Esztergom és Vidéke, 1894

1894-12-30 / 103.szám

termelt mérget fokozatosan erősbödő adagokban^ befecskendezik, utóbb nemcsak teljesen immunná lesz a betegség iránt, . vagyis a legerősebb fertőzéskor sem kap difteritiszt, — hanem vérének savója más állatot, sőt embert is képes kigyógyítani ezen betegségből. Lássuk előbb, hogy készítik azon mérget, — toxint — a mivel az állatot a difteritisz ellen immunná — ellenállóvá teszik. Fél kilogramm sovány marhahúst apróra Összevagdalva tiszta vízzel egy napig hűvös helyen állani hagynak. Ez idő alatt a víz kivonja a sókat és fehérjét a húsból, és kissé vörösesre festődik. — Most a folyadékot leszűrik, konyhasót és peptont tesznek hozzá, majd erősen felfőzik végre, szűrő papíron tisztára szűrik. Igy kapnak egy víztiszta, kissé sárgás folyadékot melyet szódával kissé lúgossá téve kész azon anyag, melyben minden baktérium, kitűnően tenyészik. — Ezen húslevesbe oltják be már most a legerősebb difteritiszben szenvedő gyermek torkából egy platina tű odaérintésével a difteritisz bacillusát. Most az emberi test melege, tehát 37 Celsiuson tartott költőszekrénybe teszik a beoltott anyagot, és levegőt szivattyúzva át rajta, 4—5 hétig abban állani hagyják. Ezen idő alatt a bacillusok óriási számra szaporodnak fel a húslében, és növekvésük alatt egy hatásában borzasztó mérget, — toxint választanak el, a melynek pár csöppje képes egy lovat is megölni egy-két óra alatt a leghevesebb betegség jelei között, Ezt a mérget a fönnebbi húslé-tenyészetből úgy állítják elő, hogy azt Pasteur-szűrőn átszűrik, midőn a difteritisz bacillusai visszamaradnak, a szűrő alatt pedig összegyűlik a sárgás folyadékot képező méreg — a toxin, — mit sötét helyen tartanak. Nézzük, niikép teszik ezzel ellenállóvá az állatot. A tiszta mérget, mivel az igen erős, előbb jóddal keverik, mely azt némileg gyöngíti; — ebből a gyöngített méregből most az állatba fecskendeznek fél köbcentimétert (körülbelül 6—8 cseppet) Az állat ettől megbetegszik ugyan, de pár nap alatt felépül. Most uj adagot kap, mely az előbbinél 1—2 cséppel nagyobb, majd pár nap múlva ismét nagyobbat, |— s igy tovább egy bizonyos ideig. — Ezután kevésbbé gyöngített méreggel végezik ugyanezen procedúrát, a mi persze 2—4 hónapig is eltart, mig végre az állat annyira megszokta a mérget, hogy az eredeti, legerősebb mérget is elbírja a nélkül, hogy megbetegednék. tem, mennyit fogytam magáért. Nem tudja senki, csak mi lányok, milyen gyötrelem az, mikor álomtalan órákban a puha, pihés dunna porzsol, és a szerelmes leány szomjasan, elepedő ajakkal sóvárog a távolban eszménynek maradt szerető után. Ez az édes szédület, ez a szerelem hozott ide, mert nem birok magammal tovább. Tudom őrültség a mit tettem, de meg kellett tennem, mert különben meghaltam volna. A lány arca egészen elfehérült a kitörő indulattól. Minden izében reszketett, foga vacogott, meleg gereznával bélelt vidrabundácska volt rajta pedig. •Pista kigyuladt arccal hátrált meg a lány előtt. A lány gondolom nem volt szép. Nem, nem volt szép. De erőteljes, gyönyörű növése, vértől megcsattant, szinte tündöklő ajkai, a tarkó csillámló, aranyos pihéi az oda nem omolt kebelnek, a még át nem engedett deréknak szűzi merevegy pillanatra meglobbantották a szc ét. Megrázta valami sejtelmes áramlat, " mintha millió hangya mászkált volna kc^sztül-kasul a gerincén. Es mégis arra gondolt, hogy nem használja ki ezt a védtelen, esztelen megadást. Szelíden, de szinte bántó fahangon mondta: — Ágnes, maga nagyon fel van indulva, szinte hisztérikus elalélásban van, talán holnapi esküvője izgalmai miatt. Nem is — Ezen idő att az állat vérében egy olyan anyag bződött, a mely közömbösíti a mérge toxint, s a mit ezért ellenméregnek vyís antitoxinnak neveznek. Ezen utóbbi oan erős hatású, hogy 1

/

í0 része képes 1 sz toxint ártalmatlanná tenni, — vagy más szóval addig kezelik az állatot, rg az annak véréből nyert savó 10-szer aryi mérget tesz ártalmatlanná. Hogy nyeri.az állatból a vér savót, szér'umot} Elé^egyszerűen. Egy vékony trokárral besznak a nagy nyaki vivőérbe, — s kihcsátanak rajta — ha ló volt az állat, 2ter vért. Ezt hideg helyre teszik, a hol asárgás tiszta savó I nap alatt elválik a érlepénytől. — A savót most tiszta üvgekbe teszik, s hogy sokáig elálljon, evés karbolsavat adnak hozzá, — és ksz a gyógyszer. A német (hőchsti) gyárbl háromféle adagban adják el a szérumot.A leggöngébb adag zöldcédulás üvegcsében van és erőssége 600-al van jelelve. —A középső 1000 erősségű és fehér ^éduás, — a legerősebb 1500zal van jdelveés halványvörös cédulával van ellát\a. Az elsőnek ára a gyárban 6 márka, a rmsodiké 11, a harmdiké pedig 16 nárka, Mikép yógyii/ák a difteritiszt a szérummal'?Az orvos előbb kikeresi a beteg testéi azt a helyet, a hol a bőr jól fölemelhe5, — t. i. a hát közepét vagy a mell olalát, — s azt erős mosószappannal és langyos vizzel, majd éterrel lemossa, izután fertőtleníti a saját kezét, s metölti szérummal a magával hozott kis fcskendőt, melylyel az előbbit pár pillant alatt a bőr alá fecskendi. Itt kis gaambtojásnyi daganat támad, mely azorran nem fájdalmas, és pár óra alatt eloszlk. — A beteg a legtöbb esetben egy n«pon belül igen feltűnő jeleit adja a javilásnak. Láza csökken, torkából a hártyt kiköpi, és pár nap alatt teljesen jól érzi magát. — Nem szabad azonban taadni azt sem, hogy ezen feltűnő jó látás nem minden esetben mutatkozik. Mrt bizony az olyan betegeknél, a kik nár későn, vagyis már, — mint mondai szokták nálunk, a vérmérgezés beállttt, kerülnek az orvos elé, — bizony ilyeieknél már a szerűm sem ád segítséget. De ezenkívül bizonyos az is, hogy az igy gyógyított beteg által kiköpött hártyái és váladék csak olyan fertőző másolna, mint a másképpen kezeiteké. Éppet: ezen okból annak és a beteggel érintkezett tárgyaknak, lakásnak fertőtlenítése, s a betegnek elkülönítése az egészségesektől, kivált a gyermekektől most is éppen ugy szükséges, mint azelőtt. — Igaz ugyan, hogy a szerűm leggyöngébb adagjával be lehet oltani a beteg hozzátartozóit, kivált testvéreit, azonban ez manapság még olyan drága óvakodás volna a bajtól, a mit a szegény népnél, a hol éppen az elkülönítés jár a legnagyobb nehézséggel, szintén alig le" hetne kivinni. Tudomásom szerint Esztergomban is meg lett pendítve az eszme, hogy közadakozás utján szerezzen be a város elegendő vérsavót. — A gondolat legszebb emberbaráti érzelemre vall, szerény véleményem szerint azonban egyelőre kivihetetlen. Kivihetetlen pedig azon legfőbb okból, mert a höchsti gyárban is elfogyott a szerűm, Parisból pedig kapni egyátalában lehetetlen. A legirányadóbb helyről tudom ugyan, hogy belügyministeriumunk a főváros segítségével szerumgyárat alapit, azonban mig az az egész országnak elegendő anyagot lesz képes produkálni, addig bizony pár hónap is eltelik. Azt pedig, hogy a német gyár, daczára legmagasabbra fokozott működésének, ki bírná elégíteni azt a szükségletet, melyet most az egész világ iránta támaszt, egyátalán lehetetlennek tartom. Legyen szabad megemlítenem azt is, hogy ha pár száz forintért be is szereztetnék a város számára e gyógyszer, az bizony édes kevés volna — mert a szérum manapság még igen drága. Végül még csak egy szerény figyelmeztetést ! Ne rohanjunk vakon előre! — Ne gondoljuk, hogy a szerűm az a csodaszer, melynek mindig be kell válnia. Ne feledjük, hogy nem a már meglevő baj gyógyítása jár a legnagyobb haszonnal a nagyközönségre, hanem igen is annak elkerülése. Erre pedig Esztergomban a jelen viszonyok között sokkal nagyobb a szükség mint az előbbire. — Hozza be a város valahára a kötelező szakavatott fertőtlenítést, ez meggátolja úgy a szegényeknél, mint a vagyonosabb osztálynál nemcsak a difteritisz, hanem minden fertőző bajnak is a terjedését. — Épitse fel a város végre a kórházat úgy> hogy abba gazdag és szegény egyaránt bizalommal -mehessen bajával, tudva, hogy ott a mai kor igényeinek megfelelő helyet, ápolást, műszert stb. fog találni. Ha azután van kórház, a hová bevihetjük a fertőző beteget, akkor aztán hadd jöjjön a szerűm, — akkor lesz alkalmazására méltó, és egyedül czélirányos hely. — De addig mig ez nincs, ne bízzunk vakon, mert csalatkozunk. — Ezt pedig nem érdemeljük sem mi, — sem a szerűm, mely tagadhatlanul a legszebb vívmánya a mult évnek. Dr. Rigler. Magyarok és románok. -KÁROLYI ELLA grófnő cikke a Paris deRevueben.— (Eredeti közlemény.) Bizonnyal nem ismeretlen olvasóink előtt, hogy a francia és angol sajtót a bukaresti román liga elárasztja a legtúlzöttabb rágalmazásokkal az erdélyi oláhság elnyomott helyzetéről. Ez indította hazánk főrangú hölgyét, hogy egy ilyen támadó cikk ellenében az előkelő párisi folyóiratban megvédjen bennünket. Abban a szerencsében részesülünk, hogy Verner László úrnak, a Békésmegyei Közlöny szerkesztőjének kollegiális szívességéből, lapjával együtt mi először mutatjuk be magyarul a cikket: * A külföldi, különösen francia lapokban hazánk rovására mostanság megjelent cikkeket, mi itt Magyarországon, — csak mély és keserűséggel vegyes megütközéssel olvashatjuk. A minket környező, különböző, de ellenséges érzelmű nemzetiségekkel való viszonyainkról, e cikkekben nyilvánított vélemények a francia közönség által minden gyanú nélkül úgy vannak elfogadva, mint a részrehajthatlan igazság kifejezése; hogyne bántana hát az minket, mikor látjuk, hogy ez mind alávaló hazugság ! Ezen igazságtalan ítéletek — mert nem magyarázható másként az irántunk nyilvánított ellenséges érzelem támogatása, kényszerítenek engem arra a kötelességre, hogy — bár közvetlen érdekekkapcsa nem is fűz bennünket Franciaországhoz, fájó szívvel kárhoztassam amaz ismertetéseket, melyek Magyarország és a magyarok felől a franciországi sajtóbaj útnak és a mely ismertetések minősége magyarázható ama körülményből, hogy határozottan a mi legengesztelhetlenebb, mert legigazságtalanabb ellenségeinktől számaznak. Amidőn ezt mondom, értem a dákorománizmus központját, mely Bukarestben székel és a Pánszlávizmus irodalmát, melyek leginkább ártottak hírnevünknek, ha már egyéb rosszat nem tehettek. Mindaz, a mi e két . forrásból folyik szét, annyira egyoldalú és nyíltan rágalmazó, hogy azt hiszem, nem lesz egészen haszontalan,, dolog, ha a francia olvasók egyszer valahára már más szempontból is fogják ezen ügyeket előtüntetve látni . . . Nem remélem föladatomat oly teljesen megoldani, miként az igazsághoz híven, hazám becsülete és hírneve szempontjából azt óhajtanám ; nem pedig azért, mert azok, kik a mi királyságunk szlávjainak és .románjainak velünk való viszonyát régóta megszokták csak a lázadók szemével nézni, azok csaknem meggondolatlannak és nevetségesnek fogják találni, ha a legpontosabban annak ellenkezőjéről próbálja őket valaki meggyőzni. Ne feledjék nemzetök egyik közmondását: *Aki egy harangot hallgat, csak egy hangot hall.* Igazságtalanság lenne azt el nem ismernem, hogy a mi oláh polgártársaink bírhatnak tökéletesen alapos egyéni panaszokkal. Mint nemzetiségnek a mi oláhjamknak nincs és nem is volt sohasem okuk a paaaszra. Ok tényleg élnek mindama polgári jogokkal, melyeket a magyarok, úgynevezett elnyomóik, visszavívhattak. A múltban, I848 előtt, természetesen másként volt, mert az oláh mint paraszt, mint jobbágy robottal fizetett, de hát az addig közös sorsa volt mindenféle parasztnak Magyarországon. De a szolgaság megszűnt, a parasztság, magyar, oláh, szerb, tót és másféle, a kik csak voltak Magyarországon, egyformán szabad és polgár lett mind. Azelőtt az oláhok helyzete kétségtelenül rosszabb volt, de hát az egyforma volt a többi parasztéval, mert a különböző nemzetiség dacára, külömbség sohasem létezett. Azonban foglalkozzunk egy kissé Erdély bekebelezésével, mert itt egy gyakran ismételt hamis állítást kell kiigazítanom. Mi volt az az Erdély ? Ez bizony egy kis Magyarország, sokkal függetlenebb, sokkal magyarabb és gyakran hazafiasabb, mint a másik rész és főleg azért nevezetes, hogy ő vitte a főszerepet az osztrák ház ellen vívott harcokban, régen. Térjünk azonban a főkérdésre, oláhjaink legnagyobb panaszára. Nem egyéb az, hogy kötelezve vannak az annyira gyűlölt magyar nyelvet az iskolában megtanulni, mert ezen kötelezés alól magokat fölmentetniök nem lehet, ha az államnak valamelyes hivatalnokai akarnak lenni. Ellenfeleinknek emez állítása megvallom tökéletesen igaz, hogy 1848-ig a latin nyelv használtatott hivatalos nyelvül, csakhogy ebből azután őket is éppen úgy érinti az a következtetés, hogy a régi idők ezen hagyományát csak nagyon későn semmisítették meg a magyarok s a helyett hogy siettek volna, nagyon későn követték más polgáriasuk államok példáját, melyek régtől fogva saját nemzeti nyelvökkel élnek a régiek holt nyelve helyett. De hát mi az, a mit mi minden hazánkértettem meg magát egészen. Lehet, hogy ezért kinevet, és hülyének tart. De csakugyan, a koponyámon egy különös anomália, egy túltengő csontképződés van, a mi a teljes agykifejlődést gátolja, és a hülyéknél szokott előfordulni. És mégis, ha holnap hideg fővel fogja megmérni ei.t a lépést, és akkor rám gondol, talán becsülni fog érte. A lány felelete három zokogó csuklásból állott. Pista megfogta kezét, és nagyon gyöngéden kérdezte. — Ágnes, akarja, hogy haza kisérjem ? De a lány indulatosan lökte el magától. — Ej, maga nem férfi, hanem hidegvérű reptíl! És eltűnt. II. Gondolom, a helyi lapok ékes szópiperével irták le a diszes esküvőt, és néhányat megneveztek a szájtátásra összegyűlt előkelőségek közül. Pista a függöny mögött leselkedett mikor a menyasszony kocsija az ablaka alatt elrobogott. Látta, hogy Ágnes fél fejjel oda fordult, és mintha ajka körül egy gúnyos mosoly villant volna meg. Csorna Pista egyszerre vöröset látott a fejébe csapott vérhullámtól, és érezte, hogy homloksebén a vér újra kiserkedt. Hát az a lány mégis — kinevette . . . Halász Ferenc.