Esztergom és Vidéke, 1895

1895-03-14 / 21.szám

Március 15. Ha Izrael népe ünnepet szentel Egyiptomnak földéről, a rabszolga­ságnak helyéről való kiszabadulása emlékére : méltó joggal szentelhet ünnepet a magyar nemzet már­cius 15-én. Tűnjenek bár évtizedek, avagy századok az enyészet tenge­rébe; nemzedékről nemzedékre íu­valjon az elmúlás szele ; bármeny­nyiszer nyer valósulást a tünő idők ^ során, hogy »az enyészet ősök nyom­dokára az esti szellő új fövényt takar*, nem borithatja feledés leple az 1848. március 15-iki eseményeket, nem olt­hatja ki az emlékezet lobogó fáklyá­ját az idő rohanó árja, mig csak lesz a honban egyetlen szív, mely L a multak emlékein lelkesülni bir, 5 y melynek rejtekében az igaz haza­szeretet helyet talál. Ha a Sirius felkelésétől számítot­ták a régi egyiptomiak az évet s ha előjel gyanánt tekintetett a Nílus ára­dásának közeledése : a március 15. a magyar szabadság ébredő napjá­nak jelképe s a haza boldogságának t eljöttét hozza emlékünkbe. Ki ne emlékeznék édesen vissza, ha hosszú sötét éj után végtére meg­jelent a várva-várt reggel ? Gyötrő álmok nehéz kínjait ha tova űzi boldog ébredés, ily változás képe állandó, nem röppen el. Lehetne-e felednünk ama napot, midőn széttört honunk földén a szol­gaság járma; midőn a szabadság szellőjének lebbenésére örömdal hang­zott föl a szivek húrjain; midőn riadó harsant föl, hangzott a »Talpra ma­gyar* s mintegy varázsütésre feléb­redt az alvó nemzet ; az ébredő haj­nalcsillag fénye ragyogta be a Kár­pátok bérceit, a völgyek ölét; midőn embermilli<5k lettek valóban emberré. Oh e napot feledni nem lehet, oh nagy, dicső nap, Isten áldott napja. Vajha emlékezeted oly mé­lyen vésődnék mindnyájunk szívtáb­lájára, hogy annak lángbetűiből ál­landó ihlet szállna meg- bennünket. Dicső szabadság ! Törd szét most és örökre az egyenetlenség, vissza­vonás, rosszakarat, ármány, tudat­lanság rabbilincseit, átkos jármát. A testvériségnek igazi ismérve, a szeretet ébredjen és lakozzék állan-^ dóan mindnyájunk szivében és az irigységnek, meg a« gyűlölségnek gyö­kérszálai se maradjanak ott És ek­kor, bár nyelvben, vallásban külön­bözőklehetünk, egygyé forraszt, egye­sit hazánk iránti szeretetünk és en­nek jóléteért való buzgó fáradozá­sunk s valósulást nyer közöttünk az egyenlőség eszméje; a jog és köteles­ség élvezése s teljesítésének ugyan­azonossága a különbség válaszfalá­nak ledöntését eredményezi. A hű kötelességteljesítés, fárad­hatatlan buzgalomtól nem riadhat Íz „Esztergom és Vidéke" taja, A szabadság napja. Sokan megénekeltek téged Oh márciusnak Idusa, A zsarnokság tevéled halt meg, tís kezdődött a szent tusa. S bármennyit írnak is terólad, Nem tudnak írni eleget: Hisz oly nagy a te dicsőséged, Nagyobb talán nem is lehet. Midőn ez lett a büszke jelszó : Egy nép vagyunk, egy és szabad S a nép imaként elrebegte A te. tizenkét pontodat. A második honalapítás Napjává lett a te napod. Dicséret Néki a magasban, Hogy Ö téged nekünk adott. Dicsőség néki s a hősöknek, A kik híressé tettének, Kik elsők mondták a magyarnak: »Szabadok vagytok s emberek !« Kimondták nyíltan, lelkesedve, Hogy hangzott belé az ég, S milljónyi viszhang támadt rája, Milljónyi viszhang volt a nép. S aztán küzdöttek, fáradoztak. Pattakként folyt a hősi vér. Folyott, folyott, de nem hiába: Az unokáké lett a bér: S ti menjetek ki sírjaikhoz; Rebegjetek el hő imát, Hogy áldja Isten, óvja Isten E sokat hányatott hazát ! Erdősi Dezső. A márciusi napok Európában. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Mint a tavasz enyhe árama feloldozta a folyók ágyait jégbilincseikből, az el­nyomott gondolatról is levette a rabság súlyos lánczait s áldásos munkára serken­tette az alkotmányos élet védsánczai kö­zött. Megifjulva emelkedett ki a népek örök joga : a szabadság és egyenlőség. Valami csodás van abban, mint kelt egész Európán keresztül varázshatalom­mal a szabadság vágya. Paris, Berlin, Bécs, Budapest, Madrid és Nápoly utcáit por­tyázták be a franciáktól kölcsönzött jeligével: Liberté, Egalité Fratenité Unité. A párisiak kezdték ezt februárban. A harag a Guizöt-kormány ellen tornyosult mely a gyülekezési jogc>t akarta megvonni. Világosság és. sötétség, lég és hit­vány rög egyenlőkké nem válhatnak. Magasztos eszmékért valóban csak az lelkesülhet, ki képes ama magas­latra felemelkedni, hogy kisérhesse azoknak röptét, megérthesse igaz jelentését. Hulljon le azért minden szemről a rövidlátás hályoga; olvadjon föl min­den szívből a szerététlenség fagypán­céla s legyen március 15. most és mindenkoron nemzeti ujjáébredésünk magasztos emlékünnepe. Dombi Lajos. A felirati vita lehető heves volt, a kor­mány betiltotta az Odillon vezérlete alatt rendezett reform-banketteket. Az ellenzék a kormányt vád alá kívánta helyezni, az utca hangulatát azonban visszatartani nem lehetett, február 22-én már emelni kezdették a torlaszokat. Ennek hatása alatt Lajos király elhatározta, hogy mi­nisztériumát elbocsátja. A nép örömitta­san járt az utcán, a külügyminisztérium palotáját kivilágítani kívánta s ott rette­netes fátumszerüen, egy lövés dördült el. A katonák azt hitték, őket támadják­Sortüzet adtak, mire 52-en terültek el a földön. »Fegyverre ! Megölnek !« szóval fáklyafénynyel szaladgálták be a várost. Megdöbbentő képek váltották föl egy* mást. A Notre Dame vészharangja kongott. Az Alfonse Varney-féle gyászinduló »Meghalni a honért« vált forradalmi in­dulóvá. Ennek első két strófáját ime mi is beftiutatjuk : Az ágyúsző döreje A hon esdő szava; Fel, honnak fegyverre, Anyánk hi, a haza! S ha távol harc zajától Elmúlnánk dicstelen A porunk akkor is A hazáé legyen. Most már Lajos Fülöp sem habozott tovább a baloldalhoz folyamodni, Thierst, Szóleink újjáalakítása. (I.) A »Hungária« műtrágya, kén­sav és vegyi ipar részvénytársaság által kiadott egyik hasznos füzetből vesszük és adjuk e nálunk most ki­válóan érdekes tárgyról a követke­zőket : /. Mily táplálékot igényel a szőlő­növény P Mint minden szárazföldi növény, úgy a szőlő is a termőföldtől kalit, legényt, foszforsavat és meszet igé­nyel a többi tápszerek, u. m. vas, kén, chlor, magnesia stb. mellett, a mely utóbbiak azonban a legtöbb esetben a szőlő földjében kellő meny­nyiségben föllelhetők. Ha szőleink termését u. m. a mustot, a törkölyt, a venyigét s a leveleket vegyelemzés tárgyává tesz­szük, akkor világos lesz előttünk, hogy mily mennyiségben igényli a szőlőnövény a főbb tápszereket u. Odillont minisztériumába hivni. Csakhogy késő volt. A nemzetőrség az engedel­mességet megtagadta. Lajos Fülöp lekö­szönt, utódjául az orleansi hercegnőt ne­vezvén ki. A regensnő az országgyűlésen megjelent és ekkor valami hallatlan tör­tént. A törvényhozók termébe a bluzos, lobogós, fegyveres tömeg rontott be, hiába tiltakozott az elnök. Dupont de L' Eure alatt ideiglenes kormány alakult. A nép a Tuileriákba nyomult, a kincseket fölgyújtotta, a trónt a Bastille-terén éget­ték el. Lopni nem lopott senki. »Mort aux voleurs« (Halál a tolvajoknak) irták föl mindenütt és a nép a legegyszerűb­ben gyakorolta is az Önbíráskodást, -ha valaki lopni merészelt. A februári forra­dalomnak kétségtelenül volt egy kis so­ciális mellékize, de a párisi nép humorát mi sem jellemzi jobban, mint mikor tiz vállalkozó fiatal ember elkiáltotta : Éljen V. Henrik ! A nép jó humorral igy vála­szolt : »Oh, hogy van a kedves herceg, nem halt meg, annál jobb. Adják át neki az urak tiszteletünket. Mennyire meg fog örülni ennek. Éljen a köztársaság.* Bécsben a márcziusi napok 13-án és azzal kezdődtek, hogy írók és kiadók a rendek házához kérvényt voltak átnyuj­tandók a cenzúra enyhitése végett. A főrendiház udvara volt a mozgalom fókusa. Itt tartott Fischhor Adolf lelkes be­szédet, a felelős minisztériumot és az is­Esztergom, XVII. évfolyam. 21. szám. Csütörtök, 1895. március 14. ESZTERGOM és VIDÉKE «S««W»5«Í*K!NS!MNW^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. ^^^^-^^^^^ ^ Megjelenik hetenkint kétszer: | ^ csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, Hirdetések —*— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | . a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR/. magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | ^< | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők: | | Fél évre . 3 » — » § _ , , , . | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I | Negyed évre 1 » 50 » | Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). I I ^ Egy hónapra — » 50 » | . • r ^ bélyegilleték fij&etendő. | Egyes szám ára — » 7 » ^' Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, 55 feo»NM^Ssv3íx!lí>N^^ a Wallííscll- és Hailg'h-£ele dohánytözsdékben. x\\x\\\\\\\\\v\x\>^x\^^ vissza ama tudat, hogy a siker, a győzelem nem minden esetben jut osztályrészül, mert igazat kell adnunk azon állitásnak, hogy: »Ha minden fáradozás, melyet embertársaink ja­vára forditánk, haszontalWá volna s legnemesebb törekvéseinknek nem lehetne semmi eredménye ; ha ma­gasabb vágyaink nem teljesülhetné­nek s a szép és jó sohasem győz­hetne a világon: még akkor* is e nyomorult létnek legszebb része azok­nak jutott, kik csalódásaikat sirukig megtarták s ha nem győztek is, leg­alább végső leheletükig nemes célo­kért küzdöttek.* Azok is „kik harcosai valának a március 15-iki eseményeknek, csak biztató remény, nem pedig biztos g-y^zeiem tudatából meritek? a tett­^ÖT; a kitartó buzgalmat. Fordítsuk javunkra a múltból önkényt kínál­kozó tanulságokat. Ne engedjük el­hamvadni lelkünkben ama lángot, melynek ereje hatalmasnak bizonyult 1 múltban s kezességül szolgál a övőre. Szent örökségünket, drága kincsün­cet okosan használjuk, igazoljuk ma­gunkat sasok ivadékainak annak bi­zonyságára, hogy »Nem szül gyáva íyulat Nubia párduca*. Törpe lelkek tere mocsár, ingo­/ány . . . Magasztos eszmék meg­értése s hasznosítása nemes lelkek ;ulajdona . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom