Esztergom és Vidéke, 1895

1895-04-04 / 27.szám

ich nebst der 'Versicherung, den heutigen durch Euer Hwohlgeboren seltenen geistigen Genuss bietenden Vortrag dankwürdigen Abend stets in freudig denkbarer Erinnerung zu bewahrefi, dem sehnlichsten Wunsche feierlichen Ausdruck verleihe, die göttliche Vorsehung möge Euer Hwohlgeboren auf den weiten, gefahrvollen, aus edelstem Wissensdrange zu unternehmenden Reisen vor allém Missgeschicke möchtig beschützen, und zum unvergánglichen Ruhme ihrer aufopfernden Begeisterung wohlerhalten, erfolggekrönt und glücklich zurückkehren lassen. Mit diesem erneuertem Wunsche ersuche ich Euer Hochwohlgeboren den Vortrag gefálligst beginnen zu wollen.« Szűnni nem akaró éljenzés és taps követte Walter szavait, mire Payer megkezdte felolvasását, jobban mondva szabad előadását, miközben gyakrabban használta írott jegyzeteit. A német nyelvű előadás egy teljes óra hosszáig tartott és dacára ennek, a legnagyobb mértékben lekötötte a közönség figyelmét, itt-ott az ékes fordulatoknál többször élénk derültség támadt. Payer bevezetésül megemlítette, hogy a tervezett éjszaksarki expedíciónak nem annyira tudományos mint inkább művészi célja van. Több város felkérte őt felolvasásra. Legszívesebben Magyarország városaiba megy, egyrészt mert régi emlékek fűzik őt ide, másrészt mert meggyőződött, hogy a magyar faj ilyen tudományos expedíciók iránt különös hajlammal viseltetik. Az expedíció 1896. év júniusban indul Hamburgból. A kirándulás célja megtörni az igen elharapódzott előítéletet, hogy az éjszaki sark egyhangú, pedig művészi, festői szépségekben olyan gazdag, amilyenről nekünk fogalmunk sincs, Hivatkozik a Neue Freie Presseben közölt tárcája, mit erről a tárgyról írt. Kirándulásában több festő vesz részt. Érdekfeszítően szólott három már megtett expedíciójáról, (Payer Gyula a Ferenc-József fölfedezője) és ezek közt a Tegetthof hajóval tett utazásról. A szerencsétlenül járt Zichy Ödön gróf emlékének is pár kegyeletes szavat szentelt. A Tegetthof expedíciója 220,000 frtba került, de a tervezettre már félmilló szükséges, mivel ezóta a tudományos igények emelkedtek. Ismertette a sarkvidék faunáját és állatvilágát. A jégtenger oroszlánjáról, a jegesmedvéről sok érdekes dolgot mondott el. Az expedícióban csak 30 éven alul levő férfiak vehetnek részt. Ki vannak zárva az uj házazok, a jegyesek, sőt még — a szerelmesek is. A hideg miatt sokat kell szenvedni a kirándulóknak. Egyszer megmérték, a nadrágzsebben 15 fok hideg volt. Ilyen humoros részletekben gazdag volt a fölolvasás, melynek végeztével hosszú tapsai és éljenzéssel fejezte ki a jtözönség elismerését. Payer rögtön a felolvasás után elutazott, mivel másnap már Olmützben tartott felolvasást. Itt léte alatt leányával együtt Maszlaghy Ferenc kanonok látta vendégszerető házánál. Ezután Rapcsák Auguszta urnő zongorán és Borovicska Adolf úr hegedűn adták elő Goldmark »Suite«-jét, Perényi Irma k. a. a > Szultán« románcát énekelte. Végül ismét Rapcsák Auguszta játszta Chopin »Allegro appassionata«-ját. Mindnyájan sok tapsot arattak, a hölgyeket szép virágcsokrokkal lepte meg a rendezőség. Hangverseny után a fényes közönség közvacsorához ült és a késő éjjeli órákig együtt maradt. CSARNOK. Április elseje. Mint a hogy az angol pailiament pincéit hivatalos deputáció járja hivatalos komolysággal, hogy százados konservativismussal konfrontálja: ha vájjon nem akarják a törvényhozás házát feldurrantani, mint századokkal ezelőtt, olyan biztosan vette a szokás hatalmába április elsejét, a vidám beugratások, a balekek, a jóhiszemű gimlip megtréfálásának nagy napját. Az ám, április elseje ! Akármint uralkodik a spleen a megjózanodott századon, apáink naiv, jámbor mulatsága víg tréfára sarkal, r.em lehetetlen, hogy most valami politikai pártunk ezen a jelentős napon fog programmot adni. Az április elseje nem hazai népszokás, sőt ellenkezőleg, más országokban jobban Payer Gyula felolvasása. Esztergom, apr. 3. A világhírű éjszaksarki utazó, Payer Gyula vasárnap, március 31-én tartotta meg felolvasását a »Fürdő« vendéglő nagytermében. A terem nem telt meg egészen, de akik ott voltak, azok az esztergomi társaság elitjét képezik. Ott láttuk többek közt Kruplanicz Kálmán főispánt, Görz Arthur ezredest, gróf Csáky Károly, Maszlaghy Ferenc, dr. Komlóssy Ferenc kanonokokat és másokat. Az estélyt a nemrég megalakult »Esztergomi történelmi és régészetitársulat« rendezte. Ez volt az egyesületnek első nyilvános szereplése, vagy mint a társulat titkára, dr. Walter Gyula mondta, — keresztelője. Payer Gyula tudvalevőleg német nyelven szokott felolvasni és Esztergom tősgyökeres magyar város levén, sokan lettek volna, a kik nem értik meg, azért összekötötték egy minden izében sikerült hangversenynyel. Nyolc óra után Perényi Irma k. a. nyitotta meg a programmot. Az Ékszer-áriát énekelte Gounod Faustjából a megszokott verve-vel. Elismerő tapsokat aratott. Mindjárt ezután Payer Gyula érdekes alakja jelent meg a felolvasó asztalnál. Dr. Walter Gyula vezette be a tudóst és a következő beszéddel mutatta be a közönségnek : Mélyen Tisztelt Közönség ! Csekélységemé volt mintegy két évvel ezelőtt a kitüntető szerencse, ugyanezen helyről városunk néhány lelkes fiának azon nemes irányú törekvését jelezhetni, hogy hazánk fényes múlttal dicsekvő egykori fővárosa és közeli vidéke történeti emlékeink kipuhatolása és megmentése czéljából régészeti és történelmi társulatot alakítson. Amit az előttünk emelkedő.vár kegyeletre hangoló ormainak öröm- és gyásznapjai folyton sürgettek; amit e város dicskoszorúzott alakjai a hálás unokáktól méltán elvárhattak és Clio vésőjére érdemes eseményei joggal követelhettek : az immár megvalósult azon szellemi műhely létesülése által, mely szorgalommal akarna fogni valamit. Azután kitört belőle a szó. — Szereted azt a leányt ? kérd meg. Ha nem adják ? rabold el. Ha nem jön ?. . . Igen ám ha nem jön ?! . . . Eszébe jutott, amivel a kis Juliskát ijeszteni szokták : — Jön a Csergő Kari, az a lump. Erre a gondolatra Csergő felordított mint egy vadállat. Azután csendesebb lett. És leborult az asztalra, sirt keservesen. Olyan volt ez az ember addig, mint egy kődarab, s most igy megváltoztatta a szerelem. Másnap éjjel czigánykiséretben járta be a város korcsmáit. A czigányok csodálkozására csupa szerelmes nótákat húzatott. Harmadnap negyednap is igy tett. A szomszédok, ismerősök megbotránkozva dugták össze fejüket! — Csak nagy lump az a Csergő Károly, ennek még rossz vége lesz. A Szomjas Oroszlán kaszirnője pedig azt mondta egyszer Csergőnek : — Hallja maga, maga nem is olyan csúnya ember : kár magáért. A korhely szomorúan elmosolyodott erre a bókra. Hajnal felé ment ugyan csak haza, de avval a szilárd határozattal, hogy ezentúl tisztességes életet fog folytatni. Amikor reggel felkelt, felvette a legjobb] ruháját, gondosan megfésülködött, kipödörte a bajuszát, még a tükörbe is belenézett. Hanem a józanságában hatványozva érezte fájdalmát. Borközi állapotban, hegedűszó mellett, korhely cimborák között csak olyan tompa sajgást érzett a szive körül, elitta, énekelte bánatát. Hanem amikor agya tisztán működött, szive szabadon dobogott, egész valóját eltöltötte és lelkesedéssel fog fáradozni azon nagylelkű mozaikmű megalkotása körül, a melynek változatos koczkáit a magyar Sión nevezetes történeti emlékei fogják képezni. E ténynek annál nagyobb örömmel vagyok ma gyönge szavú heroldja, minél szilárdabb biztositékát látom a társulat leendő virágzásának jelen fényes felavatási, mondhatnám keresztelési ünnepélyében, a melyen városunk lelkes közönsége nemcsak szép számban, hanem szép és tekintélyes számával is résztvenni méltóztatik. (Éljen!) A kedvező jövő iránt táplált reményeket fokozhatja azon lekötelező készség is, melylyel korunk egyik legnagyobb tekintélye, az északsarki utazásairól világszerte ismert Payer Gyula úr érdemesnek tartotta serdülő társulatunkat előadásával megtisztelni és városunk legkiválóbb művészi tehetségei kegyesek voltak ez első fellépésnek élvezetes közreműködésökkel fényt és vonzó erőt kölcsönözni. Érzi is a társulat élénken, hogy a nagy szívességért különös köszönettel tartozik és igénytelenségemet tüntette ki azon kedves kötelesség teljesítésével, hogy köszönetének adóját lerójja. Midőn e megbízatásnak ezennel eleget tenni szerencsém van, kérem a m. t. közönséget, méltóztassék megengedni, hogy e köszönetet Payer Gyula ur előtt saját nyelvén is tolmácsolhassam. (Halljuk!) Hochwohlgeborener Herr ! Ich hatte soeben die Éhre in einigen schlichten Worten den geehrten Anwesenden über die jüngst erfolgte Constituirung der hiesigen arhaeologischen und historischen Gesellschaft einen kurzen Bericht zu erstatten und die hochgeschátzte Auszeichnung bekannt zu gebén, die Euer Hwohlgeboren dieser bescheidenen Stadt durch die Güte, hier einen Vortrag zu haltén, wiederfahren zu lassen geruhten. Es gereicht mir zur besonderer Freudé Euer Hochwohlgeboren im Namen der Stadt mit der Bitté begrüssen zu konnen, empfangen Euer Hwohlgeboren für diese grosse, keine Mühe scheuende Bereitwilligkeit sowohl von Seite der genannten Gesellschaft, als auch der ganzen Stadt den innigsten Dank und gestatten, dass — Juliska kérem, szóljon, mondjon valamit. A leány haragosan nézte őt végig. — Mit beszél ? maga . . . maga lump, Csergő Károlyt mintha viliimütés érte volna ; alakja meggörnyedt e szónak súlya alatt, halálos sápadtság öntötte el arczát. Hanem erőt vett magán, levette kalapját és alázatos hangon megszólalt. — Kisasszony! Juliska! ne higyje, hogy én olyan rossz ember vagyok. Vannak nálam rosszabbak is. Igen vannak, de azokkal még sem bánnak úgy, mint velem. Gyerekkoromban haltak meg a szüleim, nem csoda, ha korhely lettem. Goromba ember is vagyok, tudom, de tetszik tudni, rossz ám a magányos élet; elrontja az embert. Hanem ezután jó, szelid ember leszek, nem fogok korcsmába járni, csak hivatalba meg templomba, olyan leszek, mint a galamb, csak legyen az enyém, az enyém ! Kezeimen hordozom, beczézgetem, megadom a mit szeme, szája kivan, hűséges kutyája leszek, csak legyen az enyém — csak szeressen engem ! Mert ha nem, akkor . . . Akkor fog valami történni. Az utóbbi szavakat csaknem suttogva ejtette ki. Juliska eleinte bámuit a zűrzavaros beszéden, szive is összeszorult egy kissé, meg volt hatva. Hanem a végén, amikor azt mondta, hogy szeresse őt, mert fog valami történni, hangosan elnevette magát. — Mit beszél ? maga lump . . . Csergő Károlylyal erre e kaczagásra megfordult a világ. A harag, a szánalom nem hozták ki sodrából, de ez a gúnyos nevetés megőrjítette. Szeme szikrát hányt, ajkai rángatóztak ; felcsapta a kalapját és felemelte kezét, hogy a leányra üssön, Juliska ijedt sikoltással menekült előle. Csergő még ott állt egy ideig, mintha lábai megyökereztek volna. Egyszerre haragos,, dörmögő hang üti meg a fülét. — Megint be van rúgva. A szomszéd csizmadia mester volt, ki az egész jelenetet végignézte. A szerencsétlen ember megfordult, s lusta mosolylyal tekintett a csizmadiára. — Még nem, csak leszek . . . Az éjjel Juliska kisasszonynak nyugtalan álmai voltak. Csergőt látta, majd mint könyörgő szerelmest, majd mint eltorzult arczu rablót. — Mi bajod Juliska ? kérdé anyja az álmában nyöszörgő leányt. — Semmi, édes anyám, felelte ez és félve bujt a takaró alá. Csergő Károly pedig egész éjjel mulatott. Veszettül jó kedve volt, majd felvette a korcsmát. Folyott a bor, zokogott a hegedű, szóval a muri nagyszerű volt. Hanem a kasziros kisasszony mégis megcsóválta a fejét. — Ejnye, igy még nem csinálta az a Csergő. Másnap reggel Csergő Károlyt átlőtt szívvel találták a lakásán. Kis városban a hírnek villámszárnya van. Egy negyedóra múlva Juliska is megtudott mindent. • Sírva szaladt be az anyjához, és átölelte. — Mama, édes mama, az a Csergő Károly agyonlőtte magát az éjjel. Mama! édes mama! az a Csergő Kari még sem volt olyan lump, amint híresztelték ! Erdősi Dezső. kétségbeesett szerelme. Olyan elhagyottnak, nyomorultnak érezte magát, olyan szerencsétlennek! Néha rettentő dühbe jött; ilyenkor az egész világot meg tudta volna ölni, még Juliskát is. Azután meg csendes melankhóliába sülyedt; ábrándozott, akár egy tizenhatéves diák. Akárminő volt azonban lelki állapota, kiélesedett fájdalma állandóan gyötörte. Juliskát szándékosan kerülte ; tudta, hogy ha meglátná, valami ostobaságot követne el. Igy kínlódott egy pár napig, mig végre véletlenül a város egyik csendesebb utczájában meglátta a leányt. Minden vére szivéhez tolult, feje szédült, lábai tántorogtak; őrült szerelmének nem tudott ellentállani és követte őt. A leány is észrevette és meggyorsította lépteit; nem akarta köszönését visszautasítani. Csakhogy egyszerre hallotta a háta mögött a Csergő Károly borízű hangját. — Kisasszony, kisasszony kérem! A leány meglepve állt meg. — Kisasszony, Juliska kisasszony, miért menekszik úgy tőlem ? A férfi reszketett, szemei lángban égtek. A leány haragosan kérdé: Mit akar tőlem ? — Én ? csak azt akartam megmondani a kisasszonynak, hogy . . . hogy szeretetem magát . . . meghalok magáért . . . Ez utóbbi szavakat rnár majd hörögve ejtette ki. Juliska megrendülve állott egy perczig. Meglepetéstől szólni sem tudott. A Csergő Kari szerelmes ... és belé szerelmes . . . Csergő Károly ezalatt szemeivel majd felfalta a leányt, nézte, Nézte, egész lelke a szemében volt egy perczig.