Esztergom és Vidéke, 1895

1895-08-25 / 68.szám

V Esztergom, XVII. évfolyam. 68. szám. Vasárnap, 1895. augusztus 25. ESZTERGOM és VIDÉKI ^X^XVX^VXNXVX^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE, svxxxxxxvxv^x^ xj ^ ^ ^ Megjelenik hetenkint kétszer: | ——— | Hirdetések csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, | | —*— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők: | I ^ Fél évre 3 » — » f ~ , , , ^ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári f | Negyedévre i . 50 » | Szechenyi-ter 35. szam. | i „ ,

M % Egy hónapra - » 50 » I | belyegilleték fizetendő. | ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nandorpapirkereskedesében, ^ fMW»miM !l»> ->_ÍJÍI>]^IT,-.-^rnift,.r^ixTlir<i-nHK-rm^r.--m-i,-inrrnr'rifxi^'^w^r^r-r-r-tr-i-^ a Wallfiscll- és HaUgll-féle dohánytozsdékben. W\X\X\X\X\X\X\X\XNX\X\X\X\^^^^ Az uj vashíd. Esztergom, augusztus 23. (N—ő.) Esztergom fiai, a kik két év óta nem voltak itthon, hazajőve az ő jóformán elfeledett szülővároskájukba, meglepetten látják, hogy csekély távolságra az ósdi és rozoga hajóhidtól öt büszke ivével az uj állami vashíd köti össze Párkányt és Esztergomot, Bizonyára megdörzsölik szemeiket, nem álom-e ez ? Vasba öntve teljesült vokia az annyiszor hangoztatott jámbor óhajtás, hogy a primás-város állandó összeköttetést nyerjen a világgal :? Igen, Esztergom fiai, az uj hid mem áloan, itt áll előttünk kézzelfoghatóig. Be kell vallanunk, hogy a híd nagyon szép. Az állam hatalmas vasmarka látszik minden porcikáján és nem a községi gazdáikadás kicsinyessége, mint a kaszárnyánál. Ámbátor egy nagy hibája van a hídnak, vagyis városi följárójának, hogy t. i. botrányosan görbe. De mivel okos dolog megalkudni a létező és meg nem másítható hibákkal, hát azt mondjuk: igaz ugyan, hogy a följáró görbe, de a híd maga mégis szép, esztétikailag szép. A Duna-közép felé magasuló öt ív könnyű, mint a pehely. Messziről szinte pókhálószerünek tetszik. Az arányok éppen hozzáillenek forgalmi viszonyainkhoz, beleszámítva azt, hogy később egy vasút is fog rajta keresztül menni. Közelről impozáns és szilárd rajta minden. Úgy este különösen gyönyörködtető látvány lesz a karcsú vasszörnyeteg világló lámpaszemeivel, mig négy hatalmas kő lábán megtörnek a folyam csillogó habjai . . . Az esztergomi oldalon már fölépült vámház valóságos kis villa. A Strázsa-hegy méhéből bocsátkozott alá, hogy őrt álljon a Duna mellett. Prózára lefordítva tisztán strázsahegyi kőből készült és bámulva látjuk, hogy ez a sokat ócsárolt kő épületnek milyen szép. A parti följárók szinte kinos gonddal készültek. Nehogy alábukjon valaki a töltések ÉetejérőJ, olyan hatalmas fakorlátokat teitek a két oldalára, hogy akár gőz^nozdonyoknak is elég volna. A gyalogjárók burkolata gránitkocka, a /töltések oldala bársony fűvel beverve. Persze nagy baj az, hogy a hatalmas alkotmánnyal, mely mintegy agyonnyomja a környéket, agyonnyomták egyúttal a szép szigeti sétányt is. Nagy alkotásoknak, jól tudjuk, nagy hibáik vannak, de e hibák elenyésznek a magyar földön született magyar királyleány nevéről elkeresztelendő »Mária Valéria*-híd óriási közforgalmi és közgazdasági előnyei mellett. Mert lássuk csak közelebbről, mit jelent az : állandó összeköttetés Esztergom és Párkány közt. Jelenti először, hogy nem a rozoga fahídon fogunk átdöcögni ezentúl Párkányba, hanem faburkolaton, mintha az Andrássy-uton lennénk. Jelenti másodszor, hogy ha teszem az egy órai gyorsvonattal Nánáról el akarunk utazni, nem kell fél egytől egy óráig a hídnál várakoznunk, mivel éppen az orrunk előtt nyitották ki két sleppes hajónak. Jelenti harmadszor, hogy télen a legnagyobb jégzajlás közepette kényelmesen átroboghatunk a Dunán és nem szorongunk harmincad-magunkkal egy kis csónakban i frt viteldíjért és 1 frt borravalóért a révészeknek. Jelenti, hogy Pestre utazni akarván, nem kell megtennünk a füzitői nagy vargabetűt a vicinális kávémasinán. Jelenti negyedszer, hogy Párkány, ez a kézzel-lábbal iparkodó mezőváros, mely bizonyos kereskedelmi ágak tekintetében minket régen lefőzött, közelebb jut hozzánk, s ezáltal bár mi adunk neki kultúránkból, ő viszont adni fog nekünk forgalmából és pénzéből. Jelenti ötödször, hogy Esztergommegyének a Duna által kétfelé szelt területe egyesítve lőn és a közlekedést a Duna hátán nem vicinális kompok, hanem vashíd tartja fönn. Jelenti hatodszor, hogy Esztergomot, Magyarországnak a véletlen különös kedvezőtlensége folytán a vasúti forgalomból kilökött eme kis pontját az uj vashíd belehozza a Duna-balparti élénk vasúti forgalomba. Párkány-Nána a hídon át vasutilag könnyen megközelíthető lesz. Jelenti végül, hogy Esztergomnak nem kell pirulnia önmaga, Magyarország, a külföld előtt Duna-átkelésének gyarlósága miatt. Csak vázlatszerűleg soroltuk föl az uj híd előnyeit, mert hisz vastag kötetnyi munkát lehetne erről összeírni. Annyi tény, hogy hálaérzettel gondolhatunk az államra, aki minket ilyen pompás milleniumi ajándékkal lepett meg. A híd fölszentelése szeptember Iz .Esztap És Vidéke" tírczája. Pletyka. Csehov Antal rajza. A hínyejev Kapitonycs Szergej szépírási tanár férjhez adta a lányát, Natáliát, Losadin Petrovics Ivánhoz, a ki a történelem és geográfia tanára volt. A lagzi pompásan sikerült. A tánczteremben daloltak, zenéltek, tánczoltak. A szobákban a kaszinóból kölcsön kért pincérek úgy szaladgáltak le' s fel fekete frakkokban és fehér, de piszkos nyakkendőikkel, mint a kabóczák. Zaj és beszéd folyt mindenütt. Tarantulov, a matematika tanára, a francia Pasdequoi s Mzda Venediktyes Jegor állami számvevőszéki másod-revizor egymás mellett ültek a díványon s gyorsan, egymás szavába vágva beszéltek el több olyan esetet, melyen tetszhalottakat temettek el s előadták véleményeiket a spiritizmusról. Egyikök sem hitt a spiritizmusban, de annyit megengedtek, hogy sok olyan dolog van a világon, a mit emberi ésszel felfogni lehetetlen. A másik szobában Dodonszkij, az irodalom tanára oly eseteket mondott el, a melyben az őrt álló katonának joga van az emberekre lőni. A mint látni tetszik : a beszélgetések félelmetes dolgokról folytak, de igen kellemesek voltak. Az udvarról az ablakon át oly emberek kandikáltak be, a kiknek társadalmi állása nem engedte meg, hogy a mulatók közé bemehessenek. Éjfélkor a házigazda, Ahinyejev bement a konyhába megtudni, hogy készen van-e a vacsora ? A konya a földtől a padlásig tele volt füsttel, keverve liba-, kácsaés egyébb szaggal. Két asztalon művészi rendetlenségben voltak elhelyezve a zakuszki* italok attribútumai. Az asztalok körül Márfa szakácsné sürgött-forgatt, egy vörös képű asszony, kétrétbe hajló nagy hassal. — Mutasd csak a hüllőt, mókuska, — monda Ahinyejev kezeit dörzsölve. — Milyen bűz, milyen miazma van itt! Akár az egész konyhát meg lehetne enni ! No hát mutasd azt a hüllőt. Márfa oda ment a lóczához és óvatosan felemelt egy zsíros ujság-papírost. A papíros alatt egy roppant nagy tálban feküdt a nagy hüllő, tarkáivá a kaportól, olajbogyóktól és muszkarépától. — Ahinyejev ránézett a hüllőre és örömhangot adott Arca felderült, szeme villogott. Lehajolt sajkáival olyan hangot adott mint a kenetlen szekér-kerék. Ott állt egy ideig, aztán a nagy * Az oroszoknál az a szokás, hogy a rendes evés előtt étvágyat gerjesztő harapni valókat esznek : ez a zakuszki. megelégedéstől csattintott az ujjával s még egyszer olyan hangot adott ajkaival. — Hah ! ez egy forró csók hangja. .. Kivel csókolódzol te itt Marfuska ? hallatszott egy hang a szomszéd szobából s az ajtóban megjelent Vanykinnak, a gimnáziumi aligazgatónak nyírott feje. — Kivel vagy itt? Aa-aa ! nagyon örülök ! Kapitonycs Szergejjel ! No ez szép, anynyit mondhatok. Egy nővel téte-á-téteben ! — Eszemben sincs a csókolódzás, — szólt zavartan Ahinyejev — ugyan ki mondta azt néked, te bolond ? Én csak . . . izé ... a számmal ezuppantottam . . . arra való nézést . . . hogy nagyon meg vagyok elégedve . . . látván a halat .. . — Beszélhetsz, a mit akarsz. Vanykin arcza szélesen elmosolyodott és eltűnt az ajtó mögött. Ahinyejev elvörösödött. — Az ördög tudja, hogy mi ez ! — gondolta magában. — Most bemegy a semmirekellő és pletykát csinál. Az egész város előtt megszégyenít, a milyen barom . . . Ahinyejev félénken ment be a terembe és félre kancsalgott, hogy hol van Vanykin ? Vanykin pedig ott állt a zongora mellett é« ravaszul behúzva a fejét a válla közé, valamit beszélt az inspektor nevető húgának. — Ez én rólam beszél ! — gondolta Ahinyejev — rólam beszél, hogy a menykő csapna belé ! Az meg elhiszi neki. . . elhiszi ! Nevet ! Uram isten ! Nem, ezt nem hagyhatom ennyiben. Rajta kell lennem, hogy ne higyjenek neki. Beszélek mindenkivel s bebizonyítom, hogy ő csak pletykál. Ahinyejev megvakarta a tarkóját és zavartan ment oda Pasdequoihoz. — Épen most voltam a konyhában, — monda a francziának — s rendelkeztem a vacsora iránt. Tudom, hogy ön szereti a halat s én hüllőt szereztem be. . . . Ah ! milyen ! két arzin hosszaságu! Hehehe ... A propos ! majd elfeledtem. A konyhában épen azzal a bizonyos hüllővel valóságos anekdotám volt. Bemegyek a konyhába s meg akarom nézni az ételt. Ránézek a hüllőre s elragadtatásomban — egyet ezuppantottam a számmal. — Abban a szempillantásban bejön ez a félbolond Vanykin és . . . hahaha . , . azt mondja : »Aa-a-a ! ön itt csókolódzik ?« Már hogy Márfával, a szakácsnéval. No ugyan eltalálta, azaz ostoba fráter ! Az az asszony olyan, mint egy madárijesztő, ő meg azt mondja : »csókolódznak !« Bolond ! — Ki a bolond ? — kérdi az oda jött Taromtulov.