tartana, ha mindazon er­dővédelmi jelenségekről megemlé­kezném, melyekre egy rendszeres erdőgazdaságban figyelni szükséges és pedig nemcsak azért, mert a közvetlen veszteségek megakadályo­zása részben egyéni, részben erkölcsi kötelesség, de — és különösen azért, mert a törvénynek paragrafusai vannak az erdőbirtokos ebbeli mu­lasztásaival szemben. Es tapasztalat­ból mondhatom, hogy nagyon taná­csos ezen paragrafusokból éberen őrizkedni, mert a velők, — sokszor csekélységnek látszó okok révén — történő Összeütközés is évekre, sőt évtizedre kiható anyagi vesztesége­ket és kellemetlenségeket szül, amire számtalan példát lehetne felhozni. De hasonlítsuk össze a helyzet megvilágítása kedvéért a jelen álla­potokat a tervezet kivételében rejlő előnyökkel. Rövidség kedveért ezt azon szerény véleményemnek kije­lentésével teszem meg, hogy Esz­tergom város erdőgazdaságának je­lenleg fennálló főhasználati és érté­kesítési viszonyai között az erdővé­delem előbb leirt törvényszerű kö­vetelményeinek eleget tenni teljes lehetetlenség, — míg az erdei ter­felfedezést közleni, az sem czélom, hogy a számtalan csillagászatiam munkákból egészen elvont s az e tárgygyal nem foglalkozók előtt egészen érthetetlen dol­gokat tudományos alakban közöljök, ha­nem kitűzött feladatom elérése czéljából csak az lebeg szemeim előtt, hogy a mit a csillagászatnak-nak nevezettt tudomány­nál csupán hosszas tanulmányozás, meg­kívántató előismeretek mellett, fárasztó mennyiségtani számitások alapján lehetne megérteni és felfogni, azt oly alakba ön­teni iparkodjam, hogy minden előta­nulmány nélkül nemcsak megérthető­vé, hanem egyszersmind szórakoztató­vá, élvezhetővé alakítsam s ily uton ama nagy kincseknek némileg birtoko­sává tegyem olvasóimat, mely kincseket évszázadok, hogy ugy mondjam évezre­dek óta gyűjtenek halomra a világon ad­dig élt bölcs és fáradhatlan csillagászok és természettudósok. — Ig az > hogy e kincsekkel a valulakérdés még mindig nem menne előbbre, nem lenne több ala­punk a quotakérdésben sé osztrák szom­szédjainkkal szemben engedékenyebb po­litikát folytatni, mert hisz a tudomány kincsei betűkből állanak s az őket ki­böngészőnek is vajmi kevés anyagi hasz­not hoznak, s látszólag közvetlenül más­nak se, de ne feledjük, hogy világrészek felfedezése, mezőgazdaságunk előrehala­dása, technikai vívmányaink, de sőt az egész újkori czivilizáczió a csillagászat előrehaladásával jár karöltve, ebből me­mékeknek házilagos és raktári keze­lése és értékesítése mellett az erdő­védelem igen fontos és terhes fela­datával járó nehézségek a minimumra szállanának alá. Ez olyan tény, melynek kétségte­len valódiságát a szakember azonnal belátja, de amelyről a lajkust meg győzni csakis tapasztalati adatok bemutatásával és bizonyitgatásokkal lehet, amibe én jelenleg nem bo­csátkozhatom. Bármily szakember megadja e kérdésre a felvilágosítást. Tehát a kitűzött czél egyik üdvös jelensége az előbbiekben nyilvánulna; másodsorban a polgárság közvetlen érdekeit képviseli, amenyiben az erdei termékeknek legigazságosabb elosztására vezet. Ennek rövid ma­gyarázatául megjegyzem, hogy a raktári kezelés olyan, mint a keres­kedelmi czikkeknek bolti értékesí­tése, csakhogy a városnak módjában van azt még sokkal kényelmesebbé tenni az e téren szokásban lévő különféle intézmények által. Es végül bátorkodom megemlíteni még az is, hogy a raktári kezelés által, — ha a fuvaroztatás és raká­solás házilag történik, — elébb — utóbb anyagi haszonnak is kell je­lentkeznie, mert a városnak módjá­ban van az, hogy legalább is válal­kozói nyereséget produkáljon. Lehet, hogy ez mindjárt az első években nem következik be, mert a kezde­ményezés kétségtelenül befektetése­ket igényel, de meggondolandó, hogy egy városnak olyan erkölcsi előnyökért, aminőket erdőgazdálko­dásának ilyetén szabályozása által elér, áldozatokat hozni kötelessége még akkor is, ha anyagi recompen­satíóra nem számithat. Ezután pedig előadott szerény nézeteimnek befejezésül megjegyzem, hogy ezekkel nem szándékozom ritik alapjukat, ennek köszönik létüket, ebből fejlődnek tovább. Kiben ne volna meg tehát a jó akarat e hatalmas tudomány legérdekesebb, de egyszersmind legszükségesebb fogalmaival megismerkedni, ki ne venné szívesen tu­domásul sok, talán előtte rejtélynek látszó dolog érthető magyarázatát, s kit meg ne lepnének, ki ne fejezné ki csodálko­zását a fölött, hogy a nagy mindenség határai fogalmunkon kivül fekszenek s hogy mi ahhoz egy parányi porszem, elenyésző csekélység vagyunk milliárdnyi szerves és szervetlen, élő és élettelen anyagainkkal együtt! És hiszen az ember, ez a végtelen kicsi, múlékony teremtmény, hogy ma­gát tájékozni tudja, hogy megnyugodhas­son, nem-e a mindenségben keres egy pontot. Gyönge teste nem a földön, de azon tul szerez biztos megnyugvást. Avagy az idő maga, melyeket szakokra beosztva életünk örökös kísérőjévé tet­tünk, nem a nagy mindenség, az égites­tek s világító napunk tüneményei, mun­kái által alakul-e ? De kit is ne érdekelne a nagy min­denség s ennek már szemlélése is, vájjon kinek ne nyújtott volna már élvezetet ? Titkainak kifürkészése pedig csak gyö­nyörrel töltheti el kebleinket. Hozzá kezdek tehát és bátorkodom becses figyelmüket tisztelettel kikérni s ha hölgyeink szemeibe, e ragyogó csillagokba órák hoszszáigf tudunk elme­senkit sem meggyőzni, mert ahhoz még tapasztalati adatokkal, bővebb magyarázatokkal és mindenekelőtt a város erdőgazdálkodási jelenségeinek részletes előadásával kellene szolgál­nom, ami az én feladatomat nem képezheti már csak azért sem, mert czélom csupán az volt, hogy az e tárgyban határozatra hivatottak fi­gyelmét felkeltsem s a kérdés iránti érdeklődésüket fokozzam. A többi­ekre nézve pedig eme czélom sike­rének reményében azt a legjobb tanácsot adom, hogy hozandó hatá­rozataik alapjául keressenek élő példákat és gyakorlati adatokat azon városoktól, melyek a nálunk még csak tervben lévőnek sem mond­ható erdőgazdasági szabályozatokat, átalakításokat régen ténynyé valósí­tották. Ilyen város igen sok van, oly sok, hogy ha városunkban e tárgy iránt anynyi önzetlen érdeklődő lenne, úgy hamar dűlőre jutnánk. . . a . . . . z . . ' Városi szabályrendeletek. v. • Esztergom, március 21. A bérkocsi-iparra vonatkozó uj városi szabályrendelet befejező részét itt közöljük : VI. FEJEZET. A bérkocsi-közlekedés rend­j érői. - 30. §. ­A hajtás, valamint a szemközt jövő kocsik előli kitérés balra történik. Üres jármű a megrakottnak, hegyről jövő a felmenőnek kitérni köteles. Meredek lej­tőn csak a dörzsfék alkalmazása mellett szabad lehajtani. Eléhajtani csak akkor szabad, ha a megelőzni kivánt kocsi lé­pésben halad, kocsi szemben nem jön, az ut elég széles, s a megelőzni kivánt jármű, előtt a bérkocsi számára elegendő tér kínálkozik. Temetések alkalmával, vallási és más ünnepélyes körmenetek­nél a meneten keresztül hajtani tilos. - 31. §, ­Csak lépésben szabad hajtani: utcake­resztezés, ftgyik utcából a másik behaj­rengni, egy futó pillanatot vetni a vég­telen mindenségre s az ő csillagaira, reménylem, szintén nem tarthatjuk any­nyira unalmasnak, hogy ez alatt elál­mosodnunk kellene. Igaz ugyan, hogy azon csillagok, me­lyekről e helyen egyet-mást elmon­dani szerencsés leszek, csupán szelíd fényükkel, ragyogásokkal kötnek le minket, nem ugy mint hölgyeink csil­lagai, melyek olyan sokat mondók s oly változatosak, de azért igen csalódnék az, ki (ha szabad magam igy kifejezni) az én csillagaimban csupán csak fényt ke resne s nem egyebet is. De ugy látom, hogy azok a más al­kotású csillagok engem is később juttat­nak tárgyamhoz; pedig ígéretem volt, hogy azok lehető kielégítését tűztem ki feladatul jelen cikksorozatomban, kiket komoly tárgy érdekel inkább. Ezeknek előrebocsátását tartottam szük­ségesnek és most térek tárgyamra. Dr. Sárváry Ferenc. tás, házakba be, vagy házakból kihajtás, továbbá nagy köd alkalmával. — 32. §. — A gyalog járdára hajtani, s ott meg­állani tilos. — 33. §. ­A jelen fejezet határozatai, illetőleg intézkedések áthágása a IX-ik fejezet­ben foglalt határozmányok szerint bün­tetendő. VII. FEJEZET. A bérkcsik hatósági kirende­léséről. - 34. §. ­A bérkocsiknak ápril hó 1-sejétől szep­tember hó végéig reggeli 6 órától, esti 9 óráig, október hó 1-sejétől, március hó végéig reggeli 7 órától esti 8 óráig vál­takozó sorrendben állomáson kell lenniök. A párkány-nánai pályaháznál egész éjen át szükség lévén bérkocsikra, a rendőri hatóság időszakonként meghatározza a most emiitett helyen megjelenni köteles bérkocsik számát és minden egyes bér­kocsira nézve a megjelenés helyét és idejét. Ezen kötelesség akkép osztandó meg kocsiszám szerinti sorrendben a bér­kocsi tulajdonosok között, hogy abban mindenki egyformán vegyen részt. - 35. §. ­Ha a város egy, vagy más pontján valamely oknál fogva kivételesen bér­kocsikra, vagy bérkocsik nagy számára szükség lenne, a rendőrhatóság a kiren­delés jogával élhet. - 36. §. ­A jelen fejezetben alapuló rendőrségi meghagyások nem teljesítése a IX-ik fe­jezet értelmében büntetendő. VIII. FEJEZET. A viteldíj szabályról. — 37. §. — A viteldij a következőleg állapittatik meg : A bérkocsik használatáért': a) az első negyedórára 30 kr. b) félórára 40 kr. c) 3 / 4 órára 60 kr. d) egész órára 80 kr. e) minden további negyedórára 20 kr. f) a városban, s annak határában egész napra (reggeli 6 órától esti 10 óráig) 5 frt, g) félnapra reggeli 6 órá­tól délutáni 1 óráig, vagy délután 2-től este 10 óráig 2 frt 50 kr. h) vidékre kivétel nélkül egy napra 6 frt. Ha egy nap alatt 60 kilométernél hosszabb útat tesz, minden kilóméter után 15 krral több számítandó) í) vidékre fél napra 3 frt. (Ha fél nap alatt 30 klm-nél hosz­szabb utat tesz, minden kilméter után 15 krral több számítandó) 2) Vasúti pálya­Balassa Bálint Esztergomban. — Az «Esztergom és Vidéke» eredeti tárcája. — (Vége.) Nagy bú és szerelem bujdosni űzte Balassát, amint zarándoknak vagy buj­dosónak való énekében önmaga dalija édes hazájából való kimenetében. Leg­szebb férfikorában indult önkéntes szám­üz-etésbe a magyar lovagköltő, ki már zsenge ifjúságában országos nevet vivott ki magának első nyomtatott művével és Rudolf koronázási ünnepén daliásan el­lejtett magyar táncával. Ámde a dicsőség utján ő sem kerülte el annak sebző töviseit. Csapodár szivéé­ből fakadt s törökből forditott virágéne­kek tüzes szerelmi dalai sok megszólást és bajt idéztek fejére. Zabolátlan indula­ta, szertelen állhatatlansága meghason­lásba hajtották a világgal, a törvénynyel, de sőt önnön magával is. S mire szen­vedélyes természete meghiggadt, fiatal­kori botlásainak következményei, kapzsi sógorának gonoszsága fordultak ellene. Családi és vagyoni bajok, szerencsétlen pörlekedés és tiltó akadályba ütközött házasságának megsemmisítése, leverik a vitéz bátor lelkét: a zaklatás és szégyen elől Lengyelországba, a tenger partjáig bujdosik el. Hányódásai közepett a val­lásban és költészetben talál vigaszt és magába szálló vádló hangja mellett Isten­be vetett erős hit és rendületlen bizalom szólal meg lantján. Es ősei vallásának, melyre 1596-ban ünnepélyes vallomással tért vissza, erősségét theologiai tanulmá­nyokban keresi és feltalálja az Angliában imént vértanú halált ért Campián Ödön hitvitázó munkájában. Idegenben kezd hozzá a latinul írott Tíz Ok — Decem Rationes — fordításához. Otödfél évi távollét után a vitéz köl­tőt haza hozza a honvágy s az ősi bir-

Next

/
Oldalképek
Tartalom