Esztergom és Vidéke, 1894
1894-02-25 / 16.szám
ESZTERGOM es VIDÉKI - , VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként kétszer: '( csütörtökönje^ Vasárnap, j Szerkesztőség és kiadóhivatal, Előfizetési ár: \ hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos Egész évre 6 frt — kr. f és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és Fel évr e 3 „ — „ | reklamálások küldendők: Negyed évre 1 „ 50 „ í Egy hónapra — „ só „ I Duna-utcza 52. szám (Tőth-ház). Egyes szám ára ..... — „ 7 „ | •**»»mi»mmZ^^ H^r 32, telefonszám. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., 800-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere l kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél 10 0 | 0 , n—20-szorinál IÍ 0 1 0 , egy negyedévi (39-szer) és egy félévnéli (78-szor) 20 0 j 0 , egész évinél (156-szor) 25 0 | 0 engedmény. Nyilttér sora 20 kr. — Még egyszer a városrészek egyesítéséről. Esztergom, február 24. Közéletünk egyik érdemes veteránjától vettük az alábbi érdekes czikket. Ez a felszólalás is mutatja, hogy immár mindenki lelkesedik, sőt türelmetlenkedik az egyesítés érdekében, és hogy most már tovább nem lehet várnunk a sokszor fölemlegetett miniszteri rendelkezést, hanem csakis magunknak kell a dolgot megragadni, ha czélt érni akarunk. Jóllehet az Esztergom és Vidékében a tárgy, melyről szóllani kívánok a f. évi febr. 18-iki számban már megemlítve lett, — az ügy, nevezetesen a négy város egyesítésének kérdése azonban sokkal fontosabb, a közönségnek pedig életkérdése, érthető tehát, hogy e kérdéshez, komolyságánál fogva hozzá szólani még helyén valónak találom. Azt, hogy a városok egyesítése életkérdés, úgy hiszem mindenki, a ki a városok jövőjét szivén hordja, belátja. Ki meri tagadásba venni, hogy a nagyobb városok mindenhol, ugy nálunk, mint külföldön jobban virágoznak, mint a kisebb városok. Ki merné kétségbe vonni, hogy a nagyobb erő nagyobb arányokban működik. Ez következik be Esztergomban is, ha majd a közóhaj végre valahára teljesedésbe menend. Az 1848—49-iki években már megindult ez irányban a mozgalom, az az időbeni lakosok jól felfogott érdekközösségüknél fogva belátták már akkor, hogy Esztergom csak úgy boldogulhat, ha egyesitett erővel — mellőzve kicsinyes okokat — működnek saját javukra. Hogy ez meg nem történt, csupán az akkori időben bekövetkezett viszontagságokban keresendő. Esztergom, azaz a jelenlegi úgynevezett kir. város, mely az egésznek 8 / 6-öd részét alig képezi, mégis mit mindent tud felmutatni. Alig hiszem, hogy az országban létezzék 8—10.000 lakossal biró város, de még nagyobb lakos számmal biró várost se veszek ki, amely több és nagyobbszerü kultúrai haladást képes volna felmutatni mint Esztergom, — hátha még a kapcsolás bekövetkezik, bátran lehet előre is jósolni, hogy kulturális tekintetben nemcsak egyenlő, hanem jóval nagyobb lakosok számával biró városokkal ki fogja állani a versenyt. Ezt előidézni, ezt elérni, a városok minden polgárának szent hivatása és kötelessége. Ezen egyesülés kell, hogy maAz üzböki fürdő. Az üzböki kakasok a reggelt intonálták. Schwarz Samu, az üzböki honorácior, szokásos Kneipp-kuráját kezdte meg, mert a czivilizáczió dolgában Üzbök immár a Kneipp-kuráig haladt. Azon a napon, melyen történetem kezdődik, a Kneipp-kurát derékban törte egy váratlan esemény. Idegen érkezett Üzbökre kereskedelmi szempontból. (Hiába, a világ fenállása óta a kereskedelem csinálta az eseményeket.) A találkozás lehető szívélyes volt. Samu egy horribilis csókkal tüntette el a jövevény, Kohn u'r (mert, hogy élőket ne sértsék, igy nevezem el hősömet) arczárói a reggeli harmatot. Kohnt meglepte a fogadtatásnak ez a melege dévajkodva jegyezte meg: — No, csak nem vagyunk mi együtt a mézeshétben ? S visszaadta a csókot. Báresz történvén az adósság, a kasszakontóról is lemondott. In natura könyvelte el az ügyletet. Aztán erre elkedvetlenedve jegyezte meg: — Hallod-e Samu? A te ezifferblattod — hagyja a szinét. Tudod-e, fordította másfelé a beszédet, hogy mi az én szentencziám ? — Arra kíváncsi vagyok. — Amit Shakspere mondott: hogy a műveltség fokát a szappanfogyasztás árulja el. Tel A fürdés luxusát már a régi rómaiak ismerték. Üzbök nem ismeri. — Kikérem magamnak! — Egészen vörösre festette arczát a méltatlankodás. Tudod-e, hogy az európai haladásnak mi a kritériuma? Samu mérgesen felelt vissza: — Ne adj fel te nekem rébuszokat. — A gőzfürdő, kedves barátom, a gőzfürdő. Mig e kultúrintézményt nem valósítja meg valamely város intelligencziája, addig nem emelkedhetik a kor színvonalára. Én mondom ezt nektek. Én I-ső Kohn Mór. E pillanatban az üzböki 8 lóerejü stabilgép egy melancholikus vészkiáltást hallatott. A gőzgép füttyére a nagy férfiú felugrott, Kohn azonfelül még a homlokára is ütött. — Hopp I Megvan. Te, Samu. Hiszen nektek voltaképpen félig már meg is van a gőzfürdőtök. — Fé-lig? — Nem, háromnegyedig. Csakhogy inpraktikus emberek vagytok. Nézz oda, ott van a gőzfürdő. Samu álmélkodva nézett a jelzett irányba. Csodálkozva kérdezte: — Ott? — Ott. — De hiszen ott a Tardy Mihály malmát látom? Kohn pedig ünnepélyesen jövendölte. — Abból lesz a gőzfürdő. Vigyázz csak. A Tardy-malom kazánját éppen most indította munkának a gépész. Vékony gához ragadjon egy más nagy horderejű eszmét is; — nevezetesen, ha Esztergom kir. város a három szomzédozó várossal egyesül, mi áll útjába annak, hogy Párkány is ide csatoltassék. Ennek bekövetkeztével Esztergom egyike lesz az ország kiváló ipar- és kereskedelmi városának. Ez már maga is elég indokul szolgál, a tervbe vett egyesítés kiviteléhez. Az eszme ezek után halogatást nem tűr! Nem tűr pedig főleg a jelen korszakban, midőn nagy és halhatatlan emlékű Széchenyink buzgó akarata végre valahára teljesedésbe megy. Az örök emlékű nagy férfiú ugyanis azi843-ik évben Pozsonyban tartott rendi országgyűlésen mint kiküldött országos vasúti bizottsági elnök oda nyilatkozott, sőt határozattá emelte ama indítványát, hogy Oderbergtől a Garamvölgyön végig Esztergom s Budapesten át, le a Fekete tengerig, mint amely ut, Európát az Északi tengertől a Fekete tengerig a legrövidebb úton hasítja keresztül, Magyarországnak legtöbb és leghasznosabb productuma van: első rendben vaspálya építtessék. Ily előzmények és körülmények csövön lobogott ki a fehér gőz. Kohn megfogta a Samu karját. — Nézz oda I Mi az ott ? — Gőz. — Mit gondolsz, lehetne-e azt felfogni és levezetni Üzbök dicsőségére ? Megmutattam neked a nagyság útját; csináld meg. — Barátom, én rám ne bízd Amerika felfedezését, mert akkor soha sem lesz felfedezve. — Gyenge fejed van Samu, jobb lesz, ha a fejeddel csinálsz valami Kneipp-kurát. Megmondom neked. A gőzfürdőhöz első sorban gőz kell, az van; kell egy fürdő szoba s az nincs. Mélázva tette utána Samu: — Az nincs. . . Kohn azonban egyet dobbantott. És elpattant ajkáról egy Széchenyi-jóslat, üzböki formában: — - Fürdőszoba még ninc c , de lesz! — De hogyan? — Okosan. Rendezzetek bálokat, tombolákat, felolvasásokat fürdőalapnak s abból építsetek fürdőt. Ihlett vette bűvkörébe Kneipp-nek üzböki hivét, a szemefehérét ráfordította az azúrkék égre, a baráti érzés melegével rázta meg korszakos barátjának, Kohn Móricznak kezét. — Ugy lesz! Ettől a percztöl kezdve a közügyek üzböki asztalára ki volt traricsirozva a gőzfürdő ügye, elannyira, hogy az üzböki liberális párt ezt is a programmjába vette, egyetemlegesen a polgári házassággal. után aki a városok tervbe vett egyesítésének bármi módon ellensége, vagy bármi okból annak létesítését akadályozza, az nemcsak hogy nem felel meg nemes polgári kötelességének és magasztos hivatásának, hanem kicsinyes okokból nyilt és világos ellensége a haladásnak, és igy öntudatlanul saját maga magának. Mindennek daczára, hogy a nevezett városok egyesítési eszméje mint mondám, az 1848—849-iki időből származik, Esztergom kir. városának, és a többi szomszédozó városoknak életkérdése, — még mindég késik. Különben bármi ok hátráltatta is eddigelé a kifejlést, nincs czélomban azt bővebben fejtegetni, annál kevésbé felette panaszolkodní. Immár bekövetkezett a tett ideje, most mi se tartson vissza többé bennünket, legyen haladás a jelszavunk. Mint értesültem, helyzetünk e tekintetben igen megkönnyebbült, nevezetesen tisztelt országgyűlési képviselőnk a kérdés alatt lévő egyesülési ügyben nemrég azzal lepett meg, hogy a városok Összecsatolása érdemében az illető miniszter úrral beszélvén, az előtte oda nyilatkozott, hogy az eszme ellen nemcsak A „Kiadós Liter" külön kis termében november 23-án mondotta ki az üzböki vegyes intelligenczia, hogy deczember 9-én, e jelentős napon, irodaimi reggélyt rendeznek Üzbökön s Jókait felkérik egy könnyebb genreű humoros dolog felolvasására. Jókait személyesen meginvitálni D e r c z e Timeon fogja, aki üzböki közköltségen utazott fel a fő- és székvárosba. Mihelyt a fővárosba ért, közvetlen összeköttetésekbe helyezte magát Üzbökkel dróton. Az első sürgöny azzal rettegtetett, hogy Jókai influenzás. Nem jöhet. Üzbökről visszament a dróton, hogy Dercze fej- és jószágvesztés terhe alatt ne merjen Jókai nélkül jönni. A részleteket teljességgel nem tudom, de szegről-végről ugy hallottam, hogy végre Bodorféle koleracseppek gyógyították ki Jókait. Dercze utolsó telegrammját a legsötétebb Afrika-beli lelkesedéssel vették tudomásul Üzbökön. Az utolsó sürgöny ezt mondta : „Jókait hozó m." Szolnokról útközben még egy sürgönyt adott fel Dercze: „Ne ütődjetek meg a dolgon, Jókait egy kis metonimiával hozhatom csak." — Metonimia? Micsoda égi csoda az? Az üzböki elmék előtt egy uj gordiusi csomó. Csabáról uj táviratot küldött Dercze. Azon meg ez volt: „Valami nagy parádét ne csináljatok. Hanem két fáklyát, meg egy emelőrudat hozzatok ki. Lepődjetek meg, de agyon ne verjetek." Egy rejtélyből lett három. Meconiiz Esztergom és Vidéke tárczája.
