Esztergom és Vidéke, 1895
1895-04-21 / 32.szám
Gazdasági egyesületek ezredéves kiállítása. Esztergom, apr. 19. A kollektív kiállítást rendező gazdasági egyesületek mult hét folyamán Budapesten a Köztelken közös értekezletet tartottak, s ez alkalommal a képviselt gazdasági egyesületek a legnagyobb lelkesedéssel járultak hozzá az impozánsnak Ígérkező csoportos kiállítás tervezetének megvalósításához. A kiállításban való részvételét eddig 52 gazdasági egyesület jelentette be, tehát a kiállításon a gazdatársadalom tevékenységének képviselet jut Magyarország minden részéből. A kiállításnak több, a laikus közönségre nézve is igen érdekes pontja lesz. Ilyenek : a szarvasmarha és ló modellek, melyeket kitűnő állatt-szobrászunk, Vastagh fog készíteni, !/ 5 kicsinyítéssel, színezve. Továbbá egyes vidékek gazdasági életére jellemző gazd. objektumoknak domborzati képekben s modellekben való bemutatása. Igy péld. a Szolnok-Doboka és a Nógrád m. b ..Eszteraom ts lile 1 tárczáia. Egy vallomás. gazd. egyletek szőlő és minta telepüket kertjüket stb. modellekben állítják ki, utóbbi ezenkívül egy palóc házat, — a debreceni gazd. egyesület a Hortobágy képét mutatja be, gémes kutakkal, szárnyékkel s vasalóval stb. Ép ily érdekes lesz a Magyarország különböző vidékein használt gazd. kézi eszközök gyűjteménye, fényképfelvételekkel együtt, melyek illusztrálják az eszközök használatát, — továbbá a főbb miveleti növények s talajnemek gyűjteménye stb. Ez a kiállításnak általános része, — a másik része, melyben a gazd. egyesületek működésének eredményei jutnak kifejezésre, térképekből, grafikus táblázatokból s művekből fog állani, melyekben a gazd. egyesületek történetük s tevékenységük: ezzel együtt gazdasági életünk társadalmi fejlődésének tanúságos és maradandó emlékeit fektetik le. A kiállítás tárgyainak előkészítését a gazd. egyletek megállapított terv szerint az ország minden részében megkezdték. A pápai nuncius a vízivárosi érseki nonevelöben. (A »Szerelmek« cyklusból.) Irta: Liptay Károly. Az ajtón kopogtatás hallatszik. Ella ijedten ugrik föl a kerevetről, majd tétovázva megáll. Nem azért nem felel »a kopogtatásra, mintha nem hallotta volna, sőt ellenkezőleg, de a mama éppen most távozott hazulról és nem tudja, vájjon illik-e az ő távollétében . . . Újból kopogtatnak, mire elszántan kiabálja : szabad. Megnyilik az ajtó s azon egy kifogástalan öltözékű úri ember lép be, Szemere Jenő, az Ellácska legrajongóbb udvarlója. — Kezeit csókolom kedves Ella nagysád ! — Jó napot Szemere úr. Alig ismertem föl. Milyen ünnepélyes ma. — Csak mint közönségesen kedves nagysád, és a kedves mama ? — A mama ?. . . A mama éppen most ment el, nem találkozott vele az utcán ?. .. — Oh nem, valóban azt hittem, hogy itthon találom. Hogy hazudik a kópé. Éppen az elébb látta az ablakból, hogy az Ellácska mamája eltávozott hazulról. Hiszen ép azért jött, hogy egyedül akar lenni az imádott lénynyel, talán akkor lesz bátorsága bevallani előtte, a mit titkolni nem bir. Szóval Szemere ur vallomásban utazik. — Tessék, foglaljon helyet Szemere úr. — Igen köszönöm, kedves Ella nagysád. Leültek egymással szemközt. Tudja, hogy maga nékem adósom — kezdé a társalgást Ellácska. — Oh, nagyon tudom, nem felejtettem el. Ha jól emlékszem, Ella nagysáddal szemben fogadást vesztettem el. — Igen igen és azt igérte, hogy legközelebb meglepetésben fog részesíteni. — Meg is tartom és biztosítom, hogy nem távozom innen ma a nélkül, hogy többszörös meglepetésben ne részesítsem. — Ah! — Úgy van. De mondja csak Ella nagysád, nem fog a kedves mama neheztelni azért, hogy az ő távollétében bátorkodtam tiszteletemet . . . — Oh, dehogy kedves Szemere úr! Hová gondol. Ön régi jó ismerősünk, szívesen látjuk bármikor. Ámde, halljuk a meglepetést. — Azonnal. Előbb azonban hadd fejezzem ki örömömmel elegyes sajnálkozásomat, hogy a kedves ^márnát nem találtam itthon. — Sajnálkozásának és örömének ? . . . — Ugy van. Sajnálatomnak, mivel nem időzhetem társaságában. — Nos, és örömének ? — Igen örömömnek, mivel oly dolgot Esztergom, ápril. 19. Legutóbbi számunknak a nuncius-látogatásról hozott tudósítását a következőkben egészítjük ki: Kedden délután félhat órakor tüntette ki látogatásával Agliardi apostoli nuncius a vízivárosi nőnevelő intézetet. Kíséretében voltak : Bolti zár József püspök, Dr. Hettyey és Dr. Komló ssy kanonok urak, a muncius titkára M o nt a g n i n i de Mirabella, Dr. Kohl Medárd, Dr. Walter Gyula, Dr. Klinda, Dr. Gudenus és a főgymnasiumi tanár urak. A bejáratnál az intézet főnöknője fogadta és francia nyelven fejezte ki a főpap előtt hódolatát ; ezután fényes kíséretével az intézet fogadó termébe, innen pedig a a díszterembe érkezett, hol a növendékek lelkes éljenzése hangzott fel s egy gyönyörő élőkép tárult a magas vendég szemei elé. A kép különösen megnyerte O excellentiája tetszését s többször e szavakat hallatta: Come bello! (mily szép). A leánykák fehér öltözetükkel magaslatokon állottak és az egyház színeit — sárga, fehér — tartották, mialatt néhányan a csoportokban állók közül előléptek és üdvözlő bókjaikat lejtették. Most V a s s Gizella intézeti növendék tiszta szép kiejtéssel, olasz nyelven a következő beszédet mondotta el: akarok önnek elmondani, amit az ő jelenlétében aligha emiitettem volna. Ellácska fülig pirult. Nem értette ugyan teljesen Jenő szavait, de hát a fiatal lányoknál oly önkénytelenül történik a pirulás, hogy nemcsak a tudás, de a sejtelem is biborpirba vonja az arcocskákat. — Nem értem önt Szemere úr. — Engedje, hogy megértessem magam. Talán emlékezni fog még Ella nagysád arra a bálra, melyen az a szerencse ért, hogy önnel megismerkedhettem. Akkor egy körtánc előtti séta alkalmával azt vittatta kegyed, hogy az első látás nem elég ahhoz, hogy két lény egymásba szeressen. En akkor a nők iránti puszta udvariasságból nem mondottam ellent, és korántsem gyanítottam, hogy amit akkor szinte meggondolatlanul erősítgetek, rövidesen szórul-szóra beteljesül rajtam. A bál után eddig ismeretlen érzés kezdte szivemet uralni. Észrevettem, hogy szerelmes vagyok s hogy rabja lettem az ön szép szemeinek . . . A pontok azt jelentik, hogy Szemere ur a megkezdett vallomást lélekzetnélkül még soká, igen soká húzta. Ellácska azonban az első szavak után annyira zavarba jött, hogy egy szót sem hallott az egész vallomásból. Nem mintha váratlanul érte volna a meglepetés, mert hisz már régen sejtette, hogy Jenő szereti, hanem zavarba jött az adandó válasz >Rendkívüli öröm árasztja el kebleinket azon ritka és kiválóan ünnepélyes alkalommal, hogy Excellentiád magas személyét szerény körünkben üdvözölhetni szerencsések vagyunk. O szentsége, dicsőségesen uralkodó szt. Atyánk XIII. Leó legmagasabb személye előtt képzeljük magunkat, kit oly forró szeretettel övezünk körül; kihez, mint mennyei Üdvözítőnk helyetteséhez oly bensőséggel ragaszkodunk ; kinek bölcseségét, rendkívüli szellemét csodálni, magas erényein lelkesülni, kit mindnyájunkra kiáradó szeretetéért és atyai gondoskodásáért hálásan tisztelni tanultunk. Sarjai levén annak a hálás magyar népnek, mely az egyház legfőbb kormányzói részéről tapasztalt nagy jótéteményeket mindig féltékeny kegyelettel emlegeti : engedje meg Excellentiád alázatosan esedeznünk, hogy magas személye előtt tolmácsolhassuk a szt. Atya iránti gyermeki ragaszkodás kapcsán azon hő óhajt, hogy az isteni Gondviselés ő szentségét még igen-igen sokáig boldogul éltetni és azon szerencsében részesíteni kegyeskedjék, hogy az egyház diadalának örvendhessen. Midőn ezért ismételten esedezünk, mély hálát rebegünk Excellentiádnak kegyes leereszkedéséért és hosszú, boldog életéért imádkozva, alázatosan kérjük, hogy bennünket azon főpásztori áldásában részesíteni méltóztassék, melyet életünk boldogságának főforrásául tekintendünk. < miatt, melyet Jenő bizonnyal azonnal fog követelni. Mit mondjon neki ? Hiszen titokban bár ő is szereti ezt a szép barna fiút, ki oly regényes szép dolgokat tud mondani, hogy élvezet hallgatni. De hát bevallja, hogy szereti ? . . . Megérdemlik a férfiak azt, hogy már az első ostromra, a nők a boldogító igennel reagáljanak. Nem! Jenő ur téved, ha azt hiszi, hogy Ellácska kapitulált. Most meg fogja tréfálni és kosarat fog neki adni. Ugyan mit fog tenni ? Hogy megnyúlik majd az arcza . . . milyen érdekes lesz . . . nagyszerű . . . pompás . . . kitűnő, kacagott magában Ellácska, miközben Jenő úr, mint valami végállomáshoz közeledő lokomotív, egyre lassabban és lassabban zakatolt, míg végre megállt, elhallgatott. Kis szünet után aztán újra kezdé : — Szóljon tehát imádott Ella nagysád, remélhetek-e ? Ellácska előre örült a jó tréfának, melyet válaszával el fog érni s azért félig lesütött szemmel, félig pedig Jenőre sandítva adta meg a választ. — Valóban igazán nem hittem volna, de . . . — Kérek határozott választ, bájos Ella nagysád. — Nos igen, én határozott választ akarok adni, de igérje meg, hogy nem fog neheztelni. — Az igazságért sohasem szoktam haragudni, szóljon tehát bátran. Esztergom, XVII. évfolyam. 32. szám. Vasárnap, 1895. április 21. ESZTERGOM és ÍME w t r •» •• «NC^\XNXXV\X^\^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE, g*^* 88 * 88 **^* 1 *^^ Megjelenik hetenkint kétszer: — | , csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, | Hirdetések —»— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR.: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | 3MH£ | Egész évre 6 frt — kr. § küldendők: | | | Fél évre 3 » — » f t '• ARXÍV ilx'\ I Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári 1 | Négyed évre 1 . 50 » | Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). | 1 ^ Egy hónapra — » 50 » | ... , | bélyegilleték fizetendő. § Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, ^ &*Nwwwí*^va»Nw^^ a Wallflscll- és Haugll-féle dohánytőzsdékben. |e«e»íeiSííNWí9MW0B»Mí«^
