Esztergom és Vidéke, 1896

1896-03-22 / 24.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 24. szám. Vasárnap, 1896. március 22. ESZTERGOM ^x>.\VXXXXXXNXxXXXXXXX\X\X\X\XX\X\V<NXX\^ < S ^ Megjelenik hetenkint kétszer : csütörtökön és vasárnap. 5 —®— § ELŐFIZETÉSI ÁR.: § s § § Egész évre 6 frt — kr. $ a Fél évre 3» — » J| § Negyed évre i » 50 » $ | Egy hónapra — » 50 » $ ^ Egyes szám ára — » 7 » § ^XXX\VX\X\X\X\X\X\X\X\X\X\XXX\XXX\X\X\^^ x: VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán jános-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —SS TELEFON 59. SZÁM. ==— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Wallfisch- <=s Haugll-féle dohánytözsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr, Kossuth liftjos 1894 márc. 20. Immár két hosszú év választ el ettől a fekete naptól ! . . . Két hosszú év és az a seb, amely akkor szivünkben fakadt, még mindig friss és az a köny, amely akkor szempilláinkon megjelent, még mindég nedves . . . A Kerepesi-ut vasrácsos hármas sirján még mindég frissek a virá gok, mintha sohasem is hervadtak volna el, amilyen hervadhatatlan lesz mindég a nagy elköltözött emléke is. A lelkünk mindig szomorú, ha nagy veszteségünkre gondolunk, de ezen a napon százszorosan az. Ezen a napon nem látjuk a tavaszi nap fényességét, enyheségét, illatát ; fekete minden körülöttünk s ez a nap mindég fekete dátuma lesz a szines kikeletnek. Virág, napfény, tavasz minden siratja őt, aki hőse volt a legszebb Iz .Eszterqom és Vidéke" táraáia. Loreley. Szivemben zsong a szőke Rajnaviz Tündérének mélabús regéje, S a hajós, kit végzete arra visz, Hogy a csalfa szép szirént elérje. Ove oldott, fehér teste villog, Arany haja kápráztatóan csillog, S szegény hajós csábjától megfogva Utána vész a szirtes habokba. A bús regét egyre sirva hallom . . . Ah, nem rege az, mint eddig hivém ! Orvényes vizén, ssép szigethalmon El vesztemre, él a csábos szirén. A szemében csodás, kék igézet, Jaj nekem, jaj, aki bele nézett, Meleg szemű, szép fehér tünemény . . . Álmodozó betege lettem én. Egy sugalom ugy int, ugy visszatart: Ne menj érte a mélységes árra. Neked való hely itt a biztos part, Ott a balgát vége-veszte várja. Nem, nem — én szép álmomat keresem, Szivem felé szédit szerelmesen, Hozzatok tőle vissza halottan, — Ha csak egyszer keblén vonaglottam. En szirénem, vakmerőn, kevélyen At kell jutnom hozzád milljó vészen, tavasznak s akinek immár sirját csókolja a sárga márciusi napsugár. Ezen a napon csak sirunk és imádkozunk . . . Kossuth Lajost ma újra temetjük a szivünkben. M. II fa-depot kérdése. Esztergom, március 21. Igen tisztelt Szerkesztő ur ! Becses lapjának egyik közelebbi számában a város erdészeti szakelőadója által azon közérdekű kérdést láttam tárgyalva, hogy vájjon nem-e volna tanácsos a város eddigi erdőgazdálkodáson változtatni, illetve az erdei tűhasználatot helyesebb financiális- és erkölcsi alapokra terelni ? E kérdés iránt közelebbről is érdeklődvén, tiszélettei felkérem t. Szerkesztő urat: engedje meg, hogy a jelzett cikk folytatásaként alább következő szerény nézeteim is nyilványosságra jussanak. Szeretném, ha tévedésben volnék akkor, midőn e czikk szelleméből azt olvasom ki, hogy közlőjének még küzdenie kell a város tanácsában törekvéseinek ellenszegülő nézetekel, mert különben bizonyára El kell téged minden áron érnem, S szerelmesen karomba igéznem. S ha 'örvénybe sodornak a habok, Es ifjadat odaveszni hagyod, Hát ha tört szemmel is és halottan, De hozzád mégis csak eljutottam. Fektess le majd a virágos parton, S takargass be csodás szép hajadba, Simogasd meg halvány hideg arcom S aztán temess alá a habokba. Sugd meg a siró haboknak ottan E szegény halott az én halottam, Meg se sirass, a szived se fájjon . . . De szerettelek, szép Lorelájom. Halász Ferenc. Excelsior. i. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárczája — Nincs nehezebb, nincs kényesebb természetű feladat, mint meggyőzni akarni valakit arról, hogy amit ő nem hisz, az létezik : s viszont,- hogy a mit hisz, az nem létezik. Szerény cikksorozatom senkit se akar leteríteni az általa netán elhittek ellenkezőjéről ; sőt inkább arról törekszik meggyőzni az olvasót, hogy a miket még a »hit«-re se tart érdemesnek, a miknek létezését egyszerűen tagadja, azok a dolgok talán mégis léteznek ? . . . hogy ezen sokak által nem létezőknek hitt dolgok létezése valószínűségének kimutaméltó csodálkozásomnak és sajnálatomnak adok kifejezést a város erdőés nemzetgazdasági fogalmaival szemben. Csodálnám pedig első sorban azt, ha a város igen tisztelt atyái nyugodt lelkiismerettel tűrnék eddigi és jelenlegi erdőgazdálkodásuknak azon jelenségeit, melyeknek megváltoztatását, illetve megszüntetését a szakelőadójuk sürgeti. Itt mindenekelőtt a törvényszerűség terére helyezkedem, s e részben csodálkozásomnak magyarázatát megtalálják, ha erdőtörvényünket, s az ezzel kapcsolatban kiadott összes miniszteri rendeleteket beható tanulmányozás alá veszik. Ezekben ugyanis a város mint a 17. §. alá tartozó erdőbirtokos erdőgazdálkodásának rendszer van szabva, mely rendszer keretében biztosítva van a gazdálkodás tartamossága, az erdőkezelés és őrzés, főkép pedig az erdővédelem s a használatok szabályossága és mindezek összegében nemzetgazdasági érdekeink. A város szakelőadója által proponált változtatások által kettős czél tűzetett ki : első sorban, hogy az erdővédelem törvényszerű követeltásával tán még más irányban vallott hitük is csak erősbülhet. Igy, mert a nehéz feladatot csak az egyik irányban iparkodom s bátorkodom érvényesíteni, ez irányú feladatom meg lesz könnyítve, annálinkább, mert könynyebb a feladat a valamiben, (bármibén, bárminek létezésében) nem hívőket a hit országáig, sőt ennek határán tul is egész a skepszisig, sőt tán a tudás mezejére vinni, mint a valamiben (bármiben, bárminek) létezésében nem hivőket csak a hit határáig ís, — honnan kezdődik tudvalevőleg a tudás, vagy a kétely mezeje. Kitűzött feladatomhoz képest tehát választok egy tárgyat, egy oly tárgyat, melyet alkalmasnak vélek arra, hogy egyirányú, egyoldalú feladatomnál nekem szolgáljon. E tárgyamat veszem a csillagászat köréből. Kliséé Reclus »A Föld« korszakalkotó nagy művének előszavában, mit a m. tud. akadémia segitkezésével a k. m. Természettud. Társulat adott ki-, azt mondja ugyan : «Nem csupán könyvekben ismerkedtem meg a földdel, elmentem hozzá személyesen is ; saját szemeimmel láthattam és tanulmányozhattam majdnem mind a romboló és építő nagy tüneményeket, néztem a lavinákot és a jégárak járását, források kifakadását, zuhatagokat, árvizeket, jégzajlást, vulkánok kitörését, sziklafalak omlását . . . láttam forgó szeleket, orkánokat és viharokat menyeinek elég tétessék, másodsorban pedig hogy a város tüzifaterménye egy oly általános kereskedelmi cikké alakittassék, melyet minden polgár különbség nélkül, az általa hozandó anyagi áldozat matematikai arányban bármikor megszerezhessen. Kérdés már : vájjon a városnak szüksége van-e arra, hogy eme czélok felé törekedjék ? E kérdésekre — néztem szerint a város atyáinak lelkiismeretében, továbbá mindazoknál, kik a város erdőgazdálkodásának főhasználatí és értékesítési jelenségeit ismerik és végre a tűzifafogyasztásra utalt polgárság körében feltétlenül egyhangú válaszszal kell felelni, melynek »igen«-ében egyszersmind sürgető kérelem hangozzék. Mert tisztelt uraim, bátorkodom megjegyezni mindenekelőtt azt, hogy a törvény által előirt erdővédelem nem abból áll csupán, amit a legtöbben képzelnek, hogy t. i. az erdőőrök által megakadályozzuk az erdei tolvajlásokat, ámbár természetesen ez is benne foglaltatik s e vidéken különösen éber figyelmet követel ; — lényegesebb és sokkal nehezebb stb.« — tehát a tapasztalható s tapasztalt, úgyszólván kézzelfogható dolgokból vonta le következtetéseit, mik mint ilyenek a hitre, a meggyőződésre, természetesen inkább hatnak, — mindamellett a kézzel ugyan meg nem fogható, de a technika s ezzel karöltve a tudomány előrehaladásával birtokunkban levő eszközeink révén tapasztaltak is érdemesek arra, hogy meggyőződésünkre akár ily, akár oly irányban hassanak. S az e réven szerzett tapasztalatokat csak a szorosan csillagászattal foglalkozók tehetvén meg, nekünk nem marad más hátra, mint az ő összegyűjtött tapasztalataikat magukban foglaló könyvek búvárkodásával szerezni némi ismereteket a csillagászat köréből, nem mulasztva el az általuk most már napi lapjainkban is gyakran közétett egy-egy tárczát, megfigyeléseikről számot adó egy-egy hirecskét sem. Csakhogy Flammarionunkat kivéve a többi csillagászaink e nemű közlései csak magasabb, u. n. felsőbb analysissel foglalkozottak előtt lehetnek érdekesek s megérthetők, a laikus azokat gyönyörrel vagy élvezettel olvasni nem képes. A számok conglomerátjai még a mathematikát könnyen kezelő, műkedvelő csillagászt is untatják. Hogy már jelzett feladatomnak megfelelhessek, — nekem se szándékom, — mert hisz nem is értenék hozzá — astronomiai megfigyelések, éveken át tartó magasabb számitások alapján valami uj Lapunk mai száma 8 oldal.