Esztergom és Vidéke, 1894

1894-03-11 / 20.szám

ESZTERGOM es VIDÉKI ^^^—^^^—^^L^ VÁROSI ÉS HEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. \ Megjelenik hetenként kétszer: \ j csütörtökön és Vasárnap, j Szerkesztőség és kiadóhivatal, Előfizetési ár: \ hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos | Egész évre 6 frt - kr. \ és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és | Fel évre 3 „ — „ | reklamálások küldendők: i Negyed évre . . . . . . 1 „ 50 „ ji I Egy hónapra . . . . — „ 50 „ | Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes szám ára . . . . . — „ 7 „ \ t^^m***^ jg^- 22. telefonszám. \ Hirdetések: | \ Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 \ kr., 300-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkivul 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—ro-szeri hirdetésnél 10 0 | 0

, «—20-szorinál 15 0 j 0 , egy negyedévi (26-szor) és egy félévnéli (52-szer) 20 0 ] 0 , egész évinél (104-szer) 25 0 | 0 engedmény. ' «-®— Nyílttér sora 20 kr. —©-> A magyar nép számokban. Az 1890-ki népszámlálás a nyolczvanas éveket bezáró Szilveszternapon talált népességi állapotokról adott áttekinthető képet. Az orsz. statisztikai hivatal igen helyes szokást kezd most, hogy nem várva be a kilenczvenes évek leteltét, anyakönyvi adatok alapján 2—2 évenkint nemcsak számontartja a népesedés mozgalmait, hanem fel is dolgozza tudományosan, politikai használatra készen a becses anyagot. Az előttünk fekvő kötet az 1890—91. évekről szól. Levelezzünk benne a legérdemesb adatokért. Örömmel látjuk mindenek előtt, hogy a magyar birodalmi lakosság természetes szaporodása 1891 végén 1889-hez képest megközelíti a 300,000 lelket. Született i89o-ben 701.504, 1891-ben 742. 416, összesen 1,443.920 gyermek ; elhalt 1890-ben 563,609. 1891-ben 581.263, összesen 1,144872. A születések többlete tehát 299.048. E lélekszámbeli gyarapodás által népességünk száma az utolsó népszámlálás óta messze túlemelkedett a 17 és fél millión s a milléniumig meg fogja ütni a 18 milliót is minden valószínűség szerint. Átlagos számítással országszerte minden 1000 lélekre 8*6 főnyi szaAz Esztergom és Vidéke tárczája, Imolának. Szeretlek-é? azt kérdezed, A kérdő édes ajkat Csókkal lezárom annyiszor, Ahányszor újra faggat. Mégis a tiszta homlokon Ott látok bús felhőket... Oh mért idézed, lányka, föl A rég letűnt időket ? ... Utas valék s a délibáb Rezgett a messzeségben; Elérni őt, az ideált, A régit, égve-égtem. Sok tikkadt sóhaj szállt felé, És megtagadta őket. Oh mért idézed, lányka, föl A rég letűnt időket ? S hogy összerogytam ; az aszú Homok könnyem fölitta, Az eltiport uton nem is Találtam vón' már vissza. Aléltan fekűvém, mikor Puha kéz fölsegített ... Oh mért idézed, lányka, föl A rég letűnt időket ? A délibáb — az elröpült, S az ábrándok helyébe Te jöttél, lány, csüggedt szivem Valósult álomképe. porodás esik. De az országos átlag körül erősen hullámzanak az egyes vidékek népmozgalmai. T ú 1 h a ladjaaz átlagot a Tisza jobb és balpartján: ott 1000 lélek szerint a szaporodás 10*6, itt i2'3-re és Erdélyben, hol 9'3-re emelkedik. Megmarad az átlagnál a DunaTisza közön 8'6-tal és Horvát-Szlavonországban 8*4-gyel. De leszáll a Duna balpartján 77-ig, ajobbpart6*9-ig s a Tisza-Maros szögben meg éppen 6-2-ig. Érdekes, ha ezzel az 1881—1890. évtiz átlagát: 117-et vidékenkint összehasonlítjuk. E szerint tiz év alatt a szaporodás minden ezer lélek után legnagyobb volt HorvátSzlavonországban: 13*5, a Tisza balpartján i2'9, a Tisza jobbpartján író, a Duna-Tisza közben 12-9 s a TiszaMaros szögben 11. Kevésbbé jól fest Erdélyben 10.2, a Duna jobbpartján 10*9 s a Duna balparján 97. Ugy a-két évi, mint a tiz évi átlagszámításnál a szinmagyarság lakta Tisza-vidék és Duna-Tisza köze megnyugtató eredményre vall. Ellenben a csaknem tiszta magyar Dunántúl nem fejlődik népességében ugy mint kellene s ez ujj mutatás politikusainknak, hogy a baj okait feltárván, orvoslásról gondoskodjanak. Különösen városaink felé terelendő a kormányzat figyelme, melyek egy nagy részében stagnálás, sőt hanyatlás állt be. Nem lehet szemet hunyni oly jelenségek elől, hogy pl. Pozsonyban születnek (52.000 lakos mellett) 1953-an, -meghalnak 2020-an; Pécsett születnek 1090-en, meghalnak 1270-en, Komáromban születnek 455-en, meghalnak 524-en, Zomborban születnek 876-an, meghalnak 1034-en; sőt a hanyatló városok közé számit ujabban Arad és Marosvásárhely is. S most vessünk egy pillantást a házassági statisztikára, mely a törvényhozást s az országot ez idő szerint legjobban érdekli. Eskettek 1890-ben 142.683, 1891ben 150.825 párt. Ugy ez összeg, mint a két évi országos átlag : 8.4 azt mutatja, hogy a népszaporodás nem tart lépést a házasságokkal, mi a most is nagymértékű gyermekhalandóságnak tudandó be. Legtöbb házasságot kötöttek a felső és alsó Tisza vidékén, legkevesebbet az ország nyugoti és keleti szélén. A magas esketési hányad részint a termékeny földterületre és agrikol lakosságra, részint a kivándorlás hézagai közt könnyebb családalapításra vall. Eltűnt bohóság, puszta kép — Hagyjuk elszálni őket... És ne idézd, leányka, föl A rés letűnt időket! Emőd. Erzsike. Pamlagomon nyugszom kábult fejjel, nyomott hangulatban, álmosan az átvirrasztott éj után. Fekete öltönyöm, lakkczipőm, klakkom nem éppen valami költői rendetlenségben, Össze-vissza hevernek kis szobámban. Ablakfüggönyeim összevonva, szobám egészen sötét. A főváros legnépesebb utczájának zaja, a kocsizörgés összevegyülve a kínálók és beszélgetők hangjaival, élénken bár, de rám nézve mindig elhalóbban hangzik. Olyan valami megmagyarázhatatlan kábultság vesz lassan rajtam erőt, olyan félálom féle, a midőn az ember, jóllehet fent van, mégis álmodik. A függönyömön valahol egy kis lyuk van. A nap éppen odasüt, s ha nem is forró, de mindenesetre ragyogó sugarait löveli azon át reám — éppen az arczomra. Szobámban mintha valami dongó döngicsélne. Dongó márcziusban! A döngicsélés lassan szép, fülbemászó zenévé változik át. Az ütemeket, majd a dallamot is tisztán kiveszem. Éppen az ö legkedvesebb nótája. Most már tudom, hogy mi az a fé-j nyes sugár, amely oly erősen lövel az arczomba, az az ő ragyogó szép kék szemének, tüzes, lángoló tekintete. Mily szép volt ma éjjel és milyen elragadó I Számtalan csillártól ragyogó teremben magas alakja, mint valami királynőé, tünt ki társnői közül, ragyogó kék szemeiben isteni tüz égett, mintha élete, mindene volna a táncz, kis, bársony ajakán, pajzán mosoly ült, beszédes, szép szája kedvesen csacsogott. Mi régi, kedves ismerősök vagyunk. Még kis deák koromban ismerkedtem meg vele, akkor ö olyan aranyos szőke kis fruska volt. Mennyire megszépült, mennyire kifejlődött azóta ! Akkor ő is még iskolás leányka volt, utaink gyakran keresztezték egymást ; én szándékosan mentem arra, nem törődve azzal, hogy az a hosszabb út, és hogy amiatt sokszor el is késtem. ő eleinte sehogy sem akart észrevenni, a mi nekem nagyon fájt; nem mintha olyan nagyon érdeklődtem volna már akkor iránta, hanem büszkeségemet sértette az ö viselkedése. Persze nem tudtam, hogy a kicsike nagyon is észrevette az én pillantásaimat, hanem a mama tilalmából nem viszonozta azt. Most bizony a kis Erzsike elmondta szépen rendre a mamácskának, hogy van valaki, a kinek ö nagyon tetszik, aki rá olyan szépen, édesen néz és ő nem tud avval mit csinálni. Vissza nem mer rá tekinteni, A mi a házasságok és a földtermés között az összefüggést illeti, elég arra utalni, hogy 1876 óta a buza, kukoricza és burgonya termése feltűnő regulatora volt a családalapitási kedvnek. 1877-ben az esketések száma 14-ről 18 ezerre szökkent búzatermő vidékeken, mert a buza átlagtermése 5'9-ről iO'3-ra szökött, ellenben 1879-ben 19-ről leszállt az esketések száma 15V2 ezerre, a minek megfelel az átlagos búzatermésnek i3*9-ről 6*8-ra csökkenése. 1889-ben a házasságok csökkenése 16-ról 14 ezerig, a búzatermésé 17'8-ról iri-ig terjedt. Ellenben 1890—91-ben a házasságok emelkedtek 14-ről 15V

a ezerig, mert a búzatermés is emelkedett 11*1ről i8-8-ig. Két érdekes körülmény emelendő még itt ki. Az egyik az, hogy a vidéken kedvezőbb a házassági arány mint a városokban. Altalán az a szabály vonható ki az adatokból, hogy a városi jelleg növekedése, az iparos, kereskedelmi és értelmi foglalkozások fejlődése, valamint a bevándorlás fokozódása a vidékről a városok felé: csökkenti itt, növelt amott a házasulási kedvet. Ez a magyarázata, hogy Szabadka házassági arányszáma (1000 lélek után) férfiakban 238, nőkben 119, Debreczené még mert fél, hogy elpirul, de hát mit csináljon akkor ? A jó mama mosolygott, megczirogatta lányának kipirult arczát, és azt tanácsolta neki, hogy tegyen ugy, mintha nem yenné észre a pillantásokat. Óh aranyos, hamisitatlan naivság I És a kis Erzsike megfogadta anyjának szavát, sohasem akart észrevenni, ami persze nekem sehogysem tetszett. Na, de mégis észre kellett engem vennie, ami ellen még a mama sem tehetett semmit. Az az első ismerkedés a táncziskolában történt. Erzsike már akkor is olyan szép volt, mint most. Kék szeme éppen ugy ragyogott, bársony ajka éppen úgy mosolygott, csengő kaczaja, vidám beszéde épp úgy betölté a termet, mint most. Nővérkéje mutatott be neki, Olyan hamisitatlan aranyos naivsággal beszélt, hogy ha nem is lett volna annyira szép, még akkor is megtetszett volna. És mily szépen tánczolt! Igazi öröm volt elnézni, hogy hogyan járja a csárdást, oly sziláján és mégis a lehető legelegánsabban, csakúgy csábítgatja maga után tánczosát. Ez azután egészen belé bolondított. Bókjaimat, hizelgéseimet egészen hidegen vette, de a midőn véletlenül a költészetet emiitettem, akkor felcsillámlott szép szeme, úgy hallgatott oda, mintha boldogságát lelné abban 1 ó is ennél a tárgynál maradt, elmondta, hogy