Esztergom és Vidéke, 1895

1895-11-10 / 90.szám

A tanács javaslatai. Esztergom, 1S95. nov- 9­Ma van az előestéje azon napnak, a melyen Esztergom város történe­tében epochális jelentőségű közgyű­lést fogják megtartani, a melyen a sok évi küzdelem után egyesitett város szervezetét évtizedekre meg fogják állapitani. Gyakran foglalkoztunk már a szer­vezési szabályzattal és ma a tanács javaslatainak betekintése után és a város képviselő testületének tárgya­lásai előtt ismételten ezen thémára térünk vissza és közöljük azon határozatokat, a melyekkel a ta­nács a szerv, bizottság javaslatát részben megtoldotta, részben meg­változtatta. Pénteken délután foglalkozott a városi tanács a szerv, szabászattal. A bizottsági javaslatnak első 65 pa­ragrafusát a közgyűlés plenumának változatlanul ajánlja elfogadásra. A 66. és 67. §§-okat azonban megváltoz­tatta és az előadói javaslatot ajánlja a közgyűlésnek a tárgyalás bázisául. A szerv, bizottság Földváry Ist­ván dr. előadónak javaslatát, a mely Régi nóta. Mindég csak a régi nóta járja Oly búsongó bánatának árja. Mindig csak a régi ború benne, Mintha az én fájó szivem lenne. A régi dalt szomorúan várom Csak az enyém hervadt el a nyáron Oly egyszerű a mély bánat benne Mintha az én szegény szivem lenne. Siratja is bánatát a nóta, Réges-régen tudj' Isten mióta Mig el hál a bánat érzés benne Mintha az én árva szivem lenne Kálmán Gyula. Holdvilág és Piroska. Jettike napokon keresztül ült az ablak mellett, setétes ábrándokba merülve. Azt mondta: a feje fáj s ilyenkor nincs ha­talom, mely őt borongásából fel tudna rázni. Az édes anyja rá-ránézett, szólt is néha hozzá s aztán felindulva hagyta magára. Jettike könyes szemekkel bá­mult utána s midőn az ajtó bezáródott, ráfeküdt a karjára, ugy zokogott. Végre is — tenni kellett érte valamit. A szegény kis lány arcza fehér volt, mint szerint az egyesült Esztergomban 3 kerületi orvosi és 1 főorvosi állást rendszeresítenek és az egészségügyi kerületek beosztása a régi maradjon, elvetette, illetőleg akként módosí­totta, hogy a város 3 orvosi állást rendszeresítsen, a kerületi orvosok egyikét pedig a főorvosi teendők ellátásával is megbízzák. Lapunk hasábjain már ikifejtettük ezen javaslat helytelen voltát, utal­tunk már arra, hogy a főorvos a kire a város közegészségügyi admi­nistrátiv teendőinek elvégzése van bízva, a ki a kerületi orvosok felett felügyeletet gyakorolni tartozik, egy­szersmint kerületi orvosi állást be nem tölthet részint, mert fizikailag lehetetlen ezen két terhes állást egy embernek betölteni, részint, mert akkor a főorvos, a ki a kerületi or­vosokat ellenőrzi, a *saját funkrcziója felett is felügyeletet gyakorolna. Elég nagy feladat a főorvosi és kerületi orvosi állásnak külön-külön lelkísmeretesen megfelelni. Eszter­gom városa, amely a közigazgatásra évenkint majdnem 50,000 frtot ál­doz, nem fog 500 frt kiadástöbblet­től visszariadni, midőn a közegész­a liliom s halántékán látszottak a kék erek. Nem evett, nem aludt, egyre csak a feje fájt s ha szóltak hozzá, sirásra fakadt. Az édes anyja elébe állt s rászólt: — Hallod-e, Jetti, vége legyen már. Azt mondom, verd ki a fejedből azt az embert, azt a . . . gazembert! Jetti kővé meredt az ijedtségtől, majd édes anyja felé nyújtva karjait, szólt: — De édes anyám, én nem tudom ki­ről beszélsz! — Hagyd el, nagyon jól tudod, vala­mint én is nagyon jól tudom, mitől fáj a fejed. Gazember az, s ha tudni akarod, miért nem jön : hát megmondom. Kiuta­sítottam ! Jettike nem ismételte, hogy nem tudja, kiről van szó. Némán, csüggedten ma­radt ülőhelyében s lehorgasztotta karjait. Édes anyja odament hozzá s megsi­mogatta a haját. — Rossz anyád voltam ? Miért nem vagy őszinte hozzám ? Jetti küzdött magával, fehér arczát el­öntötte a vér, aztán zokogva rejtette anyja keblére. — Hidd el mama, a fejem fáj, csak a fejem fáj ! — Nincs bizalmad, nincs bizalmad, szólt anyja fájdalmasan, hát legyen ugy, ahogy akarod. Voltaképpen igen egyszerű volt az egész história, sőt nem is volt história. Doctorandus uram udvaralt és szerelmes ségügy helyes igazgatásról van szó. De nem-* határozhat a képviselőtes­tület a bizottság javaslata értelmében azért sem, mert az esetben, ha az egyik kerületi orvost bíznák meg a főorvosi .^eendők végzésével, ebből a többi\ kartársak részéről, akiket a főorvos -ellenőrizne, oly konvenien­cziák keletkeznének, amelyek sehogy­sem válnának előnyére a közegész­ségügynek. A képviselőtestületnek szabad vá­lasztási jogját nem lehet és nem sza­bad korlátolni. Már pedig, ha az egyik kerületi orvost a főorvosi te­endőkkel is' megbíznák, ez quasi előlépne .' <|s evvel a közgyűlést ipso facto rnegfosztanák attól, hogy ő azt válasza a főorvosának, akit akar. ** 1 A tanács |a lehető leghelyesebben járt el, midőn a 4 orvosi állás és pedig 1 főorvosi és 3 kerületi orvosi állás betöltése mellett tört lándzsát. A mi a közegészségügyi beosztást illeti, a tanács abban sem értett egyet a bizottság javaslatával. Mily kerület volna pl. a második, amelyet a következőképen állapítottak meg: »a II. orvosi kerülethez tartozik : az volt, amig doktor ur lett belőle. Ekkor hirtelen nagyon sok dolga akadt s nem ért rá eljönni. Amikor eljött, ideges volt, sokszor durva is. Jettike sirva szólt hozzá: — Ernő, Ernő, maga nem szeret már. — Hát ha ugy akarja, legyen ugy. Ezzel otthagyta. Egy hét múlva jött s akkor a mama megkérdezte, mi járatban van. A doktor kissé pikirozottan felelt, hogy ezt a kérdést nem érti. Amire a mama hátat fordított neki s azt mondta: — Reménylem, hogy azért mégis csak eleget mondtam. — Tökéletesen, szólt a doktor ur, meghajtotta magát és ment. Az utczán kissé felindult volt, de még is csak azt mondta magában : — Hála Istennek, csakhogy szabadul­tam. S Jettikének azóta fáj a feje. Nem kivan a szegény gyermek sem­mit, csak nyugalmat. Féltve őrizte sajgó sebét, melyben lassan elvérzett, ahogy őrizte a szive titkát. A szive titkáról ugyan tudott mindenki, talán még mi­előtt ő tudott róla, de még sem birt róla szólani, inkább meghalt volna, semmint szóval megtudta volna vallani, hogy sze­ret. Zárkózottságát konokságnak kvalifi­kálták s bizonyos elkeseredést szült el­lene. Hát hogy segítsenek rajta, ha nem szóíl, pláne tagad ? Pedig segíteni kell ! Könyörgő tekintete néha kérlelte őket: — Igaz, igaz, csak ne kívánjátok hogy szóval mondjam meg. Hát lehet ezt szóval úgynevezett Terézianum, továbbá a Simor János-utcza mindkét oldala és a szőllők felőli rész, továbbá a »Fürdő«-vendéglő körüli volt Szent­tamási Duna felőli rész, a Fürdő­vendéglő átellenében a 76. és 77. számú házak közötti alsó Garádics­utczától kezdve, a Felső-Garádics­utcza s a hegytetőn át a Zöldakáczfa­utcza végig egész az Eggenhofer téglagyáráig mindenütt a jobbfelőli rész.« Kínálkoznak oly pontok, ahol az egyes közegészségügyi kerületeket el lehetne választani, amelyek sta­tisztikailag, topografiailag is jobban megfelelnének a követelményeknek. Felemiitünk például egy helyes beosztást, amely a következő volna: Az I. kerület tartana egészen a Kis-Piaczig, válaszhatárai lennének a Lőrincz-, a Simor János-, a Buda­utczák keresztben, egészen le a Dunáig; a II. kerület- a vízivárosi Fő-uton egészen a várbeli feljáróig terjedne. Itt a Gantner-utcza és fel­felé a Rózsa-utcza melletti kis köz volna a határ. Viziváros és Szt.-Tamás többi része, Kis-Léva és Szt-György­mező képeznék a 3. kerületet. megmondani, lehet erről beszélni, anél­kül, hogy szégyenében elsülyedjen az ember ? Hát ti beszélnétek róla ? Van-e leány a világon, aki beszélne arról, hogy ő szerelmes ? Hát miért kínoztok ? Nem volt, aki megértse könyörgő szem­beszédjét, csak bosszankodtak megátal­kodottságán s nyugtalankodtak rohamos fonyadásán. — Vérszegénység, deklarálta az orvos és levegőváltozást ajánlott. Ettől megjön az étvágya. Jettike végtelenül hálás volt az orvos­nak, hogy vérszegénységet konstatált és nem szívbajt. Hát látjátok, hogy csak a fejem fáj ? mondta a tekintetével s vidá­mabbá lett. Ugy érezte, hogy ő most rehabilitálva van és senki sem tartja őt többé boldogtalan szerelmesnek. Aztán felültették a hajóra s hajnalban megérkezett. Az állomáson egy didergő fiatal ember, egy álmos öreg ur s egy pirosarczu leány várta. Mikor kiszállt, a didergő fiatal ember elébe állt, lekapta a kalapját és azt mondta : — Én a Gyula vagyok. Kezet nyújtott neki, ez gyengéden megszorította és nézett a podgyász után. Az álmos öreg ur megveregette az ar­czát, hatalmasat ezuppantott a száján és mondta: — Csakhogy itt vagy. Nem húzol egyet a kulacsból ? A pirosarczu leány pedig magához Az „Esztergom és Vidéke" tárczája. Eszfergo m, Xp. évfolyam. 90. szám. ¥asárnap, 1895. november 10. ESZTERGOM és VIDÉKE «^^xvxvvxx^^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. ! Megjelenik hetenkint kétszer: | * | ... s ' Hirdetések 1 csütörtököli és vasárnap. Szerkesztőség Simor János-utcza 519. sz., | —&— hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. | a kiadóhivatalban vétetnek fel. I ELŐFIZETÉSI ÁR: Hivatalos órák: d. e. l2-2-í fl . | ~>*<^- j Egész évre 6 frt - kr. | Kiadóhivatal Buda-utcza 346. sz., | t Fél évre ^ 3 » - » | hova a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I Egfhónlpra 50 l | pénzek és reklamálások küldendők. bélyegilleték fizetendő. Egyes szám ára '. » 7 » | Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papír- I ••„, • ,;.„.'. „,., ,*..,». .,.„,,».•..„.,-. .,.,„., .„.,.„, l v« m , M .»-,-,-'r.,, •. „ •„? kereskedésében, a Wallfiscll- és Haugh-íele dohány tőzsdékben. ILaM^Jwww*^^

Next

/
Oldalképek
Tartalom