Esztergom és Vidéke, 1895
1895-11-24 / 94.szám
A helyzet. Esztergom, 1895. n( >v. 2 3Az > Esztergomi Lapok « alázatos szolgája, Magurányi József ügyvéd ur e hó 21-én kijelenté, »hogy a polgármesteri állásra különböző okokból sem nem aspirál, sem nem reflectál,« s csodálkozásának ad kifejezést, hogy laptársunk nem tekintvén a logikára, nem a fáradhatatlan előadót, a szervezési szabályzatok munkás és kimagasló szerzőjét jelöli ki ezen állásra. Ezzel kapcsolatosan a »Lapok* zárjel között kijelenti, hogy ez utóbbi sem szándékozik ezen állást elfogadni. Eddig a czikk, mely végre is elég jókor jött arra, hogy a helyzetet megvilágitsa. Tehát Magurányi ur nem reflektál a polgármesteri állásra. Ezen mi bizony egy csöppet sem csodálkozunk, váltig nem szólította fel erre senki, sőt valószínűleg ő maga sem ismeri azon bokros érdemeit, melyek által ezen állásra méltóvá tette volna magát. Tudja, hogy az ő magossága (magyarán magassága) nem imponál, ismeri akadékoskodó pártját s meg van győződve, hogy ezen diszes erkölcsi állás betöltése, melyet páTtja minden anyagi dekórumtól megfosztott, ha testileg kis emberre is, de okvetlenül nagy szellemi tőkével rendelkezőre fog ruháztatni. Valószínűleg — dióhéjban — ezek azon különböző okok s szép tőle, hogy ezt férfiasan a közönség tudtára adja, elhárítván magáról még a gyanúját is annak, hogy az egyesitett Esztergom szab. kir. város reprezentácziójára ő vállalkozni merészelne. S ez igy van rendjén. A tekintetes képviselőtestületnek — mint rendesen a képviselőtestületeknek szokott — majd csak megnyílik a szeme és esze s nem hagyja ezen állás betöltésénél egy nagy s városunk érdekeit kiszolgáltató párt fegyelmezett tagjai által magát befolyásoltatni. Ezen párt már egypárszor kilépett a sikra s felbuzdulya kisebb kaliberű . győzelmeitől már azon a ponton van, hogy városunkban^ mintegy külön városnak képzelje magát Azt hiszi, hogy mert sikerült elhitetnie, hogy egyik oszlopos, kimagasló alakja — aki a közpályán való szereplése alkalmával inkorrektül járt el — nem követett Az „Esztep és Vidéke" tánczája. Ahol nincsenek mézeshetek. — Életkép. — Hát Istenem, hogy is házasodhatik meg valaki, mikor hatszáz forint a fizetése ? Annak idején, ahogy Fényes Károly tartotta a nászát, egy fityinggel se volt több jövedelme, csak adóssága volt jó garmadával, afféle ifjúkori emlék. Megnéztem a nászukat. A menyasszony elég jól festett halavány créme ruhájában. Elég csinos, eléggé müveit volt Mariska, dolgozni is szeretett: de vagyont ugyan nem vitt az uj físzekbe, ugyan miből is adott volna neki az apja, a nyugdíjazott számtiszt ? Kivánkozott férjhez menni és nem akarta, hogy terhére legyen szegény, öreg szüleinek, mert elég sokba kerül egy leány ruházata, mindene. Igen örült a házasságuknak. Valaki találkozott, aki elvegye, neki mindegy is volt, hogy ki az, sőt talán hízelgett az a czim, ami leendő ura után megilleté : miniszteri irodatiszt neje. I. Fényesné, született Bedő Mariska bizony kijárt szépen a heti piaczra és megvásárolta a hust, meg a zöldséget, ami a konyhára kell. Olcsón vett mindent, elalkudozott öt-hat krajczárért, mert kicsiből lesz a nagy s aki a krajczárt nem becsüli, annak nem igen lesz forintja. Ilyen józan és polgári elvek mellett czipelte haza a kis cseléd-pesztra a napi szükségletet. A pesztonkát is csak a látszat kedvéért tartotta. Hát csak megvoltak az urával csendesen a külvárosi, kétszobás udvari lakásukban, elég közel az éghez, a harmadik emeleten. De legalább világosabbak a szobák és a levegő is jobb. A házasságuk nem nyújtott valami sok poézist: de a kis emberek, apró hivatalnokok elvannak e nélkül. Az öreg Bedő, aki nyolczszáz forintnyi nyugdijából élt és egy ügyvédnek másolt sommás kereseteket, el-eljárogatott hozzájuk a feleségével. Az öreg asszonyság kerek, csontkeretü pápaszemet és önszabta, túlságosan bő pepita ruhát viselt, amilyet csakis a budai nyugalmazott számtisztek feleségein lehet látni. De a bő ruhának is megvan a maga előnye. Abból mindig be lehet varrni és átalakítani, de a szűkből ki nem ereszthet egy öltésnyit sem, a világ legjobb szabója legyen is az. A fiatal pár turbékolni nem igen ért rá, mert Fényes délután egy banknál másolt huszonöt forintért: s igy nem is igen gügyögtették, meg beczézgették egy : mást, ahogy azt fiatal házasok szokták. Hát Mariska is el volt e hiján, meg aztán azok a fehér asszonyok igen szelídek, béketűrők és engedelmesek szoktak lenni, mert ritka a vérük. el semmi megróni valót, most már bátran követhet el mindent ? Avagy azt hiszi, hogy a közönség ily gyermek meséknek fölül ? Oh nem, mi is meg tudjuk bírálni az ily dolgok horderejét s mi az igazságot nem ugy mérjük, mint ama tisztelt urak, hanem egyszerűen a tényeknek megfelelőleg. Mi jámbor polgárok nem azt nézzük, hogy ki tette, hanem hogy mi történt. Vagy pl. ha X. kereskedőnek segédje csak 6 hó múlva, midőn főnöke kérdőre vonta, fizeti le az Y. úrtól behajtott pénzeket, megmaradhat-e ez X. urnák boltjában ? bizony nem, be sem ereszti e percztől fogva boltjába, nem hogy még kundsaftjainak feldicsérné a szegény kommit. De nem igy ezen párt, mely még elég bátor a küzdtérre lépni, sőt mi több ezen párt akar vezetni ? Ha el is jutottunk már oda, hogy ezen párt kérkedően vághatja szemünk közé a »létat c'est mois>-t, annál is inkább közeledik az az idő, midőn a preponderans hatalmat kiragadjuk kezéből. S ha kiragadtuk ezt a jó emberek kezéből, még mindig találunk Ebéd alatt mindig a minisztérium került szóba. Fényes előadta, mi történt: hogy kollegája, Ehrlich Gusztáv száz forint^ fizetési előleget vett föl (bezzeg kellemetlen lesz, ha szépen levonják minden elsején a nyolcz forint harminczhárom krajczárt!), hiven elmondta, ha az igazgató megint részeg volt, vagy Szemes Géza, aki olyan úrhatnám ember, hogy nem tudja kicsoda, tiz óra után jár be nap-nap után. — De én megteszem a kötelességemet, nekem aztán nem is szól senki. Rendesen ezzel végezte, Mariska pedig elégedetten nézett reá nagy világoskék szemeivel és örült az urának. II. Mikor megszületett a második poronty is — leány lett az istenadta — hát ismét uj gond szakadt a nyakukba. A keresztelővel is sok a költség, aztán az öreg Bedőnek az volt az akarata, hogy nagy paszitát tartsanak, ahova meginvitált néhány nagyobb rangbéli urat is, mint Berkes számtanácsost, Oláh felügyelőt és családjukat: ki kellett hát tenni magukért. Csakúgy olvadt a pénz, pedig hát eléggé beosztották. Mig az asszony betegen feküdt, a házmesterné gazdálkodott, az meg ugy csinálta a dolgát, hogy jusson is, maradjon is. Nem szenvedtek ugyan még szükséget, de az ura. már előleget^-vett fel, hogy olyan embert mint az igen tisztelt »beküldő* úr, s azt tesszük magunk fölé polgármesternek. Ha mást nem, hát egy kereskedőt, hisz előttünk a példa, hogy egy kereskedő, habár a szónoklatok mezején nem is magaslik ki, de igen, vagy nem szavazatával sokat lendíthet azon ügyön, melynek szolgálatába szegődött. Nem tudjuk megérteni, miért törik oly sokan fejüket a polgármesterkérdés megoldása körül. Hisz Maiina h. polgármester urat, — feltéve, hogy megadják neki azon fizetést, a melyre az állás nagy horderejénél fogva méltán igényt tarthat — mindig kapaczitálhatják, arra, hogy megmaradjon állásában. Maiina Lajos rövid működése alatt buzgóságával, szorgalmával, tapintatosságával közmegelégedést vivott ki városszerte. Akkor, midőn a város a legnagyobb zavarban volt a polgármester kérdés miatt, a legnagyobb önzetlenséggel vállalta el a terhes hivatalt. Most pedig, midőn a polgármesrer úr ügyvédi praxisának, gazdasagának elhanyagolásával a válságos időkben önzetlenül helyt állott, most ellássa a családot. A kis fiúnak ruha kellett, a kis babának czipőcske, most kalap, majd ismét egy és más. Mariska jól gazdálkodott, de látta, hogy a jövedelem mindig kevesebb lesz. Egyszer ebéd alatt megkérdezte az urát ; — Te Károly, mikor lépsz elő már ? — Oh hagyd el, mikor ketten is vannak előttem hatszázasok. — Nem lehet azokat átugrani ? — Nem ám. És mind a ketten csöndesen ették meg a főzeléküket, amin nem is volt sült, hanem a leveshus. Ebéd után a férj töprengve dobolt a tányérján villájával, az asszony meg utána nézett a két kis pulyának, hogy javítgasson, foltozgasson rájuk. III. Erősen tul lehetett Cseögley miniszteri tanácsos a negyvenen, de azért mint legényember, gondosan festette a bajuszát és maga se akarta elhinni, hogy olyan hamar bekoczog a végállomás felé. Az öreg urnák fehérneműt kellett reperálni, valaki történetesen éppen Fényesnet ajánlotta neki. Mert hogy valamit ő is lendítsen a helyzeten, hát vállalt itt-ott munkát, minek heverne hiába a varrógép az ablak előtt ? Mikor Mariska megjelent, hogy a Esztergom, XVII. évfolyam. 94. szám. Vasárnap, 1895. november 24. ESZTERGOM és VIDÉKE r xxxN^xNxx^vxxxv^^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE, i**^^^^**^ Megjelenik hetenkint kétszer: * -——— § ...... N Hirdetések csütörtökön é8 vasárnap. | Szerkesztőség Simor János-utcza 519. sz., —Sí— I hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR.: | HivaUlo* órák: d. e. 12-2-ig. >H< I Egész évre 6 frt — kr. | Kiadóhivatal Buda-utcza 346. sz., § | Fél évre^ 3 » - » | hova a hivata i os és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári j | Egy^óuapra I 50 l § pénzek és reklamálások küldendők. bélyegilleték fizetendő. I Egyes szám ára — » 7 » § Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papir- I WM«*XX>«VVX\VV.V»K^ kereskedésében, a Wallfiscll- és Haugh-íele dohanytözsdékben. W\X\>\V\VVN^N>N^^^^