Esztergom és Vidéke, 1894

1894-09-20 / 75.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE í Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és Vasárnap. | Előfizetési ár: Egész évre . . . . . 6 frt — kr. | Fél évre . . . . . . 3 „ — ,V 1 Negyed évre . . . . . . 1 „ 50 „ | Egy hónapra . . . . . , — „ 50 „ | Egyes szám ára . . , . . — „ 7 „ ? VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugh-féle dohány tőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. I fr... v» í Az ősz. Esztergom, szept. 19. (G. F.) Nem tévedésből került ez a czim ez egyszer a vonal fölé. Nem arról a szentimentális őszről akarunk beszélni, a melyet szerelmes poéták számtalanszor leírtak, hanem a minden őszszel pontosan beköszöntő nagy fegyvergyakorlatokról emlékezünk itt meg. Nem mulaszthatjuk el ezt most, midőn épen közvetlen közelünkben folyik le egy nagyobbszabású hadgyakorlat. Nem katonai szempontból akarjuk taglalni a fegyvergyakorlatok előnyeit vagy hátrányait, hanem csak a polgárok, édes mindnyájunk szempontjából foglalkozunk e fontos kérdéssel a legtöbbünk által róla alkotott vélemény és nézet alapján. A legtöbben kárhoztatják a hadgyakorlatokat, mert szerintük ha katonai szempontból van is némi haszna, de ez nem ér fel azon tetemes költséggel, a melybe kerül, nem nyújt kárpótlást azon nagy veszteségért, a mely a társadalmat a sok munkáskéznek évenkinti elvonásával éri. De azt is hangoztatják, hogy azon hátrány sem lel semmiben ellenértéket, a mely az egyest, egyes, de mégis számos családot éri az által, hogy legmunkabiróbb tagjai épen a legnagyobb munkaidőben, akkor vonatnak el hosszabb-rövidebb időre Az Esztergom és Vidéke tárczája. Mikor nem vagyunk itthon. (Vége.) Lehetett már hajnali öt óra, mikor a leírhatatlanul vad czéczó véget ért. A társaság megint a saját gúnyáit öltögette magára s éktelen szidalmak közt éltette az egyenlőséget, a szabadságot s a testvériséget, általános csókolózások után a tökéletesen elázott betörök elmentek, Birike az előszoba előtt azt mondta: — Aztán Gyuri, ügyesen hajts ám. Megyünk egyenesen a városligetbe egy kis friss levegőre. Végre eltűntek. A méltóságos ur majdnem zokogva ült föl ágyában. — Igy csalódni a leghívebb cselédben, a kire már négy esztendő ota rá mertük volna bízni még a szemünk fényét isi Erősen dobogott a szive, mikor a duhajkodó kannibálok csata-terére lépett. A padlók tele voltak szórva női atlasz ruha-darabokkal, diszmagyarral, frakkal, pezsgős palaczkokkal, félig elszitt havannákkal, kaviárral és dinnyével, konyakos poharakkal és sótartókkal. A bútorok a lezajlott vihar ártatlan áldozaiként siránkozva mutogatták kificzaraodott rendes foglalkozásuktól, a mikor a télire valót kellene beszerezniük. Vegyük szemügyre tehát, mik azon előnyök, a melyek a békés polgárra, a társadalomra ezen nagy áldozatokkal szemben hárulnak. Sokkal jobban érezzük működési terünk szűk voltát, sem hogy annak fejtegetésébe bocsátkozzunk, hogy ő Felsége és a magasabb körük jelenléte, ő Felségének az ország egyes vidékein való megjelenése, hosszabb ideig való tartózkodása mily áldásdús nemcsak azon vidékre, hanem az egész országra minden elképzelhető tekintetben. Felpezsdül a társadalmi élet. ipar, kereskedelem, mindenki iparkodik valami szépet, jót teremteni, ezer és ezer munkás kéz jön mozgásba, talál foglalkozást és a sok költség egyrésze íme megtérül, nálunk marad ; csak egyik zsebünkből tesszük a másikba és rendesen abba teszszük át, a melyikben épen semmi nincs. Tehát a költségek egy része jó helyre jut. Aztán minden ilyen alkalommal sok idegen is megfordul a gyakorlat színhelyén, a kik megismerve bennünket, otthon iparkodnak megdönteni azon balhiedeímet, a melyet rólunk táplálnak. S az ilyen alkalmak tapasztalataira alapított Ítélet reánk nézve csak előnyös lehet, mert olyankor mindenki ki akar tenni magáért. karjaikat s koldussá tett lábaikat. A zongora húrjai közt sonkacsontok nyaraltak, a nyitva hagyott ablakok vánkosán a méltóságos kisasszonyok párisi selyemharisnyáiból dús választék. A szegény tanácsos a fejéhez kapott. — Ilyen égbekiáltó erkölcsi romlottság 1 — sóhajtotta mély fohászszal, és ennyi gonoszlelkü anarchista kezében van Biri s Biri kezében a mi sorsunk 1 Még gondolatnak is rettentő. Az öreg urat elfogta a félelem láza s nem mert arra gondolni, hogy legjobb volna az egész kompániát a városligetben letartóztatni. — Hiszen akkor magam ellen dolgozom — töprengett magában. — Hiszen az én elnökletem alatt tüntették ki hétszer azt az istentől elrugaszkodott, képmutató személyt. Hát ilyen nevelésű cselédeim vannak ? Hát lehet ott erélyröl szó, a hol ilyesmi történhetik. Nem. Letagadom. Nem voltam itthon. Szököm. Es ugy sietett ki a saját lakásából, mint a tolvaj. Bement az első kávéházba^ megreggelizni. Behúzódott egy sarokba, hogy ne lássa senki. Itt rejtőzött kilenczig. Megkereste azután a borbélyát, a ki különben se lakott nagyon messzire a lakásától. Nagy ámulatot keltett a megjelenése. Az üzlettulajdonos folytonosan hajlongott. A segéd félbehagyott egy Iparunk és kereskedelmünk haladására, fejlődésére feltétlenül előnyösek ezen őszönként más-más vidéken ismétlődő gyakorlatok. A becsvágy, a rendesnél nagyobb haszon és a nagyobb forgalom reménye mindenkit lázas tevékenységre sarkal. S eltekintve mindentől, mi egyéb az ilyen fegyvergyakorlat, mint a közmondásnak „si vis pacem, para hélium*" gyakorlati alkalmazása és érvényesítése. Békés háborúkat csinálunk, hogy a véreseket elkerüljük. Teljes békességgel haladunk fejlődésünk utján, mint az egyes magányos ember, mikor dolga után lát, de minthogy nekünk az összeségnek, ügy mint az egyesnek van félteni valónk, épúgy mint az egyes, az összeség is megmarkolja fegyverét, megvizsgálja annak sárkányát, hogy rendben van-e és veszély idején bizhatik-e benne? Mindegyikünk, a kinek kis vagyonkája van, nem kiméi semmi költséget, hogy azt biztosítsa. Sutba dobja a régi vasládát, drága pénzen tüz- és betörésmentes szekrényt szerez, átalakíttatja minden zárát, csakhogy pénzét biztosítsa és nem kímél semmi áldozatot, hogy a furfangosnál furfangosabb biztosító készülékeket megszerezze és nyugodtan alhassék. Ha az egyes pénze, tehát megszerezhető javai védelme czéljából semmiféle áldozattól vissza nem riad, kikezdett bérkocsist s valóságos rémülettel kezdte verni a habot. Soha világ életében nem járt borbélyüzletben. Alig fogott hozzá a fakó arczu fodrász-segéd a méltóságos munkálathoz, a tanácsos ur fölszisszent. Égő fájdalmat érzett az ábrázatán. A segéd szédülni kezdett, az üzlettulajdonos pedig kitört: — Nyomorult kontár l Minek dőzsölt reggelig? Hogy merte ö méltóságára rátenni a kezét. Elcsapom. Takarodjék I Gyuri, keresse ki a Guszti okiratait a pénzes fiók mellett. A minisztertanácsos ártatlan vérét azalatt különféle taplódarabokkal állították él. A vágás nem tartozott a közönséges karczolások közé. Alaposan eléktelenítette az öreg úr egész arczát. A méltóságos úr megvető pillantást vetett a fakó segédre s eszébe jutott, hogy ez az a nyomorult Guszti, a ki Birikét az éjjel ódával üdvözölte. Hallatlan szatírája a sorsnak 1 Megissza a pezsgőnket s hála fejében elékteleníti a tekintélyünket. Még ezer szerencse, hogy a gége körül nem gazdálkodott mámoros borotvájával. A tanácsos ur sebét alaposan befehéritették, hanem azért mégis csak csúnya emlék maradt a maga nemében. Az utczán se mert volna ilyen sebesülten végig menni. Mit csinál már most a miniszter' előtt? az arra fordított költséget nem sajnálja, akkor lehet-e szó arról, hogy a meg nem szerezhetőnek védelmére az összeség által fordított költség hasztalan és az igy nyert előny, az összeségnek biztonsága nem ér fel azon veszteségekkel, a melyek az egyest érik? Ha a fegyvergyakorlatoktól minden fontosságot meg is lehetne tagadni, ha nem is merülne fel annak szüksége, hogy harczképességünkről tanúbizonyságot tegyünk, ha az ujabbnái-ujabb elméletek gyakorlati kipróbálása nem is volna múlhatatlanul szükséges, ugy még akkor is kénytelenek volnánk a költséges fegyvergyakorlatokat megtartani, sőt ha azok beszüntethetők volnának is, nekünk magunknak kellene saját megnyugtatásunkra azok megtartását kérni, mert ha mint laikusok nem is tudjuk megítélni a gyakorlat menetét, annak védelmünk szempontjából előnyös vagy hátrányos voltát, megnyugtat bennünket az a tapasztalat, hogy nem sokkal több mint öt negyed óra alatt lehetségessé válik, hogy — mint arról meggyőződtünk — bárhol ezer s ezer ember, ágyú, lovasság, társzekér, keljen át a Dunán minden veszély nélkül, hogy nem épen régi vasutaink minden előzetes intézkedés és az őszi nagyobb forgalom jelentékenyebb megakasztása nélkül bármikor egész hadtesteket szállíthatnak rövid idő alatt egyik helyről a másikra. Elküldet a sarkt bérkocsisért, a ki rendesen szolgálja. A kocsis sebes vágtatással termett a fodrász-üzlet előtt, de a mikor meglátta a méltóságos urat, majd hogy le nem szédült a bakról. — Hová méltóztatik kérem? — kérdezte olyan pezsgóizü hangon s olyan havannával a kezében, hogy a tanácsos urnák rá kellett ismernie a második banditára. Nem akarta keserves inkognitóját elárulni, erőslclküséget is óhajtott mutatni a kritikus perczekben. Mert a bérkocsis szemei még mindig keresztben villogtak. — Hajtson a szabómhoz. Guszti, az elcsapott büntáis olyanformán nézett a bérkocsisra, mintha ezt akarná mondani: — Le vagyunk leplezve mind a hárman. A szabó az üzlet divánján horkolt ; de a segéd nagynehezen kikereste a méltóságos ur frakkját. Csakhogy azt akár ki lehetett facsarni, annyi pezsgőt ivott az éjjel. A tanácsos ur egészen tisztában volt a rablóbandával. Tehát az udvari emberek, a bejáró fodrász, a családi bérkocsis s a háziszabó csaptak Birikével olyan égbekiáltó orgiát. A szegény jó öreg ur életével kezdett leszámolni, midőn az átkozott bérkocsis a lovai közé csapott s eszeveszetten száguldozott urával a minisztérium