Esztergom és Vidéke, 1895

1895-07-11 / 55.szám

megalakultnak jelentette ki, szívélyesen üdvözölte a megjelenteket és Isten áldását kérte az egyesült Esztergom sz. kir. városára. Az alispán beszédének befejezte után M a 1 i n a Lajos h. polpármester tartotta meg üdvözlő beszédét, melyben különösen megkérte a képviselőtestületet, hogy egész erejéből, kitartóan támogassa a városi tanácsot, hogy együttesen munkálkodhassanak a város anyagi és szellemi fejlődésére, Magyarország felvirágzására. Az éljenzések csillapultával Reusz József takarékpénztári igazgató, a szenttamási új testvérek nevében melegen üdvözölte a képviselő testületet, megígérte, hogy a város kebelébe beolvadt új rész lakossága teljes erejéből oda fog törekedni, hogy városunk az anyagi és szellemi fejlődés üdvös és jótékony utján haladjon és elérje a fő czélt, a boldogulást, Lelkes éljenek hangzottak e szónoki hévvel előadott beszéd után, midőn felemelkedett Csernoch János kanonok, hogy az érseki Víziváros képviselete nevében tolmácsolja ama őszinte érzelmeket, melyek a városrészt az egyesülés örvendetes ténye felett eltöltik és szinte megígérte az önzetlen, testvéri munkálkodást. Szentgyörgymező szónoka P e r g e r Lajos plébános volt, ki rövid, de alapos és szép beszédben fejezte ki a harmadik testvérváros lelkesedését és ünnepélyes fogadást tett arra, hogy a magánérdekeket mellőzve a közjó érdekében mindnyájan vállvetve fognak dolgozni. Végül felemelkedett 'dr. Földváry István és általános zajos él. jenzés és feszült figyelem között mondotta el üdvözlő beszédét az uj testvérekhez, mely a következőképen hangzott: »Tekintetes képviselőtestület! Alig találhatnék pillanatot magasztosabbat és lélekemelőbbet, hogy az egyesült Esztergomot, — régi és uj tisztviselő társaim nevében üdvözöljem s az első indítványt megtegyem : mint a jelenlegit, a midőn négy város nyilatkozata hangzott el és olvadt harmóniába lelkeinkben. E terem falain mintha megmozdulnának a megfakult képek : a vármegye régi főispánjai, az ország prímásai, akik egykor Esztergom közéletének vezetői, kormányzói voltak s mintha messze századokból szólnának hozzánk, hogy a fejlődés helyes irányát és az imént megpecsételt szövetségünket jóváhagyják. Esztergom történetében ez ünnepi aktussal egy uj korszak veszi kezdetét, amely reméljük, szebb és jobb leszen, mert egységben talál bennünket s az egységben rejlik az erő, mely képesíteni fog, hogy legyőzzük a haladásunk útjában álló akadályokat s kivívhassuk azon intézményeket, melyek csak egységes és erős központokat illetnek meg. Semmi sem lehetett volna Esztergomra oly veszélyes, mintha a magyar közigazgatás átszervezése még széttagolva találja s azzal amit tettünk nemcsak önmagunknak, de első sorban a város jövőjének tartozánk. Még hosszú és göröngyös az ut, amely a végső kibontakozáshoz vezet, de az ne csüggesszen el, mert egy magasabb célnak kell szemeink előtt lebegnie, ezt a kérdést magasabb nézőpontról kell minden polgárnak megbírálnia. A munka, a részlet, az alku, a súrlódás a mienk, de alkotásunk a jövőé, mi szántjuk öszsze a kis gazdaságok határait, hogy egy nagy és okszerű gazdálkodást teremtsünk a milyent a kor és jogintézményei megkövetelnek. De nem akarom a tekintetes közgyűlés türelmét érdemi részletekkel kifárasztani — s mivel alig tudnék szebbet és nemesebbet, mintha az egyesült sz. kir. város közönségének legelső határozata azon hódolatról, hűségről és rajongó szeretetről tenne tanúságot, a melylyel e város lakói mindenkor viseltettek koronás apostoli királyunk iránt, azért az egyesült Esztergom legelső határozatául indítványozzam : hogy kéressék fel a főispán ur, hogy a nagyméltóságú m. kir. miniszterelnök ur utján a legmagasabb trón zsámolyánál Esztergom polgárainak tántorithlan hűsé gét és törhetetlen ragaszkodását letenni illetve tolmácsolni kegyeskedjék. (A közgyűlés tagjai felállanak, viharos szűnni nem akaró éljenzés) Második indítványom azokat illeti, akik nagy és nehéz munkánkban pártfogóink, támaszaink voltak, azért indítványozom : hogy intézzen az egyesült város közönsége köszönő feliratot városunk díszpolgárához, képviselő-testületünk legelső tagjához Magyarország herczegprimásához^Vas z a ry Kolos O Eminentiájához aki határtalan jóságával és irántunk való szeretetével buzdított az egyesülésre és magas jóakaratával támogatott; 'ó nagyméltóságához P e r c z e 1 Dezső m. kir. belügyminiszter úrhoz mint a közigazgatás legfőbb őréhez; — ö méltóságához Kruplanicz Kálmán főispán úrhoz, a ki mintegy eszményi célként tűzte maga elé az egyesitést és fáradhatatlanul munkálkodott annak létrejöttén valamint a méltóságos főkáptalanhoz, mint egyik város részünk hajdani földesurához, a mely magas testület jelenlegi érdemdús tagjai teljes jó akarattal karolták fel az eszmét s hárították el a régebben fenn forgott akadályokat. Es minthogy az elnöklő alispán úr iránt, ki eddig is teljes odaadással vezette ezen ügyet s akire még a főfeladatok megoldásának gondja hárul, — már az imént a polgármester úr tolmácsolta legőszintébb köszönetünket, kérjük ki az ő további jóakaratát és támogatását. Ez a második indítvány tek. közgyűlés, a mely még az ünnepé s aztán térjünk a munkához, folytassuk azt s én remélem, hogy a jó egyetértés, kölcsönös bizalom és megbecsülés kezünkbe fogja adni a legbonyolodottabb kérdések bontó szálait is és lelkesítsen az a tudat, hogy minden képviselő egy-egy követ tesz le egy erős, egységes város ujjáalapitásához s hogy a mi homlokunk verítékének cseppjei — fényes gyöngyökre fognak válni majdan egy virágzó Esztergom cimere körül. Ajánlom indítványomat.* (Viharos éljenzés.) Földváry gyönyörű és ihletett beszédét lelkes éljenzések között fejezte be, midőn felemelkedett Frey Ferenc orsz. képviselő, üdvözölte az új képviselőtestületet és Földváry indítványához pótinditványt javasolt, mely szerint a város közönsége fejezze ki köszönetét Hieronimy Károly volt belügyminiszternek, Andráss y János alispánnak, Helc Antal volt polgármesternek és Dr. Földváry István városi főügyésznek, a kik az egyesítés nagy munkájában hervadhatlan érdemeket vívtak ki. Frey Ferencz beszédét és indítványát a jelenvoltak helyesléssel fogadták. A n d r á s s y alispán megköszönte a képviselőtestület szives bizalmát, az elnöki széket átadta M a 1 i n a Lajosnak és a képviselőtestület éljenzése között elhagyta az üléstermet. A h. polgármester elfoglalván az elnöki széket, a Földváry és Frey indítványa felett felteszi a kérdést. Mindkét indítványt egyhangúlag elfogadták. Ezután az egyesítés szervezési szabályainak kidolgozására kiküldött bizottságot megválasztották. A tanács a bizottság tagjaivá a következőket ajánlotta, a kiket a közgyűlés egyhangúlag meg is választott : Elnök : Maiina Lajos h. polgármester, jegyző : Kollár Károly főjegyző, előadó : Dr. Földváry István t. főügyész. A bizottság tagjai : B a r t h a Ármin, B á d i András, B e d ő József, Brutsy János, B ü 11 n e r Róbert, Dr. Csernoeh János, D ó c y Ferenc, Dr, Fehér Gyula, Dr. Feichtinger Sándor városi főorvos, Frey Ferenc, Dr. Helc Antal, H i 11 n e r András bíró, Hoffmann Ferencz jegyző, Horváth Lajos jegyző, H ü b 1 e r Antal biró, K a á n János, Magos Sándor, Marosi József, M a 11 y a: s o v s z k y Kálmán, M e z e y Dénes, Niedermann József rendőrkapitány, Niedermann Pál, O 1t ó s y Ferenc, Reusz József, R ev i c k y Győző, Róthnágel Ferencz, Rudolf Mihály, Tóth Ferencz Szálkai, Tóth József biró, V a 1 c h Mátyás, Wiramer Ferenc, Dr. W i p p 1 i n g e r Ödön. A szervezési bizottság fogja azután a szakbizottságokat a szakemberek behívásával megválasztani. Mivel az ülésnek több tárgya nem volt, az elnök azt bezárta és a képviselők a h. polgármester éljenzése mellett hagyták el a megyeház üléstermét. CSARNOK. 1 királyné Bártfán. Nagy öröm érte a magyar nemzetet. Erzsébet királyné, a magyar nemzet koronás védasszonya újból közibénk jött s magyar fürdőben keres pihenőt, enyhülést. Vajha a négy heti tartózkodás a regényes felföldön s a bártfai források csodás hatása oly vonzóerőt gyakorolnának a mindnyájunk által hőn szeretett fejedelemasszonyra, hogy ezután minél gyakrabban s hosszabb időre üdvözölhetnénk körünkben a magyar haza legkedvesebb vendégét, ha ugyan szabad Erzsébet királynét Magyarországon vendégnek mondani. A királyné a mult hét első napján utazott el Oberhentzensdorfból Bártfára. A király a pályaházhoz kisérte a királynőt, ahol igen szívélyesen búcsúztak el egymástól. A király azután Lainzba tért vissza. A királyné és kisérete pedig Eperjesig külön vonaton utazott és onnan helyiérdekű vasúton érkezett Bártfára. A merre végig robogott a legenda övezte jóságos királyasszonyt vivő udvari vonat, sorfalat álltak az ünnepi diszbe öltözött falvak lakói. Őszbecsavarodott pórok megcsukló inakkal várták-várták, mikor látják meg az ő nagy királynőjüket s a napsütötte leányarcokon is ennek az édes vágynak pirossága ömlött el. Liptó-Szent-Miklóson a királynét várók harsány éljenzéssel fogadták az udvari vonatot s a fehér kendők még akkor is lengtek, mikor a vonat besiklott a hegyek közé. Verőfényes alkonyat szállt le Bártfára, mikor a királyné fél 6-kor megérkezett. Első Linger kormánytanácsos, a királyné rendes utimegbizottja volt, ki a fürdőigazgató csinos egyfogatú kocsiján érkezett ; kis vártatva egyszerű nyitott kettős fogatú hintó a felséges asszonyt hozta Mikes grófnéval, mindketten fekete Figaroderékban, egészen feketében. A felséges asszony üde, viruló szinben volt s láthatólag jó benyomással, hogy a közönség megérkeztével tisztességtudó távolban járt-kelt a sétányok utjain. A második gróf Bellegarde főudvarmestert és a görög felolvasót hozta. A felséges asszonyt a Deák-szálló előtt, hol lakása van, Linger kormánytanácsos várta, ki bemutatta a felségnek a fürdő igazgatóját, Fenyves Károlyt. Fenyves igazgató diszes rózsabokrétát nyújtván át a következő szavakkal üdvözlé a felséget : «Császári és királyi Felség, legkegyelmesebb Asszonyunk ! Hódolatteljes alattvalói tisztelettel fogadom hazánk legmagasabb védasszonyát az általam képviselt e gyógyfürdő területén és szivből eredő hálánknak adok kifejezést azon legmagasabb kitüntetésért, hogy ezen istenáldotta helyet, szerény de szorgos munkálkodásunk szinterét, legkegyelmesebb látogatásával áldásthozólag meglátogatni méltóztatik, imádva kérjük az Egek urát, hogy áldás kisérje felséges asszonyunk minden lépését s lelje körünkben mennél bővebb mértékben azt, amit legmagasabb látogatásával elérni óhajt.» A Felség nyájasan megköszönte a szives üdvözlést, nagyon örül, monda, hogy e fürdőt, melyről sok szépet hallott, meglátogathatja. Erre az igazgató felkalauzolta lakosztályába, hol a Felség megelégedését nyilvánította a berendezésért. S valóban a fürdőigazgatóság mindent elkövetett, hogy a felséges asszony jól érezze magát Bártfán.