Esztergom és Vidéke, 1895

1895-03-03 / 18.szám

A leghelyesebb volna a járási tanfelügyelői intézmény életbeléptetése, de erre, tekintve az állam pénzügyi viszonyait, még gondolni sem lehet. Ez idő szerint e fontos kérdés megoldása csak úgy volna lehetséges, ha a tanitóképezdék felügyeletére egy vagy két szak-kormánybiztos rendeltetnék ki, a polgári iskolák pedig a középiskolák mintájára polgári iskolai képesítéssel biró kerületi főigazgatók felügyelete alá helyeztetnének és csak egyedül a népiskolák maradnának a felügyelők hatáskörében. Természetesen akkor is szaporítani kell a tanfelügyelőket, amennyibenja nagyobb megyéket két tanfelügyelői kerületre lehetne osztani. Igy meg volna adva a mód ugy a polgári, mint az elemi iskolai tanítóknak az előléptetésre, ami bizonyára — a tanügy hasznára — nagy versenyt idézne elő a tanítók között, azonfelül a tanügy egyes része arra hivatott szakemberekre volna bizva. A tanfelügyelőség legyen a maga területén külön, önálló hivatal és a tanfelügyelőknek adassék meg bármely jellegű iskolafentartóval szemben a rendelkezési jog, a kik a tanfelügyelők utasításainak és intézkedéseinek mint a kormány ellenőrző közegének eleget tenni tartozzanak. Továbbá jogot kell adni a tanfelügyelőknek a törvény szigorú végrehajtására, az ellenszegülőknek pedig pénzbirságra való elmarasztalására. A tanköteles gyermekek iskolába járatása, vagy az iskolába járók mulasztásaival szemben a legszigorúbb és legerélyesebb intézkedésekről kell gondoskodni. A községek köteleztessenek a tanköteles gyermekek pontos összeírására és a gyermekek pontosabb iskoláztatása céljából rendelje el a törvény, hogy az iskolamulasztások fejében a tanfelügyelő által fokozatosan kirótt pénzbírságok a pénzügyi igazgatóság utján hajtassanak be. Be nem hajtás esetén a pénzbírságok közmunka teljesítésével legyenek lerovandók. A mulasztások után befolyt pénzbírságok iskola- vagy népkönyvtárak gyarapodására fordíttassanak. A községek közgazdaságának emelése céljából tétessék az iskolaföntartók kötelességévé faiskoláról gondoskodni és a gyümölcs-termelést, konyha-kertészetet, méhészetet és baromfitenyésztést az iskolában taníttatni. Oly helyeken pedig, ahol a házi iparnak piaca van, az iskolaföntartók a házi ipar tanításáról is tartozzanak gondoskodni. A népoktatásügyi törvény revíziójának egyik leglényegesebb részét a tanítókról való méltányos gondoskodás fogja képezni. A tanítókról, kiknek kezében a község egész szellemi fejlődése van letéve, nem csak anyagilag kell gondoskodni, hanem gondoskodni kell arról, is miszerint a tanítók az iskolaföntartók kénye-kedvének ne legyenek kitéve és azok ne bánhassanak velük csak úgy tetszésük szerint, főleg be kell szüntetni a mostan nagyban divó basáskodási rendszert. A tanítók erkölcsi állását biztosítani és jogait védeni kell, ez a tanítói tekintély megóvása céljából okvetlen szükséges. A tanítók fizetése a tisztességes lakáson, fán és kerten kivül legalább évi 400 frt legyen és ennek a javadalomnak legalább fele része készpénzben szolgáltassék ki. A csirke, tojás, seprő, só stb. féle javadalmazás beszüntetendő és a természetbeni javadalmazás csak földbirtokokban, esetleg mezőgazdasági terményekben legyen teljesíthető. Kántori teendők végzéseért a.tanító külön dijaztassék, úgyszintén az ismétlőoktatásért is, ha azzal a tanító heti tanórái a 24 órát meghaladják. Harangozásra s ilynemű szolgai teendőkre a tanítók ne legyenek kötelezhetők. A tanítók viszont köteleztessenek hivatásuk pontos és a törvényben előirt módon való teljesítésére, a nem magyarajku iskolákban pedig különösen a magyar nyelv lelkiismeretes tanítására. Úgyszintén köteleztessenek a tanítók, minden tanév elején, az első hónapban az órarend, tananyagbeosztás és az iskolában elfogadott tankönyvek jegyzékének a tanfelügyelőhöz való beküldésére. Az iskolaszékek ne bírjanak oly hatalommal a tanítók fölött, hogy azokat bármikor állásuktól elmozdíthassák, hanem a tanítók csakis a megejtett fegyelmi vizsgálat alapján, a közoktatásügyi miniszter jóváhagyásával a tanfelügyelő által legyenek állásuktól elmozdíthatók. Ezeken kivül természetesen a tananyag helyes és szakszerű megállahogy egy krajcár nélkül találsz távozni. Az alakok, akikkel lépten-nyomon találkozol, nagyban magukra vonják figyelmedet, annyira el vannak merülve számításaikba. Engem mindez annyira izgat, hogy nem hallhatok pénz-csörgést anélkül, hogy azt a pénzt utolsónak ne tartsam, amelyre egy szerencsétlen bizza rá szerencséjét ; nem hallhatok puskalövést anélkül, hogy valamely öngyilkos lövésére ne gondolnék. A Nizzából jövő vonat minden nap csak ugy szórja erre a, vidékre a szerencsétlen nőket, akik kiszimatolják a nyerteseket és szeretetteljesen körülrajongják őket. Ha kóborló magános utast látni, biztos, hogy vesztett. En azt hiszem, hogy mindezek a játszók rosszul vesznek lélekzetet és hogy a lélekzetnek önkénytelen visszatartóztatása a tét és az eredmény nyilvánvalóvá levésé között mellüket rontja meg. Sok lelki és sok tüdő-sorvadást kaptak már ezen a helyen. A legrettentőbb a dologban, hogy egyesek szerencséje, hajh! a többiek szerencsétlenségétől függ. A halak nem faldossák annyira egymást a tenger fenekén, mint ezek a szerencsétlenek, midőn a játék pokoli helyén a szerencsével küzdenek. A terem keleti pompával van berendezve és mindazáltal komornak látszik; ragyogó fény világi tj a meg és mégis sötét, mintha a lélekből kisurranó borús gondolatok és árnyak feketitenék be. Az előrelátó igazgatóság a szomszédos nagy teremben zenekart helyezett el, hogy a nem játszókat is szórakoztassa ; és majdnem lehetetlen elképzelni, mily rettentő az ellentét a zenekar ütemei és a roulette forgása között. A bankár az asztal közepén ül, kezében valami kormány-pálczaféle van, mely által a pénzt osztogatja. Oldalán, magas széken ülve, egy másik bankár az első műveleteit ellenőrzi és e kettővel szemben más kettő hasonló állapotban és helyzetben, ugyanazt a műveletet teljesítve mint amazok. Sok játszó az asztalhoz ül; sokan pedig állva csoportosulnak az előbbiek köré. Mindenfelől a közönséges forgalomban nem igen használatos aránypénz-halmazok, franczia bankó-csomók, ezer frankot tartalmazó lepecsételt csomók nagy rakásokban láthatók. Különös benyomást kelt a pénz, mely itt csörög; az elefántgolyó gyászos perdülése, mely a számok közt forog; a különféle felkiáltások és a folytonos sugdosások ; azok a révedező, sajátságos tekintetek, melyek különféle érzelmeket árulnak el ; egyesek nyerése mások romlásának rovására ; a játszók lelkének kifejezése, mely mindnyájuk arczán tükröződik s mely az emberi lelkiismeret sülyedését jelzi. pitása és főleg a tanítóképzés szilárdabb alapra való fektetése fogja még a népoktatásügyi törvény reviviziójának szép és kényes feladatát képezni, melylyel cikkünk szük kerete miatt ez alkalommal bővebben nem foglalkozhatunk. Csak annyit kívánunk még megjegyezni, hogy tanügyünk nem ünnepelhetné meg szebben az ezredéves ünnepélyt és annak emlékét nem örökíthetné meg jobban s méltóbban, mintha a millenniumi ünnepély alkalmából a várva-várt uj és minden tekintetben megfelelő népoktatásügyi törvényt életbeléptetné. Erschinger János. A tokodi üveggyár megnyitása. Esztergom, március i. Esztergom és vidéke jövőjének derengő hajnalát jelképezik az esztergom-füzitői vasútvonal mentén épülő üveggyárak, azon jóleső reménynyel töltvén el az optimista, hazafias lelkeket, hogy a három üveggyár alkotása csak kezdetét jelenti annak a virágzó gyáripari jövőnek, a melyre vármegyénknek a füzitői s a legközelebb elkészülő budai vasutvonalak környékén, dúsgazdag kőszénbányáink közvetlen közelében elterülő része, kedvező földrajzi fekvésénél fogva is, mintegy praedestinálva van. Az utazó közönségnek feltűnt a mult nyár derekán a tokodi vasúti állomás közvetlen közelében észlelt sürgés forgás, mely egy deszkakerítéssel körülvett jókora földterületen, szédületes gyorsasággal hozta létre az épületcsoportokat, a melyek közül merészen magasba törő közel 40 méternyi kémény képezi a tokodi gyártelepnek messze vidéket uraló koronáját. Vármegyénk területén ez az első üveggyár, mely üzemét már megkezdette, de első és egyedüli a maga nemében Magyarországon is, a mely kizárólag gyógyszerészi és egészségügyi üvegek, üvegeszközök, lombikok és retorták készítésével foglalkozik. Nem mindennapi dolog, hogy ezen uj gyáriparág meghonosításának dicsősége Esztergomvármegye nevéhez fűződik, valamint az is hazafias örömmel töltheti el mindnyájunk keblét, hogy az első speciális gyár létesítője magyar ember. Az uj gyár alapitója és tulajdonosa M o 1 1 e r Károly, egy nagyszombati régi patrícius család tagja, ki az üvegipar terén Európa államainak nagyhírű gyáraiban, a hygienia terén Berlinben szerezte szakismereteit, s mint ilyen Bécsben Európaszerte jónevű gyógyászati üvegkereskedéssel birt. Mint kiváló szakember számos találmánynyal gazdagította az egészségügyi szereket, melyekért több kitüntetetést nyert a trieszti, budapesti, bécsi, barcellonai, brüsszeli és genfi egészségügyi kiállításon, ez utóbbin 1893-ban egyhangúlag neki ítéltetvén a nagy aranyérem. Hasonló elismerést nyert a bécsi egyetem kiváló tanáraitól, a kassai származású dr. U 11 z m a n n és dr. Wiederhofertól is a bacteorologia, az uroscopia és pádiatria körébe vágó saját találmányaiért, mely elismert egészségügyi szereinek teljes gyűjteményével a feltaláló megajándékozván a m. kir. b e 1ü gyminiszterium egészségügyi osztályát, azoknak megszerzését a budapesti kórházak részére elrendelték. Kitüntető elismerést nyert még a közös hadügyminisztérium részéről is. Ezt a minden tekintetben érdekes üveggyárat febr. hó 26-án szentelte fel P e 1c z e r Lipót dorogi esperes-plébános, szép beszédében isteni félelemre és uj hazájuk szeretetére buzdítván a thüringiai, cseh és francziaországi gyári munkásokat, kiknek szép számú gyermekeit a tokodi iskola lesz hivatva magyarul beszélő és érző honpolgárokká nevelni. A gyártelepen több mint száz ember él családostul, az e czélra emelt munkáslakásokban. Az első fúvás s igy a gyárüzem megkezdése febr. 27-én reggel történt, az első üveg készítése a magyar király zajos és lelkes éltetése közben történvén meg. Még csak azt tartjuk megemlitendőnek, hogy a gyártulajdonos jóhírű bécsi üzletét Budapestre tette át, hol a József-tér 8. sz. a. állandó és kiviteli rakára lesz a tokodi, tehát hazai üveggyártmányoknak. Az is méltó a feljegyzésre, hogy a magyar kormány az uj és fontos gyáripar meghonosítóját, anyagi támogatásban nem részesítette. . ' (ff.) HÍREK. Esztergom, március 2. — A hercegprímás még mindég nem hagyhatja el budavári palotájának szobáit betegsége rniatt, de állapota már annyira javult, hogy részt fog venni a főrendiház legközelebbi tárgyalásain. A prímás egyelőre csakis a legfontosabb ügyekben fogad. Márczus hó végén rövid tartózkodásra Esztergomba jön és a húsvéti ünnepeket székvárosában fogja tölteni, de még április hóban Budapestre tér vissza. A legborzasztóbb a társadalom e romlott salakjában szép, fiatal, előkelő külsejű, finom modorú nőket látni, kik ugy csüggnek azon a fatális golyón és számon, mint valami tiszta vonzott szerelmen. A sötétséggel társuló sötétség nem eredményez többet, mint a zérussal összeadott zérus ; de a csillag fölötti árny elsötétíti a világosságot és épp úgy elhomályosítja a szemet, mint a lelket. A nő homlokán a rossz feketébb és sötétebb árnyalatú, mint a férfi homlokán. A ki magasabbról esik le, borzasztóbban roncsolja magát széjjel. Ádám a paradicsomból a földre került le, de Luczifer az égből a pokolba bukott alá. Az emberi társadalom több tisztaságot és erényt követel a nőtől, mint a férfitól és az emberi társadalomnak igaza van, amint hogy igaza van mindazokban az egyetemes érzelmekben, melyeknek tartama a századok kezdetébe és folyamába vész. Rettenetes dolog már látni a szegény romlott nőt, amint a szerencsés nyerővel enyeleg és arra készti, hogy a játékban szerzett pénzt vele dorbézolva pazarolja el: de még borzasztóbb, utálatosabb a tiszta hitvest, a gondos anyát, a család alapítására hivatott nőt látni, amint vagy azért, mert az unalom készti, vagy a szükség kényszeríti, vagy a bűn csábítja rá, — a zöld asztalra szórja azt a pénzt amit a háztartásra, gyermekeinek nevelésére, a jótékonyság gyakorlására kellene fordítania, amelyek igazi érzelmei gyöngédségének, jó természete finomságának, szenvedélyes jelleme exaltácziójának felelnek meg. Mondjanak bármit, az embernek az élet bárminő útvesztőjében van mutatója, minden esélyeivel szemben van tájékozási módja : csak tekintsen a lelkiismeretébe, melynek mélyén Isten van, mint a megmérhetetlen tér mélyén fény és végtelenség. Kérdezze meg e nők bármelyike a lelkiismeretét és meghallhatjuk, vájjon a művészet múzsája, a tűzhely papnője, a szerelem istennője, a szűz vagy anya, akinek erényeire a világ a család alapítását és az emberi nem nevelését bizza, jobban elaljasodhatik-e a könnyelműség házában, mint egy játékbarlangban. Rettenetes szerencsétlenség a fékezhetetlen játékszenvedély. Ha az ember a sors esélyeinek teszi ki magát, a kérlelhetlen végzet kultuszának hódol: elnyomja az erkölcsi szabadságot és valahányszor elnyomják a szabadságot, mindannyiszor elnyomták emberi mivoltunkat és helyébe a rosz szellemet állították oda. Oh! Legyen ezerszer átkozott a játék, mely a szabadság helyébe a véletlent és a munkában való boldogulás hite helyébe a játékban uralkodó véletlent teszi!