Esztergom és Vidéke, 1894

1894-03-18 / 22.szám

zetes versenynyel és bírálással ismer­tetése annál kívánatosabb. Az oktatás-történeti adalékok sokasága mellett Debreczen még a nemzeti művelődésnek más jelenté­keny történeti gyűjteményével is sze­repelhet országos kiállításunkon: ha bemutatjuk ott Debreczen irodalmát, az első nyomdák működése idejétől máig Debreczenben szerzett s Deb­reczenben nyomatott (legnagyobb részt tanügyi) irodalmi termékekben. A debreczeni országos tanszer­kiállítás mindezeknél fogva nemcsak országos jellegű, de egyetemes vo­natkozású szakkiállítás lesz, és ezen találkozója különböző jellegű és fokú tanintézeteknek immár elodázhatlanul szükséges. A kiállítást jellemzi és tanulsá­gait az eddiginél általánosabb mérv­ben biztosítani fogja az, hogy a kiál­lított tárgyak az iskolák fokozata és egymáshoz való viszonya szerint össze­függő csoportokban, a kiállított tár­gyak pedig e csoportok mindenikén átvonuló körszeletekben helyeztetnek el, igy valamint a különféle fokozatú iskoláknak, úgy ezek taneszközeinek egymásra vonatkozása és kívánatos hatása tüzetesen bírálható meg. A milleniumi kiállításon ily csoporto­sítás keresztül nem vihető; ellenben a mi országos kiállításunk erre mint legtanulságosabbra fekteti a fősúlyt, — nemcsak azért, mert alkalmas he­lyiség bőven és ingyen áll rendelke­zésre, hanem azért is, mert igy az összes kiállítási tárgyakat szakszerű csoportosításra ingyen fogadhatja el, — mérsékelt térdijat csupán azon kiállítók fizetvén, kik tanszereiket sa­ját czégjök alatt külön is óhajtják ki­állítani. (A csoportosításnak az aka­démiai palota dísztermében és csar­nokaiban rendezése mellett a szük­séges számú tantermekben és folyo­sókon szakszerinti, iskolák szerint való, és czégek szerint külön beren­dezett kiállítási osztályok is lesznek.) A kiállítás ideje alatt az összes helybeli tanintézetek gyűjteményei tanulmányozásra nyitva állván, oly áttekintést szerezhetnek a látogató szakemberek, a minő a milleniumi kiállítás tömkelegében tanulmányo­zásra föl nem tárulhat. A tanintézetek gyűjteményeinek ily látogatása mellett naponkint ren­dezhetők demonstratív szakelőadások és tanszerbemutatások; valamint tar­tathatnak oly szakelőadások, a melyek a milleniumi kiállítás mindent felölelő érdekessége miatt Budapesten csak kivételesen fognak előfordulni, mig itt szakemberek és érdeklődők által állandóan lesznek látogatva. Számos (szinte előre meg nem állapitható) alkalom nyilik oly szak­tanácskozások megtartására az orszá­gos tanszerkiálHtás idején, melyek a milleniumi kiállításra vagy nem hív­hatók czélszerüen össze, vagy ismét­lődő természetüknél fogva akkor újra előfordulhatnak. Továbbá sok oly szakértekezlet és gyűlés lesz Debre­czenben rendezhető, melylyel vagy kevésbbé országos érdekű tanügyi mozgalmak fejlesztethetnek, vagy ha­tározottan országos fontosságú szak­kérdések országos congressuson leendő megvitatására előkészíttetnek. Igy az alakulóban levő országos protestáns tanári egyesület alakuló gyűlésének legalkalmasabb ideje és helye a debreczeni országos tanszer­kiállitás. Ugyanekkor tarthat köz­gyűlést a tiszántúli ev. ref. tanáregylet. Ez alkalommal adhat találkozót és tarthat gyűlést az orsz. tanáregye­sület igazgató választmánya is. A gazdasági tanintézetek taná­rai még sem egyesületté nem ala­kultak, sem szakügyeiket kongresz­szusban nem tárgyalták: szép alkalom nyílnék nemcsak testületté tömörü­lésre, hanem a gazdasági szakoktatás számos nyilt kérdéseinek megoldása szempontjából a milleniumi kiállításon leendő megvitatása előkészítésére is. A kereskedelmi tanintézetek tanárai az évenként tartani szokott vándorgyűléseiket szintén itten tart­hatnák meg; a kereskedelmi akadémia alkalmat nyujtand sok fontos kérdés megvitatására és tisztázására. A tanitó-képző-intézeti tanárok országos egyesül ste, köz- vagy vá­lasztmányi gyűlését szintén Debre­czenbe hívhatná össze. A „Magyarországi tanítók or­szágos bizottsága* szintén megosztja gyűléseit a vidék nagyobb városai között: Debreczen eddig nem üdvö­zölhette, — sok okuk lehet pedig megtekinteni nemcsak a kiállítást, hanem tanintézeteinket is a vezetők­nek; úgyszintén szívesen részt fog­nának venni az országos tanítói árva­ház ünnepélyes megnyitásán is. A ref. tanítók országos egyesü­lete megalakulása után első közgyű­lését legméltóbban itt fogja megtart­hatni ; itt fognak gyűlésezni bizonyára Debreczen — és messze vidéke nem kis számú tanító-testületei is. Az or­szágos kisded nevelő-egylet köz- vagy választmányi közgyűlésének szintén méltó lenne itt tartatnia és különö­sen a menedékházi kisded-óvás eddig még nem tisztázott tételeinek meg­vitatását elvállalni. A sokszorosan megkoszorúzott debreczeni dalegyletnek ambiczióját képezheti, hogy az itt egybesereglő ének- és zenetanárok s énekvezérek találkozását szaktanácskozmány ala­kítására használja fel, az iskolai ének­oktatás és az ifjúsági dalegyletek lé­tesítése tárgyában. általában a foglalkoztató tanitásmód nép- és szakiskoláinkban meghono­sítása is oly fontos nevelési és okta­tási tételt képez, mely országos ér­tekezlet döntésére méltó, és a deb­reczeni országos tanszerkíállitás alkal­mával tartandó szakgyűlésen óhajtott czéljához közelebb vihető lenne, főleg ha a most alakult kézügyességi ok­tatási országos egyesület is itt gyűj­tene először szaktanácskozmányra össze tagjait. Nincs kétségünk a felől, hogy ez általános tervezetben felsorolt té­nyezők biztosítják az országos tan­szerkiállitásnak egyrészt könnyen és úgy erkölcsi- s anyagi koczkáztatás nélkül rendezését, mint másrészt óhaj­tott teljes sikerét. Csak azt emiitjük tehát még föl, hogy az összes tan­intézeteknek és kiállítóknak egyaránt kiváló előnye leend az új és legújabb tanszerek, taneszközök és berendezé­sek egybevető megismeréséből és igy tervszerűen eszközölhető bevásárlá­sokból ; „a tankerületi tanszermúzeum* pedig a kiállítók és látogatók egyenlő hasznára remélhetőleg hozzájutand a jónak bizonyuló tanszerek és eszkö­zök jelentékeny részéhez. Csiky Lajos. Börzespekulácziók és a jó vi­dékiek. Az ember-baráti intézetek, a szegény és árva-nevelés, az interná­tusok stb. tárgyában a kiállításra és az árvaház megnyitására megjelenő szakférfiak oly szakértekezletet tart­hatnak, melyek valószínűleg előkészí­tőivé válnak a milleniumi kiállításon hasonló tárgyú kongresszusnak. A tanszermuzeumok szervezése és fejlesztése kérdésében szintén el­odázhatlan egy oly szaktanácskoz­mány megtartása, mely az ügynek lendületet adna s esetleg további kongresszusi tárgyalásokat provokálna. S végre, hogy egyebet ne em­lítsünk, a kézügyességi oktatás és A pénz-sóvárgás soha sem volt nagyobb, mint manapság. Az igaz, hogy olyan raffinált élvezeteket se adogattak pénzért, mint ma. A fény­űzés bámulatos már a középosztály­nál is, sőt a földmivelő osztályt is rabságába ejtette. Hogy az emberek tündöklésben, fényben és jólélésben mutatkozzanak, képesek a legkétség­beejtőbb spekulácziókra. Az élet megdrágult az igények tulcsigázása következtében, nagyon sok embernek becsületes munkája már nem biztosttja a kiadásokat, s igy áll elő a lutrizás, a börzespeku­láczió és a tipelés. A kornak ez a fényűző drágasága a legnagyobb ka­lamitások közé a hivatalnoki osz­tályt sodorta, hisz ennek az osztály­nak fizetése nagy részben ma is ugyanaz, mint volt két évtized előtt, mikor még a ruha-, szoba-és étkező­asztal luxus^ nem volt igy kifejlődve. A sok sikkasztás okát ebben kell keresnünk. De erőt vesz minden emberen a könnyű pénzszerzésnek vágya, mert a becsületes munka a dőzsölés és fény­űzés kenyerét alig biztosítja. A sors­jegy-láz Európa-szerte dühöng, a kis­lutri milliókat hajt a kincstárnak, a szerencsejátékok ma is virágzanak, de a legtitkosabb szerencsejáték maga a börzespekuláczió. Mennyi embert lépre csal a bör­ziánerek csillogásának ingoványa. Itt is, ott is szó kerül X-ről Y-ról, mint ki vagyonát szerencsés börzespe­kuláczióknak köszönheti, egyik­másik hintóban terpeszkedő börziáner határtalan hírnévre tett szert, hogy milyen szerencsés keze van. Csak őt kell tőzsde-ügyleti lebonyolításokkal megbízni és kész a siker. Hej, pedig mennyiszer megszólalt a dob, melynek szomorú hangja azt jelentette, hogy a tisztelt úrtól azért úszik el a ház, mert börzén játszott. Mennyi rejtett és nyilvános könycsepp beszélhetne l arról a lelketlenségéről a vaksorsnak, mely úgyszólván pillanat alatt kol­dussá teszi áldozatát. Valóságos böjti prédikáczió! Nem okul belőle senki, mert hát az a legnagyobb szerencsétlenség, hogy voltaképpen ezeket az ügyle­teket teljesen titokban tartjuk. Csak itt-ott szivárog ki valami! Az illető azonban tagadja a dolgot, mert szé­gyenli a vagyonszerzésnek ezt a mód­ját és abban a szerencsés helyzetben, ha mégis meggazdagodnék, váltig azt akarja elhitetni, hogy vagyonát be­csületes munkával szerezte. És aki­ket hajléktalanná tett a börze, oh, azoknak okuk van szerencsétlenségü­ket még jobban takarni. Hisz a saj­nálkozást mélységesen devalválja az a tudat, hogy valaki a börze áldo­zata, a börze-bukottjai elvesztik pol­gártársaik bizalmát és becsülését is. Igy kerülnek hát lépre az ujabb és legújabb áldozatok. S a börziáne­rek pedig továbbra is hintóban ter­peszkednek, mert nekik kijár a juta­lék, ha az illető ezreket vesztett is; kecsegtetik is fellegvárakkal a vidéki balekeket, akik mi sem természete­sebb, hogy ennek szépen beugranak. Elmondható egész teljességében, hogy ezek a börziánerek a hollók, akik a halottak testén híznak, akik most már nemcsak a kereskedő osz­tályra vadásznak, de „üzemükbe* ve­szik a társadalom minden osztályát. Börze-különbözet és provízió: ezen a czimen építik az Andrássy- és Hat­vani-utczai palotákat. Minél nagyobb méreteket ölt a börze-spekuláczió szédelgése, a saj­tónak annál inkább kötelessége föl­szólalni, hiszen egyik-másik pénzügyi szaklapban, a csalétekben, egész sze­mérmetlen czikkek jelennek meg a börzespekuláczió csodálatos hegyeiről, irányzatos számvetésekkel. Ezek vi­szik tőrbe a jó vidékieket, akik még jó ha csak vagyonuk egy részének elvesztésével ábrándulnak ki szédítő aranyálmukból. Vigyázzunk az üzleti lapok emez alantas ügynökösködésére. Ne men­jünk vakon a veszedelemnek. HÍREK. Esztergom, márczius 17. — A herczegprímás székvárosában. A P. H. hosszabb czikket ir a herczegpri­más esztergomi tartózkodásáról. E szerint a főpap igen jól érzi magát székvárosá­ban. Rendesen 7 órakor kel, misézés után pedig megiszsza kávéját; ezután, ha szép idő van, a pilismaróthi országúton sétakocsizását végzi. Ilyenkor már ren­desen nagy kolduló sereg ostromolja a nemesszivü főpapot, kiket mind bőkezűen megajándékoz. Mire palotájába visszatér, a palota előtti térséget egész csapat koldus foglalja el, a kiknek a palota ablakaiból szórja alá a fényes húszfillé­reseket. Ez után egyházi, országos és gazdasági ügyekkel foglalkozik s ha nincs kihallgatás, egész napon át, késő estig dolgozik. Kedden és csütörtökön d. e. 11 órától tóráig általános kihallgatást ad. Ilyen­kor zsúfolásig megtelik az előszoba ügyes­bajos emberekkel és nem fordul elő eset, hogy bárki is elégedetlenül távoznék a palotából, melynek ajtai gazdag és sze­gény előtt egyaránt nyitva vannak. — Városi közgyűlés. Az Esztergom­városi képviselőtestület hétfőn, 19-én közgyűlést tart, melynek több fontos ügy kerül napirendjére. — A vízivárosi felsőbb nőnevelö intézet növendékei lelkigyakorlataikat f. hó 18. délután 5 órától 21. reggeli 9 óráig be­fejezöleg tartják. Szent beszédeket ez alkalommal Főt. dr. Prohászka Ottokár úr mond. — A városi könyvtárbizottság pénteken ülést tartott. Részt vettek benne Dr. Feichtinger Sándor elnöklete alatt a könyvtárbizottsági tagok. Nieder­mann József b, tag indítványozta, hogy a közgyűlés Dr. Nemtsák János reál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom