Esztergom és Vidéke, 1895
1895-03-07 / 19.szám
hogy ez a veszedelmes irodalom többnyire nem magyar szerzők tollából kerül a könyvtárak polcaira. A nagy és kitűnő francia irodalomnak egész sereg oly kertésze van, a ki csalánt, bojtorjánt és belindeket tenyészt. Ezek a rossz és ízléstelen emberek kalandos, hihetetlen, félelmetgerjesztő történetekkel borzogatják meg az olvasók lelkét, s nem a családi tűzhely melegébe, a kedves mulatságokba, a friss illatú, üdítő természetbe vezetik a szórakozást kereső embereket, hanem a gonosztevők tanyáira, a romantikus összeesküvők odújába, a hol nekünk idegen, érthetetlen alakok bogozzák sötét cselszövéseiket. Nem a magyar lányokhoz méltó, hogy ezzel a selejtes, idegen irodalommal töltsék el a szabad idejük javát. Porladjanak el e csúf könyvek a vidéki kaszinók könyves polczain, mert tartalmuk sem tisztább, mint gyűrődött, szamárfüles lapjaik. A magyar lányok tiszta, egészséges lelke bizonyára nem talál gyönyörűséget ama romantikus cselekedetek olvasásában, a melyeket ezek az érzelgő, gonosz emberek követnek el a francia rémregények lapjain. Nem én vagyok az első író, a ki lelkem mélyéből arra kérem a magyar lányokat : ne hanyagolják el a hazai litteraturát a rossz külföldi kedvéért. Nemzedékek éltek és haltak azért, hogy jó könyvekkel gyarapítsák a magyar nemzet könyvesházát. Valóságos hősök csarnoka a magyar irodalomtörténet. Sivár időkben, mikor sanyaruság, nélkülözés volt a hazai irók élete, családi boldogságukat, kevés örömüket, fiatal éveik javát áldozták föl azok a lelkes költők, a kik a magyar klasszikus irodalmat megteremtették. Azóta, Istennek hála, jobbra fordult Magyarországon az írók sorsa; nem lemondás, de igaz gyönyörűség nekik az ő nemes, magasztos mesterségük. De a mikor a magyar iró, tollal a kezében, ott ül csöndes íróasztala mellett: ma is boldog abban a tudatban, hogy tiszta, hevülékeny, nemes lelkek számára dolgozik. És ekkor a magyar lányokra gondol, mert régtől fogva örvendetes tradíció a mi szívünkben: hogy a magyar lányok megértik, átérzik azt, a mit mi egy ihletett pillanatban kigondoltunk, hogy írásaink igaz barátokként köszöntenek be a lányos házakba, hogy szép álmaikban a mi szerény munkálatainknak is részük van. . íme ez lebeg mi előttünk, írók előtt és boldogok vagyunk abban a hitben, hogy a magyar lányok olvasnak bennünket, hogy gondolkodásuk, érzéseik nemességéhez mi is hozzájárulhattunk egy természetben kiadott bort és fát pénzre váltották. L ó s k a y reformjai kezdetben nagy visszatetszést okoztak, de egy-két év múlva mégis meggyökeresedtek és pedig nem egészen a tisztviselők kárára, mert a hercegprimási uradalmak főkormányzója a marhatartást korlátolta, a természetben birt földeket beszüntette, de viszont kárpótlásul kaptak 200 frt helyett 800 frt készpénzt és tíz-tíz évi szolgálat után 100 frt korpótlékot. Terményekben 12 mm. búzát, 16 mm. rozsot, 12 mm. ár.pát, 12 mm. tengerit, 6 mm. ocsút és 48 km. hasáb tűzifát. A tehéntartás 6 darabról 3 darabra szállíttatott és a díjtáblázatban nem is létezett sertéslegeltetés 10 darabban állapíttatott meg. Kaptak pedig előbb dijtáblázatilag 200 frt. készpénzt, 17 hliter búzát, 9 htl. rozsot, 19 hliter árpát, 42 km. hasáb tűzifát. Tehéntartásra hat drb., volt azonkívül 10 hold szántóföldjük, melyből 3 holdat kapás véteményekkel műveltek, 7 holdat pedig szalmás gabonával, 2 1 j z buza, 2 1 / 3 rozs, és 2 x / 3 árpa termesztésre használhattak. • Lóskay Jeromos kijelentette az esztergomi főszékesegyházi zenekar azon tagjai előtt, kik még mindig nem tanultak meg magyarul, hogy ezentúl egyáltalán nem fogad el németül fogalmazott nyugtatványokat. Egyúttal magyar minszemernyivel. És mennyivel hivatottabbak még erre ama nagy írók, a kik halhatatlan művekkel gazdagították a magyar nemzet irodalmának kincsesházát: Mikes Kelemen, Katona József, Tompa Mihály, Vas Gereben, Józsika Miklós, Eötvös József, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór. Mint a bibliát: úgy kellene forgatni minden magyar lánynak a remekírók műveit. Nemcsak az iskolában a tanító parancsára, hanem otthon is, évek múlva, mikor már hosszú idők választják el őket a tanulás kényszerűségétől. A gazdaszszonykodás pihenő óráiban, az ünnepek csöndes, áhítatos délutánjain mindegyre vissza kellene térniök ezekhez a kedves, szerény, rokonszenves bölcsekhez, a kik gyönyörű munkáikban, szívük és elméjük e fényes megnyilatkozásaiban élnek közöttünk. Mennyivel becsesebb, méltóbb szórakozás ez, mint a mit amaz idegen, lelketrontó regények olvasásában találhatnak. De nemcsak a magyar irodalom klaszszikusait, hanem történelmi és természettudományi munkákat is kellene olvasniok a leányoknak. Azért, hogy az iskolából kikerültek, ne hanyagolják el tanulmányaikat s a szépirodalmi műveken kivül találjanak élvezetet a más nemes irányú munkákban is. Mindenkinek van egy gondos anyja, egy szerető bácsija, egy irodalmi dolgokban járatos ismerőse, a ki okosan ki tudja válogatni számára az olvasásra érdemes könyveket. Oly kevés igazán jó munkát lehet végig olvasni egy rövid élet lefolyása alatt! Kár minden perczért, a mit tudatlanságunkban elmulasztunk. És ezért mindenki jól megválogassa azt a meleg, bizalmas baráti kört, a melyet kedves könyvei alkotnak. Jól tudom én, hogy az iskolából kikerülő leány nagyon is el van foglalva az ő uj hivatásának gondjaival, s a gazdaszszohykodás aprólékos teendői —- legalább eleintén — nem igen engedik meg, hogy a könyvet is szorgalmasan, forgassa. De nincs olyan leány széles Magyarországon, a kinek rövid egy órai ideje ne jutna napjában az olvasásra. Ebéd után, vagy a lámpagyujtás kedves óráiban vegyen elő mindenki egy jó könyvet s a helyett, hogy unatkozva járna szobáról-szobára, mulasson, tanuljon, szórakozzék a könyv csöndes, derült és bizalmas társaságában. Ha minden magyar lány így tenne : pár év alatt csupa művelt, intelligens asszony gazdasszonykodnék a magyar házakban s a rossz és ártalmas idegen könyveket kedvünk szerint hajigálhatnék ki Magyarország határán. És akkor a magyar asszonyok szövetségesei lennének tákkal kedveskedett nekik, gyöngéd figyelmeztetésül,, hogy azokat valamikép ne a gyerekeikkel fogalmaztassák, a kiket különben már rég mind egy szálig megmagyarositottak az esztergomi iskolák. Dr. Körösi László. Fölfedezett poéta. Esztergom, március 6. írók felfedezése azóta jött divatba, mióta Vadnai Károly fölfedezte SzaboLcska Mihályt. A legutolsó fölfedezés ötlcsősége Rákosi Jenőé, ki Kupa Árpádot tette meg nagy regényírónak. Örömmel tudatjuk, hogy most minket is fölfedeztek. Az Esztergom és Vidékének egyik igazán nagy tehetségű, fiatal munkatársát, Erdősi (Ehrenwald) Dezsőt födözte fel a »Külföld« ez a Cserhalmi Irén és Gerő Attila szerkesztésében megjelenő különben igen kiváló folyóirat. Egyik szerkesztői üzenetében igy ir E r d ő s i Dezsőről: »Igaz örömmel konstatáljuk, hogy ritkán találkozunk a népies poézis oly igaz megnyilatkozásával, mint amilyen az Esztergom és Vidékének »Világíánya a falun« e jeles kis verses tárczája volt, melyet szélesebb körök (!) gyönyörűségére ide iktatunk.« Itt lenyomatja az idézett kök teményt. Később ismét igy emlékezik meg munkatársunkról: az íróknak a magyarság, a nemes eszmék, a finom hang terjesztésében s a társadalmi érintkezések módja előkelő, distingvált lenne. Mert a társasélet hangja minden országban az asszonyok és leányok ízlése szerint alakul meg. Azok a magyar lányok, a kik olvasmányaikban művelt, előkelő, okos elmékkel érintkeznek, közvetve a haza ügyének tesznek jelentékeny szolgálatot. Szomaházy István. HÍREK. Esztergom, március 6. — Az uj kórház. A kórház-bizottságnak épitő albizottsága dr. Mátray Ferenc elnöklete alatt a napokban ülést tartott. Főbb vonásokban megállapította az.ülés, hogy milyennek tervezi az uj kórházat. Huszonegy betegszoba terveztetik, ezenkívül külön műtőszoba, felvételi iroda, igazgatósági épület. A lapunk más helyén emiitett takarékpénztári adományból egy külön pavillonszerű épület terveztetik kapcsolatosan a főépülettel, födött folyosóval összekötve. Az alapító intenciójához képest e külön épület leginkább gyermekek gyógykezelésére szolgálna, de a szükséghez képest benne felnőttek is lelnének ápolást. A kórház tudvalevőleg a Bisuttiféle teleken épül. Az épületek elé kert jön diszes vasrácscsal. Jobbról lesz az ápoló nővérek lakosztálya, balról az iroda. Az összes pavillonok mellé folyosók jönnek. Hátul lesznek a gazdasági épületek, mosó konyha, fertőtlenítő helyiség, konyhaépület, hullakamra és egy kis kápolna. A tájékoztató tervvázlat elkészítésével Tiefenthal Gyula városi mérnök bízatott meg. — A kaszinó első műkedvelő előadása szombaton március 9-én tartatik meg. Színre kerül: Az egérke, vígjáték egy felvonásban. Személyek: Bertha fiatal özvegy Perényi Irma, Albinos ügyvéd Simonyi Lehel, Egy hang # * r Ki a hibás vígjáték 1 felvonásban Scribe-től. Személyek: Dermeville bankárEtterGyula, Caroline neje Szvoboda Románka, Saint Elme Edmond gróf Büttner Róbert, Gervault Rudolf István. A közügyek vígjáték 1 felvonásban Bérezik Árpádtól. Kenderfalvi Háber Ferenc B. Szabó Mihály, Etel Nagy Etelka, Olga leányai Nozdrovicky Olga, Lakos Andor (/ . Olga vőlegénye Büttner Róbert, Lórápf-Í F.tfflr Ödön, Gócsi Muki \Etter ^yula\lnají Marosi Ferenc, Szobatá4ry__^ozdrovi(^féy Anna. Belépő-jegy ára I korona. Jegyek válthatók Brutsy Gyula urnái és esti 7 órától a pénztárnál. Kezdete pontban esti 8 órakor. — Albrecht requiem. A helybeli 26-ik gyalogezred március 5-én gyászistentiszteletet tartott boldogult Albrecht főherceg lelki üdvéért a plébánia-templomban. A requiemet dr. Fehér Gyula városi plébános mutatta be két segédlelkész kíséretében. A gyászmisén a 26-ik gyalogezred legénysége, valamint a tisztek »Ha figyelemmel kisérjük szépirodalmi lapjainkat,ugy vajmi ritkán találunk verses közleményeik között olyan költeményt, mely eredeti gondolatával, erőteljes poézisével maradandóbb nyomot hagyna lelkünkben. Ez indít bennünket arra, hogy ha egy-egy vidéki poéta tehetségét felcsillanni látjuk, az olvasó-közönség és az irodalmi világ figyelmét reá tereljük. Olvasóink emlékezhetnek' még Erdősi Dezső esztergomi iró sikerült versére »A világ lánya falun«, melyet lenyomattunk. Most ugyancsak tőle jelent meg az »Esztergom és Vidékében« »Czigánytemetés« c. verse, mely minden tekintetben figyelemre méltó. Sem a- verselése sem a rimelése nem áll azon nivón, a mely a magasabb műízlést kielégítené, de az eredeti hang a kerek concepció- és találó jellemzés felhívják a figyelmünket irójára« Majd február 7-én egy debreceni tudakozónak ezt a szerkesztői üzenetet küldi a Külföld: «Ön kérdi, vájjon az a tehetséges ifjú poéta, akit mi felkaroltunk, letette-e már a lantot. Pengeti, pengeti szépen tovább is, minek bizonyságául álljon itt legutolsó verse, mely sok-sok modern lyrai produktumot túlszárnyal.» Itt újra lenyomatják Erdősi Dezsőnek lapunk január 17-iki számában megjelent «Te is tudod . . .» c. költeményét. is mind jelen voltak. A diszes ravatalt az altisztek felszuronyozott fegyverekkel őrizték. A mise alatt a katona-zenekar megható gyászdarabokat játszott. A polgári hatóságok részéről jelen voltak: Kruplanicz Kálmán főispán, Andrássy János alispán, B. Szabó Mihály főjegyző a megye, dr. Helc Antal polgármester, dr. Földváry István főügyész, dr. Kollár Károly főjegyző a város képviseletében. — Esküvő. Bokros Károly, a »Magyar Király« derék vendéglőse e hó 5-én kedden d. e. 10 órakor tartotta esküvőjét Langer Mariska kisasszonynyal a főszékesegyház Bakács-kápolnájában. — A Circiter- kör szombaton a Magyar Király-ban »hering-schmaus«-t rendezett. Ez az első böjti mulatság semmikép sem maradt kedélyességben és jókedvben hátra elődei mögött. — Nevezetes választás volt még a mult hóban a városházán. Ekkor választattak meg 1895. évre az iparhatósági megbízottak az esztergomi járás főszolgabirája, mint első fokú iparhatóság mellé. A választás d. e. 10 órától d. u. 4-ig tartott és azért nevezetes, mert négyszáz közül összesen három választó : Dudás János, Wanitsek Rezső és Waldvogel József választott húsz iparhatósági tagot: Nagy Ignác, Dóczy Ferenc, Vörös Ferenc, Dudás János, Dudás Ferenc, Farkas Tivadar, Bayer Ágost, Fekete Géza, Schuller Pál, Niedermann János, Laiszky János, Draxler Alajos, Mányóky László, Waldvogel József, Wanitsek Rezső, Schneider Károly, Czuczor Lajos, Cseicsner János, Rothnagel János és id. Neumayer Károly urakat. Az iparhatósági tagok teendője az ipariskolák, műhelyek, gyáraknak és ipartelepeknek látogatása. Csodálkozunk azon, hogy még azok sem érdeklődtek a választás iránt, akik maguk lőnek megválasztva. — A német császár szarvasai. Ratíbor hercegnek a belügyminiszter megengedte, hogy a pilis-maróthi és dömösi vadászterületen nagyvadakra a tilalmi időszakban is lövethet és szarvasbikákat az e célra készített csapdákban elfogathat. E szarvasokat a herceg vasúton élve szállíttatja II. Vilmos német császárnak tenyésztő célokra. — Eljegyzés. Fekete Ferenc, az esztergomi kerületi betegsegélyző pénztár pénztárnoka eljegyezte Helc Irma kisasszonyt. — Ipartestületi Ülés lesz március 17-én d. e. 10 órakor a városház tanácstermében, melynek tárgysorozata a következő : Az ipartestületi elöljáróság évi jelentése, az 1894. évi pénztári számadásnak és mérlegnek megvizsgálása, a számvizsgáló-bizottságnak és elöljáróságnak erre vonatkozó jelentése és felmentvény megadása, az 1895. évi költségvetés megállapítása, elnök és számvevőség választása, esetleges indítványok. — Műkedvelő előadás. A polgári olvasókör vasárnap műkedvelő előadást tartott Csillag-utcai egyleti helyiségében. Színre került a «Tót leány», Almási Tihamér 3 felvonásos népszínműve. Az előkelőbb szerepeket Tóth Imre, Czeier Erzsike, Szóda István, Féjja Anna, Finke József és Balogh Ambrus játszták a nagyA magunk részéről csak egy pár megjegyzést. Igen örülünk, ha a fővárosi sajtó figyelemmel kiséri a vidéki lapok működését és dolgozó társaikról megemlékezik. Csupán a gyámkodó hang ellen van kifogásunk, mellyel a Külföld e «felfedezését» megteszi. Ö is abban az elfogultságban van, mint a budapesti zsurnaliszták valamennyié, hogy a fővárosi sajtó minden, aztán jön egy nagy semmi, megint egy még nagyobb semmi, s csak azután a vidéki újságírás. Pedig nem kell annyira kicsinyelni a jó magyar vidéket, mert ez utóvégre is az egész ország, mig Budapest magában csak egy város. Az ifjú országbeli zsurnalisztika pedig nem egy nevezetesebb ponton utolérte Budapestet és a főváros sok selejtes újságját túl is szárnyalta. Esztergom kis város, az ország legkisebb megyéjének "székhelye, de zsurnalisztikája — bízvást mondhatjuk — előbb jár a város fejlődésénél egy lépéssel, és annyira tud már a maga lábán állani, hogy nem kell pesti lapoknak felfedezni az ő munkatársait. Elterjedtsége pedig egész bizonyosan van olyan mérvű, hogy az olyan poétáknak, kiknek tehetségét felismeri és méltányolja, minden más gyámkodás nélkül maga adhatja meg a szárnyakat. (N—ő.)
