Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-19 / 75.szám

rossz logikára mutat a kaszárnya csúnya külsejét azzal menteni: pavillon-rendszerben akartátok, voilá le pavillon-systéme, George Dandin, tu Tas voulu ... Láttam én már a külföldön gyönyörűséges szép pavillonszerű épületeket, vagy hogy messze ne menjünk, ott van a pesti vöröskeresztkórház, ahol szegény László kir. hercegünk meghalt. Arra senki nem foghatja, hogy nem szép, pedig pavillon-rendszerű. Végül cikkíró úr szeretetreméltó germanizmusokban bizonyítgatja, hogy „minden úgy lett készítve, a mint az követelve volt" és hivatkozik a kétrendbeli átvételre, mikor „csekély kifogásoktól eltekintve kifogástalannak találtatott és át lett véve a kaszárnya." Tehát a kaszárnya kifogásokkal kifogástalan! En épen ugy tudom, hogy több dolog „nem lett úgy készítve" amint követelték s viszont az átvétel csak lényeges kifogások és jelentékeny árlehuzások mellett történt. Reméljük mi is, hogy kaszárnyánk nem jut a gimnázium sorsára. De jobb félni, mint megijedni és még jobb volt az épités alatt talán alaptalan aggodalmakat táplálni, és jó most utólag is vérig hasogatni a kaszárnya-kérdést, minthogy fiaink tíz év múlva a kaszárnyaépület lebontásáról vezércikkezzenek. Ez, kérjük, már a zsebünkbe vág, s valamint a magyar „vitám et tanguinem dat, sed avenam non", úgy ütünk, vágunk és harapunk ezentúl ha a közvagyon zsebéró'l van szó. Az a banketező hazafi pedig, ki azt mondta: mi szerény polgárok nem adhatunk a katonáknak palotát, csak tehetségünkhez képest szerény, de egészséges otthont, túlságosan is szerénykedett. Mert ezt kellett volna mondania: — íme, vitéz katona-uraimék, itt van a kaszárnyátok. Nekünk keserves fél millió forintunkba került. Es magában mondhatta volna a végső következtetést: — Bizony fél millió forintért nagyon csúnya, nagyon dísztelen, nagyon szegényes, rosszul elsült palota ez ! Megyei virilista. A magyar osztálysorsjáték. Olvasóink kétségkívül találkoztak ezzel a címmel az utóbbi időben, mert ismert dolog, hogy az országgyűlés felhatalmazása és a király által jóváhagyott törvény alapján a milleniumi kiállítás alkalmából rendezik az első magyar osztálysorsjátékot és ennek a sorsjátéknak hasznából egy millió forintot a kiállítás czéljaira fordítanak. A hírlapokban napról-napra lehet olvasni az osztálysorsjátékra vonatkozó híreket, de a közönség nagy része még mindig nem tudja, hogy tulajdonképpen mi is ez az osztálysorsjáték ? Az osztálysorsjáték nem egyéb, mint több sorshúzásnak egybevonása. Több sorshúzás tehát egybevonva, képezi az osztálysorsjátékot, mig ennek keretében minden egyes sorshúzásnak osztály a neve. Tulajdonképpen mindegyik osztály önmagában is egy önálló sorsjáték, ugy, hogy bárki tetszése szerint akár az egész sorsjátékban, akár pedig csak egy-egy osztályban vehet részt. Természetesen ahány osztályban résztvesz, annyi osztályra kell fizetnie, mert minden ujabb osztályban pályázik az ő sorsjegye a nyereményekre. Ezek a nyeremények pedig oly nagyok, amilyenek Magyarországon, de még a külföldön is, még sohasem voltak. Mert hát a szerencsés esetben i millió koronát lehet nyerni a magyar osztálysorsjátékon. A dolog ugy áll, hogy a kiállítás alkalmából rendezendő első magyar osztálysorsjáték két osztályból áll, vagyis két húzása van. Mindenki vehet sorsjegyeket és pedig tetszése szerint csupán az első osztályra, vagy pedig mindakét osztályra. Csupán az első osztályra egy sorsjegy ára 20 forint, s ezt ugy hívják : osztálysorsjegy ; mindkét osztályra 40 forint, ezt teljes sorsjegynek nevezik. Az egész sorsjáték következőképpen fog történni. Összesen van 100,000 darab sorsjegyEzek közül az első osztályban, tehát az első Sorshúzás alkalmával 10,000 darab nyereményt húznak ki, a melyeknek legkisebbje is 40 forint, tehát kétszerannyi, mint az osztálysorsjegy ára, mig a legnagyobb nyeremény 80, 000 korona. A nyereményeket minden levonás nélkül fizetik ki. Az első húzást október hónapban tartják meg és ezen a sorshúzáson résztvesz mindenki, a ki akár 20 forintos osztálysorsjegyet vett,. akár pedig 40 forintos teljes sorsjegyet. A mikor az első húzás megtörtént és kifizették a nyereségeket, akkor be van fejezve az első osztály és megkezdődik a második osztály, mely még sokkal előnyösebb, mint az első. — De a másodikban csakis azok vehetnek részt, a kik mindjárt kezdetben egy 40 forintos teljes sorsjegyet vásároltak, vagy pedig azok, kik első osztálybeli 20 frtos sorsjegyükre még 20 forintot ráfizetnek. És nagyon ajánlatos is, hogy minden ember vagy vásároljon mindjárt 40 forintos sorsjegyet, vagy penapos láz testi erejét visszavonhatlanul fölemésztette. Elkövetkezvén pedig kimúlásának órája, ép ésszel monda ezeket: Itt az ideje, hogy kérjem Istentől azt, amitől mások rettegnek : a halált, mely a siralom e völgyéből kiszólitson. Erre az egyház végső szentségeit nagy készülettel és kiváló ájtatossággal fölvette. Elmondatván pedig a hasonló alkalomkor végeztetni szokott imák, azt kérte, nyissák ki az ablakot, hogy még egyszer láthassa az eget és az ég felé forditván szemeit, ekként fohászkodék: «Ugy búcsúzom el e világtól, hogy nem emlékezem, láttam-e egyet is rokonaim közül, mióta atyám országából eltávozám.» Továbbá szive csöndes esdeklésével kérte az Isteni segély jelenlétét és midőn ajkai elnémulának, visszaadta lelkét teremtőjének 1338. évi május hava 6. napján, kora negyvennyolczadik évében. Igy hervadt el nemzeti királyaink törzsének utolsó nemes hajtása. Végső pillanatában is, midőn sokat szenvedett lelke epedve vágyott régi hónába, fájdalmában még egyszer megemlékezett a hazáról, melyet ősei, a dicső Árpádok elfoglalának, megalkotának és négyszáz éven túl föntartának, melyben azonban számára nem marad hely . . . Tetemeit kőkoporsóba helyezték, melyet sírirat gyanánt Magyarország czimerével jelöltek. Bajor Ottó és Károly Róbert. Az osztrákok az imént vázolt hadjárat alkalmából árulással vádolták Ottó bajor herczeget. Ö szövetségese volt a Habsburgoknak, e hadjáratban is részt vett, de vétkül rótták neki, hogy Albert királyt visszatartotta Kuttenberg további ostromától. Balsikerü hadjáratok mentségére rendesen találnak árulót! Ottó még Bécsbe is elkísérte Albert királyt és megkérte, ne Bajorországon át vonuljon vissza seregével: elég kárt okozott neki jövet. Albert azonban föl se vette Ottó neheztelését és nem csekély kártevéssel éppen Bajorországon vonult keresztül hazatérő útjában. E kíméletlen eljárás eléggé kimenti Ottó pártállása változását főleg azon időben. Ottó egyenesen átcsapott a cseh király táborába, ki a hadértő férfiút serege főkapitányává; nevezte ki, minthogy a háború folytatására akkor még ő is, Albert is készült. De e háborúból II. Venczel halála miatt nem lett semmi; III. Venczel békét kötött, melynek értelmében Magyarországról lemondott és szóval megígérte, hogy' a magyar koronázási jelvényeket ki fogja adni. Teljesítette is mind a két föltételt, de nem oly értelemben, mint azt a pápa és Albert király óhajtják; hanem midőn Brünnben, 1305 október 9-én ünnepélyesen lemonda jogáról a magyar koronára, azt a koronával s egyéb koronázási jelvényekkel átruházta és átadta Ottó bajor hercegnek, ki mint IV. Béla unokája az Anjoukkal és Venczellel egyenlő jogon mondhatta magát a magyar trón trónörökösének. Ottó ekkor negyvenöt éves, dig ha csak 20 forintos sorsjegyet vett, fizesse azután rá a második 20 forintot is. Mert a második osztályban már csak 90,000 sorjegy van és ezek közül 21,499 sorsjegyre jut nyereség, ugy, hogy tehát a két osztályban minden harmadik sorsjegy kap nyereményt. Es hozzá milyen mesés nagyságú nyereségek : 6000 koronás, Sooo koronás, io

T

ooo koronás, 15,000 koronás és 20,000 koronás nyeremény van egy egész csomó, de vannak aztán 50,000 koronás, 100,000 koronás, 200,000koronás és 400,000 koronás nyeremények is, sőt a legszerencsésebb sorsjegytulajdonos egy millió koronát is nyerhet. — Együttvéve 49 főnyeremény van, de még azonfelül é 49 főnyeremény közül az, a melyiket utoljára húzzák ki, 600,000 korona külön díjban is részesül. Egyszeriben milnaos lehet tehát az ember. Látható tehát,, hogy az osztálysorsjáték alig képzelhető óriási előnyöket nyújt. Az első húzást október 16-án, 17-ikén, 18-án és igeikén tartják meg, mert bizony teljes négy napig tart,, a mig a 10,000 nyereményt kisorsolják. — A húzást a pénzügyminisztérium ellenőrzi, egy kir. körjegyző jelenlétében. De mindenki, a kinek van egy sorsjegye, maga is ott lehet a sorshúzásnál és megfigyelheti azt, mert a húzás nyilvános lesz. A nyereményeket pedig, még az esetleges milliós nyereséget is rögtön kifizetik a húzás után

r még pedig egy krajezár levonás nélkül, eltérőleg a többi sorsj egyektől, ahol mindenféle gyakran 20 százalékos levonásoktörténnek. Az országgyűlés teljes adó- és illetékmentességet adott az osztálysorsjátéknak s igy akár menynyit nyer is valaki, a nyereséget az utolsó krajczárig rögtöni kifizetik. Olyan előnyei vannak tehát ennek de már teljesen kopasz volt. Első neje, Habsburg Rudolf leánya, már régebben, 1282-ben meghalt. Ravasz és vitéz férfiúnak jellemzik kortársai: nálunk vitézségén is, ravaszságán is kifogtak. Bajor kísérete tanácsánál, mely nem ajánlá neki, hogy a magyar trónra vágyjék, erősebb volt a Németujváriak és Venczel megmaradt magyar hivei kísértése. Ezek közé sorolhatjuk István nádort az Ákosok nemzetségéből és fiait — a sógorság miatt, melyben hozzá állottak. Talán István hódította pártjára a Borsa Tamás fiait, kik viszont vele tartottak sógorságot, minthogy Beke István nádor leányát birta feleségül. Debreczeni Dózsa, Rátóti Domokos, Kállai István az Ubul unokája, szintén melléje állottak, meglehet, hogy inkább csak szomszédaik iránti tekintetből, míg Rádi Benedeket, a veszprémi püspököt, bizonyára a Németujváriak vonták magukkal; ellenben a Csanádi püspököt boszus szenvedélye, az erdélyi szászok örömük afölött, hogy immár német királyuk lesz, ragadta Ottó pártjára ; némely erősséget, mint Szepest és Visegrádot még a csehek tartottak elfoglalva; Esztergom a Németujváriak jármát nyögte; Budának mint kiközösített városnak nem maradt más választása, mint az Anjouk ellenségeihez csatlakozni; Székes-Fejérvár, az ország harmadik fővárosa szintén a bajor részén állott. Károly Róbert ügye sokat vesztett a cseh hadjárat csúfos kimenetele által. Elkedvetlenítette az embereket, hogy fönnen magasztalt vitézségök mellett is, a németek ügyetlen késedelme, részben árulása miatt kudarczot vallottak. A dolgok e fordulata semmikép se tetszhetett a római királynak, sem, az osztrák herczegnek; ha eltekintünk is a rokoni indulattól, mellyel Róbert Károly iránt viseltettek, azért sem mert Így Csehország szövetségese, lekötelezettje kezébe került volna Magyarország, mi annál veszélyesebb leendett Ausztriára, minthogy nyugoti szomszédjának, Bajorországnak is ő volt a fejedelme. Rudolf osztrák herczeg követeket is küldött III. Venczel királyhoz, hogy lebeszélje őt veszélyes terveiről Magyarországot és Bajor Ottót illetőleg; de czélt nem ért, sőt Ottó fönhéjázva kijelentette, hogy Rudolf ellenséges indulata daczára is eljut a Németujvári grófokhoz. Rudolf tehát elzáratta az utakat, melyek Morvából Ausztriába vezettek, hogy Ottó költözködését meggátolja ; de Ottó bízván a Bécs városa főlövészmesterévé és bírójává emelkedett Perchtold nevű szabómester ügyességében, útra készült. A koronát csobolyó alakú edénybe, a kardot és jogart tegezbe rejtette, maga és kísérete átöltözködve indult útnak. Többnyire éjjel utaztak ; Perchtold segélyével szerencsésen elérkeztek Enzersdoríig, s átkelvén a Dunán, Fis ch a mentig. Hajnalodván azonban, megdöbbenve vették észre, hogy a szent koronát elvesz-