Esztergom és Vidéke, 1895

1895-02-14 / 13.szám

V Gazdáink bitele. Végre odajutottunk, hogy illeté* kes köreink a gazdahitel kérdésével komolyan és jóakarattal foglalkoznak. A nézetek a kivitelt illetőleg azonban korántsem tisztultak. Abban mindnyájan egyetértünk, hogy az annyit hangoztatott belterjesség egyik nélkülözhetlen eszköze a pénz, a hitel fontosabb még a szakértelemnél is, mert mig ezt a gyakorlat y hosszú évei alatt megszerezhetjük, < addig a legkitűnőbb szakképzettség sem érvényesülhet tőke hián. Ez egyik oka annak is, hogy a magasabb szakképzettség nálunk oly ritka s hogy a szakértelem oly lassan emelkedik a nyugati államokhoz képest, mert megszerzése szükségét v. senki sem érzi s a kinek meg is van, midőn a gyakorlatba jut, csalódva látja, hogy minden ideája, minden törekvése a mezőgazdasági kultúra belterjessé fejlesztése körül első sorban az anyagi eszközök hiányán hiúsul meg. Csodálatos egy anomália is az, a mi a mezőgazdasági hitel terén észlelhető. Van a gazdának, mondjuk, egy tehermentes birtoka, mely a hitel legbiztosabb alapja, van szakértelme is, a mi biztositék ismét a hitelezőnek arra, hogy az igénybe vett hitel gyümölcsözőleg fog a birtokba beruháztatni s ime mégis ha h „Esztergom és Vidéke" tárczája Mese a pusztuló házról. — Az Esztergom és Vidéke eredeti tárcája. •— Irta. HANKONYI EMMA. (Folyt.) Három, négy napi eredménytelen fuN kosás után reménykedése, álmodozása nyughatatlanságba csapott át, mert nem találkozott vele ismét. Odahaza a nyomorúság, az éhezés kimerítette, leverte, különösen mióta a házigazda is újra zaklatta őket. Hanem talán két hétre az első találkozás után ismét ráakadt az ifjúra a nagyutcán. Ez alkalommal már teljesen gavallér formája volt. Megint beszédbe eredtek, s mikor a lány hazaért, belepillantott a tükörbe. Első pillanatra majd visszadöbbent attól a halovány, kisírt, elcsigázott arctól, mely feléje nézett. Nézte magát egyre, folyton, mintha nem volna megelégedve a nézés eredményével. De lassanként úgy rémlett, mintha felfedezett volna magán valami tetszőset. Tán az ajka, gondolta, vagy a szeme . . . Azután eszébe hozta a beszélgetés minden szavát. Se vallomás, se Ígéret. Egy-két homályos célzás, de a lány érteni vélte, s remélt, várt valamit, a mi egy ily gazdának hitelre van szüksége, nem a pillanatnyi pénzzavar megszüntetésére, de a belterjes üzem megteremtéséhez, ugy csak hosszas utánjárással bir pénzhez jutni. S akkor is hogyan ? A gazdának csak jelzáloghitele van hosszú évekre kiterjedő kötelezettséggel. Jelzálogkölcsönt csak a birtok értéke háromnegyed részéig kaphat a gazda. Ez érték a kataszteri s nem a használati érték után állapittatik meg, már pedig a kettő között tudvalevőleg nagy a különbség. Személyi hitele a gazdának nincs. Igaz ugyan, hogy azért a gazda jelzáloghitele igénybevétele nélkül is könnyen juthat pénzhez, már t, i. a nagyobb birtokos, ha váltóját kereskedő utján hozza íbryalomha r<

Hk\ hogy az igy szerzett pénz 2 — 3 százalékkal mindig drágább, mint a mint az a pénzintézetektől direkt beszerezhető volna. Lehetetlen itt nem vonnunk párhuzamot a gazda és a kereskedő s iparos hitele között. Egy 10—>5,ooo forinttal rendelkező cég 50—60.000 frt váltóhitelt élvezhet, a nélkül, hogy ez feltűnnék valakinek s fizet 4—7 százalék kamatot, a nagyobb cégek még kevesebbet, de egy 50—60,000 frt értékű ingatlannal biró gazda ha S

000 frt váltóhitelt kaphat valamely pénzmaga se tudta megmondani, miképpen menne teljesedésbe. Az a sors, az a megoldás, a melyet ponyva regényekben olvasott : ketten szerették egymást, s minden akadályok ellenére egymásé lettek. Nem igen ismerte azt az embert, hanem mert az ő mesebeli hősei is túltették magukat az effélén, őt sem aggasztotta azon tudat, hogy még a nevét se tudja jól annak a fiatal embernek. És a reménység fölizgatta, kimerítette, de másrészt képessé tette, hogy tűrje a nyomorúságot, s ne essék olyan hamar kétségbe, mint az anyja. Mert a legnagyobb kiábrándulás, a teljes reménytelenség se birta szivét elcsüggeszteni. Egy reggel, éppen hetivásár alatt, kenyérért ment, mivel Oszpöndné soha se vásárolt be semmit, mikor egy kofa ismerőse figyelmessé tette a fiatal emberre, a ki keztyűit húzta a városháza előtt. — Látja azt ? szólott az asszony, régente jó nadrágja se volt, s most keztyűt, cilindert visel, mióta van egy asszonya, aki kitartja. Ismeri azt az özvegy Timárnét a Szentlélek-utcából ? mindjárt a sarkon az a háza, a mint a tűzoltóőrség mellett befordul. Vénecske is, csúnya is, hanem százezerig áll. Az vette magához, az tanítatja, mondják, hogy tökéletes úr legyen belőle, tán Pestre is felküldi. Most hivatalon sincsen, csak uraz, hányja a pénzt, a házasság fejében . . . Aztán ha egyszer intézetnél 8 százalékos kamat mellett, ugy szerencsésnek tarthatja magát. íme tehát e példa is mutatja, hogy mennyire nyomasztólag hat a mezőgazdaságra a hitel megszoritása. Aggódva nyújtjuk a gazdának a hitelt, de hogy birtokát megtarthassa, arra nem gondolunk. A helyett, hogy a hitelalap, a birtok fentartását biztositanók, mely legjobb kezekben a birtokoséban van, fukar kézzel szabjuk meg a hitelt s kérlelhetlenül megvonjuk azt, midőn a gazda válságos helyzetében legjobban rászorul. A mezőgazdaság iránt való e bizalmatlanság ma már korántsem indokolt, mert a kultúra haladásával a mezőgazdasági technika is nagyot változott. Azelőtt a gazdának inkább annuitást kölcsönre volt szüksége, hogy vagy pillanatnyi pénzzavarán segítsen, vagy nagyobb telkesítéseket végezhessen, vagy épületekkel s felszerelésekkel lássa el birtokát, mert a teljesen külterjes gazdálkodás egyéb hitelt nem is igényelt. Mióta azonban a mezőgazdaságban is a tőke mellett a munka és szakértelem a belterjes kultúra meghonosításával érvényre jut, a mezőgazdasági üzem is más képet nyer s valósággal üzletté fejlődik, melyben többé nem kizárólag a talaj tőke, helyen lesz, meg kifosztotta a banyát, eszébe se jut, hogy elvegye. No lássa, van ilyen bolond asszony elég . . . Van, van, persze hogy van, de azért bizony a lány szive elfacsarodott. Az özvegyasszony jóvoltából való élet, meg a kitaníttatás után, ha vájjon csakugyan nem is venné el az asszonyt, van-e neki reménysége, ha mindjárt igaz volna az a két-három szó, a mit a férfi mondott ? Malvin elértette, hogy nem. Ez a csalatkozás kijózanitotta, de nem vehette el tőle az emlékét ennek az eseménytelen múltnak. Eszébe jutottak az egykori ablakon leses, az utcai találkozások, a legnagyobb szorultság helyzetében, sőt a rokon födele alatt is. Leült félvetkőzötten az egyetlen székre ágya mellé; fejét a kezére támasztotta, mintha soha nem kellene lefeküdnie, s elgondolkozott. Ugyanazt a képet látta maga előtt folyton : a férfit majd szegényen, kopottan, mint mikor senki se várta, nézte, csak ő maga az udvari .ablak rácsai közt: majd olyannak, a milyenné az özvegy timárné pénze tette. Szerette volna látni a jövőben is. Ha hivatala lesz, tán nagy úrrá válik. Hanem ki tudja azt? És ha nem lesz semmi, ha cserben hagyja a vén asszonyt, hátat fordit a szerencsének, hát akkor, akkor is örökre vége mindennek köztük. Hisz jobban el vannak választva egymástól, mintha a világ túlsó végén volna ez a nyomorult hanem a munka és a szakértelemmel hasznosított forgótőke játszák a főszerepet. A mezőgazdasági üzemnek ez átváltozása mellett, mely ma még általános, mert a szükséges forgótőke nem áll rendelkezésre az olcsó s könnyen hozzáférhető hitel képében, de általánosan kívánatos s minden számottevő faktor által sürgetett, kénytelenek vagyunk felvetni a kérdést, hogy ugyan menyivel kevésbbé hitelképes alany a gazda mint a kereskedő ? A kereskedőnek kereskedelmi, a gazdának mezőgazdasági szakértelme van, a kereskedő vagyona ingó, a gazdáé ingó, de főként ingatlan, a a kereskedő bejegyzett czég, a gazda birtoka tellekkönyvileg nyilvántartott, a kereskedő mozgékonyabb, de kevésbé biztos, a gazda konzervatív, de megbízhatóbb hitelalany. De akármint terheljük meg a mérleget az egyik részen hasonló sulylyal, egyensulyozódik az a másik részen. A mi különbség van, az a hitel igényében létezik. A kereskedő rövid lejáratú személyes hitelt, a gazda a jelzáloghitel mellett személyes hitelt is igényel, de nem oly rövid lejáratot mint a kereskedő. Nos és ennek az alaki kérdésnek a megoldásán sarkallik minden. A mint a gazda személyhitelképességét hely. Hanem mi történt volna, ha együtt maradnak, egy födél alatt, tovább ? Ha a lány szülei kifizetik a házbért, s a fiú nem talál rá az özvegyre ? A gondolat fonala elakadt itten. Innen az ő történetükből minden lehetett. Regény, tragédia, csak a sors szétszaggatta volna, még mielőtt érdekes birt volna lenni. Egy kiáltás, a házról hulló cserepek csörrenése magához térítette a lányt. Akkorra a gyertya is majd tövig égett. Egy lobbanás, s kialudt. Az Oszpöndök vére pedig ruhástól, dideregve bujt az ágyba, hogy ott folytassa a megkezdett mesét a jövendőig. A fal nedvessége, a külső hideg, a fölindultság és a fogalomzavar nem hagyták aludni. Forgolódásai közben recsegett, ropogott a vén nyoszolya. A leány megféiemedett, s babonás gyávasággal fordult a fal felé fülig húzva a takarót. Felizgatott képzelődése elzsibasztotta, megszédítette és hosszú kinos nyugalomban tartotta, a mig a mély egészséges álom meg nem váltotta gyötrelmeitől. III. — Malvin, (semmi kisasszonyozás, csak egyszerűen Malvin, de hát a vézna lányka nem is vette valami zokon, mikor otthon is a kofák, a házmesternek nem igen vesztegették erre a hamupipőkére a kisasszony titulust.) Malvin, maga tán eszi a Esztergom, XVII. évfolyam. 13. szám. Csütörtök, 1895. február 14. ESZTERGOM és ÍIDÍKI r r ' . r • • «« KjcK^xj^xs^Nw,^^ VÁROSI E3 MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE, j^^^s^^^s^ ^ Megjelenik hetenkint kétszer: | — | csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, I, ,r etesek | | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR: I magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | ^ Egész évre 6 frt — kr. | küldendők : ^ | Fél évre 3 » — » § _ , , , , , N | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I § Negyed évre 1 » 50 » | Duiia-utcza 52. szam (Toth-haz). I I Egy hónapra — » 50 » | . r r % bélyegilleték fizetendő. ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | a Wallfiscll- és Hailgh-féle dohánytözsdékben. !v\vs>^\\x\x\x^\\\vs^^