Esztergom és Vidéke, 1894

1894-12-30 / 103.szám

Mindezen mozgalmak és irányzatok tehát, a melyek a jelenleg- fennálló társadalmi rendszert megdöntéssel fenyegetik, nem ujak. Bizonyos meghatározott időközökben ismétlődnek azok és az egyes népek életében átalakító, erősítő vagy megsemmisítő hatást gyakorolnak s boldogok azon népek és nemzetek, a melyeknek irányadó és vezető férfiai felfogván azon kijelentés igazságát, hogy »histOiia est magister vitae«, a históriából merítik a tanulságokat és oly mederbe iparkodnak terelni a mozgalmakat, hogy azok előnyei érvényesüljenek, hátrányait pedig elkerülni, azoktól nemzetüket megóvni iparkodnak. A legújabb nálunk az agrármozgalom, a mely, mint majdnem minden nálunk, német eredetű és német színezetű is. Ezen mozgalom megindítói épen ugy mint Németországban, vagy épen Angolországban, azzal vélnek segíthetni a mezőgazdák baján, hogy ellentétbe állítják azt az iparosok és kereskedők ^érdekeivel és követelve sürgetik, hogy az államhatalom, felhagyva az ipar- és kereskedelem istápolásával, a mezőgazdák érdekeit védje, óvja, azokat iparkodjék megmenteni a tönktől. Ezek a jó urak teljesen téves s rossz nyomon járnak. Ezek "elfeledik, vagy legalább nem akarják figyelembe venni azt, hogy rendkívül nagy a különbség közöttünk és más népek között. Nálunk még nem erősödött meg annyira az ipar és kereskedelem, hogy támogatásra ne szorulna és a mezőgazdaság nem szorult oly szűk korlátok közé, de belterjességben nem is fejlődött annyira, hogy azon másképen, mint a zsenge ipar és kereskedelem rovására való dédelgetésével segíteni nem lehetne, különösen tekintettel arra, hogy a más irányzat olyan, hogy csak azon nemzet boldogul, a melynek erős ipara és kereskedelme van, a mely tehát nem elégszik meg azzal, hogy nyersterményeket állit elő, hanem azokat fel is dolgozza és feldolgozott állapotban hozza forgalomba. Az ipar és kereskedelem oly viszszahatással van a mezőgazdaságra, hogy azok hanyatlásával a mezőgazdaság töméntelen kárt szenved, különösen a mióta Amerika mezőgazdasági terményeivel elárasztja az zúzta össze, öreg emberek utolsó óhaját semisitette meg. Mindenhol akkor jelent meg, mikor legközelebb vélték magukat az óhajtott czélhoz. A végzet ellen nem tudtam megvédeni az embereket. Azért kívánják halálomat. Azt reménylik, hogy az uj év jobb lesz nálamnál. Kívánom, hogy úgy legyen. Beszámoltam. Az óra nemsokára tizenkettőt üt . . . Még néhány perc s én eltávozom örökre... Sírom , már meg van ásva . . . Csak magammal vihetném azt a csúf teremtést: a Végzetet. De most végső perceimben már nincs mellettem, az uj év eleibe ment . . . Mennem kell . . . Látom már az újévet, amint közeledik csillogó fényps" ruhájában. Körülte Örömmel ujong^tömeg, amely óhajtva várja, mert tőle reményli megkapni mind azt, amit tőlem el nem nyerhetett. De kit látok közelében ? Egy szép ifjú leánykát hófehér ruhában, fején zöld koszorúval, kezében piros kendő. A Hit Remény és Szeretet jelképe e leányka. Piros kendőjét vigan lobogtatja a tömeg felett s mosolyogva érinti meg vele azokat, akik hozzá jönnek. Ez érintésre megfogamzik szivükben a H i t minden iránt, mi szép és nemes. Reménnyel telik el szivök egy jobb jövő iránt. Szeretettel telik el keblök az egész emberiség iránt . . . Az óra tizenkettőt üt. egész világot. Ezen nagy áradattal szemben mezőgazdaságunk csak úgy képes prosperálni, ha oly erős iparunk van, a mely a terményeket az ipartelepekre, az iparcikkeket pedig a megfelelő piacokra olcsón, gyorsan s biztosan szállítani képes. A mezőgazdaság érdekei tehát legkevésbbé sem állanak ellentétben az ipar és kereskedelem érdekeivel, sőt azt mérnők állítani, hogy a mezőgazdaságot csak az istápolja igazán, a ki az ipar és kereskedelem megerősödésére törekszik. S ha jól megfontoljuk a dolgot, mezőgazdaságunknak a legkevésbbé sem ártott iparunk s kereskedelmünk fejlesztése, hanem csak kiemelte kettejük között az ellentétet. Iparunk és kereskedelmünk a haladó kor színvonalára emelkedett, míg mezőgazdaságunk általánosságban nem vett tudomást a kor haladásáról s mezőgazdáink túlnyomó többsége nem alkalmazkodik az uj viszonyokhoz. A kis mezőgazda, de a nagyobbaknak is jó 'része, a nagy latifundiumok urai még most is more patrio gazdálkodnak. Úgy mint hajdan, mikor még az emberi szükségletek alig századrészt voltak akkorák mint most s Amerika nem öntötte a sok gabonát a világapiacra, az ipar szülte segédeszközök alkalmazása nélkül tisztán csak a szemes jószág termesztésére fektetik a fősúlyt, holott a fejlődő iparnak oly terményekre van szüksége, a melyek jóval busásabban fizetik meg a gazda fáradságát és nincsenek is annyira kitéve az időjárás szeszélyének mint a szemes élet. Az ilyen változás persze nagyon kényelmetlen és nehezen fanyalodik rá az ember, hogy ősi szokásaitól eltérjen, hogy tanuljon valami ujat, a mikor a régi mellett oly szépen és kényelmesen meg lehetett élni. De ez minden foglalkozásnál úgy van, hogy az idők haladtával haladni kell, mert a ki halad, el nem marad és viszont. Ez a mezőgazdaságra is áll. Azok, a kik kényelmesen a régi mód szerint és a régi eszközökkel dolgoznak, pusztulnak, vesznek s miután senki soha önmagában, hanem másban keresi a hibát, alig fejlődni kezdő iparunkra és kereskedelmünkre vetnek, holott csak úgy kellene nézni, hogy lássanak, hogy felismerjék, miMennem kell! Nincsen már időm, többet nem mondhatok. Pedig úgy szeretném még megkérni azt a szép leánykát, hogy mennél többször érintse meg piros kendőjével az embereket, hogy annál jobban terjedjen az emberek között a Hit, Remény és Szeretet. Igy le lehetne győzni a gonosz Végzetet s az uj év végre meghozná azt a várva várt boldogságot, amelyet annyian óhajtanak s oly sokan megérdemelnének . . , Elütötte a tizenkettőt. Megyek . . . Bártfayné Róza. Egy leányról. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Csorna Pista kicserélte homlokán a keskeny fekete kötést, kinyitotta az utczára szóló ablakot, hogy egy kis éles esti levegővel bosszantsa ki a szobából az erős karbolszagot. Azután a kályha mellett nagy lomhán elterpeszkedett / egy magas hátú, régi bőrzsöllyében. És a mint a szobaajtó egy bánatosat kordult, alig hogy hátranézett. De aztán talpra ugrott. Az utcáról beszűrődő lámpafény sárgás visszfényébe érdekesen metsződött bele egy karcsú női szilhuett. Arczát titoktartó fátyol takarta, de a kalap alól rakoncátlanul bugygyant ki néhány baglyas hajkarika ismerős aranya. szerint az ipar és kereskedelem fellendülése nagyot lendit a mezőgazdaságon is, hacsak a mezőgazdák a változott helyzethez alkalmazkodnak. Hogy ez tényleg igy áll, hogy az erősbödő ipar a mezőgazdaságnak nem hátrányára, hanem előnyére válhatik, ezt mindenki észlelheti. S hogy példával illusztráljam a dolgot, noha példákat felhozni nem szeretek, mert egyesekre kell hivatkozni, egyszerűen csak a szomszéd megyében fekvő Leidenfrost uradalomra utalok és utalok oly vidékekre, a melyeken a mezőgazdák szakítva a szokással, oly termények előállítására adták magukat, a melyeket a közelükben fekvő iparvállalatok feldolgoznak. De különben az sem áll egészen, hogy az államhatalom a mezőgazdaságról teljesen megfeledkezett volna és csak az ipart és kereskedelmet dédelgetné. Számos intézkedés és kedvezmény van, a mely hivatva van arra, hogy mezőgazdáink helyzetén könnyítsen, csakhogy azokat épen azok, a kiknek legnagyobb szükségük volna rá, nem ismerik. Legyen elég — minthogy minket legközelebbről érdekel — csak arra hivatkoznom, hogy például a szőlősgazdáknak a philoxera és peronospora pusztításai folytán nyújtott kedvezményekről kisebb gazdáinknak alig van tudomásuk s még kevésbbé szereznek s illetve nyernek tudomást az állattenyésztés emelése céljából tett intézkedésekről és hogy mi az a belterjesebb gazdaság, mivel jár az, mint lehet azt elérni, erről meg pláne hallgat a krónika. Ha a mezőgazdák helyzetét szívünkön viseljük, akkor azokon segíteni is iparkodunk, de ezt nem érjük el szivreható beszédekkel, megríkató jeremiádákkal, az egyes osztályok érdekeinek egymással való szembeállításával, hanem csak azzal, ha a változott viszonyokkal mezőgazdáinkat megismertetjük, megismertetjük . azon intézkedésekkel, a melyek ezen ősi és nálunk nagy horderejű foglalkozás bajainak enyhítésére hozattak. Rendezzünk népies felolvasásokat, a melyekkel a gazdaközönséget e belterjesebb gazdálkodás mibenlétéről felvilágosítjuk, vele az ipari célokra szolgáló termények fajait és azok termesztésének módját megismertetjük és ismertessük meg vele azon intézkedéseket, a melyek a mezőgazdaság emelésére hozattak, hogy azoknak jó oldalait is megismerje és ezekről ne csak akkor szerezzen tudomást, mikor azok szabályaiba ütközve büntetések és költségek árán tanulja azokat meg, mint ez majd a legújabban életbelépett mezőrendőrségi törvénynél is be fog következni, a mint arról az állategészségügyi törvénynél is meggyőződhetett mindenki és tapasztalja mindmáig. Goldner Fülöp dr. Pista a szembetalálkozás első pillanatában lépetten dobbant vissza. — Ágnes, maga az ? Ágnes, mert az volt, elgyűrte arcából a fátyolt, és egészen vidoran mondta. — Én vagyok Pista. Na, ne vegyen semmi színpadi állást. Csak azt akarom a maga szájából hallani igaz-e, hogy megverekedett Mező Zoltánnal ? — No igen. De igazán gyerekség az egész. Feltűnően piszének találta a drámai szende orrát. — Nem igaz, maga vakmerően hazudik, Pista. Nem azért fekszik Összevagdalva az az ember. Korhelykodtak, a dzsin valamenyiüknek a fejébe szállt, a Zoltán olyasmit locsogott, hogy érdekből megyek a Bibó Lacihoz férjhez, és az 500 holdjától nem látom meg azt az egy holdat a fején. Pista szó nélkül, csak úgy lovagolvást ült le a pamlag karjára, és nagy dióbarna szemébe úgy hagyott a lánytól nézni. — Minden jó emberem sikerültnek találta ezt a kalambúrt, csak maga nem. Zoltán ezt is kitalálta, de meg is mondta. Azért, mert úgyis a maga szeretője leszek. Pista sápadtan ugrott fel. — Ej, páratlanul ízléstelen ember mondta ezt el magának. De most már, mi szükség arra, hogy ezt maga nekem elmondja esküvője előestéjén, itt, az én legényszobámban ? — Maga is tartozik nekem egy feleletA difteritisz gyógyítása. A Budapesten ez évben tartott nemzetközi közegész: égügyí kongresszus második napja emlékezetes marad az ott Összegyülekezett nagyszámú orvosokra. Majdnem egy . egész óráig tfrtó síri csöndben beszélt belügyminisztelink jelenlétében Roux . párisi orvostaiár azon gyógyítás-módról, melyet a difteritisz ellen Behringgel egyidejűleg ő ii feltalált. — Soha nem láttam annyi orvost oly egyértelműleg és őszintén örvendeni, mint amaz előadás végén. — És eeen senki sem csodálkozott, hiszen az íettkimondva, hogy a gyermekek öldöklője a szülők halálos réme, — országok pusztítója, —• a difteritisz immár gyógyítlató. Azóta megindult a kísérletezés az e§é ^ világon, s ma már mondhatjuk, hgy nincs a földnek olyan zuga, a melyb-'n a gyógyítás tudományának eme haádását, eme vívmányát nem ismernék. • Nem lesz talán egészen rdektelen, ha röviden beszámolok arról, a mit a difteritisz állati vérsavóval /aló gyógyításáról ez idő szerint tudok. Az élő állat vérének/ illetve a vér viztiszta részének, — a vrsavónak bakterium-Ölő képessége nár több év óta ismeretes. Büszkék lehetink reá, hogy a tudomány eme nagy fntosságú tételét magyar tudós, '— dr. ?odor József, a budapesti egyetemen ; közegészségtan tanára állította fel e bizonyította be először 1885-ben a mgyar tudományos akadémia előtt. — O adta hát meg az egész világ orvosi kutatúnak az eszmét, — melynek elméleti résjt is ugyancsak ő dolgozta ki, — s a lelynek az orvosgyakorlatban, a gyógításban való alkalmazhatását Behring i Roux bizonyították be. A difteritisz gyógitása azon alapszik, hogy olyan állat, mynek bőre alá több hónapon át a diftdtisz bacillusa által tel. Lássa, mióta a abaruhákat eldobtam, világéletemben kiyeztetett, akaratos lány voltam. Gyűlítem mindazt, a mi a férfinak a nővel símben fölényt szerez, gyűlöltem a szeredet, azt a férfit, a ki rabjává akar, rabjf á tudjon tenni. Sokáig magamra maradim a gyűlöletemmel, mert nagyrészt <y férfiak tartottak udvart körülöttem, /kiknek, ha a vastagabb végével a szájukb dugott szivart kiverem, egy se férfi többehanem pimasz. Környezetemben volt ey egészen más eszű ember is. Először gűlöltem őt ösztönszerűen, mert éreztem, hgy ő az, a kitől félnem kell, később az.n, mikor megismertem, hogy lényébenő saját maga a fontos, nem a kabátjaitn a vatta, meg is szerettem. Úgy, hof az egész világ belőle telt ki nekem idjára. O nem tudta, mit állok ki érte, ntor közelemben volt, egykedvű arccal, s nem erőltette meg magát csak egy franult szeretetreméltóságra sem. Nagyra>rő álmai voltak, tudtam hogy nem lejt felesége egy leány, a ki egy zongorát és két szobára való ripszgarnitúrát ví magával. Mindenki látta, hogy elégek;rte, csak ő maga nem. Azzal a feleleti tartozik nekem, miért botlott a sorsoria ezzel a sötétbarna, kevély profiljával ? A lány gy szempillantásig mintha esengve ví volna feleletre, de azután panaszos mgon folytatta. Maovnem tudja, mennyit szenved-