Esztergom és Vidéke, 1894
1894-03-11 / 20.szám
férfiakban 116, nőkben 72, ellenben Budapesté férfiakban már csak 74, nőkben 51, Soproné férfiakban 82, nőkben 54, Zágrábé férfiakban 65, nőkben 47. Nem kevésbbé érdekes tudni, hogy az év hónapjai közül ezer házasságból legtöbb jut január (133), február (158) és november (232) hónapokra, mikor a mezei munkák teljesen szünetelnek s a vallás böjti tilalmai (deczemberben az advent, márcziusban a nagyböjt) nem vetnek akadályt. Legkevesebb házasság jut márczius (29), július (34), augusztus (37), szeptember (48) és deczember (26) hónapokra, A vegyes házasságok nálunk 7—8 százalékkal szerepelnek ez idő szerint. 1891-ben 150.826 házasságból n.739 vegyes volt. Ebből legtöbb esik a vallás dolgában két legkevertebb területre: Erdélyre 2436 s a Tisza balpartjára 2355. De megjegyzendő, hogy a valláskülönbség mellett fajkülönbség alig van a vegyes párok közt itt is, ott is. Feltűnő sok a vegyes házasság az oláh nyelvterületű Hunyad-, valamint Székely-Udvarhely-, Alsó-Fehér- és Nagy-Küküllőmegyékben, — 1 e gkevesebba vegyes nyelvterületen, a miből azt kell következtetni, hogy 1. a házasság a nemzeti egységnek csekélyebb rendű motora, mint politikusaink képzelik s 2. a 8 százalékban szereplő vegyes házasságok kedveért a polgári kötés formáját 92 százalékra kiterjeszteni nem volt logikus törvényhozási rendszabály. Még ha megemlítjük, hogy két év alatt 2242 válás fordult elő s 1000-ből az unitáriusokra 95.7, az ág. evangélikusokra 18.1, a reformátusokra 30.8, zsidókra 15.8, görög keletiekre 7.1 esik, — beszámoltunk az idézett kimutatás legfőbb eredményeivel. Felhívás a n. é. Közönséghez! Tűzoltó egyletünk 25 évi fennállása alatt több mint száz tűzesetben mennyire szereti a verseket, ha csak teheti, mindig azt olvas. A mikor pedig emiitettem, hogy én is irok verseket, kért, rimánkodott, hogy mutassam meg neki. Én hallgattam az ö kérésére. Eléggé sajnálom, hogy odaadtam neki, mert azok a versek mindig csak egyet dicsőítettek, mindegyiknek egy tárgya volt — ö. Az még nem lett volna baj, de az már igenis, hogy a kis Erzsike egészen bemelegedett azok olvasásába, úgy hogy nem vette észre, hogy a kis mama belépett a szobába és a tetten ért bűnöstől elvéve az iratcsomót, azt avval a mindent kifejező függelékkel küldte vissza, hogy ha még egyszer lányának adom, a fejemhez vágja azt. De ez már teljesen elég volt nekem, hogy nem csak a verseket nem mutattam meg többé a kis Erzsikének, hanem iparkodtam még a házuk tájékáról is minél messzebbre eltávozni. Még ha találkoztam is velük, akkor is rendesen átmentem a túloldalra, persze fülig pirulva. Igy még igazán nem járt poéta, hozzá még egy szerelmes poéta. Hosszú, hosszú ideig nem láttam. Azóta ők elköltöztek abból a városból, én pedig feljöttem a fővárosba, ahol a kis Erzsikének már csak az emléke kisértett. . . . Valami olyan nagyon ismerős dal zúg folyton a fülembe majd lassan, majd pedig őrült gyors ütemben: szép csárdás nóta az. Az az ismerős csárdás, ami öt év nyújtott segélyt a veszélybe jutott lakosságnak, megmentve ez által felszámithatlan értékű vagyont a tönkrejutástól és a végelpusztulástól. Ezen kivül az 1876-ik évi örökké emlékezetes árvízveszély alkalmával, 128 tagjával teljes egy hónapig állott a vizboritotta lakosságnak rendelkezésére, — kimentve azon időben sok vagyont, életet a nagy veszedelemből. Midőn azért most 25 év multán nyugodtan tekint vissza negyedszázados tevékenységére s a polgárság vagyonbiztonságának megvédése körül kifejtett munkásságára, csak helyeselni lehet, hogy az e felett érzett örömének folyó évi május hó 14-én jubileummal és zászlószenteléssel kivan ünnepélyes kifejezést adni. Minthogy azonban ezen jubileum csak akkor válik az egyletre nézve örömünneppé, hogyha abban a nagyérdemű közönség is teljes számban és osztatlan bizalommal részt vesz ; biztat bennünket a remény, hogy az a lelkes közönség, a mely egyletünket eddig is nemeskeblüen támogatta és a melynek érdekeit 25 év óta önzetlen odaadással szolgáljuk, ezen ritkán előforduló lélekemelő ünnepélyről sem fog elmaradni. Sőt miután ezen ünnepély a legnagyobb mérvű takarékoskodás mellett is az egyletnek tetemes költségébe fog kerülni, — mely elől kitérni nem . lehet — s a melyre fedezettel nem rendelkezik, — bizton reméljük azt is, hogy ha majd ezen költségekhez való szives hozzájárulás végett a n. é. közönséget megkeresni szerencsénk leend, ismert s eddig ís tapasztalt áldozatkészségét ezentúl sem fogja tőlünk megvonni. Azért midőn erre ezen alkalommal szives figyelmét felhívni bátrak volnánk, egyszersmind a czélba vett kettős ünnepélyünket becses figyelmébe ajánlva maradtunk. Esztergomban, 1894. márczius 8. A működő csapat nevében I Dóczy Ferpncz főparancsnok. CSARNOK. előtt olyan divatos volt, most újra felkapták. Ezt a csárdást tánczoltam akkor vele, az volt az első tánczunk. Egy barátom hivott félre, figyelmeztetett egy remek szép leányra, mint bátyjának a menyasszonyára. Mily ismerős volt nekem az a szökí leány, de eleinte nem ismertem fel. Ah de egyszerre ugy elszorult a szivem, hiszen ez ő, a csacsogó, édes Erzsike. Hát már menyasszony és boldog menyasszony, aki szeret és akit szeretnek. Eszembe jutott az ifjúkori bolondság, vájjon neki is eszébe jut-e még, gondol-e néha még arra, s ha igen, vájjon milyen érzelemmel. Sokáig tanakodtam magamban, hogy megszólitsam-e, de miért, hiszen csak fájhat neki a visszaemlékezés, most, a midőn úgyis olyan boldog. De már nem is volt időm, ráhúzta a czigány azt a végtelen, hosszú, de kedves csárdást, épen az ő nótáját. Úgy tánczolt, épp oly szépen, éppen oly csábitgatóan, tüzesen, mint akkor, de még odaadóbban, mert hiszen avval tánczolt, akit szeret, akié mind örökre lesz. Nem tudtam tovább nézni, hiszen ha akartam volna, ha nem riasztott volna el az a kis megijesztés, most velem tánczolhatná azt éppen olyan boldogan, épp olyan boldogitóan I . . . Vége ismét egy édes, szép álomnak .... Zwillinger Ferencz. A szerelem és a szerelmi vallomás tankönyve. (Magán használatra.) Előszó. Az aranyifjuságnak minden kétségen kivül a világ elfinomosodása óta nagy, nagyon nagy gondot okoz a szerelem és annak valamely módon való megvallása. A fiatal emberek és leányok (hiteles statisztikai adatok szerint az öregek is) rendkívül könnyen gyulladnak szerelemre és mig practice bele nem gyakorolják magukat, nem tudják mit és hogyan kell cselekedniök, hogy az imádott, tévedésből földön járó égi .angyal eme érzelmükről tudomást szerezzen. Szerelmes embertársainkat e körülmény okozta lelki kínoktól megmentendő, széles Magyarországon oly nagyon megszaporodott öngyilkosságok számát lehetőleg redukálandó, hazafias érzelemtől áthatva, belevágtam fejszémet a nagy fába, megírtam hiányt pótló tankönyvemet. I. Bevezetés. A kérdésre, hogy mi a szerelem ? leggyakoribb a felelet: olyan valami, a mit definiálni nem, csak érezni tudunk. Ebben van valami igaz is, a mennyiben mig az ember — különösen a bakfis szerelmes, annyi ideje sincs, hogy kérdést intézzen magához : mi is az tulajdonképen a mit ö iránta érzek? Mikorra pedig már kijózanodott, kisebb gondja is nagyobb annál. —• Hallgassuk meg ám e kérdésben egyik-másik szak-kapacitásunkat : Bigye Sándor alsótótfalusi lelkész, kiszemelt jövendőbeli nagyváradi püspök, kit e kérdésben megkerestem, a szőnyegen lévő polgári házasság ellen való felbőszködése közepett ezt a véleményt táplálja: „A szerelem, az a bizonyos valami, mely vétekre csábítja birtokosát. Legközelebb, — a gondviselés soh* se hozza el az időt — mikorra az elátkozott polgári házasság behozatalát tervezik, minden házasság-kötés bűnné válik. És mi a bűn forrása? Nem más, mint a szerelem. A celibatus megszűntéig nem fogok más véleményt hangoztatni. Rosenkranz és Güldenstern mindennek bölcseleti alapot kereső banktársak, szombat délután megtartott vitájukban a következőkben állapodtak meg : „A szerelem az a bizonyos valami, mely egy pillanat alatt kigyúl bennünk, ha szép leány pénzzel, vagy pénz szép leány nélkül szemünk ügyébe akad". Hadnagy ur Peták: „A szerelem egy közönséges, kisebb szabású szolgálaton kívüli manőver, mely magamfajta hadnagyocskáknak mindig dicsőséget szerez." (A hadnagy ur példáit a „Nem illik" törvényei iránt való tiszteletből elhallgatom.) Lumpfal vy Gézengúz, szabadkőműves család sarja, ki szerelemből háromszor házasodott, de még mindegyik feleségének sikerült öt nyakáról leráznia: „A szerelem egy oly hazugság, melyet mindenki elhitet magával, kinek egyéb gondja nincs." Reb Menachem Cziczeszbeiszer talmud-tudós és Kölnben diplomát nyert czernovitzi főrabbi: „A szerelem egy nemes érzés, melynek óhaját, a házasodást teljesíteni kell, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob ivadékai elárasszák a világ összes földeit." Dr. Bálás Péter liberális ügyvédjelölt, kinek az utolsó szigorlat sok fejtörést okoz, de kevés reményt nyújt: „Egy férfi egy nő iránt, vagy viceversa, táplált rokonszenvének óriási mérvben való megnyilatkozása: a szerelem." Cseprö Margit 14 éves bakfis nem volt hajlandó nézetének írásban kifejezést adni és igy személyesen látogattam öt meg. A kis szőke kipirulva, köténye szegélyét harapdálta s ugy definiálta a szerelmet : „A szerelem az, a miről Béla nekem mindig mesél és a melyről Zola regényében már sok szépet olvastam." Szávai Andorné 17 napos aszszonyka: „A szerelem az a haláltusa, a minek a halotti bizonyítványát a házasság állítja ki." Blumenstock Cecil'ia 32 éves leányzó : „A szerelem oly fenséges érzés, mely a 19. század fiatal embereinek szivében nem képes alkalmas talajra találni." Ime a különféle korú, nemű, vallású, foglalkozású emberek véleménye. — A tanulóra bizom most, tessék belőle válogatni kénye-kedve szerint. II. A szerelmi vallomások. A szerelmi vallomások bélyeggel el nem látott, élő szóval éppen ugy mint írásban elmondható oly nyilatkozatok, melyeket az ember csakis imádottjának ad tudomására. — Tisztelettel viseltetvén a német példabeszédek iránt, készséggel elismerem, hogy ezen szabály sincs kivétel nélkül. A kivételek pedig különfélék. Például: 1) a mikor a szerelmes nyilatkozatát bélyeggel is ellátja, be akarván bizonyítani, hogy sok a pénze; 2) midőn érzelmeit valamely más egyén által tudatja ideáljával; 3) a mikor a szerelmes világgá kürtöli szerelmét; 4) midőn még imádottjának sem tesz róla vallomást. — Az i-sö ponthoz számítjuk rendszerint az olyan pökhendi frátereket, kiknek szereleme tárgya kaszirnő vagy intelligensebb szobacziczus; a 2-ik ponthoz azok tartoznak, kik gyávák a leforráztatással szembe szállni; a 3-iknak azok a követői, kiknek nyelvét, elhalálozásuk után extra fogják agyonütni; a 4-ik alá azok sorakoznak, kik igaz és tiszta érzelemtől áthatva öngyilkosokká lesznek. — A tanuló ezek után — reménylem hinni — nem hódol a kivételeknek. Hogyan nyilatkoztassuk kiimádottunknak szerelmünké t ? E kérdésre még eddig sem a legszerelmesebb regényírók, sem pedig a legjobb hírnévnek örvendő hösszerelmes színészek sem tudtak példák nélkül megfelelni. Én pedig a példák tántorithatlan hive, ugyané szisztémát alkalmazom, annyival is inkább, mert a helyek és a körülmények különfélesége szerint, különfélék a szerelem megváltásának módozatai is. A szerelem megvallásának nehéz vagy könnyű voltát tekintve két osztályt különböztetünk meg: 1) egyszerűt és 2 összetettet. Egyszerű akkor, mikor öt személyesen is, és összetett az esetben, ha ő t csak látásból ismerjük. Az én tanom szerint ugyanis ki van zárva annak lehetősége, hogy abba, kit sohasem láttunk szerelmesek legyünk, daczára annak, hogy többek között már nagy Napóleon is állította a szerelem vak voltát. Szerintem a szerelem csak akkor lehet vak, mikor már létezik. Az 1. ponthoz tartozó szerelmi vallomások: Miután már legalább is 6—7 napig oly módon érdeklődtél iránta, hogy az már neki is feltűnt, a következő módon kell cselekedned. — 1) Tánczmulatságon. Várd figyelemmel, mig Ő megérkezik és légy egész estén át szolgálatkész különösen a mamával szemben, kinek minden bolondságáért bókot mondj. A négyesek közül lehetőleg kettőt, de a másodikot feltétlenül biztosítsd magadnak, mely azért feltétlenül szükséges, hogy majd a séta „jobbrá"-ban a következő diskursus fejlődhessék ki köztetek :