Esztergom és Vidéke, 1895
1895-08-08 / 63.szám
] • Esztergom, XVII. évfolyam. 63. szám. Csütörtök, 1895. augusztus 8. ESZTERGOM és VIDÉKE r r r •» «^V^XNX\VVVX^\V^^^ VAROS! £3 MEGYEI EPDEKEINK KÖZLÖNYE. S*»»M****»«»*N*«^^ Megjelenik hetenkint kétszer: — ^ m § csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Hirdetések ^ —*— | hova a lap sze n emi rész ét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR.: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők I | | Fél évre 3 » _ » _ , , . , , | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári f | Negyed évre 1 » 50 » § Szechenyi-ter 35. szam. | | Egy hónapra — » 50 » § ^ bélyegilleték fizetendő. Egyes szám ára — » 7 » | Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándoi'papirkereskedésében, | J^J^JJJ^^^^J^J^^J,,,^^^^ a Wallfiscll- és Hangll-féle dohánytözsdékuen. ^NN\VX\X\X\V\X\V\X\^^ Mezőgazdasági statisztikai összeírás. Esztergom, aug. 7. A földmivelésügyi m. kir. minisztérium 1895. VIII. t. cikkében elrendelte a mezőgazdaság statisztikai összeírását. A magyar mezőgazdaság, mely valaha egyetlen volt a maga nemében Európában, ma a nagy verseny folytán nem áll azon a nívón, a melyen állott. A földmivelésügyi miniszter igen józanul intézkedett, midőn az összeirást elrendelte. Csak ugy lehet a válságos helyzeten javítani, ha alapos és beható informácziókat szereztek arra nézve, mit, hol és hogyan kell orvosolni. Ne gondolja gazdaközönségünk, hogy az állam adóztatási ezélból rendelte el az összeirást. Ne kerülje azt ki álutakon. Vallja be nyíltan az összeiróknak, mije van, milyen a gazdasági helyzete stb. Óvakodjék attól minden gazdaember, hogy tévútra vezesse a felettes hatóságokat, mert akkor nem lesz elérve a czél, a magyar mezőgazdaságnak és ezzel a gazdák érdekének előmozdítása. Kötelességünknek tartjuk a földmivelésügyi miniszternek alábbi felhívását szószerint közölni, mert ezzel közönségünknek, különösen a gazdáknak nagy szolgálatot vélünk teljesíteni, A felhívás egész terjedelmében a következő : Felhívás Magyarország gazdaközönségéhez! Az 1895. évi. VIII. t. c. a f. évi november hó 20. és 30-ika közt Magyarország területén általános mezőgazdasági statisztikai összeirást rendelt el. Nemcsak a kormány óhajtása volt ez, hanem hazánk gazdaközönségének is évek óta hangoztatott kívánsága. A tengerentúli nagy gabonatermesztő országok versenye s a termények árának rendkívüli hanyatlása Európaszerte, évről-évre nehezebbé teszi a mezőgazdaság helyzetét. Súlyosan érezzük mi is ezt a válságot s a kormány és a társadalom vállvetett erőfeszítésére vari szükség, hogy megállhassunk a mostani viszonyok között s megvethessük a mezőgazdaság újabb virágzásának alapját. De arra, hogy helyesen tűzzük ki a célt s jól válasszuk meg az utakat és módokat a helyzet javítására, szükségünk van a hazai viszonyok és állapotok beható, alapos megismerésére, amit azonban nem érhetünk el máskép, mint egy lelkiismeretes, pontos, részletes statisztikai összeírás segítségével. Belátta ezt a mezőgazdasági érdekek minden igaz barátja és illetékes képviselője ; belátták legkiválóbb gazdáink, belátták a gazdasági egyesületek, belátta a kormány. A törvényhozás pedig áldozatot nem kímélve, pártkülönbség nélkül, ritka egyértelműséggel szavazta meg a nagyterjedelmű adatgyűjtés és feldolgozás költségeit. Lesz-e haszna az áldozatnak ? Lesz-e sikere a fáradozásoknak ? Az egyedül a gazdaközönségtől függ! Ha a valóságnak teljesen megfelelő adatokat nyerünk, megvethetjük azt a biztos alapot, melyre nyugodtan építhetünk, de ha a valóságtól eltérő, hamis adatok folynak be, nemcsak a sok költség, munka, fáradozás vesz kárba, hanem a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásán fáradó hatóság és szakkörök annak a veszélynek is ki lesznek téve, hogy a valótlan adatoktól félrevezettetve, hasznos helyett káros intézkedéseket tesznek. Az adatok bevallásánál tehát legelső feltétel a teljes őszinteség. A titkolózással ^azdaközönségünk csak magának ártana ; olyanforma volna ez, mintha a beteg azon igyekeznék, hogy az orvos valahogy el ne találja baját, hanem egészen más betegség ellen gyógyítsa. A tiszta valóságnak bevallásából senkire semmiféle kár vagy hátrány nem háramlik. Felkérem ennélfogva a hazai gazdaközönséget, hogy ha netalán itt-ott olyan balvélemények támadnának, hogy ez az összeírás adóztatási ezélból történik, világosítsák fel a tévelygőket és félrevezetetteket s magyarázzák meg, hogy ezek az adatok kizárólag a mezőgazdaság és a földmivelő-nép érdekében gyűjtetnek; adóhivatalok, vagy más pénzügyi hatóságok még csak látni sem fogják ezeket; szóval a mezőgazdasági statisztikai összeírás nincs összekötve semmiféle adóztatási czéllal. De felkérem gazdaközönségünket, ügyeljen arra is, nehogy egyesek tréfából vagy hiúságból valljanak be hamis adatokat s az ilyen kicsinyes, nevetséges emberi gyarlóságok meghiúsítsák a nagy, országos mű sikerét. Az .Esztergom fa fiié" tárczája. Szalurnus és Dórák. — Orosz elbeszélés. — (II.) A márcziusi nap enyhe sugarakat lövel Szaturnus csillogó szerszámára. A hó puha, a levegő tavaszi. A grófnő csak egy szórakozott pillantást vet a tábornok fogatára, pedig ez nagyobb figyelmet érdemelne, mert a tábornok lova nagyon sok tekintetben ritkitja párját. — Oly fekete, mint az éjjel, szőre bársonysima, hatalmas feje szamárfülekkel van koronázva, lába erős, teste izmos ; válla fölött púpos s ugy látszik, mintha a formátlan kinövés agyonnyomná. A két szánka elindul ; körülöttük hófelhő támad, a mint a lovak toporzékolva iramodnak neki. — Előre, Durák, gondolja a tábornok magában, mutasd meg púpos ördögi szépségedet ; mutasd meg, hogy megéred azt a száz rubelt, a mit érted fizettem ; mutasd meg, hogy többet érsz az ügetőnél, a mely ötvenezerbe került ! Durák vad tűzzel iramodik neki, de a szánka nehéz és súlyát jelentékenyen növeli a benne ülőnek erős teste; Szaturnus előbre- kerül és Durák minden igyekezete ellenére már-már eltünedezik a távolságban ... A bulevárdok után a külvárosok következnek, majd a moszkvai városerdő szép fasorai kerülnek elő s azokon túl a két szánka szabad mezőn találkozik. Szaturnus lábát orráig fölemelve, fejét szélnek eresztve haladt előre. Gyönyörű állat ; hatalmas feje, ritka szép szeme Napóleon híres ménjeire emlékeztet, melyeket Horace Vemet annyira szeretett megörökíteni. A tábornok szánja szinte észrevétlenül közeledik ; Durák megmerevedett tagjai egyszerre megpuhulnak, fejét előre nyujtá, fülét hegyezi, szeme megtüzesedik, melle hörög s lépteit ugy szaporázza, hogy lábait alig lehet megkülönböztetni. A távolság közte és a Szaturnusz közt egyre kisebbedik. Szaturnus hévvel folytatja a versenyt, de van e világon ügető, még ha Dsebel vagy Smetana véréből való volna is, a mely rendőrfő hires poroszkájával mérkőzhetnék ? Az ötödik verszt körül a tábornok trojkája utoléri a grófnő szánját, attól fogva néhány pillanatig vele együtt halad, aztán egyszerre elsuran mellette és Szaturnus elé kerül. A grófnő megparancsolja Szemennek, hogy álljon meg. Ajkára mosoly ül, már most tudja azt, a mit tudni akart. — A tábornok nemsokára visszatért s a két szán egymásmellett siklik vissza a városba. A lovak lépve haladnak egymás oldalán. " — Fogadja bókomat, monda Negrijev, sipkáját meglebbentve. Szaturnus méltón küzdött Durákkal ; ez a legnagyobb elismerés a mit róla mondhatok. Igazán homeri versenygés volt ! Gyönyörű állat ! Micsoda istálóból való ? — Majd máskor megmutatom okmányait. Valóban jól szalad. A tábornok jobban szemügyre veszi Szaturnust. — Nézze csak, grófné, mondja, ugy látszik, mintha csillogó sörényének súlyát emberi büszkeséggel hordaná. — Igaza van, monda a grófnő egyszerűen, nekem is mindig az az ötletem támadt, hogy az állatok ép oly büszkék szépségükre és szőrdiszükre, mint az aszszonyok a ő csecsebecséikre. Es most merre tart ön, tábornok ? — Haza, átöltözködöm s aztán vadászatra indulok . . . — Embervadászatra ? Szakítá őt a grófnő szeretetre méltó mosolygással félbe. Sok szerencsét és viszontlátásra! — A külvárosok előtt elváltak. Mihelyt a trojka eltűnt, a grófnő valami parancsot adott Szemennek. Ez sötét utcákba fordult, aztán áthajtatott a folyó fahídján s miután több nyomorúságom utcán végig hajtott, egyszerre megállott egy piszkos zsák-utca végén. Az alkonyatban a hó ronda szemétdombnak látszott. A grófnő kiugrott a szánból, kivette a bőröndöt s ezzel együtt egy iszonyú külsejű öt emeletes ház felé tartót. Belépett az alacsony kapun s a piszkos falépcsőn fölrepülni készült, midőn elqtte termett a házmesternő és azt kérdezte tőle : — Kit keres ön, szép asszony ? — Bronszki Leó úr otthon van ? — Nincs, csak holnapra várják haza. — Nem téved ön, jó asszony ? Itt van tíz rubel és már most egészen nyugodt lehet ; Leó barátnője vagyok s nagyon szeretném őt látni. — Ah, ön Bronszki ur barátnője ? Mondhatom, hogy nincs sok ilyen elegáns barátnője. De ha ugy tettszik, menjen föl. Ismétlem, nincs otthon. Ötödik emelet, első ajtó jobbra. Itt a kulcs, — Köszönöm, monda a grófnő, a piszkos lépcsőházban eltűnve. * A grófnő fölérkezik az ötödik emeletre s berohan a szobába ; négy fehérre meszelt kopottas fal, néhány, szék egy faagy egy asztal ; néhány pillanatig habozik, a végtelen nyomor, mely minden oldalról nyilványul, ugy hat rá, mintha fájdalmas csapás érte volna . .. De csakhamar fölocsudik, leveti kabátkáját, letépi kalapját, összecsavarja, laposra nyomja és fűzőjébe gyömöszöli; aztán a bőröndből kiveszi a szakálat s csinos állára illeszti, gyorsan magára ölti a kocsis kabátot és bőrövvel dereka köré szorítja ; aztán lihegve leül és várakozik. Néhány perc múlva lépések zaja hallatszik a lépcsőházból s csakhamar belép Bronszki .
