Esztergom és Vidéke, 1894

1894-03-18 / 22.szám

Esztergom, XVI. évfolyam. 22. szám. Vasárnap, 1894. márczius 18. ESZTERGOM es VIDÉKI , > VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. | Megjelenik hetenkent kétszer: í —•—— | csütörtökön és Vasárnap. j Szerkesztőség és kiadóhivatal, ^ "' í f Előfizetési ár: í hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos \ Egész évre 6 frt — kr. f és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és | Fél évre 3 „ — „ \ reklamálások küldendők: \ Negyed évre 1 „ 50 „ \ % Egy hónapra — „ 5o „ % Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). \ Egyes szám ára — „ 7 „ | 32. telefonszám. | Hirdetések: í Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., 300-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. | Bélyegdíj 30 kr. í Magánhirdetések négyzet centimétere I kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. í Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél ^ io ° | 0 , 11—20-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (26-Szor) és egy félévnéli ^ (52-szer) ao 0 [ 0

, egész évinél (104-szer) 25 0 | 0 engedmény. | Nyilttér sora 20 kr. Országos tanszerkiállitás. Debreczen tanügyi társadalma, a tanhatóságok és tantestületek Öszszessége az 1894. év augusztus hava folytán országos tanszerkiállitás rendezését határozta el, a mennyiben ehhez az ^illetékes tényezők^ szélesebb körben is csatlakozni fognak. Most, a midőn a magyar nemzet hazánk ezredéves múltja megünneplésének nagy művén, a milleniumi kiállításon — lázas izgatottsággal munkálkodik, azon kérdés merülhet talán föl: van-e szüksége nemzetünk tanügyének arra, hogy a Millenium előtt egy országos szakkiállítás rendeztessék, a használt és használatban lévő összes tanszerekből ? Azokkal szemben, kik ezen kérdést fölvetik, a leghatározottabban kijelenthetjük, hogy van. Az eddig rendezett országos tan szerk iállitások mindenike hazánk fővárosában, :

— Budapesten lett rendezve; mindegyikén csaknem kizárólag a főváros tanintézeteinek, a főváros tanszergyárosainak és tankönyvkiadóinak volt alkalmuk tanügyünk vívmányait bemutathatni; a vidék, ha Az Esztergom és Vidéke tárczája. A bölcs. Ismertem én egy jó bolondot, Tudósnak mondta ő magát, — Ki bármilyen okosat mondott, Nem hallgatták meg a szavát. Ráunt ö erre végezetre, S most nagy merészen másba vág: Állitja, hogy eszét vesztette Egy hián az egész világ, lm mostan van már bámulója Es követője is akad, Ki önmagát bölcsnek gondolja, S bolondnak mind a másokat. Hankonyi Emma. Kéziratok. — Az ^Esztergom és Vidéke* eredeti tárczája. — Voltaképen a meg nem jelent kéziratok mit sem jelentene!*, mert elvégre minden kézirat nem jelent meg, csak róla mustrálják — Jókai szavai szerint — a „közkatonák a kultúra pariagán," vagyis a nyomdászok az ólombetűket s igy nyájas olvasóm te reggel nem is kéziratot betözöl, de a garmondok szorított vagy megritkított sorait, itt-ott belecsörditve a kompaktok ideget kavaró lázával, ha teszem — Milánról van szó. Pedig hatalmasan érdekesebb volna, ha a kéziratokat kapnád meg. Erről alapos fogalmat szereznél arról, hogy milyen őrületes lázban születik meg a lap ; csak itt-ott kapnál valamennyire is nem hieroglifokat, de a legtöbb esetben eligazodhatlan szarkalábakat. volt is képviselve, oly elenyésző kis mértékben lett bemutatva, hogy oktatásügyének fejlődési foka érdeméhez mérten elbírálható nem volt. Ezen félszeg állapotnak következménye lőn az, hogy a kiállítást megtekintő szakférfiak nem szerezhettek alapos és helyes tájékozottságot egész hazánk tanítása ügyének állapotáról. Az eddig rendezett tanszerkiállitások mindenike csaknem kizárólag üzleti szempontból volt áttekinthető, nélkülözvén az egyes tanintézeteknek egymással való szervi összeköttetését. E körülménynek azon következése lőn, hogy a búvárkodó szakférfi a kiállított tárgyak tömkelegében nem szerezhetett alapos és teljes meggyőződést a különböző tanintézetek tanitás-menetéről, módszeréről és taneszközeiről, hanem a látottak egy khaoszszá váltak, melyben eligazodni a legjobb akarattal sem tudott. Mellőzték a szigorúan szakszerű csoportosításokat, és az egyes tanintézeteknek olyanképen való együttes bemutatását, melynek folytán ugy a világos áttekintés, mint a szakszerű és részrehajlatlan elbírálás könySzerencsére a nyomda mindent dűlőre visz s hogy mégis fogalmakat szerezz e kéziratokról, eme néhány sor tájékoztató legyen. Gyönyörű kézirata két Írónknak van, Jókainak és Murainak. A kéziratok gyönyörűségét teszi gyöngyszemekhez hasonló betűik, melyek között lapok és lapok után nincs egy fikarcz korrekezió se. Biztosra veszem, hogy Jókai a „Tengerszemű hölgyet," Murai a „Huszárszerelmet" korrekezió nélkül irták, oly fegyelmezett tollúk van, s ha ezen végtelenül csodálkozom, Murait bámulom még jobban, aki máig is hiriapirói asztalnál dolgozván, szinte hihetetlenségig meg tudja őrizni — flegmáját. A korrekezió túlzott aggodalmai késleltetik „Romhányit." Legalább, mint Gyulai Pálról ellenségei kürtölik, a skrupulózitások elképzelhetetlen nemeivel fogalmaz egy lakás-kiadásról való, kapura szögezendő czédulát; fogalmazványa olyan, mint a gyökvonás alá került numerusok, szó hátán szó; majdnem akként, mint a Szterényi József tanár és természettudományi iró kéziratán. Egy mulatságos esetet, mely az ő kéziratát oly eredetien jellemzi, ezen alkalomból el nem hallgathatok. Amaz időben szerénységem volt megbízva a nyomdai korrekturával. A Szterényi-féle tárczánál különösen lelkemre kötötték, hogy alaposan tágítsak a pupillámon s nézzek meg mindent betűre. Emberfeletti feladat. Néztem is, s mégis „Ilus" helyett másnap igy jött a lapban „h ú s,"a miért a szerző úr halálra keresett, mert e szóval valamelyes „Iluskát" óhajtott figyelmessé tenni, a „húska" pedig a kaczagásig elferdítette ezt a gyöngéd passzusát, a — tudományos apróságoknak. nyen és biztosan eszközölhető lett volna. Bizonyára jó gondolat volt a debreczeni tanügyi körök az iránt megindított mozgalma, hogy épen Debreczenben, mint hazánk kis tanügyi góczpontján, országos tanszerkiállitás rendeztessék, mintegy előkészítve a talajt a nagy nemzeti ünnepélyen történeti multunkhoz méltóan megjelenésre.. Czélja tehát e rendezendő országos tanszerkiáílitásnak Debreczen szab. kir. városa összes tanintézetei megismertetése mellett az egész ország iskolai szereinek ugy csoportosított bemutatása, hogy az összes különféle szaku és jellegű tanintézetek tanszerei lánczolatos összefüggésükben és egymásra vonatkozásukban, egyszersmind szakok szerinti beosztással legyenek összeállítva ugy az áttekintés, mint a könnyebb és tüzetesebb elbirálhatás és a különböző iskolák tanitásmódjának és eszközeinek lehető egyeztetése czéljából, és pedig nem üzleti érdekekből czégekként, hanem a szakcsoportositás elve szerint összefüggő rendszerben egybeállítva. Az országos tanszerkiállitás bemutatja Debreczen évszázadokon át nemzeti culturát fejlesztő főiskoláját. E főiskola gazdag tanszergyüjteménye és könyvtára kronologikus egymásutánban is lehetőleg magában foglalja mindazon tanszereket és tankönyveket, melyek 3 századon át az oktatás-ügy szolgálatában állottak. A debreczeni országos tanszerkiállitás czélja végül előkészíteni az utat ama nagy nemzeti milleniumi kiállításhoz, melyen hazánk közoktatása s ezzel magyar nemzeti nevelésünk teljes képben lesz bemutatva. Az iskolai különféle dolgozatok kiállításának fölötte csekély tere jut a milleniumi kiállításon: annál szükségesebb, hogy előzetesen országos tanszerkiállitáson e dolgozatok tömegesen legyenek bemutatva és ugy az iskola fokozta, valamint a tárgyak egymásra vonatkozása szerint csoportosítva, behatóan elbírálva. A milleniumi kiállítás tanítástörténeti szempontból szintén keveset fogadhat be: az oktatás-történeti érdekű eszközök külön kiállitáson előDe ha már benne vagyok a különös esetek regisztrálásában, egy még mulatságosabb esetet nem hagyhatok említés nélkül. A korcsolya-egyletnek bálja volt a „Keresztiben. A bálon mulatott a híressé lett kis színésznő — Frank Boriska, ki most ah, mily messze hallgatja tenger mormogását. A lapkorrekeziót egy bálban mulató jó czimborám helyett magam teljesítem. Barátom egyébként szerelmi rügyeket csiráztatott riporteri lobbanékony kebelében a Boriska iránt. Hűen emlékszem, hogy (oh! mily Madonna-szerü fölmagasztosult arczczal jelentette), a szerkesztő különös kegyéből a színházi referádával is ő bízatott meg. Boriskának amaz estén igen aprócska szerep jutott, de az semmiben nem gátolta a föllengző hosszú ismertetést. A többi között elragadtatása „b a b a"-képünek jelezte a fiók-divát, de sajna ... a nyomda ördöge fátyolt vont szemeim elé s másnap a városban széltiben arról beszéltek, mennyire találó a kritika, hogy — „bakaképü" Boris. Az a referáda elsőül az Ő kezébe került, ott a pitymallatnál húzódó dáridón, képzelhetni a — tablót s azokat a tragikus verseket, a mik ebből keletkeztenek s a mik idáig szintén — meg nem jelent kéziratok. Aránylag legszebb kéziratuk a költőknek van. Talán ebben is Petőfit utánozzák, vagy a kötött forma, kényelmesebb, gondosabb munkát igényel, döntse el az olvasó. Költőink közt egy kaligrafusunk is van: K i s s József. Az ö versének autogrammja egy kész illusztráczió. Gyönyörű góth betűk pompás formában. Már Bartóknak a verse az ő izgatott temperamentumát bizonyítja. A szavakat kapkodja, tollban felejti, sőt nincsen — malaczok nélkül se. Soha azonban különösebb kéziratot, mint az A c s á d i Ignáczé, aki legalább is kétezer vezérczikket vall a magáénak. Egy pillantás belé s esküdni mernél, hogy törökül van irva. Egy vidéki napilap, hova évekkel előbb szintén czikkezett, egy szedőt csupán az ö kéziratainak tartott, mert a többi nem tudott azon elmenni. A minő szép gondolatok vezették az Iványi tollát, olyan formát is adott neki. Valóságos mézeskalácsul osztogatta ki az ujságkötős faktor az ő kéziratát legénysége között. Világos végig; bötük megcsonkítása, eltorzitása nélkül és hozzá sokszor „spekkes" ami a nyomdászok napi imádsága, vagyis hogy minél több kikezdéssel irott legyen. Kétségtelenül legveszedelmesebb fajtája a kéziratoknak azonban a külső világból érkezett ismeretlen kezek gondos kaligrafiája. Hosszú tapasztalat teszi bizonyossá, hogy e gondos kéziratok többnyire végtelen ürességet takarnak s igy a legtöbb esetben „blindre" a szerkesztői köztemetők halottjaiul múlnak ki, annyi meg annyi rémballadák társaságában, a szerkesztői — papírkosárban. Azért szerelmet tápláló ifjú lélek, ha „Hozzá," „Neki" czimmel verset akarsz elkövetni, valahogy ne túlságos illatos legyen a kéziratod s ne valami kaligrafikus betűket rajzolj a kéziratodra. Mert az kész veszedelem. Vértessy László.