Esztergom és Vidéke, 1894

1894-02-01 / 9.szám

Zichy Nándor gróf és érdektársai a megkívánt 250000 frtnyi biztosítási összeget az állampénztárba tényleg elhelyezték. A közlekedésügyi bizottság méltányosnak és helyesnek jelezte a miniszter úr ama intézkedését — tekintetbe véve, hogy engedélyesek vasutjukba tetemes tőkeösszeget fektettek be — hogy az esetleg azután építendő verseny vonatokra előjog adassék engedélyeseknek. Több irányban jelezhetjük a bizottság nevében fontosnak eme h. é. v. kiépítését, melyen előreláthatólag igen nagy lesz a személyforgalom. Esztergom vidéke nagy kiterjedésű kőszénbányákkal rendelkezik, melyekből évente és évek hosszú során át 6.000,000 mm. kőszén nyerhető, ezen gazdag s tüzelésre igen jó anyagot szolgáltató bányatermények közvetlen összeköttetésbe lesznek hozva a fő- és székvárossal, a mi egyrészt a szénfogyasztó közönségre lesz igen előnyös, de másrészt Örvendetesen fejlődő gyáriparunkra is, amennyiben malom, szesz, czukoriparunk termelési feltételei fognak kedvezőbben alakulni az által, hogy a szükséges szénmennyiséget könyebben és jutányosabban fogják beszerezhetni, ami újra mezőgazdaságilag mondható fontosna . Az építendő vasút mentén elterülő kő-, mész-, czementbányák feltárására, okszerű üzembe vételére, haszos értékesítésére nézve is nagy előnnyel fog járni. A Duna jobb partján elterülő budai hegyek, egészséges levegőjükkel a nagy közönség által könynyen hozzáférhetővé lesznek téve, mi egészségi szempontból, de az esetleges lakás viszonyoknak szempontjából fog nagy előnnyel járni. HÍREK. Esztergom, január 31. — Vaszary Kolos herczegprimás az esztergommegyebeli szegénysorsu káplánok felsegélyezésére 5000 frtot adományozott. A szegénysorsu káplánok között a segélyt az esztergomi primási iroda osztja szét. — Az Esztergom Vidéki gazdasági egyesület elnökéről Mailáth György grófról „Hol?" „Szivemben . . . hisz tudja." „Na most megtelt a mérték! A mindennapiasságok tömkelegéből, melyeket ma elviselnem kellett, csak ez az egy frázis hiányzott." „Újnak és meglepőnek természetesen nem hangzik, de igaz. Nagysád I imádom önt. íme már három hónap óta ismétlem ezt a legváltozatosabb kifejezésekben, a virágok és szemek nyelvén, szóban és írásban, versben és prózában, ecsettel és zenével — mert minden festményem az ön arczképe, minden dalomban az ön nevét éneklem meg — és minden hiába! Természetesen nem én vagyok az egyedüli, ki önt ilyen hódolattal veszi körül — egy egész sereg . . ." „De higyje el, kedves báró, ön az egyedüli az én — különben nem olyan számos — tisztelőim között, a ki Apolló valamennyi leányát segítségül hivja, hogy megostromolja szivemet. Azonban én egész bizonysággal tudom, hogy én csak felvett ideál vagyok művészi kifakadásaihoz, mint az úgynevezett próbamamzell a kirakatban. Ön a legkülömbözöbb sonetteket, aquerelleket és dalokat, a legkülömbözöbb szin- és hangváltozatban aggatja a vállamra, éppen úgy, mint a kereskedő kabátokat és felöltőket, hogy a fodrozatokat előnyösen tüntesse fel." „Ez önámitás, ön maga sem hisz bennük . . . Hányszor esküdjem meg ? Szerelmi eskük? Jön egy kósza szél, és aztán . . ," megírtuk egy múltkori számunkban, hogy a gazdasági egylet elnökségéről lemondott. A gazdasági egyesület az elnök lemondását nem fogadta el, hanem elhatározta, hogy ujolag felkéri álljon el a szándékától. Ezt meg is tette az egyesület, de Mailáth gróf egy január 12 én kelt levelében sajnálatát kifejezve, hogy kénytelen ezt tenni, kijelenti, hogy elhatározását többféle ok miatt nem lehet megmásítani. — A dorogfii bányatisztek tánczestélye. A három szénbánya-társulat tisztviselői igen sikerült farsangi tánczestélyt rendeztek szombaton a doroghi kaszinó renovált nagytermében, mely e czélra nemzeti szinü bánya jelvényekkel igen ízlésesen volt földíszítve. Jelen volt itt valamennyi bányatiszt családostul, s a vidéki intelligenczia színe-java. A lábalávalót a katonazenekar szolgáltatta. A négyeseket 20 pár tánczolta. A hölgyek a tánczosokat számos nemzeti szinü jelvényekkel tüntették ki. Közben közben több mulattató társas játékot rendeztek. Végül pedig a mult héten a tokodi bányában szerencsétlenül járt bányász hátrahagyott Özvegye és nyolcz árvája részére 42 frtot gyűjtöttek. A jelen volt szépek nevei a következők: Gutmann Jánosné, Ranczinger Vinczéné, Stegl Károlyné, Kubiasz Jánosné, Haala Józsefné, Hüke Kálmánné, Ehleitner Károlyné és Jozefin, Reinold Irmus, Jahn Tercsi, Eggenhofér Albertné és Nina, Nóvák Jánosné és Mariska (Bajna), Kantner Adolfné, Gruber Lajosné, Moro Gusztávné, Grósz Idus, Dahms Richardné és Olga, Krieznigg Jánosné, Setét Antalné, Singer Bálintné, Fábry Andorné, Bechererné, Takács Mariska, Benedek Józsefné, Kürschner Pálné, Turtl Jánosné Gotthard Károlyné, Vass Béláné, Szüszné, Grófné, Vodákné stb. A vidáman tánczoló társaság csak reggel felé gondolt a hazamenésre. — Az új dorogi bányakolónia. Dorogh község Esztergom felé néző részén, hol eddig legelő volt, „Grünwald és társai" czég az uj akna bányamunkásai részére rendszeres összefüggésben álló lakóházakat épített. Az egész kolónia 6 szobából áll 10—10 házzal, melyek között jobbról balfelé és fölülről lefelé is utczák vonulnak végig. Egy-egy ház 4 család részére van épitve. Nagyrészük már lakóval is bir, kik részint régi telepről, részint idegen országból költöztek ide. Legnagyobb részt csehek. A munkáslakásoktól bizonyos távolban van 3 nagyobb épület a tisztek számára, 1—1 ház két család részére. A tiszti és munkáslakások között van egy igen csinos emeletes ház. Ez a vendéglő. A bányafelügyelő emeletes háza a faluban a plébánia mellett épült. A bányaműnél is van ezeken kivül még egy tiszti emeletes lakás 2 család részére. A kolónián iskoláról is van gondoskodva. A tiszti lakások a vasutasok háza mintája után vannak épitve. „Vallja meg inkább egyszerűen és nyíltan, közönyös vagyok önre nézve." „Ismét akarja hallani ? Attól kellene tartanom, hogy gyakori ismétlés álta! épp oly untató leszek önre nézve, mint" . . , „Mint én Önnek ?" „Ön és a többiek, és az egész világ, a melyben élek. Vallja meg maga, lehet-e valami szellemgyilkolóbbat gondolni, mint ezt a gyülekezetett És ezt hívják a társaságnak ? Fölcziczomázott, sokat beszélő emberek tolongása, akiknek alig van valami mondani valójuk, mert egymást alig vagy ha egymást igen jól ismerik, ugyanazt beszélik, a mit én és ön. Elfáradtam e czéltalan száj gyakorlattól, a szalonból e kis mellékszobába menekültem, hogy egyedül küzdjek az unalommal." „És ekkor jövök én, hogy megerősítsem az ellenséges csapatokat. Én önt talán különösen untatom ?" „Oh nem is kísérlem meg a védekezést." „Beszéljünk egyszer őszintén, nagysád. Bárminő merészen hangozzék is. fogadni mernék, hogy kegyed most épen nem unatkozik, sőt inkább nagyon jól mulat. Szemének ragyogásából, a mosolyról, mely ajkain játszadozik, látom ezt, és szinte érzem azt a magnetikus benyomást, a mely csalhatatlan, titokzatos módon . .." „Hagyjon föl I Ne kísérelje meg a zene és festészet, a nehéz illatú virágcsokrok, és könnyűlábu versek, meg a többi boszorkányművészetek mellé még a míszticzizmust is fölhasználni, hogy megnyerjen. Nem hiszek az ön magnetikus benyomásában, a mint nevezte." - Meghívó. Az Esztergomi kath. legényegylet 1894. február hó 4-én. saját helyiségében házalapja javára zártkörű tánczvigalmat rendez. Belépti személyjegy 5o kr., családjegy r frt. Kezdete 7 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. — A kathoiikus körben a multkorról elmaradt ujságárverés február 2-án fog megtartatni. — Requiem volt hétfőn reggel a bazilikában boldogult Simor János herczegprimás lelki üdvéért. A gyászszertartást P a l á s t h y püspök tartotta. Résztvettek az isteni tiszteleten a gyászoló rokonság tagjai, az érseki tanítóképezde testületileg, a polgári leányiskola növendékei, s szentgyörgymezei fiu- és leányiskola. — A tornaegyesület közvacsorája. Az esztergomi tornae^yesület 27-én, szombaton közvacsorát tartott, melyet fényesen sikerült tánczmulatsággal folytatott és fejezett be a Fürdő-vendéglő termeiben. Senki sem várta, hogy egy egyszerű közvacsora ilyen fényes estéllyé növi ki magát. Jeléül annak, hogy az egyesület évek során át kivívta a közönség pártfogását estélyei számára, s még akkor is, ha azok nem mozognak nagy keretben, tömegesen keresi fel az egylet jóhangzású firmáját. Az esztergomi szép asszonyok ott voltak teljes számmal, hasonlókép a szép lányok megfogyatkozott bájos gárdája is. A kedélyes vacsora alatt Dr. F ö 1 d v á r y István elnök mondott szellemes toasztot a jelenlevő hölgyekre, E 11 e r Gyula titkár pedig a társaság hölgytagjaira. A katonazenekar muzsikája mellett együtt volt az előkelő társaság a késő hajnali órákig. Az első négyest 24 pár tánczolta. A jelenvolt hölgyek névsora a következő : Büttner Róbertné, Csupor Istvánná, özv. Greifensteiner Jánosné, Hajas Simonné és Gábi, Ivanovits Béláné, Kruplanicz Kálmánné és Aranka. Kaán Károlyné, Kerschbaummayer Károlyné, Legény Ivánné és Irén, Munkácsi Károlyné és Sarolta, Müller Gyuláné, Mattyasovszky Vilmosné, Niedermann Jánosné és Nelli, Nozdroviczky Miklósné, Anna és Olga, Nagy Pálné, Pfalcz Józsefné és Gizi, Perényi Béláné és Irma, Perényi Henrikné és Irma, Rogrühn Tini, Reviczky Gáborné, Rudolf Mihályné, Szvoboda Románné és Románka, Váczy Ambrusné és Margit, özv. Zubcsek Mihályné. — A katonai lövölde használata alkalmával annak közelében esetleg történhető szerencsétlenségek megakadályozása szempontjából az ezredparancsnokság rendszabályt állított össze. Itt hozzuk erre rendszabályt egész terjedelmében s azon magyarsággal, melylyel katonáék szerkesztették: — Azon terep, mely a lövölde és a vasút közt fekszik — a lövölde használata alkalmával lezáratik, t. i. két Avisó-ör által — mely vörös zászlókkal — az akácz erdöcskétöl a Strázsahegytöl délre fekvő téglagyárhoz vezető „Hát miben hisz Nagysád, ha szabad kérdeznem?" „A lélek halhatatlanságában." „Ez már valami, csakhogy nem ide tartozik. Én úgy értettem, hogy miben hisz a szerelem világából?" „Tegye meg nekem azt a kis szívességet, beszéljen valami másról, és ne mindig arról a szerelemről. Ez olyan théma, mit csak akkor lehet fejtegetni, ha kölcsönösségen alapszik." „Valóban nem tudom, milyen tárgyról tudnék önnel a legrutabb ámítás és legnehezebb Önmegtagadás nélkül beszélni. Valamint egy szenttel is csak imádkozással, ugy egy szeretett szép aszszonynyal is nem lehet beszélni. ..." „Anélkül, hogy udvaroljunk neki. Ez a körmondat hatásos lett volna a „szeretett" szó nélkül is. Minden, még a legközönyösebb csinos asszony irányában is, különösen ha özvegy, kötelezve érzi magát az ifjú szalonhös, hogy ellene a szerelmi frázisok csatáját megkezdje. Néha ki is küzdenek valamit, habár az ostrom nem más, mint az udvariasság azon neme, amely ama védőfal ellen irányul, amelyről a női előnyök és erények legszembetűnőbben láthatók. Nem ugy van ? És hozzá olyan védőfal ellen, amely az udvarias ostromlók szerint — hogy igy fejezzem ki magamat — a legomladékonyabbak." „Nagysád, újólag konstatálom: Ön nem imádkozik." „Igaza van: mérgelődöm és az egy fokkal kellemetlenebb." „Szerencsére haragja az egész udvarló taliga- uton fel lesz állítva. A fent nevezett két őr következőképen állíttatik fel; még pedig az egyik a lövölde közelében fekvő vasúti átmenetnél, és a másik azon a zátonyon, mely a Strázsahegy nyugati partján húzódik. — A lövöldétől éjszakkeletnek fekvő terep ugyanis egy aviso őr által (vörös zászlóval) lesz biztositva,még pedig ugy, hogy az — a lövöldén 600 fekvő golyó felfogó töltéstől 500 m. távolságnyira fölállitatik. Ezennel tehát a lövölde mindkét oldalán többé őr nem lesz felállítva. Egyúttal a rendörkapitányi hivatal felkéretik — a Strázsahegyen fekvő kőbánya és téglagyár tulajdonosát felszólítani, miszerint az ott dolgozóknak el legyen tiltva a lövölde használata alkalmával a Strázsahegy éjszaki oldalán tartózkodni. — A polgári olvasókör műkedvelői előadása vasárnap ismét kiválóan sikerült. Az aránylag szük helyiség annyira megtelt közönséggel, hogy többen a termen kivül szorultak. Tóth Ede népszínműve „A toloncz" került szinre a régi kipróbált erőkkel. Ez az előadás is tanulságot szolgáltatott, hogy az ügyesen rendezett és ambiczióval játszott műkedvelői előadás bizony többet ér, mint egynémely vándorló szinészcsapat komédiásnál azonkívül, hogy elősegíti a különféle társadalmi elemek találkozását, és olyan jóravaló czél, mint a nép müvelésére alakult polgári egyesület anyagi előrehaladását elősegíti. — A tokodi vizkalamltásra vonatkozólag illetékes helyről felkérettünk a következők közlésére: „A tokodi ujaknában bekövetkezett vizbeömlés nem volt váratlan, s ehhez képest netaláni vizbeömlés esetére az intézkedések már előre meg voltak téve. A vízmentesítési munkálatok gyorsan fognak előre haladni, s remélhetőleg rövid idő alatt s minden nevezetesebb költség nélkül az üzem újra megfog indíttatni." — Korunk haladása. Az idei farsang egyik mulatsága igen fényes bizonyitékot nyújtott a nép szellemi haladásáról Párkányban. Mint tudósítónk irja, f. hó 27-én Steiner Mór vendéglő helyiségében a budapesti Strasser és König czég helybeli üzletvezetője, Pozsonyi Aurél vezetése alatt álló összes munkások, napszámosok és fuvarosok, önköltségen egy igen sikerült farsangi mulatságot rendeztek, melyre külön meghívókat küldtek szét. És a vendégeket 3 fogásu vacsorával tisztelték meg. Az est sikere Kósa Ferencz és Verbók Lajos munkavezetőknek tulajdonitható, kik várakozáson felül járultak hozzá, ugy hogy csak reggeli 7 órakor kezdett a társaság oszladozni. Dicséret illeti még Steiner Mór vendéglőst is Ízletes jó konyhája és kitűnő italok felszolgálásáért. Vajha a többi munkások is követnék ezen szép példát, ami csak haladásuk és czivilizatiójukról tesz méltó tanúságot. férfivilágot sújtja általánosságban és nem esik egyedül az én szegény fejemre." „Ön csak olyan könnyedén bes?.él az én haragomról? Bizonyosan azért, mert azt hiszi, hegy ez is csak olyan elkopott és őszinteség nélküli védelem, mint a maguk ostroma. Külömben tudja-e miről gondolkoztam, midőn engem itt álmodozva talált ? Azt fontolgattam, hogy nem lesz-e jobb egyszer s mindenkorra a világról lemondani ? . ." „És kolostorba menni?" „Nem. Egyszerűen otthon maradni." „Embergyűlölő elzárkózottságban ?" „Úgysem. Hisz azért találkozhatunk otthon is egynéhány jó barátunkkal. Amit azonban ezentúl kerülni akarok, azok a nyilvános ünepélyek, soirék, bálok, ahol egy ilyen szegény özvegy mint én, a legfárasztóbb udvarlásnak van kitéve." „És azt hiszi kegyed, hogy a jó barátok közt az udvarlók nem lesznek képviselve?" „Ezeknek hallgatást parancsolhatok, s ha nem használna, ajtót mutathatok. Parancsomat komolyan kellene venni, habár e helyen, ahol ezeket mondom, csak mosolyognának rajta és nem hinnék el. És talán igazuk van. Minek jöttem én ide? Miért rakok csipkét, tollat, virágot és gyémántokat magamra? Nem olyan-e ez, mintha csak tetszelegni akarnék? S nem vennék e kaczérságnak, ha a bókokat ridegen visszautasítanám ? És miután órahosszat dolgoztam toillette-szobámban, hogy a nyilvános fellépésre széppé tegyem magamat, haragudjam-e, ha valaki azt mondja nekem: „Nagysád, ön szép."