Esztergom és Vidéke, 1894
1894-03-08 / 19.szám
ESZTERGOM es TIME Megjelenik helenként kétszer: csütörtökön és Vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre . . . . . 6 frt — kr. Fél évre . . . . . . . 3 „ — „ Negyed évre . . . . . . 1 „ 50 „ Egy hónapra . . . . 1 . . —• „ 50 „ Egyes szám ára . . . . • — „ •".. 7 M VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: * Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). 32. telefonszám. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., 300-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél 10 0 | 0 , 11—20-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (26-szor) és egy félévnéli (52-szer) 20 0 j „ , egész évinél (104-szer) 25 0 | o engedmény. •HSt-? Nyüttér sora 20 kr. —©-* Az egyesítés kérdéséhez. Esztergom, márczius 7. Mióta e lapok fenállanak, pedig már 16. évfolyamát járja, mindig küzdött Esztergom városrészeinek egyesitése mellett. Azt lehet mondani, hogy e kérdésben hozott sokoldalú és sokféle szerkőtől vett czikkeinek Összetételéből nagy terjedelmű könyvet lehetne egybeállítani. Foglalkozott e? ügygyei legalább is annyit, mint a mennyit a többi helybeli lapok összeségben véve felszínre hoztak. E kérdés hova-tovább akuttá válik olyannyira, hogy a közönség lázas türelmetlenséggel várja a dolognak mielőbbi megoldását. Legutóbb azon érdekes hírrel lepett meg országgyűlési képviselőnk, hogy az illetékes miniszter az egyesítés elrendelését helyezte kilátásba. Ámde a miniszteri elrendelő végzés még mindig késik. Talán valami nyomós okok vannak a háttérben, melyeknek eltüntetése árán oldódhatik meg a kérdés. Szerény véleményünk szerint ezen okok egyikét képezheti Esztergommegyének területi viszonya; mert midőn az egyesítés Esztergom város óhajára teljesedésbe megy, ugyanakkor Esztergom megye területe kevesbbedik, s alkalmassá válik arra, hogy mint kis megye a többi meAkkor és most. — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárczája. — Ha úgy elgondolom, biz annak már tizenhárom hosszú esztendeje, hogy elszakadtunk egymástól s tizenhárom hosszú esztendő éppen elég arra, hogy sok apró-cseprő emlék a feledés homályába merüljön. Azóta bizony, mi tagadás, meg feledkeztünk egymásról; hiszen az élet ezer bajában, örömében egyikünk sem ért rá, hogy újra meg újra visszatérjen a múlthoz s annak minden egyes mozzanatához. Az emlékek pedig ezalatt egyre szaporodtak, a régiek elmaradoztak az ujak mögött s csak azok maradtak meg, melyek valaha mélyebben hatottak a lélekre. Végképp azonban talán egyik sem mosódott el. Vannak pillanatok, midőn a régi jelentéktelen benyomások is egyszerre megújhodnak, midőn egy-egy jelre vagy hangra odabenn csak megrezdül valami avult húr s régi üdeségében elzengi a multak csodálatos szimfóniáit. Éppen ilyen esetről fogok most beszélni. A szomszédomban lakik egy gyalogsági főhadnagy. Elég szolid ember. Egy kicsit szereti a szép asszonyokat, egy kicsit szeret kávéházba járni és egy kigyék közé olvasztassék. Ha ezen ok csakugyan fenforog, akkor városunk nagyobbitásának és igy támadt kétségtelen előnyeinek nyomába a megye elvesztése kerülne. Mi álláspontunk szerint ugy a város imminens óhajának, mint a me g ve további fenállásának hivei vagyunk. Csakhogy nem rajtunk áll a dolog, tehát jóakaró türelemmel várjuk a felsőbbség intézkedését. Mikor a Szápáry-kormány alatt tárgyalás alá került közigazgatási államosítás forgott szőnyegen, akkor Esztergom szép reményekkel volt eltelve a megye megtartása, sőt kikerekitése iránt, — de minthogy e kérdés a napirendről levétetett, — azóta meglehet, hogy a viszonyok és egyéb minket érdeklő megállapodások is változhattak. Ha tekintetbe veszszük, hogy a mostani kormányelnök egy, a polgármesterünk által vezetett küldöttségnek Esztergomot illetőleg szép és kedvező jövőt jósolt, mert hát e várost a művelődés és rendszeres fejlődés figyelmet érdemlő emporiumának jelezte, ha tekintetbe veszszük, hogy a herczegprimás székfoglalója alkalmával a szintén polgármesterünk által vezetett küldöttség előtt azon megjegyzésre, hogy: „megyénk felcsit éjszakázni. Szóval, megtartja az arany középutat. Többet nem is tudok róla. Az inasáról már egyéb mondanivalóm van. Becsületes, jóképű tót baka. Örökösen puczovál reggel, délben és este, azonkívül mással nem törődik. Hiába incselkednek vele a vászoncselédek, alig mer rájuk pislantani egyszer, vagy kétszer, de mintha azt is megbánná. Valami beteges melancholia kerítette hatalmába a szegény embert Ha a gazdája nincs otthon s az utolsó gomb is ragyog már a fényességtől, elkezd fütyörészni magában. Olyan idegenszerű bánatos nótái vannak, hogy az ember önkénytelenül elfogódik rajtuk. Többször gondolkoztam már, honnan hozhatta a nótáit, melyekben a legbúsabb magyar és szláv motívumok ölelkeznek egymással. Ugy rémlett olykor, mintha ismerném a dallamokat. Egy este nem hagyott a kiváncsiság, oda mentem hozzá: — Dobri vecser, János! Láthatólag megörült a tót szónak. — Pán Boh daj I Hej mladi pán, csakhogy már egyszer ezen a nyelven szólit meg valaki. — Hát valamit tudok hozzá, aztán maga nagyon töri a magyar szót. — Mi tagadás, nem is itt ringott az én bölcsöm. Mikor tudakoltam, honnan került ide, nagyon elérzékenyedett. — Ne is kérdezze, mladi-pán, meszsze van az, oda csak a madár jár. darabolásával ijesztenek íf — közbevetőleg kérdés alakjában igy nyilatkozott: „már hogy az én megyémet akarnák feldarabolni ?..kétkedőieg nemet intett fejével, — mindezen körülmények biztatóan szólanak mellettünk, hogy nem lehet okunk rettegni, hogy alkalomadtán nem volna pártfogónk, a ki érdekeink érvényben tartásában közrehatni ne segitene. Minthogy, a mint mondtuk, a város területi kiegészítése képezné okát megyénk esetleges feloszlatásának, még idején kellene a miniszteri bürók titkaiból fellebbentem annyit, hogy mi sors vár Esztergommegyére a jövőben, ha a városrészek egyesítve lesznek. E dologban valamelyes tájékozást szerezni: azt hisszük, országgyűlési képviselőnk a legilletékesebb, — a ki, mint városunk fia, szintén arra törekszik, hogy a város kiegészítése mellett a megye is megmaradjon, még pedig nem oly szűk terjedelemben, amint ősapáink rendezték, hanem kikerekítessél nézzen a jövő ezredév felé. Esztergom város nem kis vidéknek czentruma. Az összekötő vashíd a balparti részekkel való közlekedést állandósítja, tehát bármely Lassan, lassan egészen belemelegedett a beszédbe. Rövid mondatai szaporán pörögtek, mintha mindent egyszerre akarna elmondani. Alig győzte a szóval. Beszélt az ö erdőiről, mezőiről és havas hegyeiről. Azután megemlített egy kis falut. Hirtelen valami fájó érzés szaladt végig rajtam. — János, hiszen akkoi mi valaha ismerősök voltunk 1 Az ember nagy kék szemeivel ámulva nézett rám. — Ha megőszülök, sem emlékszem a mladi-pánra. Persze hogy persze, nagyon átformálódtunk, azóta mindaketten. Micsoda külömbség s mekkora hatása az idők alakító erejének 1 S még az elme megzavarodva kutatja az összefüggést, odabenn csak megpendül az avult húr s mesél nekünk rég feledett' történeteket, a mikben nincsen történet. Hiszen csak olyanok, mint az édes álom; s elröppenők, mint a röpke álom. Fénysugarak, melyek az elhagyott messzeségből néha utánunk ragyognak. Itt is, ott is elöcsillan valami a távolból. Egy rongyos kis tót falu, a közepén egy ház, előtte czifra sorompós kert, abban jázminbokrok telis-tele bódító virággal. Mint a hópehely, úgy száll a sok fehér szirom a szellő lebbenésére. Akkor a szomszédban megnyílik egy ajtó s a hány illatos szirom a levegőiben, tán annyi ujongó gyerek van egyoldalról érvényesülő kikerekités közlekedési hátránynyal nem jár. Iskolái és kultúrai intézetei vannak elegendő számmal, tehát a művelődés áldásaiban itt sok gyermek részesülhet. Fekvése és tájszépsége felülmúl majdnem minden magyarországi várost, azért az ide települők, vagy a közénk jött idegenek legtöbb kívánságainak feltételeit nálunk megtalálhatják. Egyszóval Esztergom igen sok tekintetben megérdemli, sőt méltó reá, hogy a fellendülését és jövő sorsát kezeikben tartó magasabb körök istápolásával, jó indulatával találkozzék. Őrszem. Vox populi. Budapest, márczias 5. A magyar államtest minden sarkából és végébői egészséges, friss vér ömlött az ország szivébe. Hatalmasan lüktetett s pezsgett s ha a szívből ismét kiárad, hogy minden érben s idegszáiban uj életkedvet ébresszen, uj erőt ad minden izomnak, uj velőt minden csontnak. Nem a lapok holt betűiből, hanem az apák és testvérek szájából kapják a vidéki lakosok a hírt arról a leírhatatlan megnyilatkozásról, melynek színhelye százezernyi küldött lelkesült részvétele mellett a budapesti városliget volt, szájról-szájra, élő hamisítatlan közvetlenségben, mint hajdan a szent szerre az utcza közepén. A iskolából jönnek. Valamelyik odasompolyog a kerítéshez s labdaütöt akar feszíteni a czifra sorompóból. Ámde valaki van a jázminbokrok mögött, az észreveszi a jogtalan cselekedetet s még idejekorán elriasztja a pajkos diákot. Pedig ö is csak gyerek, kisebb is, mint a másik. Azután a falu szélén van a patak, abban hosszú zöld szalagok úszkálnak. Ugy hívják, hogy békanyál. A pajkos gyereknek már meg arra jött kedve. Felfogja ruháját, szép lassan közeledik a békanyálhoz. Ah, de egyszer megcsúszik s belefordul a vizbe . . . Hogy megijedt akkor, az a másik, aki megakadályozta, hogy a sorompóból labdaütöt törjenek 1 Pedig a viz nem volt mély s csak a ruha ázott össze.... És mondok még sok ilyen semmit érő gyerekséget. A János csak néz engem s a szemei egyre fényesednek. Egyszer csak nem állhatja a beszédet. — Az Isten is megáldja, édes mladipán, tudok már mindent ! De nem hittem volna, de nem hittem volna, hogy ez életben még találkozunk valaha. A kezeink összesimultak s — miért szégyenleném megvallani ? — jobban esett azt a becsületes munkában megkérgesült tenyeret szorítanom, mint sok finyás úri kezet. Egy kicsit elakadt a szavam, mert mit tehet az ember róla, ha az érzésben megolvad a szó. Az Esztergom és Vidéke tárczája.
