Esztergom és Vidéke, 1895
1895-11-28 / 95.szám
szívvel, egy lélekkel foglaljanak állást, A városi tanács elé benyújtott kérvény szószerinti szövegében á következő : Tekintetes városi Tanács ! Esztergom városa egy uj korszak küszöbén áll. Az egyesítéssel czélzott magasabb röptű törekvések egész halmaza foglalkoztatja a mérvadó körök gondolkodását, századokra kiható alkotásokat terveznek és részben valósítanak meg, csak egy régi abnormis állapotot nem szándékoznak megváltoztatni. És ez a világítás rendezése. Nem kényelmi, még kevésbbé fényűzési indokok késztetnek bennünket, Esztergom város alulírott polgárait arra, hogy á tekintetes Tanácsot az iránt keressük meg, hogy á világítást megváltoztassák, hanem a légégetőbb szükség, a közbiztonság és Így a közjó érdeké. Évtizedek óta halljuk Esztergomban ama panaszt, hogy világitásunk a lehető legkezdetlegesebb stádiumban van. Az utczák oly silányan vannak megvilágítva, hogy valóságos Isten csodája, ha nem szervezkedik egy rablóbanda, amely azon szerencsétlen halandókat, akik a késő esti órákban kénytelenek az utczán járni, kifosztja. A petróleumlámpák méla szomorúsággal pislognak meggyújtások alkalmával, vonaglanak egy-két óráig, éjfél felé azután kialusznak és beáll az egyiptomi sötétség. A petróleumlámpák gyarlóan világítanak ott is, ahol kellő számban alkalmazzák őket. Nálunk oly gyér a számuk, hogy akárhány utczában 60—80 méternyi távolságban sem ad s csak pár nap előtt pirongatott, hogy minek dugdosom pénzzel azt a Bélát, éljen meg, ahogy tud, a maga kenyerén. De én azt gondoltam magamban: Istenem, hiszen a beteg feleségéhez megy, hátha valami Örömet akar neki szerezni? Megcsókolta a kezemet háromszor is egymásután. — Az Isten áldja meg, édes anyám. Még egy sált csavargattam a nyaka körül, hogy az a hideg, fagyos szél át ne járja. Aztán elment. Csak reggel jött vissza. De milyen állapotban! Sápadtan, kimeredt szemekkel, tántorogva. — Az istenért, mi bajod ? — kérdeztem. Nem szólt egyebet, csak a szivére mutatott : — Itt fáj, anyám. Azóta kezdett betegeskedni a lelkem édes fiam. Soha sem lett többé jobban, csak mindig rosszabbul, hétről-hétre, hónapról-hónapra. Nem használt semmi orvosság. Csak egyre fogyott, sorvadott szegény. És mindig fázott. Azóta mindig fázott. A szép, meleg tavaszi napon is rá kellett adni a köpönyegét. Ugy ült ki a tornáczra. S mindnyájan zaklatták szegényt, a testvérei, a vőm, hogy ne hagyja ugy el magát, ne lustálkodjék. Csak én, a szegény édes anyja, én ápolgattam. A feleségének beüzentünk a városba, de az feléje sem jött. Hagyják őt békében, azt üzente vissza, ő is beteg s hazautazott a szüleihez. Kibékült velők s megirta az urának kemény, rideg szavakkal, hogy nem akarja többé látni. bukkanunk a világítási czélra szánt füstölgő, pislogó mécsekre. Tekintsünk' hazánk több vidéki városára, á melyek nem birnak oly nalgy irttelligencziával, nincs oly kiterjedt forgalmunk, mint nekünk és nem vindikálnak maguknak oly súlyt mint mi, mégis a 'legfényesebb, a modern kor követelményeinek megfelelő világítással birnak. A sok közül egynéhányat emiitünk. Ott van: N. Kanizsa, M. Sziget, Szombathely, Eger stb. e városokban mindenütt a villamfény hirdeti a felvilágoj>odottság szellemét. A gőz és a villám századában élünk. Az újkor vívmányai között első helyet ezek foglalják el. Ne zárkózzunk el egy ujitás elől, amely oly sok előnyt biztosítana számukra. A villamos világítás, ami silány petróleum világításunkhoz arányítva, alig 20 százalékkal kerül többe, de ioo°/ 0-al előnyösebb amannál. A város polgárai anyagilag eléggé igénybe vannak véve. Nyújtsanak érte némi kárpótlást azzal, hogy ezen középköri állapotokat megszüntetik és a villamos vílágitásbevezetésével nekik is mód nyujtatik ezen modern világossági eszköznek magánlakásaikban való alkalmazására. Kérelmünk tehát oda terjed : Méltóztassék a villamos világítás bevezetéséről egy tervezetet elkészíttetni, már a jövő évi budgetbe e czélra megfelelő összeget felvenni és a legközelebbi közgyűlés elé e tárgyban konkrét javaslatot beterjeszteni. Ama reményben, hogy a tekintetes tanács nem fog ezen jogos és fontos kérelmünk elől elzárkózni, Az öreg asszony szemeiből sürün peregtek alá a könyek. — Valamennyi gyermekem közt a legkedvesebb volt, olyan gyöngéd, olyan jó, csupa szeretet. Hogy tudhatta az az asszony igy elhagyni betegségében ? Mikor ezt a halálos baját is csak érte kapta ! S mikor még most is róla álmodozott szüntelen. Meg is hagyta, hogy mondjuk meg neki, ha meghal, tegyen Éviké legalább egy szál virágot a sirjára, Az öreg asszony annyira elérzékenyült, hogy nem tudott tovább beszélni; a fuldokló zokogás elfojtotta szavát. Akkor jött be a veje, aki boszusan rázta a fejét s kivezette az öreg asszonyt a másik szobába. Aztán mikor visszafordult, odajött hozzám : — A fiáról beszélt már megint, ugy-e? -f- szólt haragosan összeránczolva szemöldökeit. — A fiáról, akit ugy sirat és gyászol, ahogy tudom nem siratna meg minket, pedig mi tartjuk, mi ápoljuk Öreg napjaiban, mert az a haszontalan korhely fia mindenéből kifosztotta. Addig hízelgett neki, mig csak az utolsó kis pénzecskéjét is ki nem csalta, amit aztán eldorbézolt, elkártyázott, elmulatott. Mikor aztán már mindennek a nyakára hágott, elszöktetett egy gazdag családból való leányt, mert tisztességes ütőn nem kapta volna meg. A vérem forr, ha erre a nyomorultra gondolok, akinek egész élete csupa léhaság és hitványság volt s akit ugy bálványozott a szegény együgyű édes anyja és ugy bolondultak érte a nők. Nem képzeled, hogy milyen fényes partikat utasított el érte az a szép, fiatal azt alapos és beható megfontolás tárgyává fogja tenni és az ügyben a legsürgősebben fog intézkedni maradtunk a tek. Tanács alázatos szoleái Esztergom, 1895. évi november hóban. Frey Ferencz s. k. orsz. képviselőNiedermann Pál s. k. kir. tanácsos, ügyvéd Maiina Lajos s. k. Dr. Csernoch János s. k Reusz József s. k. Vojnits Döme s. k. igazgató. Kaan János s. k. Rudolf Mihály s. k. Marosy József s. k. Mattyasovszky Kálmán s. k. Dr. Horn Károly s. k. Eggenhofer József s. k. Zsiga Zsigmond s. k. Dr. Áídory Mór s. k. Bleszl Ferencz s. k. Oltósy Ferencz s. k. Sohönbeck Imre s. k. Niedermann János s. k. Schönbeck Mihály s. k. Lindtner János s. k. Dr. Berényi Gyula s. k. Müller Gyula s. k. Heischmann Ferencz s. k. Fried Arnold s. k. Dr. Wipplinger Ödön s. k. Brutsy Gyula s. k. Dóczy Ferencz s. k. Brukner Albert s. k. Schlezinger Lajos s. k. Schleifer Lajos s. k. Sternfeld Rezső s. k. leány s mily vakon követte a nyomoruságba ezt a semmiházi riaplopót. A harag villogott ki Feri barátom szemeiből. A visszaemlékezés egészen más érzéseket támasztott föl benne, mint az öreg asszonyban. — Milyen sanyarú napokat élt át az a szegény, fiatal asszony, mig ez az ember amint egy kis pénzhez jutott, eldinomdánomozta azt mindjárt korhely czimborák társaságában. Mikor aztán a pénz elfogyott, a tivornyázó pajtásoktól s ledér nőktől visszanyavalygott az én drágalátos sógorom a feleségéhez, nyalta, falta : »Oh édes, ugy szeretlek!« Mig csak pénz nem érkezett megint az apóstól. Akkor újra vig élet lett, heje-huja. Csakhogy az öreg hamar megunta azt, hogy ezt az ingyenélőt tartsa. Kijelentette, hogy nem ad többet egy fillért sem. Jól tette. Feri rám tekintett, épp ugy, mint az imént az öreg asszony. Ugy látszott, hogy szavainak helyeslését várja. — Talán nem jól tette? A nyomorúság eszére téríthette volna azt a léha embert s nem álmodozott volna fŐszolgabiróságról meg alispánságról, mikor azt a kis postamesteri hivatalt sem tudta rendesen betölteni, amit végre az apósa szerzett neki. Azt is a felesége végezte, mig el nem betegesedéit; ő maga ivott azalatt. Mennél nyomorúságosabb lett az élete, annál jobban elaljasodott. Most már nem a pezsgő, hanem a pálinka járta. Hát nem kellett az asszonynak végre megutálnia ezt az embert, aki tántorogva, részegen jött haza, s akkor aztán ölelgetni, csókolgatni akarta a feleségét ?„ 1895. november 28 _—-—_—.... _ ;. ; — HÍRE K. Esztergom, 1895. nov- 2 7— Törvényhatósági bizottsági gyűlés. E hó 25-én a vármegyeház nagytermében rendkivüli megyei közgyűlés volt, a melyen a tvhatósági bizottsági tagok meglehetős nagy számmál vettek részt. Reggel 9 óra ! után néhány perczczel Kruplanicz K. kir. tanácsos főispán élénk éljenzés közben nyitotta meg a közgyűlést. A 46 pontból álló tárgysorozat legérdekesebb része volt az albizottságí és bizottsági tagok és elnökök választása. A szavazatszedő küldöttségek elnökei voltak: La közigazgatási bizottsági tagok választásának Vojnits Döme ; II. a kijelölő választmánynál: Komlóssy Ferencz dr. ; III. a kijelölő választmánynál; Csernoch János dr. Az eredmény kihirdetésére á főispán ő méltósága Palkovics Károly, Niedermann Pál és Komlóssy Ferencz dr. urakat kérte fel. I. igazoló választmányba megválasztották : Palkovics Károlyt, Luczenbacher Istvánt, Mészáros Károlyt, Hulényi Győző drt. és Wimmer Ferenczet. A főispán kinevezte: elnökül Niedermann Pál kir. tanácsost, tagokul: Földváry István drt., Frey Ferenczet és Mattyasovszky Kálmánt. II. Az állandó biráló választmány tagjaivá 1896-tól — 1900-ig terjedő időre választattak : Héya Tivadar, Komlóssy Ferencz dr., Kobek István, Mattyasovszky Lajos, Vojnits Döme. III. A lóavató bizottságba választották elnökökül: Gangéi Jánost és Vantsó Gyulát, becsüsökül: Etter Gyulát, Reviczky Győzőt, Reviczky Károlyt, Gotthard Edét, Wimmer Imrét, Geiger Ferenczet, Perényi Kálmán drt., Szegedi Sándort, állatorvosokká : Ferderber Jenőt és Simoncsits Bélát. IV. A közigazg. bizottságban helyettes ügyész lett: Pongrácz Zsigmond. V. A statisztikai bizottságba az elhalt Boronkay Lajos helyébe Reusz József került. VI. A jegyzőszigorló bizottság tagjaivá : Niedermann Pál és Mattyasovszky Kálmán választattak meg. VII. A tiszti nyugdijalap igazoló választmányba 1896-tól — 1898-ig terjedő évekre Palkovics Károly, Mészáros Károly, Csernoch János dr. és Usztanek Antal jutottak. VIII. A pénztárvizsgálóbizottság elnökévé : Wimmer Ferenczet, tagjaivá Reusz Józsefet és Rudolf Mihályt választották meg. Ez a választások eredménye. Uj tag alig egy kettő van, a többieket mind a régieket választották meg ujolag, Az uj földmivelésügyi m. kir. minisztert, Darányi Ignáczot a megye feliratilag üdFeri megállt egy pillanatig, mintha habozna, mondja-e tovább ? Aztán mégis csak tovább mondta : — Oh, édes barátom, milyen az anyai sziv! Milyen az anyai szem! Micsoda csodás világításban látja egy hitvány embernek az életét, aki neki drága mártír, a szeretet mártírja s akinek még halálában is a szeretet ragyogását látja. Meghalt, mert megölte a sok ivás. Ez az igazság, a meztelen szomorú igazság. Az a hideg, deczemberi éjszaka, amikor bement a városba, mert pityókos fővel, erőnek erejével a feleségét akarta látni, undok, visszataszító emlék. Megrémülve riadt föl a szegény beteg asszony, mikor késő éjjel részegen, tántorogva, a pálinkától bűzösen lépett oda ágyához a férj. — Mit akarsz ? —sikoltott az asszony. — Szeretlek, — dadogott a részeg ember. S mikor a felesége eltaszította, siránkozva kérte a szerencsétlen ember, hogy legalább adjon egy pár forintot, ha már nem szereti. — Ott van, vidd el, —szólt az asszony s rámutatott tárczájára, melyben benne volt összes pénze: három forint és egynéhány krajczár. Tompán, szomorúan folytatta Feri: — Ez volt Bélának utolsó találkozása a feleségével. Onnan egyenesen a korcsmába ment s csak reggel vetődött haza. Fuvarosok hozták haza, akik az ut szélén találták a fagyos földön ülve, félig meggémberedve. Ez annak a deczemberi éjszakának az igazi története, ami hosszú sorvadás után a sirba vitte.
