Esztergom és Vidéke, 1894

1894-02-25 / 16.szám

,

5

S íj

sui

dat .M?8f ^KniBBB^ ESZTERGOM és VIDÉKE. (16. szám.) 1894. február 25. hogy nem gördít nehézségeket, hanem ellenkezőleg azt magá% részéről elrendelni fogja. JJ HH HH| Ily bátorítás után, meglepő, hogy még mai napig se történik semmi. Igaz, hogy a mint értesültem, a kapott biztatás folytán, vagy tán önkényt történt elhatározásból, az illető vezetők által nemsokára egy előkelő polgárokból tanácskozmány hivatott össze. Ezen tanácskozmány el is határozta, hogy a miniszter urnák jóvoltáért egy köszönő levél küldessék, továbbá azt, hogy addig is, mig a minisztertől útbaigazító válasz érkezik, egy memorandum készítessék, melyben az okok és elvek kifejtendők lévén, az a törvény rendelte módon a törvényhatósághoz pártfogás és jóváhagyás, valamint további eljárás végett felterjesztendő lesz. Ezen tanácskozmány, illetve megállapodás mintegy 6—8 hét előtt történt, azóta, daczára hogy az egész város lakossága örült a kapott hírnek és mozgalomnak, történt volna valami, ennek semmi nyoma. A köszönő felirat elkészült-e ? felküldetett-e ? nem tudni, ténynek látszik hogy biz az el se készült, hozzá se fogott senki és igy nagy hátrányára a városnak, illető helyére elküldhető sem volt. A memorandum mint hallani lehet, készen van, de a tanácskozmányban történt előterjesztés, a mint megalapítva volt, még mindég késik. Hogy miért késik vele az illető megbízott, ha már azt a roppant és fáradságos munkát elkészítette, biztosan tudni nem lehet. Meglehet, hogy tán azért késik az előterjesztéssel, mert várja a minisztertől a hozzá intézett feliratra küldendő választ; — ha igy volna, erre kár várnia, mert megint ott lennénk, a hol lenni Esztergom egy polgárja sem akar, azaz maradnánk a régiben. mia. Fáklya és emelörúd. Ezen tudjon eligazodni üzböki elme. De azért a mi fényesség kitelhet Üzböktöl, azt mind megmozdították. Hadd emlegesse meg Jókai, hogy Üzbökön is járt. Daliás legények ültek lóra, kis lányok öltözködtek fehérbe. Valahány meszelónyél akadt, arra mind lámpásokat aggattak. Tüzkigyökat rajzoltak vele a levegőbe. Ugyan képes lesz-e ezt színesen leírni a Csörege tolla a szalonnafalvi Világ Szavának? A Jókait fogadó beszédet Mozsár Tóbiás jegyző tanulta be. Próbaszónoklatot rendezett egy vegyes felügyelő-bizottság előtt annak igazolására, hogy el tudja-e mondani és nincsenek-e benne sikamlós helyek? — Bizony jobban is megtanulhatta volna, — mondta a gyöngédtelen árendásné a rigorozum után. Sötét este volt, midőn a tengeriszárral fűtött viczinális vasút kávédarálója berobogott. Minden szem Jókait leste. Dercze azonban elég tapintatlanul és tiszteletlenül valahol a vonat végén kiabált : •— Fiuk, jertek, segítsetek 1 eemelni Jókait. Az üzböki elméken egy gondolat szaladt keresztül ? — Már is? Akkor fucscs a felolvasásnak I Mondhatom: az üzböki lányok még titkos örömet is éreztek. Oda se neki! Legalább hamarább kezdődik a táncz. Micsoda tündén kilátás. Két kilo szappannal van a „Kiadós Liter" nagy tánczItt volna az idő, hogy egész erélylyei karolnánk fel az ügyet, most, midőn a dunai híd a kormány jóvoltából elkészül, most, midőn Budapest Esztergommal a legrövidebb úton nemsokára összekötetésbe fog hozatni, sőt mi több okunk van remélhetni, hogy ezen vasút Esztergomból a Dunán át a nánai indóházhoz fog vezettetni, innét pedig Oderbergen át további országokkal öszszeköttetni. Ily körülmények között vétek, — úgy saját, valamint a többi városok jól felfogott érdekeknél fogva, — egy órát is késni. Ha azt akarjuk, hogy Esztergom emelkedjék, hogy virágzó ipara és kereskedelme legyen, kell, hogy első rendben az egyesítés érdemében, a fentjelzett okoknál fogva is, a megkívántató törvény rendelte lépéseket megtenni fő kötelességnek tekintsük. Az egyesítés természetszerű kifolyása, helyesebben eredménye, meggyőződésem szerint az is lenne, illetve bekövetkeznék, hogy egyesitett erővel oda működhetnénk, hogy az eddig is megbocsáthatatlan könnyelműséggel elhanyagolt városaink határában létező meleg ásványvizek illetve fürdők czéijuknak megfelelőleg átalakíttatván, melyben az illető tulajdonosok hozzá járulását kieszközölve — európai hirre emelhetnénk, ezzel magunk magunknak erőt szerezve, közös jólétünket előmozdítanánk. Az egyesítésnek még egy más nevezetes kifolyása is bekövetkezhetnék, nevezetesen, hogy könnyen kivihető lenne az, hogy Párkány városa is ide csatoltatnék, mely ténnyé válván, mondani se kell, hogy mily mértékben emelné a közjólétet. Mindezek és számos más okok szolgáljanak buzdításul arra, hogy az eddigi lanyha eljárás helyett, tetterővel hozzáfogjunk a czél mielőbbi eléréséhez. Kár minden óráért, melyet városaink javaelőmozdítása érdekében könnyen elmúlni engedünk. Ezek után szerény polgár létemre engedjék meg nekem a mélyen tisztelt hivatott vezérférfiak, ha arra hivom fel, hogy helyrehozva az eddigi tétlenségét, jöjjön Össze ama, már ez ügyben tanácskozáson együtt volt tiszteletreméltó polgárság, s ujabbi tanácskozásában számot adva és kérve a történtekről, minden további halogatás mellőzésével, erélyes akarattal a további teendők iránt hathatósan intézkedjék. terme síkossá téve. Ilyet még nem látott Üzbök. — Nálatok van-e az emelőrúd ? Hozzátok azt is, kiabált a vonatról Dercze. (Elpirulva vették észre, hogy egy teherkocsiból kiáltozik le.) — Gyújtsátok meg a fáklyákat. Mozsár Tóbiás a két fáklyatartó közé állt. A fáklyavilág kísértetiessé tette a trémás szónok sápadt arczát. Dercze e közben egy ladikot hengerített le. •— Édes barátaim, — mondotta ünnepélyesen, — Jókai személyesen nem jöhetett. Elhoztam hát in effigie. Ki fogom nektek bontani Jókait. Azért a fogadtató czeremóniát megtartjuk, — mert már pénzünkben van. Jó lesz Mozsár, ha addig átolvasod még egyszer a beszédedet, mig én Jókait bontom. Kibontották a ládát. Egy aranykeretes képet hámoztak ki belőle. Mozsár fulmináns üdvözlő beszédet mondott. Megemíitette a reczepcziót, a hármas szövetséget s végül kijelentette, hogy Üzbök sem akarja tágítani a 67-es alapot, akár Wekerle. — Ennek ordó kell, — süvítette Csörege, a „Világ Szava" levelezője. A közönség frenetikus tapsokkal adózott a szónoknak. Dercze Jókai nevében válaszolt. Kijelentette, hogy Üzbökre mindenha szívesen jön. Majd az uj gőzfürdőbe is le fog jönni felavató fürdést végezni. Teljes sikert kivan. (Határtalan lelkesedés. Taps.) Mozsár a beszéd alatt Jókai arczképét nézte. Iparunk. Esztergom, február 24. (S. M.) Mióta nemzeti életünk ama több századon át ráerőszakolt formákból és korlátok közül, melyek mind az ősi feudalizmus kifolyásai voltak, kiszabadult, átalakult az előző századok gazdasági és társadalmi élete is. A politikai szabadság megteremtette a gazdaság, ipar, kereskedelem szabadságát A nemzetgazdászat legczélravezetőbb módszere, a smithianizmus, vagyis a szabad ipar és kereskedelem rendszere, ama nemzetgazdászati tényező, mely hivatva van a feudaíismus békóiból kiszabadult ipari és kereskedelmi életet korunkban virágzásra emelni. Ipari haladásunkat kiválólag ennek köszönhetjük, habár még távolabb vagyunk ipari életünk terén attól, hogy megnyugodnunk kellene. Mert bizony azért még mögötte vagyunk — átalánosságban véve —Ausztriának is. E körülmény oka különösen ama ránk nézve szomorú és máris káros következményű gyarmati viszony, melyben Ausztriával a legújabb időkig állottunk. Magyarország gazdasági élete t. i. különösen a nyers termények előállításában nyilvánult. A nyers termények — hozzá még alacsony vámmal — Ausztriába jutottak, honnét azután mint feldolgozott kész árúk most már magas számmal, hozzánk kerültek. Igy csak saját anyagunkat fogyasztottuk, méreg drágán, — Ej de veszedelmesen hasonlít ez a kép Ürge Náczihoz. Nini l Még czopfja is van. Ünnepélyes, de nem tiltakozó körmenettel vitték be Jókait Üzbökre. A részletes elbeszéléstől azért tartózkodom, mert Csörege, a „Világ Szava" levelezője elöl nem akarok mindent elírni. A felolvasás nagyon sikerült. Ebben szintén Dercze Timeon helyettesitette Jókait. A felolvasás elején egy kisebbszabású botrány ís Ígérkezett, mert midőn Dercze elkezdte a Jókai novelláját, hogy: „Apját leütötte a hajókötél. Anyja..." Az üzböki elemi iskolába járó növendékek, a kik a karzaton lapultak, karban igy folytatták: „mosóné volt, az éjszakai munkában meghűtötte magát..." Csörege lecsillapította a kis neveletleneket és minden félbeszakítás nélkül folytathatta: „Meghűtötte magát és meghalt, stb." Később sült ki, hogy Dercze a Jókai novelláját is egy elemi fiu olvasókönyvéből ollózta. Hogy az ilyen ember nem megy el a „Világ Szava" — szerkesztőjének. A nagyszabású estély mindössze 27 frt 15 krt jövedelmezett. Természetes, hogy ebből nem lehetett az üzböki gőzfürdőt felállítani. Verner László. mert nem volt fejlettebb iparunk, mely azt átalakította volna. De eme káros gyarmati rendszeren kívül kedvezőtlen ipari fejlődésünkre nemzetünk, különösen foldmivelő, s nyers termények előállításával foglalkozó népünknek az ipartól idegenkedő természete. Hazánknak 17 milliónyi lakosságából csak mintegy egy millió ember iparos, annak legnagyobb része is azonban kézi ipart üz. Igaz ugyan, hogy sokféle ipari produkcziót s talán meglepőt és kiválót mutattunk fel kiállításainkon, ép ugy mint a mezőgazdaság terén, ámde ez oly csekély, hogy sok tekintetben önmagunk szükségleteinek fedezésére is idegenre szorulunk. De már szépen haladó iparnemeink közül első helyen kell említést tennünk a malomiparról, mely téren először érte utói nemzetünk a Nyugat kultur-népeit, sőt talán felül is multa. Elsők vagyunk e téren legkitűnőbb lisztünkkel Európában, de más világrészben is keresett őrleményünk. Sajnos azonban, hogy kis malomiparunkat kipusztítja lassankint a gyáripar, a gőzmalmok, melyek gépeik segélyével olcsóbban, és szebben is előállítják a kedvelt magyar lisztet. Kiváló hazánk bő ri p a r a is, melyet, mint igen sok iparnemet nálunk, nagyobbrészt csak kézileg űzik, de azért kivitelre is jut. Bőriparterményeinkről századokkal előbb is nevezetesek voltunk: az alaunirozott bőr Hunyady Mátyás idejében is a külföldön magyar bőr név alatt vala ismeretes. A bőr feldolgozása terén azonban, habár ujabb időben ez is erős lendületnek indult, még hátra vagyunk, mert a bőr legnagyobb része feldolgozatlan állapotban kerül külföldre. Kiemelendő faiparunk is

s A gőzerőre épített vagy vizi fürészmalmok előállítják a deszkát, léczet, zsindelyt. Hanem a faiparnak finomabb nemei szintén kézileg űzetnek, igy az asztalos munkák, butorkészités stb. Említést érdemel a kocsigyártás, mely állítólag egészen magyar találmány: Komárommegye Kocs helységéből kerülvén ki az első kocsinak nevezett közlekedési szerszám. Szeszgyártásunk fontossága különösen abban áll, hogy a gyakran más czélra egész értéktelen földtermények feldolgozását is lehetővé teszi s a föld hasznát fokozza, sőt még a szeszgyártás után fenmaradtak hulladékok (szárított moslék) is értékesíthetők házi állatok hizlalására. Czukoripar u n k is a legszebb reményekkel kecsegtet. Eddig is Magyarország volt — a czukor mennyiségéről véve a kifejezést — legédesebb országa Európának. Hanem eme iparnemek, mint a malomipar, szeszipar, czukoripar leginkább már gyárilag űzetnek, s igy a kisipar az életből kiszorul. Jellemzi egész Európa iparát, hogy a gépek átalakítják az ipari életet, t. i. a kis és háziipart a nagy és gyáriparrá. Különösen észlelhető ez Nyugat felé, közelebb a nagy gyáriparos államokhoz. A nagyipar a gépek egész seregével ostromolja a kisiparost és eU buktatja őket. Hanem óriási szolgálatokat tesz ez az emberiségnek azért, növeli a munkaképességet, mert hisz a gyár mellett férfi, nő, gyermek, az erős, a béna mind nyer foglalkozást, gyarapszik a nemzetvagyon s igy a néhány kisiparos pusztulásából az ezt művelőkre származott hátrány és kár, az egész nemzet és emberiség jólétének emelkedése mellett számba nem vehető.