Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-19 / 75.szám

Esztergom, XVII. évfolyam. 75. szám. Csütörtök, 1895. szeptember 19. ESZTERGOM és VIDÉKE fcsxxxxv\x\v\xx\\>^v\^^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE* S ^ * • • x Megjelenik hetenkint kétszer: ^ . ^ •. csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, | ir e esek —*— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR.: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | § Egész évre 6 frt — kr. ^ küldendők: | * Fél évre 3 » — » ^ , , , | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I § Negyed évre 1 » 50 » Szechenyi-ter 35. szam. § ö , . * ^ Egy hónapra . — » 50 » § . • ^ bélyegilleték fizetendő. | | Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Szíklay Nándorpapirkereskedésébeu, | «««««'«*«*>».\v^x^xaNc>^ a Wallflscll- és HaugÜ-féle dohánytözsdékben. ^x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x^x\x\x\^^ Hivatalos védelem. Esztergom, 1S95. szept. 17. Mindég nagy örömet találok abban, ha közérzületet érintő kérdéseket a legteljesebb nyilvánosság előtt, az újságokban vitatják meg. A vidéki sajtót nálunk is még csak szidni szokás, pedig kevés kivétellel a provinczia újságjai igazán a pure törnek lándsát. Hogy a leplezetlenül kimondott igazság az egyeseknek, kik közelről érintvék, nem tetszik, az természetes. De azon aztán igazán boszankodom, ha az, kit az igazság nyakonlegyintett, nem hogy maga is tollat ragadna és megvédené az álláspontját, ahogy tudja, -—-oh nem ezt teszi, hanem kigyót-békát kiált a leleplező közlemény szerzőjére, a lapszerkesztőre és a lapra magára, ahol a neki nemszeretem dolog megjelent, végül ha előfizetője |volt, visszaküldi az újságot, ilyeténkép boszulva meg magát az ártatlan lapkiadón, ki az egész dologról többnyire nem is tudott, Nem vagyok hirlapiró, csak érdeklődő, de még igy is és a fönnebb elmondottak folytán is igen megörültem, mikor az »Esztergomi Lapok* legutolsó számában megtörtént, amire oly régen vártam, hogy az örökös és többnyire gáncsolt uj kaszárnya mellett valaki sikra száll. A cikk szerzője, ugy sejtem az aláirt H. B. betűkből, Hőnél Béla épitész úr, a kaszárnya-épités technikai vezetőjének, Zobel budapesti műépítésznek megbízottja. Hőnél urat, ki az egész építés alatt körünkben lakott, mint szimpatikus, alapos szakképzettségű fiatal építészt ismerjük, jogos érdeklődéssel olvassuk tehát quasi hivatalos jellegű cikkét, ugyan mit tud a szerencsétlen kaszárnya védelmére felhozni ? Elsőben az esztergomi újságokat támadja meg, mint a melyek már sok valótlant irtak az uj kaszárnyáról. Tudtommal az esztergomi lapok közül az »Esztergom és Vidéke* foglalkozott többször és. tüzetesen a kaszárnyával, Hőnél úr állítása tehát főleg rá vonatkozik. En mindannyiszor — ne vegyék kérem hizelgésnek, — jóleső meleget éreztem a szivemben: ime végre valaki, aki férfias bátorsággal igazat mond és nem dugja fejét a homokba, mint az esztergomi struczpolitikusok szok5" vigasztalást csak abban lelhetek, Hogy túl a siron, béke, csend vagyon! Lithvay Viktória. ták. Valamint meg vagyok győződve, hogy e lapok igen nagyrabecsült szerkesztője tisztán szegény városunk iránt érzett lángoló szeretetből adott helyet azon cikkeknek, úgy közölte volna a hivatalos védő úrét is. mivel ideje volt a védelemnek bármily úton nyilvánosságelé jutni. De lássuk magát a védelmét. Helyes volt, hogy a mosó épületet és istállót régi téglákból emelték, helyes, hogy a legénységi pavillonok alapját oly módon falazták, ahogyan a cikk leírja, az összes falak vastagsága pedig kifogástalan. Mind olyan dolgok, mikhez, laikus lévén, nem értek, de ha bizom a cikkíró úr szakképzettségében — aminthogy bizom is — el kell hinnem. De már bocsánatot kérek, azért, hogy az ablakok olyan botrányosan alacsonyak, igen is nagyon sokakat lehet okozni. Először Ráth-ot, a tervező építészt. De mért nem állt maga cikkíró úr, mint az épités vezető képviselője a város elé, és mért nem mondta: Hohó, uraim, ez igy nem jó lesz. Csináljuk máskép ! tus 4-én. Venczelben a Premyslidák dinasztiája kihalt. Erzsébet, a galádul elhagyott menyasszony pedig védőszentjének, a magyar szent Erzsébetnek példáját követte. Birjuk életrajzát egy társának, Stagel Erzsébetnek, a nagynevű mysticus Suso Henrik kedves tanítványának élénk tollából, mely nemcsak a zárdai élet titkaiba avat be, de hű képét tünteti föl azon kor szellemi irányának. Azonban sorsáról azon időtől fogva, hogy mostoha anyjával Bécsből, a hercegi udvartól, ahol nevekedék, a sváb földre, a mai Svájczba érkezek, s itt az apáczafátyolt fejére tették, életrajza se sokat tud. Érdekes az az adata, mely szerint Ágnes, III. Endre meghagyott özvegye azt tanácsolta a (magyar?) főuraknak, jegyezzék el Erzsébetet Henrik osztrák hercegnek, reá Íratván nászhozományát, mely kitett háromszázezer forintot. Hanem • midőn Henrik herceg a sváb földre érkezek, hogy rég eljegyzett aráját feleségül haza vigye, ez — mostoha anyja sürgető parancsára — már fölvette volt a fátyolt, amin a herceg annyira fölháborodik, hogy azt letépte fejéről, lábaival taposta ; hanem aztán nyájaskodásra forditván a dolgot, arra igyekezett őt birni, hogy eltekintve iménti beöltözésétől, jöjjön vissza Ausztriába és legyen az ő feleségévé. Erzsébet, hogy válaszolhasson, meggondolás! időt kért, egyenesen a templomba indult és Isten akarata Az építtető város, belátva a terv súlyos tévedését, bizonyára nem vonakodott volna pótlólag helyrehozni a suskust. Egy-két ezer forint differencia a félmilliós kaszárnyánál nem számit, ha egy nevetséges hiba helyrehozásáról van szó. Azután az épités technikai ellenőrzését én úgy fogom fel, hogy ne csak arra vigyázzanak, hogy minden szolgailag a tervek szerint épüljön, mert hisz ezt egy ügyes collstock is el tudja végezni, hanem egy szakértő elme álljon rést, és a papíron, a szoba szűk négy fala közt készült tervek hibáit gyakorlatban orvosolni is legyen bátorsága. Nevetséges érv, hogy hisz a padlózat a régi járdától félméter magasságban fekszik. Menteni igyekszik olyannak előhozásával, mit senki kétségbe nem | vont, s ami nem mentség, mert az j ablakok mégis csak alacsonyak, ha i a padló ilyen meg olyan magas is ! | Senki nem állította, hogy BlockS rendszerbe szerettük volna a kaszárI nyát, mert hisz a XIX. századbeli | építéstudomány kórházat és kaszárnyát egy tömbbe már nem épit, Ijól tudjuk, hogy miért. De viszont j megértéseért imádkozott. Nem is könnyű j harcot állott ki — úgymond életiró társ, nője — meggondolván, hogy ő atyja ! egyedüli örököse és házassága által helyre| állithatná a békét Magyarországban, ha | tudniillik az országot a maga részére kö| vetélné, mig különben a trónkövetelők | közt súlyos pártoskodások és véres háj bo|úk keletkeznének. A herceghez visz| szálérvén, mégis kijelenté, hogy halandó • ember kedvéért meg nem törheti esküjét ; s föltett 1 szándéka alázatos engedelmes| ségben, (önkéntes szegénységben és örök tisztaságban tölteni be életét. S e szavát hiven meg is tartotta. A domonkosiak tössi kolostora, melyj ben Erzsébetünk teljes huszonnyolc évet \ (1310—1338) töltött, a bérces Svájczban í állott, a hajdani kyburgi grófságban, a i mai zürichi kantonban, Winterthurtól délnyugatra egy szembetűnő sikon, melyen a Töss nevű hegyi patak zúg keresztül. | E kolostor egyik szobácskájában, mely| nek egyszerű feszület volt minden disze, ! fából készült bútorai parasztosak, ágya pokróccal és hitvány teritővel letakart szalmazsák volt, lakott a «magyar királynős, amint őt közönségesen hivták. Csak tekintélyes külseje árulta el származása fönséget, mig élete szigora és fegyelmezettsége lelke belső nyájasságáról, alázatosságáról és Isten iránti nagy szeretetéről tettek tanúságot. Igen sokat betegeskedett, főleg élte négy utolsó évében, mikoron a negyedb „Esztergom és fiié" tírczáji Testvéremnek. Nem mondom én, hogy néked nem nek Viselni sorsnak fájó gondjait, Hiszen az élet bája egyre vész Es a remény veszíti lombjait. Sötét borongás jár a táj felett, Hervadtán áll az őszi rózsa már, S mely bujdokol a fellegek megetl, Nem élteti a bágyadt napsugár. De néked mégis könnyebb, férfi vagy, Reményed fáján még uj lomb fakad; De az enyémet, ha éri a fagy, Nem lesz tavasz, mely néki lombot ad. De néked mégis könnyebb, férfinak A küzdelemhez sorsa ad erot, De nékem csak a fájó könny maradt, S az gyenge fegyver, alkotni jövőt. Engem bénává tett a küzdelein S a gyász a múltért, mely szivembe' van. Most már erőtlen, és reménytelen Kell, hogy a sorsnak megadjam magam. Oh, ?iéked sokkal könnyebb. Csillagod A mely utadra hinte fénysugárt, Ha elborult is, feljő majd napod Es az még szebben fog ragyogni rád.\ De én felettem már a fellegek Szét nem oszolnak, hogy süssön napom. Az Anjouk kora. Irta: PÓR ANTAL. (ÍV .) II. Venczel cseh király a következő 1305. évi június 2i-én meghalt. Fiával és .utódjával, III. Venczellel méltányos békét kötött Albert király. Ezen 1305 augusztus 18-án kelt békekötésben III. Venczel már csak Cseh- és Lengyelország királyának cimeztetik, annakjeiéül, hogy Magyarországról le kellett mondania. Lemondott ő másról is, miről pedig nem kellett volna lemondania : jegyesének, III. Endre királyunk árvájának, Erzsébetnek kezéről és feleségül vette Violát, Meschek, tescheni herceg leányát. Sokáig azonban nem örvendhettek egymásnak. III. Venczel a könnyelmű tivornyás életet, melyre való hajlamának Magyarországon adta volt már jelét, aztán is folytatta. Gyalázatos cimborái arra használták őt fel, hogy nem józan fővel adományokat Írattak általa magukra. Kijózanodván, megbánta tettét és adományos -leveleit visszavonta, min felbőszülvén a kijátszott cinkosok, sorsot vetettek maguk közt, ki ölje meg a pulyát. A sors egy thüringi lovagra esett, ki a szerencsétlent világos nappal három tőrdöféssel leszúrta Olmüczben, 1306 augusz-