Esztergom és Vidéke, 1895

1895-03-10 / 20.szám

Tavasz küszöbén. Kikelet fakadását, tavasz ébredését várjuk. Szomjan epedjük rügyek kipattanását, fű zöldelését, virág nyilasát. Nem magáért a tavaszért, bár a városi élet idegőrlő prózájában lelket üdit a bimbónyilás poézise. Örömünk azért vagyon, mert a hoszszú, kemény tél egy balsikeres gazdasági év után a pauperismusnak annyi rettentő jeleit tárta föl, hogy ezek orvoslását nem az inség-akcióból várjuk, hanem abból, ha minél előbb kitavaszodik. A tél a szegény néposztálynak majdnem a halál. Megszűnik a kereset, a munka; sokan fáznak, többen éheznek. Olcsó pálinka rontja egészségét és erkölcsét azoknak, kiknél gyönge lábon áll mindenik s kiket erőteljes, intenzív társadalmi akció nem év meg eléggé se testi se erkölcsi niegbetegüléstől. Nálunk nincsenek népkonyhák és melegedő szobák. Humánus egyleteink korlátolt mértékben osztanak ki tüzelőt, mert bevételeik a nyomornak csak részben való enyhítésére képesitik őket. A szegény iskolás gyermekek meleg étellel ellátott száza mellett ezrekre megy azok száma, kiknek hónapokon át nem főznek tél idején. Iz „Esztep és liÉe'taJL Hiszen arról is lehet vitatkozni, hogy a humanitárius intézmények az alsó néposztály lelki elernyedését, vagy a dologtalanságot és az igények túlontúl való kifejlődését mennyiben idézik elő. Ha gyorsan múlik el a télnek szegénysége, nyomora, ha átlag rövid és nem dermesztő tél után következik a kikelet, akkor nincs semmi baj. Hiszen nálunk is van dolgozni nem szerető lusta proletár elég, a kinek a tavasz csak azért áhitattal várt évszak, hogy jól esik neki, mert a nap a hasára süt; a szegény néposztály túlnyomó zöme nem dologkerülő. Tavaszt várva munkát vár, hogy kereshessen. A dolgozni akaró emberek pedig kapnak munkát, ha kienged a föld fagya. Lendületet vesz az ipar, melynek bénitó gátja a téli évad. Szorgos kezek serénykedése révén új élet indul meg a városokban, új élettel új egészséges szellem fuvallata röpül végig falaink között. A tél járvány nélkül is veszélyes bacillusokat hord szerte a kunyhók tájain : rosszabbat, mint melyeket az orvosi tudomány doktorai igyekeznek elfojtani. Ragálya gyorsan terjed, semhogy ellensúlyozni lehetne a társadalom doktorainak, kik éppen anHe higyjetek Ne higyjetek a léha kacagásnak, A mely megcsendül néha ajkamon. Hisz tettetés ez! Csak színlelem másnak, Hogy nékem milyen jó kedvem vagyon. A sors haragja összetört, megtépett; Keblemben rejtek most is sok sebet. De titkolom, inert ismerem e népet, A más baján kajánul mint nevet. Azért ne sejtsék, mily csapás viharja Zúgott a múltban életem felett. A gyengeségem hiúság takarja, A gyenge úgy is mindig megvetett! Hallgatva hordom hát terhét kínomnak, Ám szivem olykor mégis úgy sajog, Hogy hangja lesz a néma fájdalomnak, S én gyötrelmemben fel-felkacagok. Hankonyí E. A hóhér álma. — Az Esztergom és Vidéke eredeti tárcája. — Mikor az utolsó francia király feje legördült a véres guillotine deszkájára, — mintha a trón helyére maga a halál ült volna, annyi éjettel, annyi vérrel adózott akkor a francia nép. A rémuralom napjai voltak. A párisi hóhér mindennap kifáradt az öldöklésben s a Gréve tér kövezete nem birta már elinni a vért, ott fagyott meg a kövön. Egy napon egész Parist bejárta a hir, — hogy a szép d' Ormin Ninon marquiset szintén elfogták és másnap viszik guillotine alá. Egész Paris megrázkódott a hirre. Hogyne ! A legszebb nő nyakát csókolja meg holnap a fényes guillotine, s a legkékebb vér festi meg a vérpad deszkáit. Paris legszebb rózsája, kinek maga a király is bámulója volt s ki előtt hódolva állott meg a magas körök ifjúsága, holnap le lesz metszve . . . Piros rózsából szép fehér rózsa válik, mely egy perc alatt el fog hervadni, el fog múlni. De hát mit vétett? Grófi cimer volt a bölcsőjén s ez elég ok volt arra, hogy koporsóján a hóhér cimere legyen. * Sanson, a párisi hóhér ott pihent sötét kertjének egyik gyepágyán. Ki volt fáradva az emberirtás napi munkájában. O is a szép nőről gondolkozott. Eszébe jutott, hogy apját is megigézte egy szép nőnek tekintete : ötször kellett a pallosnak a szernek vannak híjával, mely egyedül használ ellene. Az éhező proletariátus elégedetlenségét, az ezen elégedetlenségből fakadó nagy socialis bajokat csak normális kereseti viszonyokkal, csak az alsó néposztály helyzetének legalább tűrhetővé tételével lehet orvosolni, mindég figyelve arra, hogy az orvoslás ne legyen túlhajtás. Egyedüli princípium, mely az igazságok enciklopédiájából, a bibliából veendő ez: »Minden munkás méltó az ő bérére« Javulni fog a helyzet tavasz beálltával minden esetre és ha az orvoslás nem is lesz mindenben teljes, de a külföld figyelmét eltérítjük azon szokatlan, példátlan és szinte megszégyenítő akcióról, hogy nálunk, éppen az arany kalászos rónán, hatósági beavatkozással kell inségakciót indítani. Ha gyorsan tavaszodik, lesz munka és ez a leghelyesebb inségakció. Minden munkanem fellendül, csupán azon iparokban kedvezőtlen a helyzet, a hol a munkás-igények nem hozhatók összhangzatba a készítmény árával, a mit lenyom a nagy, a túlhajtott verseny átkos hajszája. A termelő bizonyára szívesen osztaná meg munkatársaival hasznának részét, ha ő is részt húzna a haszonból. De ez íonák helyzet iparunk terén, melyet a munkaadóval szembehelyezkedő propaganda nem vesz figyelembe. Mig az anyag drágul, a munkaerő tetemes: fordított arányban lefelé halad az ár, mit a fogyasztó a készítményért fizet. De a tavasz viszonylag ezen is segít, habár még előttünk a rém, hogyan fog hegyeinkről az öles hó leolvadni és permanens veszedelmünket, az árvizet mi módon fogjuk kikerülni ? Kikelet fakadását, tavasz ébredését várjuk. A közdolgok iránt, érdeklődő embernek oka van örülnie, ha minél előbb kitavaszodik. CSARNOK. sal sújtania, még a szép fej lehullott s a felháborodott néptömeg haragja elől alig birt menekülni. Vájjon lesz-e ő neki ereje ? Nem fog-e szintén megkábulni, elszédülni a szépségtől ? Egyszerre egy fekete ruhába öltözött iíju jelenik meg a kőfal tetején, átveti magát s odalép Sanson elé. — On Sanson, a hóhér ? — Az vagyok. — Tudja-e hogy holnap d' Ormin marquiset kell lefejeznie ? — Tudom. — Mennyit kér ön ezért az egy fejért ? — Ha önnek kedves, ingyen is odaadom. — Értsen meg, élve akarom azt a fejet. — Azt akarja, hogy megmentsem? Sajnálom nem tehetem. —• Gondolja meg, én milliókat adhatok Önnek ! — Eletemet milliókért sem adhatom. — Tegyük föl, ön beteg. Akad helyettem más. Az ifjú gondolatokba merült, észre sem vette, hogy könnyei patakként hullanak a gyepre, melyen állott. A hóhér csöndes részvéttel kérdezé. .— Talán testvére volt? — Több annál: Titokban jegyesem. Öngyilkosság részletekben. Meséket beszéltek a legnagyobb névtelenről, a titokzatos munkaerőről. Délelőtt tanár volt egy akadémián s e

SY főgimnáziumban ; délután privát tanfolyamot tartott felnőttek számára, este egy napilap szerkesztőségében írt és fordított mindenfélét, éjfél előtt nyelveket tanult s egy nagy tanulmányon dolgozott, éjfél után néhány száz Írásbeli gyakorlatot korrigált és reggel nyolc órakor már pontosan ott volt megint a gáton. A mérsékeltebb szellemi napszámosok majd mindennap fölvetették ezt a kérdést : S egyszerre fájdalmasan kiáltott fel. — Tehát nincs mentség. Meg kell halnia. — Fájdalom, ugy van. — De gondolja meg kérem, hogy ő ártatlan. — Tudom. — Oly ártatlan mint egy szeráf! Oly szép és oly ifjú. Nekem született! S engem kell boldogítania. Oh uram ! Hát van önnek lelke! Hát ember ön, hogy letudja vágni azt a galambfejet ártatlanul ? Hát nincs önnek neje, nincsenek gyermekei ? A hóhér komoran nézett maga elé. Az ifjú pedig a fájdalom őrjöngő lázával folytatá: — Nem fél ön, hogy égetni fogja a kezét jegyesem ártatlan vére ? Nem fél, hogy átokká válik minden drága csöpp mely önre mindég azt kiáltja : gyilkos ! A hóhér Összerezzent, de nem válaszolt. Csöndesen haladt a kis kertajtóig és intett az ifjúnak, hogy hagyja el, az zokogva, fuldokolva távozott s odakün a világtalan sötét utcán leült egy kőre és átkozta az órát, melyben az Isten embert alkotott. A hóhér pedig az alatt átsietett a kerten, .az udvaron a szertárba, a hol a hóhérsegfédek már mind aludtak. Esztergom, XVII. évfolyam. 20. szám. Vasárnap, 1895. március 10. ESZTERGOM és TIDÉKI r r f .» V^NNK«XX^V^\X\VXN^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. sp^M^*^^^ ^ Megjelenik hetenkint kétszer: | —— ^ . • . | csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, 1 Hirdetések —*— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁRj | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | ^--^ I Egész évre 6 frt — kr. | küldendők: | | Fél évre 3 » — » rr-, - , N § Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I ^ Negyed évre i » 50 » | Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). § § I Egy hónapra — » 50 » | r | bélyegilleték fizetendő. ^ Egyes szám ára ' — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, ^ | «LÍXXX^VV^X^>W*XX a WallÜSCll- és Hailg'h-féle dohánytőzsdékben. ^X\\\VX\X\VNX\V<>\^^