Esztergom és Vidéke, 1895
1895-10-24 / 85.szám
Esztergom, XVII. évfolyam. 85. szám. Csütörtök, 1895. október 24. ESZTERGOM és VIDÉKI r r r «• •« ^\x\v\vvvvv\v\^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. ^vx\v\v\v\x\vx\x^^^ Megjelenik hetenkint kétszer: . , csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség Simor János-utcza 519. sz., —&— hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR.: Hivatalos órak : d. e. 12-2-ig. s Egész évre 6 frt — kr. ^ Kiadóhivatal Buda-utcza 346. sz., | f I Ne tTévreI * ío ' 1 hova a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I | E gy > hónapra I 50 » | pénzek és reklamálások küldendők. bélyegilleték fizetendő. I Egyes szám ára — » 7 » | Egyes Számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papir- I fejww«xsvjw»ji?x^vvxNv^xNv^^ kereskedésében, a Wallfiscll- és Uaugh-féle dohány tőzsdékben. ^xx<»aíx^wsx^^vsixaíx^»Niív^*^vx^vx*íx\x^^ A tárgyalások vége. Budapest, 1895. október 23. Végre valahára 4 heti szakadatlan munka után elvégezték a szervezési szabályzat érdemleges tárgyalását. — Most még a közgyűlés elé kerül a szabályzat, azután a belügyminiszterhez szentesítés végett. Földváry István dr. oly gondosan oldotta meg a reá bizott terhes feladatot, a szabályzatot oly lelkiismeretesen, oly alaposan dolgozta ki, hogy méltán megilleti őt az egyesült város osztatlan hálája v tisztelete és szeretete. Ha a legtárgyilagosabban ítéljük meg a legutóbbi félév, az igazi kitartó munka félesztendejét, mindenütt ott látjuk Földváry István drt, a ki városunk iránti önzetlen ragaszkodásával, tudásával, szorgalmával nagyban hozzájárult az egyesítéssel felmerült átalakulások nehéz munkájának megoldásához. Mi, akik Földváry dr. működését mindig élénk figyelemmel kisértük, tudjuk legjobban, mily nagy munkát végzett el. Pedig, ha strikte vesszük, nem a főügyész dolga lett volna a szervezési szabályzatot kidolgozni. O azonban a legnagyobb készséggel elvállalta a terhes feladatott és sokaldalu elfoglaltságaHz „Esztergom és W tárczája. A Kurdiék famíliája. A Kurdiék famíliájára nagyon szeretek visszagondolni. Talán, mert sok jó órát töltöttem gyermekkoromban Kurdi Bálint uram kicsiny portáján; talán, mert most tudom csak igazán becsülni azt az erősen napsütötte, kérges tenyerű munkásembert, akinek olyan helyes fogalmai voltak mindenről. Két ember volt ő tulajdonképen. Hétköznapon a szorgalmasan dolgozó munkás, aki nagyokat izzadva tartja rendben kicsiny gazdaságát, verejtékkel csalja ki a földből százszorosan azt, amit beléje vetett; vasárnapon a pihenő ember, kiről szó vagyon a bibliában. Mekkora volt e két-egy ember között a különbség! Amikor dolgozott, nem sokat adhatott Kurdi Bálint uram a külsőre, de vasárnap ugyancsak rendbe szedte magát, mikor ránczos csizmában, szép fekete magyar ruhában végig ballagott a fő-utczán, a városházára. Az idő mult, deresedni kezdett Kurdi uram feje. Megszaporodott a család és Juliskának a takarításban, j Jóskának a Bodrival való ingerkedésben a hamis nak daczára bámulatosan rövid idő alatt, mintaszerűen végezte el a munkát. Nem állítjuk, hogy az előadói javaslat teljesen hibátlan lett volna. A fizetések meghatározása körül egy kissé szükkezü volt, ezt azonban nem lehet hibául felróni, hanem ellenkezőleg érdemül kell betudni, hogy a város pénzével takarékoskodott. Ez az egy hibáztatni való van az egész munkán, de ezt a többi fényoldalak teljesen elhomályosították. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a bizottsági tárgyalások alkalmával egyesek részéről — a kik a munka helyett inkább a kritizálás kényelmes feladatára vállalkoztak — határozott czélzatos magatartást tapasztaltunk. Ezek nem fogták fel lelkiismeretesen azon tisztséget, amelyet a közgyűlés plénuma rájuk bizott, t. i. azt, hogy az egyesült városnak mihamarább szervezési szabályzatot készítsenek, — hanem minden erejükkel odatörekedtek, hogy saját önző czéljaikat elérjék, azokat pedig, a kik igazán önzetlenül fáradoztak feladatuk megoldásán, gáncsolják és elkeserítsék. Mint az újkor messiásai jelentek ők meg a látóhatáron, hogy hirdessék az igét a tudatlanoknak, elárasszák szellemük fényét a tudatlanok kö«Boriskám szentem* is segített. Ez a gödrös állu, kóczos hajú, aranyos kis leány, aki gagyogásával jó kedvre derítette a legelkeseredettebb embert is és akit örömmel hallgatott mindenki, ha elmagyarázgatta a munkából hazatért apjának, mit csinált anyika egész nap és milyen játékokkal töltötte el a napot ő maga. Lesve-lesték a kis aranyos,minden szavát és Juliska meg-megkoczkáztatta azt a bölcs véleményét, hogy : — Milyen okos is ez a gyerek ! # Forró nyári napon esett meg a dolog. A nap tüzesen sütött. Nehéz, fojtó volt a levegő, ugy érezte az ember, mintha meglehetne fogni. A városban alig lehetett embert látni, nem kívánkozott ki senki sem az utczára. Leeresztett ablakredők mögött a hűvös szobákban várták meg, mig nyugvóra tér a nap és forró lehelletével nem kínoz többé. Ilyen időben az én kis városomban csak három helyen volt élet és vidámság. A piacztéren levő patikában, ahol a város első emberei szoktak összegyülekezni és megbeszélték a legújabb eseményeket; az uszodában ; ahol alig volt már hely és lenn a hétkápolnánál a Duna partján, ahol a gimnázium diákjai szoktak fürödni, zött. — A német egy igen jó kifejezéssel jellemzi az oly embereket, akik, mig maguknak kellene dolgozni, azt nem teszik, midőn mások végzik el a munkát akkor kritizálnak > Glücklichmacher € -éknek (boldogítóknak) nevezi őket. Voltak a bizottságban is ily boldogítók és ha azt a néhány lényeges ferde intézkedést, a melyeket az ő assistencziájukkal vittek keresztül, a közgyűlés is elfogadja, nekik lehet köszönni azon hátrányokat, a melyek azokból a városra a jövőben háromolni fognak. Hiába nálunk nem akarják sohasem méltányolni az igaz munkát, nem akarják belátni, hogy csak összetartással, kitartó munkával lehet eredményt elérni. Elég megpróbáltatáson ment már keresztül Esztergom. Elég volt már a visszavonásból, a pártoskodásból, álljanak össze azok, akik városunk érdekét szivükön viselik, akiknek a közjó, a városjóléte, fejlődése a magaslat, a honnét a dolgokat megbírálják, nem pedig a magánérdek, az önzés, a személyeskedés. Irtsák ki azon elemet körükből, a mely eddig is megölő betűje volt Esztergomnak, tartsanak össze a jók az igazak. De már nagyon is eltértünk tu meg azok az emberek, akik ugy tartották, hogy a fürdés csak ugy ér valamit, ha úszni ;s lehet egyszersmind. Az bizonyos, hogy uszní nem nagyon úszhattak a kicsiny városi uszodában, elmentek tehát a diákok közé a hétkápolnához, a szabad Dunába. KurdJ Bálintnak nem engedte meg a sors, hogy'ő is ilyen kellemes módon elviselhetővé tudja tenni a meleget. Talán megtehette volna, de ő már kora délután befogta két sárga lovát és kihajtott velük a földjére, ahol néhány munkásember kukoriczát tört. 0 is velük dolgozott, mert azt tartotta, hogy «a gazda szeme mindent lát>, másképpen megy a munka, ha ő is jelen van és jó példával jár elől. Elfáradva, í^egizzadva, hagyta abba a munkát, amikor a nap aludni mént a Vértesek mögé. A két sárga addigra jóllakott lóherével és szinte örültek, hogy mehetnek hazafelé, legalább, amig futnak, nem bántják őket annyira a legyek. Szép ut vezet Kurdi gazda földjéről be a városba. Közel a Duna partjához, melyre szabad kilátás nyílik, mig a másik oldalról sűrű bokrok sjegik az utat. A lovak olykor nagyokat haraptak egy-egy ágon, mely mélyen lecsüggött a kocsiutra, Kurdi lajdonképeni tárgyunktól, a szervezési szabályzattól. Még néhány szóval akarunk Esztergom mozgató elemeihez fordulni. A szervezési szabályzatot letárgyalták. Van benne néhány kivetni való intézkedés, reméljük, hogy a városatyák ezeket meg fogják változtatni Esztergom jövője érdekében is. Nem sokára itt lesznek a tisztviselő választások. Oly férfiakat válaszszanak meg, a kikben biztosítékot fognak látni arra nézve, hogy az ügykezelés kifogástalanul és biztos mederben haladhasson. Oly sokat nyertünk az utóbbi időben, megerősödtünk számban, tekintélyben ; oly intézmények, alkotások birtokába jutattunk és vannak folyamatban és tervben, a melyek anyagi fejlődésünket, jólétünket biztosithatják, persze csak ha egyesült erővel fogunk dolgozni. Tartsuk szemünk előtt a régi latin közmondást: > Concordia parvae res crescunt, discordia maximae dilabuntur,t akkor Esztergom jövő nagyságának alapját megvetjük és akkor az utókor is hálásan fog megemlékezni azokról, a kiknek szellemi és anyagi jólétét köszönheti! gazda meg csendes gondolkozásba merült. A lovakat nem kellett igazgatnia, ugy ís haza találtak a jámbor párák. Számítgatta, mennyivel fizeti vissza az édes anyaföld a beléje vetett magot és marad-e valami eltenni valója, ha a Juliskát meg a Jóskát, akik most már iskolába fognak járni, szépen kiöltözteti és könyveket, írószereket és más egyet vesz nekik. Édes álmok ! Kurdi uram se látott, se hallott, mély merengése elragadta őt a távol jövőbe és rózsaszínben festve mindent, látta magát, amint este csendesen pipázgatva az udvaron, várja, mig hazajön a Jóska gyerek, aki akkora ur lesz és az fog törődni a birtokkal is. A vacsorát Juliska fogja készíteni, természetesen addig, mig férjhez nem megy és az az aranyos Boriska . . . Itt vége szakadt az álmodozásnak. Hangos kiabálás verte fel a csendet s a lovak megijedve tőle, koezogni kezdtek. A Duna felől jött a lárma és Kurdi uram megerőltetvén kissé a szemét, látta, hogy a parton gyerekek szaladgálnak ijedten és segítségért kiabálnak. Ott valakit elragadott az ár ! Kurdi uram a lovak közé csapott és azok vad rohanással vitték neki a szekeret a Dunának. Öt kis fiu sírva, jajgatva fogadta:
