Esztergom és Vidéke, 1894

1894-03-08 / 19.szám

hagyományokat, kapják a magyar állam polgárai a vox populi-t s nem nyugszanak addig, mig teljesítve nem lesz a nép kifejezett akarata. Teljesítve a maga hathatósságában, amely sem magyarázgatást, sem alkut meg nem enged. Látni kellett őket, ezeket a hatalmas oszlopsorait a szabad polgároknak, amint ünnepélyesen, komolyan, lelkesedetten végig vonultak a hosszú utczákon, akár a legjobb katonák; önmagukat fegyelmezve, közben-közben orkánszerüleg tört ki e polgári tömegből a szeretet a szabadság és haladás, a nemes és szép iránt, a zászlók meghajoltak és ezek a grófok és bárók, ezek a nagybirtokosok és gentryk, ezek a nagykereskedők és iparosok, földművelők és kézművesek, gyárimunkások, professzorok, orvosok, ügyvédek, tanulók, kereskedősegédek, ez a csodálatos mintalap Magyarország minden rétegéből, osztályából, nemzetiségéből és hitfelekezetéből mint egy szájból kiáltották : „Éljen a szabadság és haladás! — látni kellett ezt, és ha láttuk, akkor le a kalappal és hódolatteljesen meg kell hajolni ez előtt az előkelő, művelt, üde, erős, akaratában és érzésében szilárd nép előtt. Hát még az a látvány, mikor a hatalmas oszlopok künn az Isten szabad ege alatt egymásba folytak, mikor mint egy beláthatlan tenger körülözönlötték a magaválasztotta elnökség emelvényét, fenn és mélyen mozgásban, mint egy hatalmas belső ösztöntől hullámzásban tartva, és azért felségesen nyugodtan, csak mikor a szónokok és vezetők villamozó szavai szórták a gyújtó szikrákat, törve ki egeket ostromló éljen-riadalban,... aki ezt látta és hallotta, az egész életében nem felejti el és mint apostol tüzes nyelvvel viszi haza a népbe a szabadság és műveltség, az egyenlőség és testvériség tanítását. Mélységesen komoly lélekből nyilvánult ez, üdén dagadó kebelből érezve, a „vox populi" volt ez. Aki közvetlen tudomást szerzett minderről, vagy hiteles hirt kapott, és mégis annak a balhiedelemnek engedi magát át, hogy a néplelkesedés mesterségesen volt csinálva, az magamagát csalja. Aki a mai napot Budapesten töltötte, a történteket látta és hallotta, és mégis el akarja hitetni, hogy ezt az óceánt még Jó, hogy a Jánoson volt a sor. Tizenhárom hosszú esztendőnek eseményeit elevenítette fel, a hogy tudta. Sok újság, kevés közte a jó. Mennyi, de mennyi történt azóta, a miről nem is sejtettem. A czifra sorompót elnyütte az idő s nem volt, aki ujat csináltasson helyette. A jázminbokrok — talán bánatukban — elhervadtak, kiszáradtak. Haszontalan giz-gaz nő a helyükön. A patakot még inkább ellepte a békanyál. A szent-János szobrába beütött a menykö és izzé-porrá zúzta szegényt. Az emberek közül sokan elpihentek örökre, a többiek pedig tengődnek. Ott van la a Radnóthy uraság, az is egyre pusztul. Fogy a családja is meg a birtoka is. Hanem azért semmi baj, majd jobbra fordul minden, csak már őt eresztenék hazai Megölné a szomorúság ebben a nagy fényes, idegen városban. Magam sem tudom, hogyan van az, de míg a János beszélt, valami különös ihlet szállott meg. A képzeletem telenépesült alakokkal, melyek össze-vissza keresztül-kasul szövik történeteiket. De tán mindenhova belejátszik a Radnóthy família. Hej, ha ugy egyszer rendbe tudnám szedni a fonalakat s megtalálnám a hangot hozzájuk, de megköszönném ennek a szegény, jóképű tót bakának. (Sz—ó.) vissza lehet szorítani, vagy homokos partjából egy darabot lecsípni, — az másokat ámít. És még egyet. Az egész nagy megnyilatkozás alatt egyetlen szó nem lett az egyház ellen ejtve és a gyűlésen résztvett jó, hivő katholikusok miriádjai meg voltak, vannak és lesznek győződve, hogy az egyházpolitikai reformok az egyháznak és a jó papoknak nem fognak ártani, hanem előnyükre lesz, a lelkészek buzgalmát és a lelkek fogékonyságát a hit üdve iránt megfeszíteni, emelni, fokozni fogja. Visszamenni vagy megállapodni most már lehetetlen, a reformok keresztül fognak nyomulni. Képviselőházban és főrendiházban. Nagyon itt az ideje, hogy a magyar katholikus egyház fejei, az Urnák ezek a felkentjei és kipróbált hazafiak, kezdjenek megbarátkozni ezzel a többé elkerüíhetlen ténynyel, vegyék fontolóra a tolerari posse-t. A kötelező polgári házasság jön, melyet a nyájas Vaszary kifej szetten a polgári házasság azon alakjának jelölt meg, mely az egyház méltóságával legkevésbbé lép sértőleg szembe, és az egységes, állami törvénykezés házassági ügyekben szintén megjön, melyet Apponyi és pártja is,, valamint a szabadelvű pártból megszököttek is követelnek. Jól tennék a püspökök, ha Kopp bibornok pásztorlevelére gondolnának, melyről a képviselőházban, nyilvánosan tartott beszédében, nem a magyar magas klérus megbízásából ugyan, de mindenesetre annak értelmében, megemlékezett már egy papi képviselő. A magyar püspököknek, a magyar törvényhozás tagjainak egy pillanatig sem szabad a híveket felvilágosítás nélkül hagyniok, hogy nem csak a kötelesség, de életbevágó érdekeik is parancsolják, hogy a törvénynek engedelmeskedjenek. Nyilatkozat. Az „Esztergomi Hírlapi czimű lap legutóbbi márczius hó 4-iki és n-iki számában a „Hetihirek" rovatában két hir foglaltatik. Egyik a „Csodabogár" czimű, a másik az „Érdemes lap" czimű. Többen figyelmeztettek a rejtett bár, de figyelmes szemlélő előtt nyilvánvaló gyalázatos rágalmakra, melyek a két hir tendenczíózus összeállítása által nyilatkoznak. A „Csodabogár" czimű hír szövegében ugyanis eme két, az „Esztergom és Vidéke" jelzőjéül használt szó „érdemes lap" a nagyobb feltűnés okáért dült betűkkel van szedve. A becsületsértéseket magában foglaló hír pedig „Érdemes lap" vezérszóval van ellátva. Mivel saját felfogásom szerint is a „Csodabogár" czimű hírben foglalt alávaló rágalmak az „Érdemes lapra" való hivatkozásnál fogva azt czéiozzák, hogy azok az én felelős szerkesztésem alatt álló lapra, illetőleg saját személyemre vonatkozónak tüntettessenek fel az olvasóközönség előtt: egyéni becsületemet megtámadva látom. Az idézett hirek aláírás nélkül jelentek meg, következőkép azokért Sínk-a Ferencz Pál, az „Esztergomi Hírlap" szerkesztője felelős. Egyéni becsületem megtámadóját is tehát egyedül az ő magánszemélyében látom. Miután ez a rágalom nem az első azok közül, melyeket Sinka Ferencz Pál ellenem — rejtve bár — intézett, az előbbiekért, de meg e legutolsó aljas rágalom- és becsületsértésért Sinka Ferencz Pál ellen botot, vagy kutyakorbácsot kellett volna használnom. Hogy ezt mindeddig nem tettem meg, holott az idézett lap vasárnapi számában megjelent rágalomról már hétfőn értesültem, ennek okát a következőkben kívánom nyilvánosságra hozni: Teljesen hiteles forrásból értesülésem van, hogy pár évvel ezelőtt Sinka Ferencz Pálon, aki azidőben a piarista rend kebelében theologus volt, a téboly tünetei mutatkoztak, és e miatt a rendet el kellett hagynia. Ugyanekkor saját atyja, id. Sinka Ferencz úr lépéseket tett, hogy fia, mint elmeháborodott, a lipótmezői orsz. tébolydába fölvétessék. Bár ez idő ótá Sinka Ferencz Pál a társadalomban hatósági felügyelet nélkül mozog, bár napról-napra jelét adja, hogy a békés polgárok féltett becsületére immár közveszélyessé válik, az ellenem több izben, és az Esztergomi Hírlap e hó 4-iki ií. számában elkövetett ujabb becsület-merényletet is beszámithatlan állapotban követhette el. Ennélfogva én őt az épelméjű emberekkel szemben szokásos módokon nem bántalmaztathatom, sem tőle fegyveres elégtételt nem kérhetek. Mindezeket a nagyközönség iránt érzett és tartozó tiszteletemnél fogva azért hozom nyilvánosságra, hogy teljes tudomással bírjon arról, hogy eddigi és legutóbbi sértéseért mért nem toroltattam és torolom meg a társadalom által elfogadott módokon Sinka Ferencz Pál — végzett theologus és tartalékos hadnagyot. Nógrádi Jenő, az ^Esztergom és Vidéke« felelős szerkesztője. HIREK. Esztergom, márcz. 7. — Apátválasztás a benczéseknél. A tihanyi és bakonybéli sz. benedekrendi apátságok betöltésére Fehér Ipoly pannonhalmi főapát felhívta a rend tagjait, hogy mindegyik stallumra három jelöltet válasszanak, akik közül a főapát fog kettőt a király, illetve a római szentszék elé, kinevezés és megerősítés czéljából fölterjeszteni. A szavazatok felbontása folyó hó 25-én fog megtörténni. — A rend jelöltjei: H a 1 b i k Ciprián főmonostori perjel, Villányi Szaniszló esztergomi főgimnáziumi igazgató, F ü s s y Tamás zalavári perjel, a sz. István-társulat volt igazgatója és Wagner Lőrincz teológiai tanár Pannonhalmán. — Katonai szemle. Schulenburg János gróf altábornagy, a 33. hadosztály parancsnoka, vasárnap az esztergomi 26. gyalogezred megvizsgálása végett városunkba érkezett. Hétfőn és kedden megszemlélte az ezredet és vizsgálatának eredményéül teljes megelégedését fejezte ki. Hétfőn este az altábornagy tiszteletére a Fürdő-vendéglő nagytermében társasvacsorára gyűlt egybe az egész tisztikar. — Kinevezés. Poósz Vilma nővér az Esztergom-vízivárosi érseki nőnevelöintézetben levő polgári-iskola igazgatónőjévé neveztetett ki. — Eljegyzések. Neiszidler Ernő bálványszakállasi intéző eljegyezte Csáky Lili kisasszonyt, Csáky József nyug. primási gazdatiszt leányát Szálkán. — Báró Lech Colbert tüzérfőhadnagy eljegyezte Csermák Lujza kisasszonyt Budapesten. — S a p h i r M. Imre, fővárosi táncztanitó, kit városunk közönsége is előnyösen ismer tavairól, mikor Esztergomban táncztanfolyamot tartott, eljegyezte V á r a d y Ede leányát J u 1 i skát Budapesten. — A kereskedő-ifjak estélye. Ez a buzgó egyesület az elmúlt vasárnap, márczius 4-én ismét igen jól sikerült hangversenyt és felolvasó estélyt rendezett bizony nem igen nagyszámú, de lelkes és figyelmes közönség előtt. A böjti estély kimagasló pontja* volt az egyesület vendégének, dr. F r ö h 1 i c h Róbert akadémiai főkönyvtárnok és egyetemi magántanárnak élvezetes és tanulságos szabad előadása a római korbeli Esztergomról. Az estélyt B a r t a 1 Olga k. a. zongorajátéka nyitotta meg. A kisasszony - jeles technikával a Doppler-féle „Ilka" opera nyitányát adta elő B e 11 o v i t s Ferencz úr kísérete mellett. Utána Szabó Olga kisasszony egy kitünö Schunda-féle pedálczimbalmon hangulatos magyar dalokat játszott kiváló érzéssel. Következett egy magánjelenet, jobban mondva szavalat. Rudnyánszky Gyula gyönyörű költeményét, „A gyáva

ft-t szavalta B e r g e r Hermann úr. A jól sikerült előadást a közönség kitüntető tapssal jutalmazta. Egy fiatal miniatűr zongoraművésznő jött ezután a pódiumra, Hajas Anna kisasszony. Mindenkit meglepett biztos, öntudatos zongorajátékával, finom pointirozásával úgy a „Valse impromptu," mint a későbbi „Magyar Rhapsodia" eljátszásánál. F e i g 1 e r János úrról, ki Saint Saens „Románczát" játszta hegedűn, egy ott jelenlevő ezt jegyezte meg : „Feigler úr olyan czigány, aki nemhogy naponként egy nótát felejt, hanem naponként egy ujabbat tanul." Valósággal elbájolta a közönséget, különösen a ráadásul gyönyörűen játszott „Csak egy szép lány"nyal. Ezt a viharos tapsokra még egy másik bravúros magyar ábránddal ismét meg kellett toldania. Végül jött az estély piéce de résistance-sza, az előadás F r ö c h 1 i c h Róbert tanártól. Fröhlich ur mélyreható, tudományos fejtegetést tartott, melyben kiterjeszkedett a római történetre és régészetre átalában és különösen Esztergom és vidéke érdekesebb régészeti emlékeire. A jelenlevők feszült érdeklődéssel kisérték az élvezetes előadást és Fröhlich urat zajos tapssal jutalmazták. A közönség hálájának a tudós tanár iránt, ki a felolvasás alkalmából Esztergomot jelenlétével megtisztelte, ott nyomban dr. W a 11 e r Gyula egyesületi elnök kifejezést is adott. A kiváló sikerű estélyt közös vacsora fejezte be. (Zárójel között mondva égy kis táncz is volt éjfél után 1 Bocsássanak meg ezért az égi hatalmak a tánczra éhes fiatalságnak, hogy nem tudta bevárni, mig ez az unalmas böjt elmúlik.) — A budapest-esztergomi vasút. Egyik mult számunkban jeleztük, hogy a budapest-esztergomi vasút engedményese gróf Zichy Nándor az építés jogát Marsaglia N. nevü dusvagyonú olaszországi vállalkozóra átruházta. Tegnap délután városunkban időzött Gyöngyössy miniszteri tanácsos, ki mérnökök kíséretében tüzetesen átvizsgálta a készítendő vasúti utvonalat. E vizsgálatot, illetőleg részletes felvételt nyomon követi az építés, mely még a folyó hónapban okvetlen megindul. Minket esztergomiakat fölötte érdekel a vasút, nem azért, mert olcsó pénzen rövid idő alatt megjárhatjuk a fővárost, hanem mert az állandó hid elkészültével a tervbe vett 10 kros kocsi-tariffák mellett a duna-balparti részekből érkező utasok inkább választják az eszrergom-budapesti vasutat, mint az Esztergom-Nánáról kiindulót, mert az előbbi útvonalon 42 kilométerrel érik el Budapestet, az utóbbin ellenben 78 kilométert kell megtenniök. „Time is money" mondja az angol, tehát hiszszük és reméljük, hogy városunk javának fellendülése ezáltal is elő lesz segítve. Hát a budapesti nagy közönség nem fogja-e városunkat ily módon többször felkeresni ? s nem számithatunk-e arra, hogy a köztünk megforduló idegenek megszeressék városunkat és magán üdülésül, az itt készített nyaralókban fognak pihenni s közforgalmunk emeléséb n jelentékenyen osztozni. — Kaszinó-estéfy. Van szerencsénk tisztelettel értesíteni a közönséget, hogy az „Esztergomi Kaszinó" f. évi márczius hó 10-én este 8 órakor férfi-estélyt tart. Aláírási iv a társalgó-teremben van kitéve. A részvételről való értesítés a helyiségbe is küldhető. Tisztelettel a választmány. — Asztalos-kongresszus. Márczius hó 25. és 26-án, (húsvétkor) — mint fővárosi levelezőnk értesít — Budapesten a ma-