Esztergom és Vidéke, 1895

1895-01-24 / 7.szám

lesznek annyi loyalitással irántam, hogy a megszorult bálrendezőknek és lányos papáknak készséggel le fogják számitolni a váltóikat ? Mit gondol ? Fönség, én nem vezetem a közgazdasági rovatot. Én erről nem gondolkoztam. Inkább azt mondja meg Fönséged, férjhez megy-e sok leány városunkban? Ez nagyon indiskrét kérdés. Egyébként felelek: kétségtelenül férjhez megy nagyon sok. Ez alatt beérkeztünk városunkba. A Fürdő szálloda vendéglőse már várta, a herceg ezt irta be a vendégkönyvbe : Carneval herceg. A herceg itt időzésének egyik fénypontja volt a szombati, i o-iki tisztimulatság. A helybeli gyalogezred tisztikara iránt több izben nyilvánitotta elismerését, az esztergomi szép hölgyeket pedig nem győzte eléggé bámulni. Pompás hangulatban tartott a mulatság a késő reggeli órákig, s mikor a hölgyek fölszedték belépőjüket, hogy haza menjenek, s a mulatságot otthon, lágy párnák közt álmodják tovább, ekkor. . . valóban elszorult a táncosok szive a kemény ingpáncél alatt, mert ime a farsang egyik tündéri szép estéje ért véget. A mulatság közepén a herceg vállamra üt, és megkért, hogy irjam össze a jelenvolt hölgyeket, mert emlékalbumában meg akarja azt őrizni. Én reszkető kézzel fogtam a ceruzát és megpróbáltam összeszámlálni az ég ragyogó csillagait. íme itt megirom önnek is szerkesztő úr, de hiányosan, mert vájjon ki győzné számon tartani a csillagok valamennyiét ?. . . Andrássy Jánosné és Mariska, Nozdroviezky Miklósné, Anna és Olga, Eggenhofer Albertné és Nina, Komlóssy Anna, Pischinger Gyuláné, Ivánovits Béláné, Hajas Simonné és Gabriella, Usztanek Szidi és Margit, Haan Rezsőné és Ilonka, Szarkásy Antalné és Etel, Eggenhofer Ernőné, Büttner Róbertné, Munkácsy Károlyné és Sárika, Mattyasovszky Vilmosné, Mattyasovszky Lajosné és Marianne, Wagner Károlyné, Kramm Károlyné és Irén, (Párkány), Saághy Agatha és Melanie, Marosi Józsefné és Lujza, Frantsik Gyuláné, Tillmann Károlyné és Margit, Brenner Józsefné és Juliska, Kaán Károlyné, Szabó Józsefné és Olga, Reviczky Gáborné, Hulényi Győzőné, Pongrác Sándorne és Clarisse, Ranzinger Vincéné, Schmidtné, Földváry Istvánné, Hartmanné és Ernesztin, Müller von Miillenauné, Görz Arthurné, Magurányi Józsefné, Málnay Riza (Vác.) stb. Az első négyest ötven pár táncolta. A mulatság után nagyon sok pezsgőt ittam, e miatt még ma is lázas vagyok. Kérem tehát, t. szerkesztő úr, kegyeskedjék a fölemelt gázsi fele részét a lakásomra küldeni. Igaz tisztelője Riporter. CSARNOK. vényi világ, mely a hosszú idők folyamán a ránehezedő rétegek súlya alatt szénné alakult át. Ezen mészhegyek tehát hajdanta igen mélyen feküdtek és csak később emelkedtek fel a vulkánikus erők által, minek folytán medencék és tálak keletkeztek, melyekben a természet ma nekünk a friss jó szenet tálalja fel. A vulkánikus működés ugyanis nem mindenütt hatott egyenlő erővel, néhol csak felemelte a rétegeket, miáltal ezeknek dőlt helyzetet adott, másutt meg felemelte a terület széleit és megalkotta a medencéket, mig másutt a terület közepét emelte fel és megalkotta a nyergeket; a széntelepek is megháborgattattak eredeti helyzetükben s ágyuk a mészterület fekvéséhez formálódott. A bányásznak ily települési nehézségekkel számolnia kell ott, hol a mészhegyek a külig érnek, vezérirányt jeleznek a szénre való kutatásokban, de ott, hol az erupció gyengébb lévén és a mészhegyek nem emeltettek fel a külig, s létüket sem árulja el semmi, mert fiatalabb agyag, homok stb. rétegektől fedvék, ott bizony gyakran' a legdúsabb remény is romba dől, mert a mészvonulatok sok vizet vezetvén, az elöntés veszélyével fenyegetik gyakran a már feltárt bányarészeket is. S e telepháboritók gúnyosan tekintenek felénk az Esztergom- és Hontmegye határán elvonuló trachytok képében. De Balassa Bálint. II. A költő egy ideig még ingadoz a szerelem és boldogság között, de végre is belátja epekedésének hasztalan voltát s az »Özvegy gerlice« rászánja magát a házasulásra. Választottja Várdai Mihály kir. főpohárnok Özvegye: Dobó Krisztina volt. Balassa a gyászév eltelése után nem sokat várva, még az 1584. év vége előtt egybekelt Krisztinával. Ez a frigy azonban nem szerezte meg számára a családi élet csöndes boldogságát, sőt mint maga mondja »a rövid gyönyörűség nagy hosszú bánatot rekeszte ő szivébe«. Dobó Krisztina unokatestvére volt Balassának s bár »házassága — mint végrendeletében irja — öcscsének Ferencnek és András urabátyjának akaratjával is esett,« a vérrokonnal kötött frigy csakhamar a zaklatások hosszú sorát vonta a költőre. Balassa Bálint és neje ellen csaknem mindjárt egybekelésük után megindult a főben járó per, melynek szerzője a kapzsi Dobó Ferencz, ki kevéssel előbb saját anyját fosztotta meg úgyszólván betevő falatjától, most pedig e per utján igyekezett birtokába ejteni saját testvérének és kétszeres vérrokonának. A »testében beteges« Balassa tisztában volt az ellene inditott pernek természetével. Ismerte a törvény rendelkezését, hogy »magzatjuk, kik együtt lakásukban születtettenek, szülejeknek javaikból és jószágokban részesek és örökösök nem lehetnek,« s ez okból úgy magáról, mint vele üldözőbe vett nejéről hatalmas pártfogók és gyámok megnyerése által kivánt »gondot viselni«. Kérte barátait, hogy »mostani szükségében legyenek mellette az igazság szerint« s ezzel egyidejűleg, perének jobb fordulatot akarván adni, azt is elhatározta, hogy katholizál. Ellenségei alig értesültek szándékáról, mindent elkövettek, hogy őt ujabb bajok és zavarok közé sodorják. Bevádolták V. Sixtus pápánál, hogy Mohamed ilyenek az esztergomi Sashegy és Szarvashegy is, vagy ezeknek folytatásaképen keletnek a visegrádi és délnek a Vérteshegység. Ezek a trachytok, hajdanta vulkánhegyek, hatásaikban azon körre is kiterjeszkedtek, melyben a mi széntelepeink feküsznek s a mészhegyeket a rajtuk levő rétegekkel együtt felemelték. , Jelenben a Gete-hegy, doroghi s tokodi kőszikla, a Henrikmagaslat, Magoshegy, Öreghegy és Kábláshegy között terjednek el azon völgyek és hullámos dombok, melyek alatt a bányaüzem tárgyát képező széntelepek elvonulnak. Miként jutottak e szénkincsre, arról már bizonyára hallottak s ma már mesének tűnik fel egy fázlódó pásztor gyerek véletlen felfedezése, ki a külön kibujt szénből tüzet rakott, mert azt égni is látta. Mesének mondom, ha látjuk és tudjuk a tudománynak és gyakorlati életnek vivmányait, melyekkel az ember merészen neki megy a föld titkos birodalmának. Merészen igen, mert. e vidék rétegeinek alapos tudásával és a viszonyok helyes mérlegelésével bevilágíthatunk a föld gyomrába. Vidékünkön idősebb és fiatalabb, tehát két egymástól jó távol eső korszakbeli széntelep van. Az idősebb szén eocen-korú és átlagos vastagsága 12 méter, a fiatalabb szén olygocen-korú és átlagos vastagsága 2 méter. Érdekes tudni, hogy több helyütt vallását követi, s nem rég született fiának e vallás szertartásai szerint Musztafa nevet adott. A költő e vádon felháborodva, jelent meg 1586. augusztus 24-én az esztergomi káptalan előtt. Tagadta, hogy Mohamed követője volna, s másodízben tett ünnepélyes vallást arról, hogy ő, bár»eretnekségben született és neveltetett, most már mindazáltal erős hittel a róm. kath. egyház hívének vallja magát«. Áttérése, melytől könnyebbülést várt, csak terhesebbé tette helyzetét. Anyagi viszonyai, az örökös pörlekedés, a megbízottak költekezései által mind zavarosabbakká váltak ; s a költő végre is csak hontmegyei birtokának eladásával segíthetett önmagán. Három egész esztendeig tartott ez a zaklatás s az örökös hányódások közben Balassa lelke csak akkor nyert némi könnyebbüíést, ha emelkedett hangú istenes énekekben fejezhette ki érzelmeit. Szilády Áron aligha téved, midőn azt hiszi, hogy Balassa legszebb vallásos költeményeit ebben az időben szerezte. A költő, ha elcsüggedett is egy-egy pillanatra, újra összeszedte s a küzdelemre vallásos hévvel bátorította magát: Te azért én lelkem meg ne botránkozzál, Semmi dolgaidban azért hátra ne állj ; Nincsen jóakaród ? ne gondolj te azzal, Te jó Istenedben annál jobban bízzál. A bizodalom végre is elnyerte a maga jutalmát. 1588. február 15-én megérkezett a pozsonyi kamarához Ernő főherceg leirata, melyben tudtul adja, »hogy a király Balassa Bálintnak saját, valamint a magyar tanácsosok esedezésére megkegyelmezett s egyszersmind elrendeli, hogy a kiadott idéző parancsot vonják vissza, s vérfertőző házassága miatt a fiscus nevében semmiféle pert ne indítsanak « A királyi kegyelem azonban kiengeszteli a költő ellenségeit s nemsokára megérkezett az esztergomi szentszék ítélete is, mely Balassa Bálint fiát, Jánost, mint törvénytelen gyermeket, az ősi birtokban való örökösödés jogától végkép megfosztotta. Ez sem volt elég. Mintha minden összeesküdt volna ellene, alig kapta meg a szentszék ítéletét,neje megvált tőle, hogy ujabb okot szolgáltasson a gyanusitgatásoknak s az ellenségek kárörvendő ujjongásának. A költő keblében ekkor újult erővel ébredtek föl a mult emlékei. »Amint ne-1 jenek hamisságát eszébe kezdte venni,«j kétszeresen fájt elválása ama nőtől, kit »ok nélkül bolondul elhagyott volt feleségeért*. A világi élet »pokolnak tetszett előtte« s mennél inkább érezte háladatlanságát, annál erősebben kezdett feldobogni »régi szerelmének nagy tüze«. És mint mérges nyillal lőtt vad, Kibtil nyilvas ki nem szakad, Fetreng, sem élhet sem halhat, Ugy tűri szive fájdalmát. Remélni sem meri, hogy az, akinek egykor »búcsút adott«, őt újra szerethesse, de azért lantja folyvást csak a régi kedves magasztalására szólal meg, s egymásután születnek az ujabb és ujabb dalok, melyekből mint maga mondja »megtetszik mivolta igazán életének«. Szerelmesét »Julia« névre keresztelte, de hogy folyvást Losonczi Anna lebeg előtte, nemcsak abból tetszik ki, hogy egy helyen Julia-Annáról tesz említést, hanem a költemények tartalmából és vonatkozásaiból is. A költő, midőn Júliától sem >izenetben sem levélben semmi választ nem vesz«, azon könyörög, hogy legalább ne feledkezzék meg róla, s egy helyen bűnbánólag megemlíti: mért nem fogadott szót Cupidónak, midőn az inté : »jobban becsüljed ezután, ne bántsd keserűséggel.« De most már későn volt. A költő életének házassága előtti s utáni része között mélység tátongott, s a mi e két részt a mélység felett összekötötte, az Szilády Áron szép szavaival élve, »korántsem hid, hanem csupán költői lelke gyönyörű színekben ragyogó szivárványának magasan felverődő ive volt«, Balassa beláthatta epekedésének hasztalan voltát, fogadást tett, hogy régi kedvesének nevét versül. többé nem emliti, s a reménytelen lemondás hangján dalolja: Mi haszon énnekem hegyeken-völgyeken bujdosva [nyavalyognom, Szörnyű havasokon, fene párduez módon kietlenben [bolyognom Tövis közt bokorban, sok esőben, hóban, holtig csak [nyomorognom, ? Ha mindenütt éget szerelem engemet, mind bűm [kinom csak károm! (Folyt, köv.) HÍREK. Esztergom, jan. 23. — Az uj pozsonyi prépost. A napokban megüresedett pozsonyi prépostságra — hir szerint — Csáky Károly esztergomi apát-kanonok fog legközelebb kineveztetni. — A kaszinói választmány Oberjnayer György alelnök vezetése alatt f. IJió 21-én tartott ülésében újból 9 tagot 'vett fel, ami nyilván az egyesület erősbödéséről tesz tanuságot. Ugyanez alkalommal a választmáuy őszinte ragaszkodását és teljes bizalmát fejezte ki távollevő elnöke Kruplanic Kálmán főispán iránta diniül imiit^Uui Hámadással pzemben, mely a Haza>rf

í

k cimü lap fegyik számában M. betű aláírással'meglel ent és elhatározta, hogy tiszteletének és rokonszenvének ünnepélyes alakban is kifejezést fog adni. Egyben tiltakoe telepek padokra vannak osztva, mi annak a jele, hogy a szénképződésben rövid szünetek állottak be. Azon növényzetre, melyből a szén lett, egy félig tengeri és erre egy tengeri élet árja, világa borult s ezek adták, hogy ugy mondjam, az érlelő sulyanyagot homok, agyag, tályag és márga stb. képében ; ezek mind olyanok, miket a folyamok hordanak össze és raknak le részint a tengerbe való ömlésüknél, részint a medrükben. Ezen felsorolt rétegek hordják magukban a mi vezérkövületeinket, és bár kutatásaink közben nem állithatjuk határozottan, hogy itt vagy amott, ebben vagy abban a mélységben kapjuk meg a szenet, de-azt .majdnem határozottan állithatjuk, hogy igenis kapunk szenet, még pedig e z e n rétegzet után. A vidékünkön előjövő földrétegek nem mindenütt egyenlő vastagok, sőt néhol egyes rétegek teljesen hiányzanak is, innen van az, hogy nem mondhatjuk, miszerint ott, hol mind a két időszak (eocén és olygocen) létezik, a szén mélyebben fekszik, mint másutt s ellenkező esetben, így pl. Annavölgyön és Uj-Tokodon mindkét időszak rétegei megvannak és mégis amott a vastagabb vagyis az eocenszénig 80—100 m., emitt (Uj-Tokodon) meghaladja a 350 ni.-t is. Vagy vegyünk egy példát onnan, hol csak az eocén korszak van jelen : Doroghon az egyik aknában 85 m. mélyen, másikban 123 m. mélyen, ismét egy másikban 156 m. mélyen találták meg a szenet, s érdekes tudni és látni, hogy egyiknél sem vágott be a telep dőléséhez fűzött kombináció, mert zavaró erők léptek közbe, mejyek a hatalmas széntelepeket széttépték. S bár a bányatechnika magyarázatot ad oly jelenségre, mint a minő a sárisápi és ebszonyi kutatásoknál előfordult, mégis települési érdekességgel bir az. Ugyanis a sárisápi fúrólyuk már cirka 4Ö0 m. mély és még nem találtak egyebet reményt adó meddő kőzetnél, mig a tőle alig 800—IOOO m. légvonalú távolban fekvő ebszonyi dűlőben 15, 20, 30 m. mélyen már megkapták az eocén, tehát a régibb széntelepet. Nagy nehézségekkel kell a bányásznak megküzdeni tudni már munkája kezdetén is, s meg is küzd azokkal, mert alapos tanulmány és helyes okoskodás vezérlik őt mindvégig s igazán sajnos, hogy még ekkor is nem a bizonyosság, hanem a remény adják meg neki éltető elemeit ép ugy, mint a társadalom nagyon sok intézményének, amelyek pedig kitűzött czéljaik felé sokkal pozitivabb eszközökkel és biztosabb kezekkel kormányozhatok.