Esztergom és Vidéke, 1895

1895-02-14 / 13.szám

a kereskedőéhez hasonlólag rendeztük, meg van oldva a belterjesség kérdése, a szakoktatás nem falrahányt borsó többé, mert a gazda a tudomány minden vívmányát arannyá tudja változtatni a természet legnagyobb kohója, a föld révén, csak adjuk meg hozzá a savat, a hitelt. Említettem, hogy a hitel szükségessége győzött irányadó köreinkben is, de a kivitel módozatai felett meglehetősen nagyok az eltérések. A földmívelési miniszter egy agrárbank alapítását s állami szubvencionálását helyezte kilátásba, ugyané minisztérium államtitkára azonban a kérdést kölcsönösségen alapuló szövetkezetek szervezése útján véli megoldani. A gazda szempontjából mindkét irány helyes, ha célhoz vezető, azaz kielégíti a gazda hiteligényeit, mert a gazdának végre nagyon mindegy, hogy a pénzt honnan s kitől kapja, csak a hitel olcsó s gyors legyen. Közgazdasági szempontból azonban más elbírálás alá esik a hitel s mindenesetre előnyben részesítendő az a módszer, a mely a saját eszközeinkkel számol. A két tervezet, a gazdahitel megoldását czélzó módszer egyike sem számol azonban közgazdaságunk egyik jelentékeny tényezőjével, a ma fennálló hitelintézetekkel s takarékpénztárakkal, melyek ma a pénzpiacnak határozottan urai. Már pedig ezek mellőzésével sem az agrárbank, sem a kölcsönösségen alapuló szövetkezetek a gazdahitel kérdését gyorsan és helyesen megoldani nem fogják. Egy nagyszabású agrárbankra, mely a telepítéseket, szőlőink újjáalakítását, erdősítéseket, futóhomok megkötését, csatornázást, öntözést s egyéb nagyszabású meliorizacionális munkálatokat felölelné, sürgős szükségünk van s miután a miniszter e bank működését főként ily irányúnak jelezte, annak működéséről eredményt is várunk s csak örömmel üdvözölhetjük a kezdeményezést. gyertyát ? Szeretném tudni, mit csinál, hogy annyi kell. Tegnapelőtt hoztam egy szálat, mára alig maradt valami. Ha ez igy megy, az Isten se győzi gyertyával. Vagy azt hiszi, nekünk az ablakon repül be a pénz ? Tegnap cérna, ma megint levélbélyeg. Ugyan ki tanította a költekezésre ? Igy volt otthon is ? Tán ott minden estére font gyertya járt, vagy éppen gázvilágítás is, . . . mi ? Malvin fitymálva emelte félszemét a sánta gazdasszonyra, azt a finom formájú szürke, de éppen nem nagy szemét, a mi tán egyedül volt szép ezen a sápadt kislányarcon. Felelni nem felelt. Minek ? De a gazdasszony feleletre látszott várni, s mivel nem kapott, hát folytatta a beszédet. — Itten nem fog prédálni. A mi nincs, az nincs. Nekünk magunknak se telik. Nem lesz gyertya. A lány megvonogatta a vállát, hogy ő nem bánja, de nem szólt. Hanem mivel az ellenségeskedés kitört a két nő közt, hát folytatódott is. Malvin ezentúl sötétben feküdt, nem irt az anyjának, nem is kért cérnát a ruhatoldáshoz, mig Öszpönd rossz kedvében meg nem látta, hogy hátán a derék fölpattant. Ezentúl volt cérna újra és gyertya is, de a gazdasszony még jobban zsörtölt az evőre. Elviselhetlen volt neki, hogy a kegyelemkenyeret fogyasztó lány ne érezze az A kölcsönösségen alapuló szövetkezetek társadalmi intézmények, melyek az utóbbi időben igen szép fejlődésnek indultak, különösen a kis emberek körében s bizonnyal hasznosabb működést alig fejthet ki a földmívelési kormány, mintha e társadalmi mozgalmat hathatósan támogatja és irányítja. Míg azonban a szövetkezetek annyira behálózzák az országot, hogy mindenki hiteligényét kielégíthetik, sok idő múlik el s addig a mezőgazdaság nem várhat. A kötelező szövetkezés pedig a pénzpiac megoszlását jelentené oly módon, hogy a szövetkezetek a kisipari s mezőgazdasági, a takarékpénztárak pedig a kereskedelmi s nagyipari hitelt képviselnék. Ez aligha menne pénzügyi válság nélkül s a hiteleknek ez osztályokba való sorozása a közgazdaság egyes tényezői között mintegy határvonalat húzna. Igaz, hogy a jövő zenéje ez, de a természetes fejlődést feltételezve, mig a szövetkezeteknek kötelező formája mellett a vidéki takarékpénztárak létalapja ingana meg, melyeket ezer szál füz a mezőgazdasághoz, ezek bukása kiszámithatatlan veszélyekbe sodorná közgazdaságunkat. A helyes megoldás tehát az, mely a mai tényezőkkel számol, amely a kereskedelmi s mezőgazdasági hitel közötti különbséget megszünteti, ami által a takarékpénztárak s hitelintézetek hitele is a gazdának épp oly könnyen hozzáférhetővé válik, mint a kereskedőnek. Rubinek Gyula. A tanácsos-választás. Esztergom, február 12. Az üresedésben lévő tanácsosi állás betöltésének kérdésével hetek óta foglalkozik a helyi sajtó és a nagy közönség. A képviselő-testület egyhangúlag elhatározta, hogy a megüresedett állást betölti. A határozat jogerőre emelkedett és így afölött, hogy a ő zsarnokságát. Csak ránézett, s már felforrt benne a méreg. — Mit piszkálja a tüzemet, szólt mikor a fodorító vasat, ezt a padlászugban talált régiséget dugta a lány a tűzhelybe. Mire való ? Fogom és kidobom ezzel a koldusfattyuval együtt a szemétre. Kövér arcát elfutotta a düh, mert az úrral való veszekedések mind egyszerre fölrajzottak fejében. — Szolgáló nekem nem parancsol, vágott vissza a guggoló lány fölegyenesedve. Ez olaj volt a tűzre. A szolgáló szó egész áradatát zúdította ki a csúf, piszkos komisz szavaknak. Apja, anyja, nagybátyja minden bűne, hibája, gyengéje kitört ezen a szájon, mely öntötte a gyalázatot a lányra. Malvin néhány percig eltűrte, azután mintha elevenre talált volna a sértés, tehetetlenül a furiává vált asszonynyal szemben, egyenest Öszpöndhöz futott. Az agglegény éppen az újságot csapta le, mikor a lármázó asszonyok egymást követve rontottak a szobába. A grazdaszszony hátul, előtte a huga halotthalványan, reszkető ajkkal, melynek a szélét véresre marta két csikorgó fogsora. Öszpönd rémülettel nézett rájuk, a mint a lány remegő kezével megfogta karját s fuladtan hörögte : Nagybátyám, Dani bácsi . . . — Mit, mit akartok, törte az öreg. Én végleg megüresedett állás betöltessék-e vagy nem, vitatkozni nem lehet. Mikor a kérdés a képviselőtestületben tárgyalva volt, egyik képviselő azt indítványozta, hogy ne töltessék be a tanácsosi állás addig, amíg a városrészek egyesítve nem lesznek. Az indítvány ellen H e 1 c Antal polgármester szólalt fel és határozottan ellenezte a választás elhalasztását, mert, mondotta, a város vitális érdekei követelik, hogy az állás a legrövidebb idő alatt betöltessék ; az ideiglenes állapot fenntartását semmivel sem lehetne indokolni, mert oly fontos és nagyszabású ügyek várnak megoldásra, hogy gazdasági tanácsos nélkül nem lehet a város ügyeit vezetni. A városi képviselet tagjai, nemcsak azért, mert az. elnöklő polgármester az elhalasztást ellenezte, de azért is, mert mindegyik tudta és tudja, hogy a gazdasági tanácsos ügykörébe tartozó gazdasági ügyek odaadó munkásságot és lelkiismeretes pontosságot követelnek, és hogy különösen az erdőügyet ideiglenességre bízni nem lehet, egyhangúlag elhatározták, hogy tekintet nélkül arra, vájjon megtörténik-e az egyesítés vagy nem, az állást betöltik. A pályázatot kihirdették, a határidő a választásra kitűzetett. Az első határidő valamely ok miatt meghiúsult, a második az időközben bekövetkezett egyesítés folytán elmaradt. Az így elodázott választás miatt a megyei alispánt okolja a nagyközönség és azt is lehetett hallani, hogy befolyásoltatta magát és külső befolyásnak engedve odázta el a választást, a képviselőtestület tudta, akarata ellenére. A dolog azonban más megvilágítást igényel. Az alispán a választás megtartását a végtelenségig sem el nem odázhatja, sem meg nem hiúsíthatja és igy ebben az ügyben külbefolyás nem működhetett közre és az alispánt nem is befolyásolhatta senki. Itt nem történt az alispán részéről egyébb, mint az, hogy az általa törvényes jogánál fogva kitűzött választási határidőt elnapolta, ehhez joga volt. Aki egy határnapot kitűz valamely cselekmény végrehajtására, annak megvan a törvényes joga arra is, hogy a határidőt megváltoztassa és egy ujabb határidőt tőzzön ki a kérdésben forgó cselekmény végrehajtására. Mi tehát jelen esetben a tennivaló ? A képviselő-testület keresse meg az alispánt, hogy az általa, a képviselő-testület által hozott határozat foganatosítása czéljából sürgősen tűzzön ki a választásra egy ujabb határidőt és ejtse meg a tanácsos-választást. Igy elfog esni minden alapja ama feltevésnek, amit egyesek táplálnak és hangoztatnak, hogy ebben az ügyben a képviselő-testület meg sem kérdeztetett és a város jogai megsértettek, hogy egy jogerős határozatot nem tartottak tiszteletben és a választás kény-kedvre eltolatott a véghetetlenségbe és a város gazdasági ügyei szabad prédára bocsátattak. Akik ennek ellenében azt állítják, hogy a megejtendő választással a szomszédvárosok a jogok gyakorlatában rövidséget szenvednek, azok komédiát űznek a képviselő-testület egyhangúlag hozott határozatával és megfosztják a képviselő-testület határozatát a megillető tisztelettől. Mert a dolog ugy áll, hogy ha a testület ma megválasztja a gazdasági tanácsost, ha az egyesítés végleg ténynyé fog válni, uj választás lesz és az uj választásban az egyesült városok éppen ugy részt fognak venni, mintha semmi sem történt volna. Az egyesülendő városok az anyaváros által az egyesülésig megejtendő választás által semmi hátrányt nem szenvednek, mert a négy egy város újból fog alakulni és minden addig birt mandátum megszűnik. Egy képviselő. nem értem, mine ez a zsivaj, ily lármát . . . ki látta ? Az embert majd megüti a guta! — Én, én Dani bácsi, zokogott Malvin, engemet . . . — Mi történt ... Mi baj ? bántottak ? Ki bántott . . . — Kigyó, sziszegte a gazdasszony. — Ez az asszony, a gazdasszonya, a cselédje . . . Koldusnak, szemétnek, fatytyúnak mondott . . . hogy az apám az anyám, ilyen és bátorodott zokogás közt a lány, én az, az vagyok, s a szégyen elfojtotta hangját. Öszpönd homlokán kidagadt erekkel hallgatta. — Hát te merted, te, te, nyomorult, gyalázni a sirban az én édes testvéremet, káromlani? . . , Ezt a lányt, aki az én véremből való ? Egy Öszpönd lánynak merted mondani . . . A vén asszony foga közül sziszegte azt a szót. Egy perc műve volt aztán Oszpöndnek megragadni az asszony vállát. — Mondjad még, mondjad, ismételte, minden szónál egyet rázva kövér testén, mondjad, s kitépem a nyelvedet, összetörlek. A vén Treszka elsikoltotta magát és egy rántással kiszabadította az egyik vállát. Hanem most már kint is volt egy taszítással a tornác szélén a fagyos téglákon, honnan kövérségétől alig várt gyorsasággal ugrott talpra, s folytonos káromkodás közt szaladt kifelé. (Folyt, köv.) CSARNOK. A prímás székes-városa.*) (Folyt.) Egyszerre csak kilép a kocsiból V as z a r y Kolos hercegprímás ésLóskay felé siet. Az egyedül várakozó kormányzó mosolyogva üdvözli földesuiát. — Eddig minden pompásan sikerült — mondotta megelégedetten. A primás, a kalitkás kanári s a kormányzó elhelyezkednek a jól zárt üveghintóban. Az inasok kocsira varnak. Csak most kezdett fejetlenség uralkodni a pályaházban. De mielőtt nagyobb zavarok és vasúti balesetek történhettek volna, a budapesti gyorsvonat folytatta útját Kohl Medárd titkárral Bécs felé, mert neki dolga volt a nunciusnál; a primás kocsija pedig Párkány mezővároson keresztül a Duna partjára hajtatott, a propeller-állomáshoz, mert akkor még csak az esztergomiak álmában volt meg a vashid. A propellerhez kötözött kompra bevágtat a primás hintaja s a tökéletesen eltitkolt bevonulás megkezdődött. Mikor a primás koesija a palotába robogott, senkise volt odahaza. Az udvari papok a városban, a cselédek szanaszét. De a primás egyenesen fölsietett a márványlépcsőkön jól befűtött lakásába. Hónapok óta fűtötték. — Ide haza volnánk szerencsésen ! — mondta mosolyogva, mikor a terem küszöbét átlépte. Néhány perc múlva már megszólaltak a harangok, mozsarak durrogtak, nemzeti zászlók lengettek a város minden házán, muzsika szólt, vidámság támadt s a primási palota előtt meggyújtották mind a két oszlopos lámpást. *) Mutatvány a »Korrajzok« c. vállalat sajtó alatt levő legújabb kettős füzetéből.