Esztergom és Vidéke, 1894
1894-11-29 / 95.szám
Esztergom, XVI. évfolyam. 95. szám. Csütörtök, 1894. november 29. ESZTERGOM es raiKi íj ^ Megjelenik hetenkint kétszer : | csütörtökön és vasárnap. | | 1 ELŐFIZETÉSI ÁR.: | | Egész évre. . . 6 frt — kr. | | Fél évre . . . •. 3 » — » J ^ Negyed évre i » 50 » ^ | Egy hónapra — » 50 » ^ ^ Egyes szám ára — » 7 >> ^ VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfiscll- és Haugh-féle dohánytőzsdékben. I Hirdetések I I I a kiadóhivatalban vétetnek fel. | ^ ^ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | bélyegíüeték fizetendő. Minőség, vagy mennyiség ? Magyarország szőllőinek legnagyobb része elpusztult s a mi még termőképes állapotban van, az is pusztul s csak rövid idő kérdése, hogy régi szőllőinkből alig marad hírmondónak is. Volt bortermelésünkkel is úgy vagyunk, mint az emberi természet majd minden terén, csak akkor; kezdi a létezettnek becsét megismerni és megérteni, mikor már nincs. Régi borainkat is csak most tudjuk becsülni igazán, mikor már alig tudunk reá akadni, mert a sok jó bor korszakában azt sem tudtuk, mivel bírunk. Azonban a mi volt, abból többé meg nem élünk, hanem iparkodnunk kell ujat teremteni, szebbet és jobbbat.Elpusztult szőllőhegyeink siralmas képet tárnak ugyan elénk, de erős a reményünk, hogy talán nem is olyan sokára új életre kelnek s a hol a talajviszonyok az amerikai kultúrát megengedik és az immúnis homok kedvező talaj- és munkásviszonyokat nyújt, újra jobb és nagyobb Az „Esztergom és Vidéke" tárczája. A aranyhajú kisasszony. Az aranyhajú kisasszony viaszbábu volt egy nagy hölgydivatkereskedés kirakatában. Szép, minden józan ész ellen, képtelenül, otrombául, bambán szép, mint a Georges Ohnet hősnői. Ha előszedem a legünnepeltebb magyar novellisták öszszes festékkincsét és emlegetek havat, vért, tejet, rózsát, aztán idézem Paul Bourgetből a Botticelli-madonnákat, Bródy Sándorból pedig a soha nem egzisztált svájczi képíró : Jean Jacques Ausführlich lausannei biblikus leányfejeit: még akkor sem kerül ki ez abszurdus nagy szépség tárgyi tényálladékának kellő felvétele. És előkelő is volt az aranyhajú kisasszony ; minden lehetőséggel ellenkezően, emberi fogalmakat meghaladó módon, negyedik dimenzióbeli előkelő, mint a Benickyné Bajza Lenke hősnői. Akár hosszú fekete pluche köpönyeget próbált föl, akár vajszínű csipke peignoirban olvasta Marlitt magyar fordítását, akár mai de mer báli ruhát öltött, akár korcsolyázni indult nyusztprémes, sacher-masochi kacabajkában : mindig elviselhetetlenül előkelő volt. Ha hívták valaminek: bizonynyal herceg Felseőriojaneirokeőy Oceánának hívták, mint a legfelső körökben szereplő mennyiségben fog teremni a híres magyar bor, mint valaha. Franciaországtól vehetünk e tekintétben példát és bátran elfogadhatjuk mesterünknek. Midőn tehát az ország szőllőszete az egész vonalon rekonstrukcióra vár, midőn azt látjuk, hogy még a régi immúnis szőllők sem elégítik ki a modern kívánalmakat, hanem jobb, úgyszólván korszerűbb szőllőket akarunk teremteni s ezen a kormány és az intelligens termelők egyaránt fáradoznak, időszerűnek vélem azt a kérdést fölvetni, minőségre, vagy menynyiségre t'örekedjen-e a magyar bortermelő, az újonnan létesítendő szőllőkulturándl'? Ezt a kérdést nem lehet egyoldalúlag megvitatni, hanem a létező viszonyokat erősen latba vetve, a borkereskedelmi szempontból kell áttekinteni. Rekonstrukció alatt álló szőllőínknél ugy az amerikai ojtványoknál, mint az immúnis homok telepítésénél kénytelenek vagyunk a jobb, mélyebb rétegű talajokat felkeresni, mert a teljesen sivár, üres homok, trágyával sem fizeti meg a reá költött fáradságot és pénzt és a forró, sziklás, csekély földréteggel biró szőllőhegyek sem felelnek meg az amerikai ojtvány ok igényeinek. A modern szőllőkultura sokkal több szakértelmet és befektetést is igényel, mint a filloxera és peronoszpóra előtti boldog időben. Ily nagy befektetéseknek kell, hogy hasznát is vegye a bortermelő. Jelenlegi borkereskedelmünknél azt tapasztaljuk, hogy úgyszólván éhezik az olcsóbb fajta bor után, mohón felvesz minden tisztaízű, olcsóbb bort, a drágább, nehezebb fajborok iránt pedig alig érdeklődik. Vizsgáljuk meg azonban a fontos jelenség okait. A hazai borfogyasztóközönségnek legnagyobb része csak a könnyű savanykás, józamatú fehér bort kedveli, s ezt is sokan ásványvízzel fogyasztják. Ily bor ma is nagyban fogyna, ha mérsékelt áron juthatna hozzá a borfogyasztóközönség. Az óriási sörfogyasztás is mindinkább arra szoktatja a fogyasztóközönséget, hogy csak könnyebb, hátakétkötetes regényhősnőket hívják, még a népies kiadásokban is. Az aranyhajú kisasszony lárváját olyan közbátorságfenyegetőn szépre a jeles viaszművész: Monsieur Ferdinánd Onguent, Paris, 12 bis, rue Arago, 12 bis alkotta meg. És alkalmazott bele Brinisféle velenczei kék üvegszemeket. Ez a lárva Budapestre került Coppelius mesterhez, ki a lárvához készített egy gyönyörű, elegáns, vérpezsegtető, orfeumprimadonnai alakot. A csontja vékony és drót, a húsa kóc, bőre szürke dámisz, a feje hosszúkás gömbölyűre esztergált fenyőfa, köröskörül sima, mint a tojás. Erre a fejre ragasztotta aztán Coppelius mester a drága, párizsi lárvát, mely nem is oly drága, ha meggondoljuk, hogy bársonyos hattyúnyak és két rózsasziromfülecske is függ vele Össze. Megkoronázta pedig művét az aranyhajjal, melyről neveztetik ez a bábú aranyhajú kisasszonynak. Minekutána a bábu boltba került, az izlés két királynője: Szilárda és Hullámka (polgári nevükön: Scholz és Gerstinger kirakatrendező urak) reá adtak egy Worth műterméből kikerült nagy toilette-et, kissé formátlan kezére keztyűt húztak, aztán megfésültették Dórics úrral a legújabb bécsi vivményok szerint és kitették az óriás kristályüvegtábla mögé, drágalátos bársony felöltők, szivet sajgató kalapok, rabló ösztönöket ébresztő selyemszövetek, tiz brüsszeli hajadon megvakulásába került csipkék és elektromos üstököscsillagok mileujébe. S hogy a káprázat, a kísértés és a fantáziának minden gonosz játéka még ádázabb legyen : a bábu lába elé raktak harminczhat skatulya Chorylopsis de Japont. Az aranyhajú kisasszony pedig mosolygott, mosolygott bájosan, ostobán, rejtelmesen. Mindig a szegény és csúnya ember alázatos méltatlanságának érzete borsódzik végig a hátamon, valahányszor elhaladok az aranyhajú kisasszony előtt . . . azaz hogy megállok egynehány pillanatra, szinte bocsánatot kérve, hogy ime én is rá merem emelni a szememet erre a tenger bájra, erre a roppant gazdagságra. És magam sem tudom hogyan, miképp, valami szégyenkezésféle fog el; a lehetetlenség szégyene, mint mikor arra gondolok, hogy hátha az én szeretőm lenne a párisi opera legszebb spanyol ballerinája, vagy ha a kohinoort tűzném tű gyanánt egy forint huszkrajczáros nyakravalómba. . . Domine, domine, non sum dignus. . . . Kis gimnazista szent, plátói érzelmeivel tekintek a női szépség, a femme du monde-ság e horrendus nagysága felé és szinte fel tudnám pofozni a czinikust, aki tisztelő vonzalmam szűziességében kételkedni merészel. És valami kimondhatatlan, fekete gyűlölség támad szivemben a nők iránt, akik mellettem állanak és sárgák az irigységtől, hogy az aranyhajú kisasszony szebb labb üdítő borral fogja a sört pótolni. A sör rendkívüli nagy versenyképességét különben is első sorban kell tekintetbe vennünk és ezt a nehéz versenyt csakis olcsó, nagy menynyiségben termelt fehér borral birjuk kiállani és csak ilyennel a már elveszett borfogyasztóközönséget, ismét a borfogyasztás részére visszahódítani. Svájc annak idején nagyon megkedvelte a magyar bort, s a mint olcsón s nagy mennyiségben termelünk ismét fehér asztali bort, azonnal visszajönnek régi svájci vevőink. Németországba is, míg olcsóbb fajta boraink voltak, nagyobb mennyiségű vörös bort exportáltunk, s nagy reményem van, hogy ha ismét jó, zamatos magyar bort vehetnek nálunk, szívesen visszajönnek hozzánk, mert az olasz bor egyedül, a német fogyasztókat sem elégíti ki. De tekintsünk csak le kissé bornagykereskedőink pincéibe, miféle bort adnak el ugyan nagyobb menynyiségben ? Ha a csekélyszámú híres palackbor kereskedőktől eltekintünk, az összes bornagykereskedőink csak olnáluk, fiatalabb náluk, előbbkelő náluk és minden nap más, drágánál drágább ruhája van . . . Az egynehány pillanat néha egynehány perccé öregszik, mikor ott állok az aranyhajú kisasszony előtt. Es ilyenkor aztán odább kerget az auto-analizis: pirulva vettem magamon észre, hogy én voltaképp az aranyhajú kisasszony arany haját néztem. Eltűnt a rejtelmes rózsaszín mosolygás, el a nílusi zöld selyem tündöklése ; — szomjas szemem csak az aranyhaj édes, meleg, illatos hullámait issza és mohóságában odatéved a rózsás kis viaszfül mögé, ces petits cheveux follets felé, mint Ambrus Zoltán mondaná. Hajh de Ambrus Zoltán révén, az associatio idearum keserves törvénye szerint, föltámad bennem a hitetlen tudomány. Hol a korszakos parókacsináló, aki ezt az ércnél nehezebb és habnál könnyebb hajzatot szálankint plántálta a fakoponya viaszrétegébe ; hol a Nürnberg minden régi mesterét leremekolő ötvös, aki ezt a mesés, ezt a csodás, ezt a babonás aranymivet megalkotta ? Sehol, hölgyeim és uraim. A A mókus-utcabeli 18-ik számú házban a házmestert Pokornynak hívják; kőműves és hektikus volt, A hektika, ugy látszik,, családi baj volt Pokornyéknál. Mert abba halt bele az asszony, abba az ember. És a háromemeletes szép nagy ház földszint^ ^ íj]!^ tg/ ^ I ^ ^ I 1 ^ JÍ ^ iíí Mélyen tisztelt vevőimnek szives tudomására hozom, hogy a K1 r s § s § !,? 1 k 1 i 1111111 mi év " p^^"^ (jj) g rr ÜK g terén megjelent mindennemű . BRUTSY GYULA DISZMUUZLETEBEN , újdonságokkal, úgy a gyermekjátékok ^ minden nemevei felszereltem.
