Esztergom és Vidéke, 1895

1895-01-24 / 7.szám

Esztergom, XVII. évfolyam. 7. szám. Csütörtök, 1895. január 24. ESZTERGOM és VIDÉKE ^XVXNXVV^VX\VNV\\^\^^ VÁROSI ES MEGYE! ERDEKEINK KÖZLÖNYE. ^

x

^^

v

^

x

^*^^ Megjelenik hetenkint kétszer: | — | . r csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, | ir e ese —| hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR/. | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások § — | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők I § | Fél évre • 3 » — » - § _ , ,

m

,,, , , ^ | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | Negyed évre 1 » 50 » | Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). I I Egy hónapra — » 50 » S , •"' § bélyegilleték fizetendő. ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, ^ , . ^^^^^^^^ a Wallfiscll- és Haugh-féle dohány tőzsdékben. ^VXSX*S>ÍXS>ÍXV>S>^^^ Dániel Erno. Nem uj dolgot írunk meg e helyen. Dániel Ernő már el is foglalta méltó helyét a kereskedelmi kormány élén, s hogy mi az uj kormányférfiak közül ezúttal egyedül az ő egyéniségét kivánjuk méltatni, ennek oka abban rejlik, hogy épen a milleniumi ünnepségek közeledése folytán nagyon lényeges szerep jut az ő hatáskörének. Talán épen az övé a leglényegesebb. Magyarország erősen kereskedő és földmivelő állam, csupán az ipara fejletlen, kezdetleges és nehezen halad előre. Ez okból is szükség volt egy erős kézre, egy hatalmas agyvelőre, melyben korszakos tervek zsibongnak. E mellett jól esett hallanunk az uj kereskedelmi miniszter ajkairól, hogy a Baross által kezdeményezett s Lukács által tovább vájt mederben fog haladni. Legalább ezt olvastuk a beköszöntőben s mondhatjuk jól eső örömmel. Dániel Ernő ereje nemcsak a politikai harcmezőn tünt ki. O vezérigazgatója volt Budapest legnagyobb pénzintézetének, az első hazai takarékpénztárnak s e téren is bemutatta, hogy ő egy imponáló regenerátori tehetség. Az ő vezérlete, igazgatása alatt a hazai bank gyarapodott fényben, tekintély- és vagyonban. A politikai csatatéren is kimagasló egyéniség. Büszke önérzettel mondhatja el ő magáról, hogy vezérszelleme, világító fáklyája a tiszta szabadelvüség volt, melynek zászlója- alól egyetlen alkalommal sem futamodott meg. Jó és rossz időben, zivatar és verőfényben egyaránt a tiszta szabadelvüség oltárán áldozott. Ezt nem tagadhatja le sem az ellenfél, sem a gáncsoló hypokrita. Dániel Ernő, igaz, még nem szolgált az állami életben. Uj ember ő tej^át ezen a téren, de nagy és szép tehetség, a mely érvényesülni fog okvetlenül, ha csak a zord politika meg nem állítja őt a nagy, korszakalkotó reformokban. Dániel Ernő még aránylag fiatal ember, tehát sokat tehet kereskedelmi és vasutügyi politikánk érdekében. Nagy tehetség, óriási munkaerő s bámulatos energia jellemzik e kiváló államférfiút. Nem szenved kétséget, hogy a magyar nemzet megérti őt s adózni fog neki az elismerés babéraival. Az uj kereskedelmi miniszternek érdemekben gazdag életét itt ismertetjük hű tükörben: Dániel Ernő, a Bánffy-kormány kereskedelmi minisztere, 1843. május 6-án Eleméren, Torontálmegyében született. A gymnásiumot Temesvárod:, a jogi tanulmányokat a budapesti egyetemen végezte. 1865-ben szolgabíró, majd 1868-ban miután ügyvédi diplomát nyert, törvényszéki ülnökké választatott. 1870-ben mint Deák-párti a béga-szent-györgyi kerületet képviselte az 1872. és 1875-ik országgyűléseken, 1878-ban NagyBecskerek városi képviselővé választatott, 1884. óta a pancsovai választókerületet képviseli, 1872. óta a szabadelvű párthoz tartozik. Gazdasági téren élénk tevékenységet fejtett ki, 1875-ben újonnan szervezte és rendezte a nagy-becskereki tiszai ármentesítő-társulatot, melynek azóta folytonosan elnöke. Ugyancsak a hetvenes években részt vett a tiszavölgyitársulat alakulásában, melynek azóta központi bizottsági tagja, 1881-ben engedélyt nyert a nagykikinda-nagybecskereki vasút kiépítésére, melynek ez idő óta igazgatósági elnöke. Igazgatósági tagja továbbá az első erdélyi vasútnak, igazgatója 'az első pesti hazai takarékpénztár-egyesületnek és számos egyébb jótékony és közhasznú intézetnek. Tagja a delegációnak és a képviselőház pénzügyi bizottságának. Egy uralkodó herceg városunkban. (Riporterünk lázas jelentése.) Szerkesztő úr! Ha szenzációs tudósításomat el méltóztatik olvasni, bizonynyal fel fogja emelni a havi fizetésemet és ez önvallomásra fanyalodik. «Ejnye, de tehetséges ember ez az én riporterem !» Ugyanis elképzelve, hogy milyen színesen tudnám leirni, ha egy kilenctagú család széngőz áldozatává lenne, pozitív unalmamban betekintettem a lőcsei száz éves kalendáriumba. Mintha a darázs csípett volna meg. Töröm a zúzáját, hiszen nagy sor van most! Magamhoz vettem egy rizsma papirt meg egy tucat irónt és loholtam ki Párkány-Nánára. A bécsi gyorsvonat volt megérkezendő. Megérkezvén az udvari vonat, bejelentettem magamat az uralkodó hercegnek. A herceg igazán fidélis fickó, a ki azonnal brúdert akart velem inni és rögtön háromcsillagos konyakot rendelt nekem. De szerencsétlenségemre Párkány-Nána nincs még a konyak Eszterházy-fokán. — Várnak-e a lányok az önök városában ? a mire én szellemesen igy feleltem: »Ojjé Fönség ! hiszen fönséged a szezon királya.* — Hízelgő! mondotta az uralkodó herceg. Fog-e sikerülni magoknál uralkodásom ? Epednek-e értem a táncvágyó hölgyek? — Hogyne ! De fönséged nem riporter, én meg az vagyok, engedje meg, hogy a kérdéseket én tehessem föl. A herceg elnevette magát. — Talán csak nem a kormányválságról ? E tekintetben nekem speciális elveim vannak. Például én menten Bukovay Abszencius urat bíznám meg a kabinetalakitással és az összes adóhivatalokat a farsang idejére átalakítanám zálogházakká, a hová minmindent, csak frakkot, klakkot, lakkot nem szabad becsapni. A herceget egy gondolat kapta meg : — Remélem, a takarékpénztárak Hz' „Esztergom és fiié" Utója. Igaz könyek. Nem az a gyöngy az iga% gyöngy, Mit a porban szednek; Le kell előbb szállni érte Sír kínáló mélységére Viharos vizeknek. Nem gyémánt az, nem igazi Mit üvegből gyártnak, Keresni kell, mélyen-mélyen Pokolsötét éjjelében Öldöklő bányáknak. Nem az a köny az igaz gyöngy, — Higyjétek el nékem — Mit szokásból hullajtanak, Mikor megjő a szabott nap, Úton s útfélen. Nem az a köny az igaz gyöngy A mely hiúságból, Mint kirakat csillogása, Hogy a^ egész világ lássa Pereg a pillákról. Igaz könnyét a fájdalom, Akaratlan szüli, S e szülött a nap világát Bámuló nép sokaságát Rettegve kerüli. Mint a madár fél a zajtól, Bántja öt a lárma S fájdalmának szent sebeit Miket csupán könnye enyhít, Nem viszi vásárra. Hogyha titkon könyezőre Véletlenül leltek, Szent fájdalmát ha látjátok Durva kézzel ne bántsátok Azt a Szegény lelket, Mert a köny, mit szeme önte Az a gyémánt, az a bánat igaz gyöngye. Balogh István. Esztergomi széntelepek. A kereskedö-ifjak január 12-iki estélyen felolvasta GROSZ ÁBRIS, bányamérnök. II. Azon időszakot, melyben a mi gazdag széntelepeink keletkezésükhöz szükséges anyagot nyertek, a geológia nyelvén tercier formációnak nevezik. Milyen világ volt akkor? Az embernek még nyoma sincs a földön, bár az emlős állatok már nagyszámban és hatalmas kifejlődésben éltek és egy részük természeti átalakulások folytán ma élő állatokká, mint ló, szarvasmarha, disznó, tapirok és elefántok stb. fejlődtek, másrészük pedig kihalt. Olyan állatok is éltek, mint a rétegekbe temetett maradványok igazolják, melyek hasonlítanak a hiénához, medvéhez, rókához, sőt találtak fél és egész majmokat is. Eltek madarak, hüllők, halak és nagy számú tengeri állatkák is, melyeknek elmeszesedett és kitöltött héjai teljes épségben e vidék agyagrétegeibén szépen előtalálhatok. A növényzet buja, dús volt; a tenger partjain örökzöld őserdők, melyekben füge, babér, kámforfák, myrtusok és pálmák és a lombos fáknak változatos fajtái diszelegtek, melyek az erősen kifejlődött állatvilággal egyetemben nagyszerű harmóniát alkottak a természetben. Ezen hatalmas növény- és állatvilág sokkal melegebb éghajlatot is igényelt, mint a mai tropikus és subtropikus klimát, mely csak a tercier formáció végén enyhült annyira, hogy az első jég a földsarkoknál és a magas hegyek ormain megjelenhetett. Mily fenséges képe lehetett ezen vidéknek akkor, midőn a természet őt ily hatalmas elemekkel ruházta fel, midőn egy óriási tenger árja csapdosta partjait, ahol a teremtésnek gyönyörű képe harmonikus vadságában tündökölt! A tercier formációban ezen vidéken a természetet jellemző viszonyok igen gyakran változtak ; nyughatatlan volt minden, mintegy jelezni akarván a teljes kifejlődés idejét. Az egészen tengeri élet váltakozott a félig tengeri és félig édes vizi élettel, amikből gyakori és hatalmas talajemelkedésekre és sülyedésekre, szóval folytonos szintváltozásokra lehet következtetni. Vidékünkön, egész általánosságban véve, a rétegeknek települése szabályosan történt s ha figyelemmel méltóztatnak megtekinteni e vidék vizmosásait, mesterséges vagy természetes földomlásait, avagy a bányák üregét, ugy azokat többnyire szabályos egymásutániságban láthatják egymásra települve. Önöknek bizonyára feltűnt azonban, hogy a rétegek, melyek leülepedés utján keletkeztek, nem vizszintes helyzetben vannak jelen, pedig a mindennapi élet tapasztalata azt bizonyitja, hogy a folyamok vagy a tenger fenekére leülepedett iszap, minők e rétegek is valának egykoron, nyugalmas viszonyok között vizszintes helyzetet vesz föl. Ezen rétegek is régente vízszintesen feküdtek és csak a későbbi mechanikai erők hatása által lőnek megzavarva. Vulkánikus működés, földrengések, emelkedések és sülyedések okozták a rétegek megzavarodását. Ugyanis azon korszakban, melyben a mi szenünk keletkezett, vidékünk mészhegységei, mint zátonyok a tengerben, mint egy kihalt szerves élet elmeszesedett héjtömegei, már léteztek és rájuk és rajtuk át rakódott le azon nö-