Esztergom és Vidéke, 1895

1895-01-27 / 8.szám

A minimális kamatláb. (S. M.) Gomba módjára szaporod­nak Magyarországban a pénzintéze­tek s helytelen a vidék azon általános felfogása, hogy ez kóros állapot, mi­vel eladósodáshoz vezet. Régi histó­ria, hogy minden üdvös dolognak s igy a hitelnek is sok árnyoldala van, de a pénzintézetek a hitelnek ezen árnyoldalait inkább csökkentik, mint szaporítják. Mert a hol ilyenek nem működnek, ott ezek hivatását ma­í gánegyének végzik. Köztudomású ugyanis, hogy a vidék leginkább be­téttel dolgozik, a mi pedig nem az egekből hull alá, hanem a nagy kö­zönség egy része helyezi el a taka­rékpénztáraknál, hogy otthon a közjó kárára mint improduktív tőke ne heverjen. És ha az intézet mellőzé­\ gévol a nagyközönség egymás közt bonyolitná le üzleteit, az nemzetgaz­daságtanilag nem igen volna előnyös. De magára a kölcsönadóra is kelle­mesebb, ha bármikor hozzájut betét­tőkéjéhez, az adósra nézve pedig legtöbb esetben — a kamatlábtól eltekintve -— valóságos áldás, ha nem mozog örökösen szeme előtt a hitelező magánegyén. Azt hiszem, ezek után minden kétkedő megnyug­vással nézheti pénzintézeteinknek, ezen a hitelügyleteket közvetítő orgánu­moknak működését. Dal. Vándor darvak zúgnak ott fenn, Szél süvöltöz idelenn. Ősz borong a messze tájon, Hova tünt el szép nyaram ? Merre van ? Merre van ? . . . Megered a felhő könnye, De nem érzi már az ág; En is hasztalan siratlak, Tört virágom, ifjúság. Puszta erdő — árva mult — Elvirult! Elvirult! Két szoba"* Két történelmi szoba. Ezekben játszó­dott le a kormányválság. Ennek történelmét részletezni nem a mi feladatunk, se kikutatni, miért, ho­gyan, ki által bukott el a kormány. Ezt maguk a szereplő államférfiak is inkább csak sejtik s a kulisszák mögül * Az Uj Idők vasárnapon megjelenő száma közli ezt az érdekes cikket Mikszáth Kálmán tollából. A cikkhez két diszes szoba képét közli : A király fogadótermét és a miniszterelnöki üléstermet. És intézeteink hivatásukat betöltve, csaknem kivétel nélkül gyarapszanak is, de sokkal határozottabban és e mellett hazánk közgazdaságát, jólétét rohamosan fokozva, fejlődhetnénk más rendszerű szervezet mellett. Ha ugyanis figyelemmel kis érj ük pénzintézeteink keletkezését, különös tapasztalathoz jutunk. Sokszor ugyan­azon viszonyok és működési tér mellett itt száz-, amott harminc-, a harmadik helyen meg már kétszáz­ezer frtnyi részvénytőkével kezdenek működni. És miért ? Az alapitókat hiába kérdjük, ők többnyire maguk sem tudják. Talán arányt kombinál­tak a reménybeli forgalom és az alaptőke között ? Csaknem soha: va­kon, öntudatos számitás nélkül tör­ténik az alaptőke meghatározása. In­tézeteink ezen anomáliák dacára is szépen prosperálnak, működésük, ha a közjót szem előtt tartva, alaptő­kéit szanálnák! ? Mert a tiszta jöve­delem túlnyomó részét a betét stb. adja, a részvénytőke pedig fölemészti. Más szóval, minél nagyobb az alap­tőke, annál nagyobbnak kell lennie a tiszta nyereségnek. Viszont, ha az alaptőke kisebb, szerény jövedelem mellett is szép osztalékot fizethet a pénzintézet s e mellett a betevőket is megfelelőbb kamatban részesít­heti, a mely körülmény fokozná a takarékossági hajlamot, előmozdítaná kiszivárgó hírekből kombinálják, mint a gyerekek szokták mutogatni az ujjaikon a szegény őzecske sorsát: — Ez meglátta, ez meglőtte, ez meg­nyúzta, ez megsütötte, ez meg megette. Akárhogyan volt is, az bizonyos, hogy e két szobában, melyeket képeink ábrá­zolnak, dőlt el a válság. Persze képein­ken a válságból semmi se látszik. Ha megszólalhatnának azok a bútorok ! De ők hallgatagok maradnak. S csacska fo­nográf nincsen köztük, mely összefog­dosta volna az érdekes beszélgetéseket. A két szoba közül az egyik a királyé. Ebbe hozatta fel az ünnepek alatt ta­nácsra a nagy országtartó urakat, az „ország eszeit", mert a mi királyunk ugyancsak komolyan veszi az alkotmányt, a nemzet akaratát és a saját kötelessé­geit. Ha az elődje (V. Ferdinánd) abban fakadt ki egy izben : „Hiszen uralkodni könnyű lenne, csak azok az aláírások ne volnának", ő éppen megfordítva az alá­írásokat tartja könnyüknek és az ural­kodásnak alululról úgyszólván semmiség­nek látszó feladataival küzkődik vas­szorgalommal és puritán lelkiismeretes­séggel. Ebben a szobában voltak a kihallga­tások. Ide lépkedtek sorba a meghívottak s feleltek a király által tett kérdésekre. — Mit tart ön a fúzióról ? — Mi a véleménye a helyzetre nézve ? — Hogyan gondolja ön a megoldást? A király állva fogadta a belépőt s a tőkegyűjtést, mi ismét csak a pénz­intézetek betétállományát gyarapí­taná. De olcsóbban nyújthatná a köl­csönöket is és ezzel közelednénk a minimális kamatláb eszméjéhez. Az alacsony kamatláb legbiztosabb jelzője a civilizáció előhaladásának. Mi­nél fejlettebb az ország jóléte, civi­lizáziója, annál kisebb a kamatláb. Hogy pedig a minimális kamatláb mennyire emeli az ipart, kereskedel­met, mezőgazdaságot, azt ma már bizonyítgatni teljesen fölösleges. A cél: a minimális kamatláb eléré­sére konkrét példával állok elő. Pél­dául egy pénzintézet alaptőkéje 45000 frt, üzleteredménye 10000 frt, osz­taléka 8%- Többre a részvényesek igénye nem is terjed, mivel néhány­szor osztalékot nem is élveztek, lé­vén ott patriarkális kezelés követ­keztében sok leirni való. Ezen inté­zet alaptőkéjét 3000 frtra szanálnám. Ha gyorsan kívánjuk az átalakítást, a 45000 frtból 7 év leforgása alatt évenként 6000 frtot visszafizetnék, a megmaradt tőke után mindig 8°/ 0 osztalékot adva. És évenként a tiszta nyereségből minimum 5000 frtot for­díthatunk tartalékra. Szóval: hét év leforgása alatt többet nyernénk tar­talékban, mint visszafizetünk alaptő­kében. Azaz a kisebbedett alaptőke dacára, az intézet vagyona nagyob­bodott s igy tekintélye és hitele sem néhány lépésre eléje mént, de nem olyan közel, hogy kézfogásra kerülhetne a dolog. A magyar király nagyon nagy úr s bizonyos irányban ridegen fentartja a királyi méltóságot. A belépőt kitaní­tották az előszobában, hol kell megáll­nia a király szobájában. Ott aztán meg­állt és főhajtással várta a kérdéseket. 0 felsége csak a legbizalmasabb minisz­tereit ülteti le, azokat is ritkán. Tisza Kálmán szokott volt ülve referálni kor­mányzása vége felé s ez különös kegy volt. A feszesség még azonban mindig nagy maradt. Otthonosan a királynál alattvaló nem lehet. Csak Deák Ferenccel történt meg. hogy a király audiencia közben megbiz­tatgatta : — Gyújtson rá kedves Deák. A király németül szokott beszélni minisztereivel, a mely nyelven jobban fejezi ki magát s inkább megérti a néha eléggé komplikált előterjesztéseket. Az efféle kihallgatások is németül folynak, ez alkalommal először ment a kihallga­tás magyarul. Az urak igy egyenként járulva a felség elé nem Öltöznek disz-ruhába, nem ku­rucz dolmányt, mentét, hanem csak frak­kot öltenek. Néha a viszonyokhoz képest ketten, hárman is mennek egy s ugyan­abban a frakkban. Igy történt például a júniusi válságnál, midőn a miniszterel­nöki palotában úgyszólván permanens volt a kormányférfiak tanácskozása és szenvedett csorbát. De gyarapodott e 7 év alatt minden valószínűség sze­rint a forgalom és ennek következ­tében a tiszta jövedelem is. És ekkor 7 év után, a meglevő 3000 frt alaptőkének mintegy 4OO°/ 0-át teszi ki a nyereség, amely­ből oly osztalékot adhatunk a rész­vényeseknek, amilyenre hazánkban nincs példa és emellett még tekin­télyes összeg tehető a tartalékba is. A mily jövedelmet produkál pedig az évenként a tartalékhoz irt összeg, oly arányban apasztható a kölcsön­kamatláb és bizonyos idő múlva egyenlővé tehető a betét-kamat­lábbal. Azt hiszem, nem szükséges a pél­dához kommentárt csatolni. Ha álta­lánosan ekkép szervezkednek inté­zeteink, magasztos missziót teljesít­hetnének s maguk körül letiporhat­nának minden verseny-akcziót. CSARNOK. Balassa Bálint. III. Nyugtalan lelke egy helyről a má­sikra üzi őt. Bejárja Erdély földét, megfor­dul Bécsben is, a mulatság mámorába akar­ván fojtani kinzó fájdalmát, de „bús szi­vének" sebét sem a kóbor élet izgalmai, sem a lopott gyönyörök nem orvosolhat­ják. Először Zsuzsanna, egy bécsi nő bukkan föl énekeiben, majd Zsófiáról, a^ király majdne,m minden félórában át­hivatta a szomszédból, hol Fejérváryt, hol Bánhyt, hol Wekerlét. A meghívottak jöttek-mentek a király parancsára, de minthogy frakkja csak Wekerlének volt (a többiek mind messze laktak a városban) a boldog frakk igen sokszor megfordult napjában a reziden­ciában különféle nagyurakon. A király kérdez az igy meghívott ta­nácsosoktól, de ő maga nem fejezi ki nézeteit. Néha tesz egy-egy észrevételt s aztán megint beszélni hagyja az illetőt s ha valami megragadja a figyelmét abból, a mit mond, ruganyos léptekkel siet Író­asztalához és följegyzi. De mindezt állva r gyorsan. Ha a kérdés kimerült, könnyed főhaj­tással int, a sarkantyúját összeütve, ez az audiencia végét jelenti. Természetes, hogy e tanácskozások nagy része csupa forma. A királynak megvan már a maga terve,de megakarja adni az eljárásnak az alkotmányos csiny­ját-binját. Az „ország eszeinek" örömet okoz, ha kibeszélhetik magukat e varázslatos szo­bában, a királynak pedig nem kerül sem­mibe. S mekkora öröm ez ! A beteges báró Huszár Károly csak egyre azon fohászkodott a kihallgatás előtt való napon: Esztergo m, XVII. évfolyam. 8. szám. Vasárnap, 1895. január 27. ESZTERGOM és ÍME r r r •• s^x\x\\\>^v\\\\^^^ YAROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. <^*»«*^^v^v9eaMM^X\VX\%\V\>^\VX^^ Megjelenik hetenkint kétszer: | | Hirdet' csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, r e ese —*— | hova a lap- szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. EJLŐFIZETÉSI ÁRJ I magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők I | | Fél évre 3 » — » ^ „ , rrn ,,, * , N Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári § Neeyed évre 1 » 50 » $ Duna-utcza 52. szam (Totn-haz). I ^ Egy hónapra . . — » 50 » | r | bélyegilleték fizetendő. ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók 3, kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, ^ ^ sííkinw<íjniN(K ^^ a Wallhscll- és Haugh-féle dohánytőzsdékben. ^v\x\\\x\\\\^\>.^^^ iz „Esztergom és Vidéke" (tója,

Next

/
Oldalképek
Tartalom