Esztergom és Vidéke, 1894

1894-02-04 / 10.szám

A Magyar Hirlap képviseletében Fenyő Sándor felelős szerkesztő Nógrádi Jenő, az „Esztergom és Vidéke" felelős szerkesztője ellen sajtópert indított, mivel Fenyő alapja ellen intézett támadásban saját személye ellen irányult becsületsértés és rágalmazás vétségét gondolta megtorlandónak. A sajtópör tálgyalása csütörtökön, február í-én volt a budapesti sajtóbiróság előtt. A tárgyaláson Z s i t v a y Leo elnökölt, szavazóbirák voltak Eördöghés Szabó. Fenyő Sándor Dr. Füredi Mór ügyvéddel, Nógrádi Jenő pedig, ki az inkriminált czikkért, mint annak szerzője s a lap szerkesztője a felelősséget elvállalta, 5

Dr. Szilárd Ferencz ismert fővárosi ügyvéddel jelent meg. Az esküdtszék megalakításánál mindkét fél képviselője élt a visszavetés jogával. Az első, kit Nógrádi védője visszavetett, valami Schlesinger Miksa nevü esküdt volt. Az utána következő Weisz, és igy még több recipiálandó polgártárs. Fenyő védője pedig ugyanezeket mind elfogadta. Ami az esküdteknél és közönségnél csendes derültséget okozott. Az esküdtszék következően alakult meg: Ifjabb Bellaágh Imre, Sztrakay Norbert, Fischer Győző, Villányi Alajos, Dósa Kálmán, Rózsa Kálmán, Mechlovits Béla, Havas Béla, Kuncz József, Heinrich Gusztáv dr., Hauser Géza, Pertl István rendes és Kollarits Jenő, Kövesligethy Radó póttagok. Az elnök, az általános kérdésekre való kihallgatás után, azt .a kérdést intézi a védőhöz, hogy kiván-e előzetes nyilatkozási jogával élni ? A védő be akarja várni a magánpanaszos képviselőjének nyilatkozatát, hogy azután reflektálhasson rá. Ezután felolvasták a vádlevelet és a panaszolt közleményt. Miután Nógrádi beismerte, hogy a czikket ö maga sajátkezüleg Írta és adta be nyomdába, Fenyő Sándor erkölcsi tanúinak kihallgatása következett. F a 1 k Miksa és F e n yv e s s y Ferencz Fenyő Sándorról kedvezően nyilatkoznak. A v é d ő az Esztergom és Vidékében állított, tény bizonyítására nem vállalkozik, de az okokat, melyek Nógrádit a czikk megírására indították, előadja majd a magánpanaszosnak előterjesztése után. Fenyő Sándor bemutatja Nógrádinak és az esküdteknek a Magyar Hirlap Í892. é s 1891-iki bejegyzett pénztárkönyveit, melyekbe a kétrendbeli pályadíj kiadása be van vezetve. Esetleg kéri a jelenlévő Kóbor Tamást kihallgatni arra, hogy ez, mint tárczapályázat nyertese a pályadiját felvette, — továbbá szintén jelenlevő Szana Tamást arra, hogy a Magyar Hirlap az ő utján juttatta a 100 aranyat a Petőfi-társulathoz. Végül becsatolja még Kómocsy Józsefnek a száz aranyat nyugtázó levelét. A védő rövid felszólalása után a bíróság visszavonul és Öt percznyi tanácskozás végén kihirdeti, hogy a bizonyítékok előterjesztésének helyt ad. Szán*a Tamást, és Kóbor Tamást kihallgatja, Komócsy levelét eredetiben bemutatja, úgyszintén a pénztári könyvek illető tételeinek felolvasását is elrendeli. Szana Tamás elmondja, hogy a Magyar Hirlap a beérkezett 65 novellát jutalomra méltónak nem találta, mivel azok egytől-egyig kritikán alóliak voltak. Ekkor elhatározták, hogy a jutalmul szolgáló 100 aranyat a Petőfi-társasághoz teszik át. A Petőfi-társaság bírálói is helybenhagyták ezt a véleményt, ezért a Petőfitársaság uj pályázatot hirdetett, a melyen a száz aranyat az Esztergom és Vidékében megjelent czikk után pár hónappal szétosztotta c Abonyi Árpád és Dombay Hugó között. Az e 1 n ö k; A tárczapályázatról nem tud, Szana ur ? Szana: A pályázatokat a „Magyar Hírlap" belső bizottsága bírálta meg, melynek én nem voltam tagja. Kóbor Tamás, a „Hét" főmunkatársa, a „Pesti Hirlap" tárczairója előadja, hogy 1891. augusztusban adta be tárczáját, melyre negyven cs. és kir. aranyat kapott. A bírálók nevére nem emlékszik határozottan. A pályadíjat 1891. okt. 10—18-ka közt kapta meg, a „Magyar Hirlap" kiadóhivatalában. Felolvassák ezután Komócsy levelét, mely 1892. ápr. 2-ikán kelt és az a lényeges tartalma, hogy Komócsynál a száz arany letétben van. Az e 1 n ö k : A pénztárkönyvek illető tételeit olvassa föl s mutatja be. Az egyik pénztárkönyvnek 267. lapján, 1891. október 13-iki kelettel a 16. számú szerkesztői utalványszámmal a K ób o r Tamásnak kiadott negyven arany, a másik pénztárkönyvnek 203. lapján 1892. április 2. kelettel a Petőfi-társaságnak kiadott száz arany (563 frt 25 kr.) van elkönyvelve. Fenyő Sándor informatív nyilatkozatai után a védő kért szót: Azt kívánja, hogy fiat lux, legyen világosság, igazság. Részéről őszinte örömet érzett a fölött, hogy a dolog fel van világosítva, és ez a tárgyalás kiderítette, hogy a Magyar Hirlap eljárása a pályázatoknál nem kifogásolható. Ezért a tárgyalást már ele • jétöl fogva békülékeny hangulat lengette át. Ő is és Nógrádi is nem akadékoskodtak, sőt megkönnyíteni iparkodtak a Magyar Hirlap önmagát tisztázó bizo nyítékainak előadását. Nógrádi erre kinyilatkoztatta, hogy azok után, mit a tárgyaláson Fenyő Sándor és ügyvédje Dr. Füredi Mór igazolásukra elmondtak, most már nem tarthatja inkorrektnek a Magyar Hirlap pályázatait. Egyúttal konstatálhatja, hogy a panaszolt közlemény megírásánál alapul szolgált információi tévesek voltak. Egyébiránt a „Magyar Hirlap viselt dolgairól" czimü czikkben ő Fenyő Sándorról még csak említést sem tett, annál kevésbé akart mást, mint egy lap pályázatait bírálat alá venni. Mely nyilatkozat után Fenyő Sándor panaszát visszavonta és a további eljárás megszüntetését kérte. A sajtóbiróság tiz percznyi tanácskozás után kihirdette végzését, hogy a törvényszék a további eljárást beszünteti, és Fenyő Sándor magánvádlót az eljárási költségekben elmarasztalja. CSARNOK. Azóta ritkán láttam, a nyár elmúlt a kert puszta, sivár alakot öltött — ö nem jött ki. Kis kamarácskájában gyakran láttam még késő éjjel, mikor én a tivornyáról vetődtem haza, világosságot, nyilván még fenn volt és dolgozott. * * Szegény muzsikusom beteg — a házmesterétől hallottam ,* nem csoda, ilyen kutya hideg időben felsökabát nélkül járni, fűtetlen szobában lakni. Nagyon megesett a szivem rajta, szívesen adtam volna neki ruhát, de ö büszke volt, nem fogadott el semmit. * * Ma orvos is volt nála, tehát igazán, komolyan beteg, elhatároztam, hogy felkeresem. *• * * A szűk kis szobácska igazán szegényesen volt bútorozva, mindössze egy ágy, asztal, szalmaszék, a szegen egy hegedű, ebből állott az egész bútorzat. Ott feküdt a szegény fiu, sápadtan, kikelve teljesen szinéböl, kiaszott arczczal — szemeit, midőn beléptem kérdően függesztve reám, mintha mondana; „hát téged mi hozott ide?" Bemutattam magam, ajkán egy röpke mosoly vonult végig, nyájasan intett, hogy foglaljak helyet. Engedelmeskedtem. Egy ideig némán nézett ream, aztán halk hangon mondott köszönetet, hogy felkerestem. Tehát mégis lesz egy ismerősöm, barátom —- itt iszonyú köhögés fogta el, nem folytathatta. Vigasztaltam, hogy felgyógyul, de 0 kételkedve rázta fejét. „Érzem — nem sokáig tart — lehet, hogy a jövő órában már ott leszek, hol nincs nyomor, gond, hol boldogok az emberek." Nem tudtam visszafojtani könyeimet. „Ne sírjon, szólt Ő: „lássa én az életben, bár még igen fiatal vagyok sokat szenvedtem, nyomorogtam, de könyet, panaszt soha sem ejtettem — némán tűrtem az élet terheit, csapásait, melyeket a sors rám mért, nem, sőt még boldog is voltam, néha . . . Nyilván a zenét értette alatta. Aztán lassan folytatta: „ha meghalok, egy csomag van ott, sovány kezével az asztal fiókia mutatva — „tartsa meg tőlem emlékül," Nem bírtam tovább kitartani, torkom összeszorult — féltem, hogy érzéseimnek engedve, elsírom magamat I Elbúcsúztam ! Ki hitte volna, hogy azok a szép ragyogó, fekete, szemek még az nap örökre bezáródnak. Pedig fájdalom ugy volt, az én szegény muzsikus barátom másnap meghalt. * * * Csöndes temetése volt, a család, kinél lakott, meg én voltunk a gyászoló közönség. Némán kisértem az árva fiút utolsó útjára, legyen áldott emlékezete. * * * A csomag, melyet rám hagyott, mint gyanítottam is, zenedarabokat tartalmazott — magam is értek a zenéhez, azonnal láttam, hogy egytől-egyig, kitünöbbnél-kitünőbb müvek. Ki ne ismerné L. . . . dallamait, ki ne ismerné e szép szivreható hangokat — mindenki ismeri, mindenki csodálja e zenét — mindenki kérdezi, hogy kitől van, ki a szerző, de senki a világon nem ismerte őt, csak én 1 * * * Kedves olvasó, ha utad egys er a józsefvárosi temetőbe visz, szentelj egykét perczet e néma sirnak, az aki alatta nyugszik megérdemli, hogy minden ember imát rebegjen fölötte. Ott nyugszik ö csendesen — elhagyatva. A kegyelet azonban azonban lerótta iránta való kötelességét. Egy egyszerű fekete márvány emlék jelöli szegény barátom helyét. Nyugodjék békével ! Knarscb. Aléb. Egyetemi bál. Mikor valami ritka időjárás adja elő magát, azt szokták mondani: a legidősebb emberek sem emlékeznek ilyen időre. A ma éjjel lezajlott bál olyan fényes sikerű volt, hogy ilyenre a legoregebo esztergomi bálozok sem emlékeznek. Már kilencz órakor kezdtek robogni a kocsik a Fürdő-szálloda felé, és féltízkor alig lehetett mozogni a nagyteremben. Középen tetterős fiatal tánczosok sűrű csoportja állott, a fal mellett pedig a tavasz virágainak színében ifjú lányok, bájos asszonykák. Igazán kedvünk volna inkább azt sorolni fel, hogy kik nem voltak ott, mint a jelenlevőket. Radics elsöragu fővárosi czigányprimás szolgáltatta a talp alá valót 11 tagú bandájával és még a négyeseket is nagy találékonysággal magyar nótákkal fűszerezte. A tánczterem a tuczatmulatságok chablonjától eltéröleg egész szokatlan képet mutatott, mert nemcsak fővárosi és vidéki tánczosok, hanem tánczosnők is nagy számmal keresték fel. Mint báli speczialitást játszta Rádics zenekara az „Ezer osztriga és sampusz" czimü polkát, melyet Bokros Károly, a „Magyar Királyi" vendéglő tulajdonosa szerzett. A polka nagy tetszésre talált. Jó kedvben természetesen nem volt hiány, habár feltűnést keltett, hogy a meghívókon látható rendezők közül többen jöttek el. Tizenegy órakor már megtelt a terem izzó levegővel, melyben ezer parfüm illata kóválygott. Szünóra alatt történt a szép tombolatárgyak kisorsolása nagy vigasság között. Lapunk jövő számában közölni fogjuk teljes lajstromát a kihúzott számoknak és lehetőleg névsorát a nyerteseknek. Az első négyest 70 pár tánczolta. A jelenlevő hölgyek hiányos névsora a következő : Ambrózy Józsefné, Büttner Róbertné, Burdina Elekné, Brunner Ferenczné és Ilonka, Bruckner Albertné és Helén, Cselka Jánosné, Eggenhofér Anna, Ferber Gyuláné, Fischer Colbrie Ágostné és Szerafin, dr. Földváry Istvánné, Horváth Mariska, Hoffmánn Ferenczné, Heszterényi Mariska, Hajas Simonné és Gabi, dr. Hulényi Győzőné, Ivanovits Béláné, Jedlicska Rezsöné, Komlós Vilmosné, Kruplanicz Kálmánné és Aranka, Kerschbaummayer Károlyné, Legény Ivánné és Irénke, Leopold Irma (Tata), Leitgeb Jánosné, Mezey Ferenczné, Munkácsy Károlyné és Sarolta, Mattyasovszky Vilmosné, Müller Gyuláné, Matytyasovszky Lajosné és Marianne, Míhalik Bálintné és Irén, Mattyasovszky Kálmánné és Olgácska, Nagy Mariska, No?droviczky Miklósné*, Anna és Oiga, Nagy Pálné és Etelka, Niedermann Jánosné és Nelly, Nóvák Jánosné és Gizike, dr. Perényi Kálmánné, Péli Viktória, Paulovits Gézáné, Perényi Béláné és Margit, Pfalcz Józsefné és Gizike, Perényi Árpádné, Perényi Henrikné és Irma, Reviczky Gizike, Ranzinger Vinczéné, Rogrühn Tili, Rogrühn Edéné, Schiller Ilonka (NagyBény), dr, Simonyi Adolfné, Saághy Béláné, Ágota és Melanie, Sinka Ferenczné és Juliska, Szvoboda Románné és Románka, Szalkay Józsefné és Miczike, Szabó Gézáné, Szlávy Istvánné, Szabó Józsefné és Olga, Wexir Auguszta, dr. Weisz Sándorné és Melanie, Vanke Sándorné, Vasaly Ida, özv. Zunáné és Henriette. HÍREK. Esztergom, február 3. — Az „Esztergomi Kaszinó" f. évi február hó 5-én este 8 órakor estélyt tart. Aláírási iv a társalgási ttrémben vna kitéve. A részvételről való értesítés a helyiségbe is küldhető. Tisztelettel a választmány. — Egyházi kinevezések. A herczegprimás Vandt Ödön pozsonyi kanonokot Pozsony város alesperessévé, Kvassay István zsemiéri plébánost lévai helyettea alesperessé, Csögley Kálmán zselizi Emlékeimből. Rajongott a zenéért. Ebben találta gyönyörét, mindenét, csak akkor élt, ha játszhatott. Mint szegény szülők gyermeke, árván jutott a fővárosba, zeneleczkéket adott és ebből tengődött napról-napra. Egy házban laktunk a K. utczában, mely csinos kerttel volt körülvéve ; én az első emeleten egy gazdag rokonomnál elegánsan, ö földszinten egy szegényeién bútorozott hónapos-szobában, jobbannondva kamarában. A kerti padon láttam meg először, szegényesen volt öltözve, de tisztán. Mintegy 20 évesnek látszott, magas, izikár fiu, kissé halovány, de igen megíyerö arczczal, a sűrű fekete haj, koromékete ragyogó szemek, még inkább ki:melték haloványságát. Ott ült a padon, fejét kezére tánasztva, valamin tanakodni látszott. Egészen el volt gondolataiban méyedve, nem látott, nem halott semmit; lyilván valami zenedarabon törte a éjét. Nem csalódtam, mert egy kis negyed>ra múlva hirtelen felkel, izgatottan ir 'alamit egy papirra és elrohan.