Esztergom és Vidéke, 1895

1895-05-05 / 36.szám

A ma. Esztergom, május 3. (E. D.)Az egész művelt világon egy centralizáló, központosító,- egyesítő áramlat fut végig.Hasonló eszmék, egybevágó érdekek, megegyező felfogások különböző országok sőt kontinensek lakóit a közösügy megvédése és elérése czéljából egymáshoz fűzik. Igen, a mai kor gyermeke elismeri, hogy neki az óceán másik oldalán élő emberrel azonos czélja, érdeke van és ennek tudatában szövetkezik vele. A felsőbb tízezertől le a legalsóbb százmillióig csaknem minden népréteg átérzi és felfogja az elméletben és gyakorlatban való szövetkezés szükségességét. Es egyesülnek és szövetkeznek és tanácskoznak és küzdenek. Eszlelhető ez ugy a magán, mint a közéletben, ugy a tudományban, mint a politikában. A legnagyobb és legáltalánosabb ilyen eszmék körülbelül három osztályba sorozhatok. Első a rohamos haladás, vagy is a világfelforgatás, a második a visszahaladás vagyis a reakció, a harmadik pedig a természetes, egymásból folyó, de mindig Az lüzteraom és Vidéke" tárnia, A hercegprímás beszéde. Esztergom bíboros érseke a következő nagy lelkesedéssel fogadott beszéddel nyitotta meg a Szent-István-társulatnak május elsején tartott nagygyűlését: Mélyen tisztelt nagygyűlés ! Nemcsak mint egyházamnak igénytelen szolgája, hanem mint az élet mestereinek egyik szerény tanítványa is megdöbbentő jelentőségnek tekintem, hogy korunk lázas és forrongó eszméi meg akarják tagadni azt,, aki mindenkor, mindenütt és minden nép szivében élt, az Istent. Bármily messzire haladjunk is azon ösvényeken, amelyek az emberiség eredete felé vezetnek, meggyőződünk arról, hogy nem létezett nép, melynek ne volt volna temploma, oltára, áldozata, papsága, mely ne ismerte volna egy mindent teremtő, fentartó és intéző lénynek fogalmát ; mely elzárkózott volna azon tudat, elől, hogy valamely hatalmas lénytől feltétlenül függ és annak akarata előtt meghajolni tartozik ; egyszóval nem található nép, mely nem hitt volna Istenben. Bármily tökéletlenek voltak is a pogányság vallási rendszerei, mindazonáltal hozzájuk fordult az állam, hogy a társadalmi rend lentartására segélyt nyújtsanak. előbbre való haladás eszméje. — Ezekkel akarok én e helyen rövidesen foglalkozni. Mindenki tudja, hogy az előbb említetett első eszme azonos a szocializmussal. (Az anarkizmusról nem beszélek, nem észszerű, sőt haszontalan az anarkizmussal publicisztikus szempontból komolyan foglalkozni.) Hogyan keletkezett a szocializmus ? E kérdésre nem a történelemből, hanem az emberi lélektanból, jobban mondva talán az ember természettanából lehet csak többé kevésbbé világosan felelni. Az enyém és tied törvénye már az emberi nem keletkezésekor állott fenn és támadtatott meg. »Ez az enyém — monda az egyik ősember a másiknak — ezt én szereztem és használni akarom ; jogom van hozzá és ezért ne vedd el!« »Én nékem ez nincs meg —- gondola a másik — pedig szükségem volna rá. Én is ugy megszerezhettem volna mint ő. A napsugár, a levegő, a viz, az erdei vad, a fák gyümölcse, az élet éppen ugy az enyém, mint az övé ; olyan ember vagyok mint ő, ugy élek mint ő. Minden nagy jótétemény közös, miért Az a nép, melynek nincs más evangéliuma, mint a törvénykönyv; az a nép, melynek nincs más lelkiismerete, mint a rendőrség fegyelme ; az a nép, melynek nincs más istene, mint az állam : nem fogja tudni soha, mi a társadalmi rend, mi a hazafiúi kötelesség. A kereszténység kiirtására célzó irány, melynek félreismerhetlen törekvései a sajtót, a szinpadot, a társadalmi felfogást és az élet összes viszonyait megmételyezték, az egész világtörténelemben eddigelé ismeretlen tényre : Istentagadásra vezetett. Megvalósultak Voltaire szavai: «Nos enfants verront de. — Gyermekeink szép dolgokat fognak látni.» Láttak is ! Soha nemzet oly gúnyt nem űzött az evangéliumból átvett eszmékkel, mint a katholikus, hatalmas, művelt francia nemzet Istent nem ismerő kormánya a rémuralom idején. Ajkain hangoztatta, zászlóin lobogtatta, középületein ragyogtatta a Iiberté, fraternité, égalité szavakat, de nem tette azt, mire leginkább kellett volna törekednie, hogy a szivek mélyébe véste volna. Megvolt a Iiberté — a hallatlan zsaro nokság álarcával; megvolt a fraternité — Kain testvéri hajlamával; megvolt az égalité guilotinjával, melyen a király és királyasszony, a főúr és polgár, gazdag ne legyen hát ez is közös ? Nem igazságos az, hogy őneki olyan van, ami nékem nincs.« Gondola, s elvette az illető tárgyat — ez volt az első lopás. Az az ősember még nem volt tudatában annak, hogy nem járt el igazságosan ; közelebb állván a természethez, nem birt ellenállani vágyának. Ki mondhatná, hogy igaza volt ? Senki ; de benne fekszik az emberi természetben a birás ösztöne, a kiművelt, gondolkodó és önálló ész, pedig néha támogatja, néha ellensúlyozza ezt az Ösztönzet. Ilyen az ember. Azóta ezer és ezer év zajlott le és mind e mai napig a birás ösztöne volt domináló az emberi nem történetében s fejlődésében. Mindenki szerezni akart ugy az egyes, valamint az állam 5 egynek sikerült, soknak nem ; s mivel természetes, hogy ha egy bizonyos tárgyból, hol egyiknek a nagyobb rész jut, a többinek a kisebbik rész marad : az emberi nem két részre oszlott, gazdagra és szegényre, s ebből kifolyólag hatalmasra és gyengére. Természetes az is, hogy a gazdag" és hatalmas vitte az első szeés szegény, pap és világi vére egyenlően csurgott. Emlitsem-e, hogy a fékevesztett hatalom azoknak sem kegyelmezett, kik tényezői, jóhiszemű előmozditói valának ; a halálra itélt girondisták egyik vezére felkiáltott: »Alkotmányunk olyan mint Saturnus. Saját fiait is felemészti.« 1895-ben, tehát a jelen évben, Európa egyik legműveltebb, leghatalmasabb népének törvényhozási bizottságában többi közt azt indítványozták, hogy Isten létét és a lélek halhatatlanságát nyilvánosan tagadni ne legyen szabad. Már maga ezen indítvány megdöbbentő, mert a baj létezését konstatálja, de megdöbbentőbb az, hogy ugyanazon nép egyik jelentékeny városának tudósai tiltakoztak ez indítvány ellen, mert szerintök ez a tudomány fejlődésének akadályul szolgálna. Ez az áramlat átcsapott hozzánk is. Egyik magyar lap az emiitett indítványt tárgyalva, szórói-szóra ír: »Olyan szakaszokat vesznek be a javaslatba, melyek az őrültséggel határosak. Az Isten létét és a lélek halhatatlanságát akarják törvénybe iktatni.« lm az idők jelei! Mélyen tisztelt nagygyűlés ! El kell ismernünk az ész által kultivált tudomány bámulatos előhaladását és hatalmát, de méltán kérdezhetjük: melyik az a tudomány, vagy a tudománynak azon ága, melyet az Isten és a vallás helyébe akarnak tenni ? repet s hogy pozitióját megtarthassa, kisebb-nagyobb (fájdalom, inkább nagyobb mint kisebb) nyomást gyakorolt a többire. Minthogy azonban minden ember általánosságban egyforma tulajdonságokkal bir, az elnyomott nép nem viselte békén terheit. Panaszkodott, sopánkodott s olykor fellázadt, rettenetes bosszút állva elnyomóin. De hiába keltek fel Róma rabszolgái, hogy a jármot lerázzák : a hatalmasok légiói összetörték őket; hiába járta be Dózsa György parasztjaival rabolva és gyilkolva az országot: szétverték őket s sorsuk hosszú időn keresztül még rosszabbra fordult. De helyesen mondja róla a költő : Izzó vastrónon ó't elégetétek, De szellemét a tüz nem égetó meg. A vagyon felosztás vagy közösség eszméje s egyenlőség az anyagi javakban, — amióta ur és szolga van a földön, élt és forrott, de határozott alakot csak ujabban öltött a socziálizmusban. A műveltség és az ebből származott emberszabadság mint egy jótékony záporeső felüdítette és megtermékenyítette a középkori szárazMert az a tudomány, melyet mi katholikusok is ismerünk, melyet mi is elsajátítani igyekszünk, csakis a természeti dolgokat és még ezeket is csak részben ismerteti meg velünk, a mi ezeken kivül vagy felül van, arról semmi biztosat nem mond. Ugyan melyik az a tudomány, mely megbizhatólag és megnyugtatólag tájékoztatna bennünket arra nézve : honnan, hogyan származott az ember? Saját ura-e. avagy valamely felsőbb hatalom alárendeltje ? Mi, kik tudtunkon kivül jöttünk e földre, honnét egykor akaratunk ellenére is távoznunk kell; mi mit keresünk itt, mi a rendeltetésünk ? mi a célunk ? Es ha innen távozunk, mi vár reánk ? Nem hajolhatunk meg tehát a tudomány előtt, mely távol attól, hogy.a természetfeletti rendhez tartozó igazságokra nézve tájékozhatna, még azon kételyek eloszlatására sem képes, melyek az érzékeink alá eső természeti jelenségek mibenlétére vonatkoznak. Felvethetném még a kérdést: Mi lenne az ész és tudomány morálja? Mert bevilágíthatja valaki korát értelmének fényével, de emellett be is árnyékolhatja szivének erkölcstelenségével. Azok a rendszerek, melyek Plató idealizmusa és Aristoteles realizmusa óta keletkeztek és eltűntek, valamint a mostaniak közül is némelyek oly elveket és Esztergom, XVII. évfolyam. 36. szám. Csütörtök, 1895. május 5. ESZTERGOM és VIDÉKE KSKWisxsKiesNsxssíxs^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. ?NPT«Í»M»8#«^ Megjelenik hetenkint kétszer: | • | , . ' '• \ , ; csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, | ír e ese | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR/- ^ magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | ~ | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők: | | Fél évre 3 » — » ^ ~ , , . , , Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári § | Negyedévre 1 . 50 » | Szechenyi-ter 35. szam. § | Egy hónapra — » 50 » § # r | bélyegilletek fizetendő. ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | |se«isxí«Sw6»í<»*fc«*K^ a Wallfiscll- és Haugll-féle dohánytözsdékben. l^aseataiaNteii^