Esztergom és Vidéke, 1895

1895-11-24 / 94.szám

ber, jó polgár s jó hazafi lehet, mert a költő szerint is : tSchlechte Leutehaben keine Lieder. > . . . s. Vidéki érdekek. Esztergom, 1895. nov- 2

3Kétség kivül ugy van! Észre kell venni azt, amit rég nem jegyeztek föl elfogulatlanul, hogy a főváros bámulatos virágzásával nem tart lépést a vidék magyar városainak fejlődése, hogy nem látni bennök a fejlődésnek azt a folytonosságát, a társadalmi életnek azt a föllendülését, mely a legerősebben czentralizált államokban, még Francziaországban is Paris mellett a vidék i nagyobb központoknak képződésében és erősödésében az országnak egyetemes és egyenletes fejlődését és erősödését jelenti. Biztos és találó ez a diagnózis minden magyar városra, találó városunkra is, mely sokszor hoz áldozatot, hogy itt e vidék központjává küzdje föl magát, de minden áldozatkészsége mellett is csak hangyalépésekkel jut előre, mert az érvényesülésért való küzdelmében magára van hagyatva és az erősödés, a fej- j lődés minden kísérleténél szembenj találja magával azt a határtalan köz| pontositásitási rendszert, mely nem ismer egyebet a fővárosnál' és annak mindenek fölé helyezett, talán már nem is valóságos csak képzelt érdekeinél. Egy város, ha még oly nagy és erős is, nem jelent egy egész országot, s valamint tizenhat millió ember nem élhet meg egy helyen, pusztán a főváros nem foglalhatja j magában az egész népesség boldo-' gulásának féltételeit. Jó is, helyes is,' hogy a fővárosnak megadassanak a hatalom és a fejlődés minden föltételei. De Budapesten már annyi az áldás, hogy leroskad belé, s annyi táplálékot adnak neki, amennyit a legerősebb szervezet sem tud egészen megemészteni. Fölösleg támad itt elsőbb is emberekben, amikor mindenki, aki munkát keres, vagy munkája gyümölcsét élvezni akarja, erre a helyre tódul. Fölösleg támad itt elsőbb, amikor bárminemű ipari, kereskedelmi vagy közlekedési vállalat, ha valójában semmi köze sincs a fővároshoz, ebbe az egy városba viszi telepét, vagy legalább is az igazgatóságát. Hiszen nevezetes, hogy a minek a föltételei itt vannak meg a legkevésbé, a gyári ipart kizárólag ide telepittették, a mi hogy mire visz, a múltkori sertésvész mutatta meg, amikor az egy piaczot ért csapás teljes erejével az egész országot érte, nem lévén több piacza, a mely az itteni veszteséget pótolhatta volna. Hanem azért a főváros minden követ megmozdít, hogy a kőbányai telep fönnmaradjon a maga kizárólagos jelentőségében és ha rajta áll, nem enged át az egész országot illető forgalomból az egész országnak semmit. Elméletileg törekvése volt az iparvállalatok deczentralizálása Wekerlének és Lukács Bélának és mind a ketten kifejezést is adtak ennek egy alkalommal. De a gyakorlat mindeddig azt igazolja, hogy az uj gyárakat a főváros környékén halmozzák össze. Természetesen más dolgokban is indokolt, hogy a vidékre vezettessék le az a túl sok táplálék, melyet egy központ meg sem bir emészteni, mig erősek, izmosak lehetnének tőle a nagyobb magyar városok, melyekkel mostohán bánik el a kormány. Igazságtalan és végzetes az a rendszer, mely a vidéki városokkal szemben kizsákmányolja azok ambiczióját és haladási törekvését egyformán, reájuk hárítja az állami feladatokat és azok költségeit, holott ellenkezőleg minél inkább meg kellene könnyíteni nekik a kulturális haladást, melynek értéke az egész országra, nemzetre képez értéket. Nem lehetünk azért elég hálásak, ha ebben az ügyben a vidéki lapok érveit a fővárosi sajtó kifejezi (csakhogy van is eszében) s figyelmezteti azokat, a kiket illet, mivel tartoznak a nagyobb magyar városoknak,melyek erejüket meghaladó áldor zatokkal nemzeti föladatokat teljesítenek. HIRE K. Esztergom, 1895. nov. 23, — A herczegpirmás adománya Vaszary Kolos hgprimás ő Emineneziája 100 frtot adott át Bártfay Géza városi közgyámnak, a ki az esztergomi szegénysorsu árvák téli ruházatának beszerzésére a polgármester megbízásából adományokat gyűjt. A biboros érsek ezen nemes tettével ismételve tanújelét adta kegyes jótékonyságának. — Tanítók küldöttsége a Herczegprimásnál. A herczegprimás kegyurasága alatt lévő tanítóknak egy 10 tagból álló küldöttsége a tepnapi nap folyamán tisztelgett ő Eminencziájánál fizetésük felemelése végett. A biboros érsek a küldöttséget igen kegyesen fogadta és megígérte nekik, hogy a mennyiben kérelmük méltányos, helyzetükön jelentékenyen javítani fog. — Esztergom vármegye állandó választmánya ma délelőtt 9 órakor ülést tartott, a melyen a hétfői rendkívüli közigazgatási bizottsági ülés tárgyait készítették elő. A tárgysorozat 46 pontját csekély változtatásokkal helybenhagyták, nemkülönben a referensek előadói jelentéseit is. — Iskola-Vtzsgálat. KomlósyFerencz dr. esztergomi kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő csütörtökön Budapestre érkezett, hogy a fővárosban levő katholikus iskolákban a szokásos tanfelügyelői vizsgálatot megtartsa. A vizsgálat több napig fog tartani. egyszerre elriasztják őt avval, hogy oly csekély fizetést szavaztak meg a polgármesternek, a mely mellett nem vállalhatja el az állás további betöltését. Nem lehet azt az elvet diadalra juttatni, »a mór megtette kötelességét, a mór mehet !c Legyenek a városatyák méltányosak ama nagy feladatokkal szemben, a melyekkel a polgármesteri állás egybe van kötve, akkor vége lesz a krízisnek minden nagyobb rázkodtatás nélkül. Ily körülmények között polgármesterünk majd csak lesz, s csak azt nem értjük, hogy miért ajánl nekünk éppen beküldő ur jelöltet, s ha ajánl, miért szavazta le ugy ő, mint pártja a polgármesteri fizetés emelését ? Avagy minek prókátorkodik hívatlanul Dr. Földváry István főügyész ur mellett, — ki mellesleg megjegyezve van olyan prókátor mint ő maga, — hisz' erre nem kérte fel őt senki, bizonyosan elfeledte a hívatlan prókátorságból kifolyó konzekventiákat levonni. Igaz ugyan, hogy éppen olyan emberre, a szó szoros és nemes értelmében, volna szüksége városunknak, mint dr. Földváry, de nem csodálkozhatunk, hogy ő, ki városunk érdekeit oly igen szivén hordja, s ki azt már számtalanszor be is bizonyította, ily kicsinyes pártokkal s ily kicsinyes dolgokkal nem akar már foglalkozni, — volt rá elég alkalma etttől megcsömörleni. Nem, reája városunknak egy más helyen van szüksége, mert az, ki maga a boldogság utján haladt mindekkorig, s ki a saját boldogságáról oly szépen tudott dalolni, tud az embertársai boldogságáért sikra is szállni s az, ki dalolni tud, az csak jó emjavitani való holmit átvegye, Cseögley ő méltósága emlékezett a névre. — Nics a férje a minisztériumnál ? — De igenis, ott van. — Ismerem ugy névről, no majd megismerkedünk. Megtetszett neki a takaros, fiatal asszony, egyszer aztán meglátogatta Fényeséket. Az életmódjuk meg a viszonyaik felől kérdezősködött, hát az aszszony — az ura nem volt otthon — elpanaszolta, hogy bizony vékony sorban vannak. Itt a két gyerek is a nyakukon — nagy nyűg a gyerek — nőnek, ruházni, iskoláztatni kell. A fizetés meg j igen kevés. Mikor a munkát hazavitte az asszony, megint megbízta egyébbel is. Aztán azt mondta Mariskának : — Az ura Ötven forint rendkivüli munkadijat fog kapni a napokban, kieszközöltem. — Oh, igen köszönjük, méltóságos uram. — Nincs mit, édesem. Aztán megcsípte az ajkát az asszonynak, elmosolyogta magát és félig tréfásan, félig komolyan szólt Mariskának : — Szép asszonyok szép szemeiért többet is tehetne az ember. Mire haza került, forgott vele a világ, Az urának nem mert egy kukkot se szólni a történetről. Jóllehet nem csalta meg férjét, mégis furdalta a lelkiismeret. A másik héten nagy ujjongva jött haza Károly, egy ötvenest szorongatott a markában és odaadta a feleségének. Hogy örült az az ember, hogy csókolta a kis gyerekeit és igért nekik czukrot, narancsot meg hintalovat és hajas babát. Hintalovat ugyan nem vehetett belőle, mert a mészáros számlájára kellett fordítani az ősszeg nagy részét, mivel ez az adósság még az elmúlt hónapról maradt fenn. Ahogy elment a bankba az ura, Mariska, a ki ezen a napon igen meg volt elégedve, kissé elgondolkozott ezen az eseten. A tanácsos azt mondta, hogy szép szemekért még többet is tehet az ember. Hátha Károly előléphetne vagy kétszázforinttal ? Az éppen elég volna, hogy tisztességesen, adósságok nélkül élhessenek. Meg aztán hébe-korba kieszközölne neki valami segedelmet, hiszen nagy ur, sokat kivihet egy szóval is. Egy kicsit kaczér lesz, ha a jövő alkalomkor hazaviszi a munkát. Meg aztán a család érdeke az első azért, ha bünt követne is el, azt is megbocsáthatná magának. Nem tudja meg úgyse senki. És hogyan örülne Károly, mert nem is tudna a dologról egy hangot se. Hát elhatározta, hogy kaczér lesz . . . Addig addig mélázott magában a varrógépe előtt ülvén, hogy alig vette észre az idő gyors futását. Almadozásaiból a kis pulya verte fel, a ki csak ránczigálta a ruháját. — Anya távét, adj távét éhesz vagyok ! Bizony elmúlt négy óra is mialatt beosztotta magának, hogy a kétszázforint fizetésemelést az utolsó krajezárig mire fordítja. IV. Erős lelki vihart érzett magában, mikor megnyomta a villamos csengőt. Az inas nem is volt otthon, maga a tanácsos nyitott ajtót. — Ah magácska az, nos igen szép, mily pontos ! — Igyekeztem méltóságos uram. — Hogy kicsípte magát, milyen szép ma, kis menyecske. Aztán megakarta csiklandozni, de Mariska könnyedén elsiklott a keze elől és bebillent a szobába kisded csomaggal, hogy elrakosgassa. Az ajtóban hozzáfordult és mosolyogva szólt a tanácsoshoz : — Már megint csintalan a méltóságos ur. Leültette és beszélgetni kezdett. A tanácsos az oldaltükörbe pillantott, egy kicsit illegette magát, a bajuszát csak az imént festette meg, ugy hogy a romok tisztességesen el voltak takarva és elég fiatalnak festett. Mariska dicsérte az urát, milyen jó férj és hogyan szereti ! Cseögley szemei megcsillantak, mikor ezt hallotta és valóban elbájolta az a kedves, szőke aszszony. Olyan szemérmesen mondta ki, hogy Szerelmes az urába, még fel sem mert tekinteni, csak a nehéz asztalterítő bojtjaival játszott. — Mi haszna a szerelem, ha az élet sok gondjaival kell bajlódniok. Pedig ezen is lehetne segíteni . . . Mariska felnézett és kérdőleg ártatlan arczczal tekintett Cseögley szemeibe. Az felkelt a karosszékből és az asszony mellett foglalt helyet az ottománon. — Persze, hogy kellene is segíteni, Maga is segíthet, szép asszony, még én is. Szóval mi ketten kivihetünk valamit. Aztán megölelte az asszony karcsú derekát, az félre hajolt, de azért a csókja mégis ott égett az ajkán. Elpirult és majdnem sirt. Titkon a leikében pedig azzal foglalatoskodott, hogy ha több fizetése lesz az urának, talán szebb ruhára is kerül, nem kell mindig kretont viselnie. Cseögley szerelmes szavakat susogott a fülébe és bájait dicsérte. Mariska pedig utoljára nem állott oly hevesen ellen az az agglegény öleléseinek és azt vette észre, hogy a szerelmes férfi meghódítva hever lábainál, de ő nem hallotta annak szavait, tudja Isten, hol kalandozott a lelke, a gyermekeknél, meg a háztartás gondjainál. V. Cseögley megtartotta igéretét. Fényest két hó múlva kinevezték