Esztergom és Vidéke, 1894

1894-09-20 / 75.szám

Ezen tényeknek fontosságát mi laikusok is képesek vagyunk felfogni, mi is meg tudjuk ítélni ennek jelentőségét, megnyugvást merítünk belőle és nem tartjuk a fegyvergyakorlatra fordított költséget kidobott pénznek, a munkáskezek elvonását veszteségnek, hanem hasznos kiadásnak tekintjük ezt, a melyet legdrágább kincsünk biztosítása megkíván és a mely bőven megtérül azon biztosságban, a melyben magunkat érezzük és azon tudatban, hogv nyugodtan, a béke biztos tudatában — nem alhatunk, hanem dolgozhatunk a saját, hozzátartozóink javára és haladhatunk lépésről-lépésre az emberi tökély magasabb foka felé. CSARNOK. Balassa-GyarmaL (A királynapok alkalmából.) Nógrád vármegyének Hontvármegyével határos dél-nyugati szélén, azon bájoló és az egész vármegyének legnagyobb síksága terül szét, melyen a szabályozatlan Ipoly folyó medre a málnapataki határtól kezdve a Hontmegyei Kővárig a vármegyén végig kanyarog. Ennek a harmadrangú folyamnak bal partján fekszik B a I a s s a-G yarmat városa nyugatról keletfelé hosszúkásán, dél és keletfelé mindinkább szétterjeszkedve. Észak felől az Ipolyon túl sík rétség zöldéi a város átellenében emelkedő és néhány év előtt még jó bort termő s csinos borházakkal megrakott hegy-vonalig, mely északra nézve a regényes láthatárt elzárja; nyugatfelé azonban a mindinkább kitáruló rónaság a hontvármegyei Ipolyság székhelyig a legfestőibb látképet tünteti élőnkbe. Keleti oldalról Szécsény felé a változatos vidék szépségein a magas Karancs hegy bérczeig eljut a szem hatalma. Délfelé tág terjedelemben meredély nélkül halmosodik, emelkedik a tájék és nyugvó pontul a régi vár-omladványokat őrző süveg-alakú Szandai hegyek legmagasabb orma ragadja meg a szem figyelmét. A nyugati oldalon Kővár és Haraszti határok közt feltekintve, messze távolban veszti el a szem a síkságon végig hömpölygő Ipoly víztükrét, mig balfelé fordulva a jenéi és börzsönyi, őz és szarvas lakta rengetegnek Nagyfelé. A rendörök megsüvegelték a méltóságos urat s nem merték megállítani a kocsit. Egy mellék-utczában megtörtént az előrelátható katasztrófa, A mámoros fejű bérkocsis összeütközött egy falusi szekérrel. A falusi ember a görögdinnyéivel együtt lebukott a kövezetre. A méltóságos ur kocsirudja eltörött. Nagy népcsődület támadt. Még a rendőrök is megjelentek s a dühösen káromkodó Gyurit leszedték a bakról. A tanácsos urat majdnem a mentőknek akarták szánni, mikor magához tért s a kíváncsiak részvétele elöl zsebórájának s egyéb értékesebb ingóságainak biztosítására egy kapu alá menekült. — Tudjuk már, hol ittunk az éjjel 1 — mondta az egyik rendőr a dühöngő Gyurinak — a méltóságos ur is számadásra kerül, mert az egész utcza jelentést tett ma reggel a lakásán végbement nagy botrányról. Szepegve hallgatta ezt a tanácsos ur a kapu alatt. — Irgalmas istenem, mi minden nem történik velünk, ha nem vagyunk idehaza I Mikor a nagy néptömegek eloszlottak s a rendőrség eltávolította a összeroncsolt kocsikat, a tanácsos ur ki mert jönni az utczára, hogy folytassa az útját a minisztériumba. A miniszter előszobájában összecsapkodták a kezeiket, a kik rá ismertek. De nem merték neki szembe vallani, a mit gondoltak. Oroszi határánál forduló egyik ormán a Szondy György sasfészke: Drégely romjai feketednek Gyarmattól alig másfél órányi távolságban. Az alkotó természettől ily kedvező környezettel áldva meg azon terület, melyen B.-Gyarmat alapíttatott, végzetszerüleg oly góczpontul volt rendelve, a honnan a közművelődés ezerféle érdekgyökerei árasszák termékenyítő indáikat a hatáskörébe eső nagy környékre. Csakhogy ezen nagyszerű hivatás Gyarmatot fekvésénél fogva mint várral is ellátott védelmi pontot, főleg a XVI. és XVII. században nehéz szolgálatokra is kötelezte, a melyeket a török uralom alatti harezok, s hadjáratok alkalmával saját pusztulásának árán rótt le. A város középületei között legnevezetesebb a várraegye háza, mely egyszerű, de tekintélyes arányával és terjedelmével köti le a közfigyelmet, s a föutcza legszebb pontján a régi pesti ország-út frányában és három oldalról nyilt utczától keritve, terjedelmes térségen fekszik. A vármegye a mult században 1763-tól 1790-ig folyvást a szomszéd Szügy községben épített emeletes két kastélyában tartotta gyűléseit. Ekkor odahagyva Szügyöt, B.-Gyarmatón az általa épített, de már megürült kaszárnya-épület átalakíttatván, azt tette a vármegye székházává. Idővel ezen átalakított és csinos gyülésteremmel is ellátott épülettömeg szűkké válván, annak újra építését rendelte el a vármegye még 1832-ben. Igy épült a mostani tekintélyes székház, melynek építése 1835-ben bevégeztetvén, azon évi október 19-én ünnepélyes pompával meg is nyittatott. Ezen méltóságos alakzatban épült palota középső, kirúgó része felső emeletében csupán a díszes lépcső csarnokot, és a gyűlési termet foglalja magában, hét utczai nagy ablakkal, belől két oldalról oszlopos karzattal és három oldaláról szárnyas ajtón való bejárattal. E terem falait Mária Terézia király aszszonytól kezdve máig a fejedelmek- és 1592-től fogva a vármegye főispánjainak, ugy több nógrádi, vagy Nógrád által kegyelt férfiúnak arczképei foglalják el, melyeknek sorozatát alább adandjuk. A nagy terem alatt húzódik végig a székház kapuja, melynek boltozatát 24 oszlop tartja, mindkét oldalról tágas folyosóval, és onnan két oldalról az emeletre vezetó széles iépcsőzettel. Ezen közép épületrésze legfelső homlokzatát disziti a vármegye czímere; kék mezőben szemben A tanácsos ur frakkja beárasztotta az egész minisztériumot pezsgőülattal. Bevágott ábrázata megfosztotta minden tekintélyétől. Álmatlan arcza s a kiállott izgalmak olyan idegessé tették, mintha csakugyan még ráfoghatnák, hogy dorbézolt. Vén napjaira! Mit szólna ehhez a szörnyű vádhoz az ő életpárja! A miniszter nemsokára elfogadta. Hamisan mosolygott az öreg úrra, a ki nem bírt szóhoz jutni. — Nagy selma vagy öregem, mondhatom! — kezdte azután egészen baráti dévajsággal. — Miért kegyelmes uram? — hebegte az öreg. — Mert egy egész városrészt fölmulattál az éjjel, a mint azt a hivatalban beszélik. Dadogott valamit; a miniszter hátrálni kezdett a pezsgő parfümtől, hanem azért szóba sem hozta az ügyét. Mikor a tanácsos ur meghajolt, a miniszter megfordult s nevetve húzott ki valamit az öreg ur frakkjából. — Ezt a női harisnyát jó lesz meg nem mutatni a feleségednek . .. Különben inkább vidáman, mint szomorúan folytasd jól megérdemelt nyugalmadat. Ezzel vége volt az audiencziának s a nyugalmazott tanácsos ur csakugyan olyan bűnbánó ábrázattal hagyta el a minisztériumot, mint egy megtérő vén korhely. Körösi László. álló vas pánczélos, sisakos vitéz, jobb kezében kivont pallóst tartva, bal kezével támaszkodva a homorú paizsra, mely az ország czimerét tartalmazza. A czimer alatt a vármegye jelszava: „Nógrád a közügyért" arany betűkben ragyog. Ezen közép épület mindkét oldalából egy: szintén emeletes, alól is, felül is n—11 ablakos, és a szomszéd utczákba is beforduló oldalakon ismét 18—18 ablakos szárnyak nyúlnak szét, lakhelyet adva a főispán- és alispánnak és hivatalos helyiséget ugy a vármegyei tisztviselöségnek, valamint a megyei kir. törvényszék és járásbiróság hivatalnokainak. A székház főkapuján az udvarra lépve, szemközt egy másik udvar közepén emelkedik fel egy hat emeletes, kerekded, várda szerű építmény, déli homlokzatán órával ellátva. Ez a volt megyei, most már állami börtön, mely mint magánrendszerileg épített mű, első volt az országban. A vármegyeházzal együtt K a s s e 1 i k pesti építész műve. Összesen 168 magán zárkával bir és ezek ajtajai köröskörül folyósóra nyílnak. Az épület legbelső részét az imaház és két munkaterem foglalja el. A vármegyei székház után említendő a városháza. Egyszerű emeletes épület, mely az 1843. évi tűzvész után a leégettnek helyére épült és a községi hivataloknak és tüzrendöröknek hivatalos helyiségeit foglalja magában. A szűgyi-utcza végén van a honvéd laktanya, emeletre, tágas területen emelve. A kóvári-utcza észak nyugati szélén van a város kórháza, melynek most már elégtelenségét a vármegye közönsége is tíelátván, Sci tovszky János alispán buzgalma következtében a vármegye hozzájárulásával a város keleti részén egy nagyobbszerü megyei közkórház felállítása és megalapítása áll a biztos létesülés kezdetén. Középület gyanánt tekintendő még a Takarékpénztárnak a kath. egyház jobb oldalán, a fö-uteza legszebb helyén álló emeletes háza, két külön házból összekapcsolva ; valamint, bár a ház magántulajdon, a Cassino helyiség, a székház baloldalán, a Madáchutcza szegletén. A középületek közé sorozandó a nyári színkör is, melynek azonban rokkantságán alaposan segíteni épen most buzgólkodnak a színes zeneművészet iránt érzékkel biró városi és vidéki pártolók. Gyarmatnak jelenleg négy egyháza van. A kath. vallásuaknak anya egyháza már a XIII. század végén is volt, 1290-ben, a midőn plébánosául M ih á 1 y nevűt emlit az oklevél. Ezen egyház a török hódítás korában és azután 1663-ban ismét és végképen semmivé lett. Az elpusztulás után nem is volt, több mint 70 évig egyházuk és papjok, és ezen időben a hivek a szomszéd Kővárra jártak egyházi szertartás végett; ott volt a plébánia, ott lakott a gyarmati kath. hivek lelkésze. Mig végre a város felerészének birtokosa és másik felének bérlője, báró, utóbb gróf Balassa Pál 1746-ban a város nyugoti szélén egy völgyben a mostanit fölépitteté. Magáról az egyházról műépitészeti tekintetben nincs mit kiemelnünk. Egyszerű órával és harangokkal ellátott tornya van. Belsejében öt oltár disziti. A nagy oltár régibb képe helyett 1829-ben gr. Zichy István költségén a szentháromság csinos képe függ. A jobb oldali egyik oltár fölött üveg koporsóban Feliczián vértanú ép teste nyugszik, melyet 1759-ben XIII. Kelemen pápa gr. Balassa Pál kérelmére ajándékozott a gyarmati templomnak és ott azon évi augusztus 20-án egyházi nagy pompával helyeztetett el. Az egyháznak élén a plébános (jelenleg Hottovinszky Károly ur) áll egy káplánnal, Az e v. reform, (helv.) hitvallá suaknak hajdan, a vár létezése korában szintén volt egyházuk. Egy hiteles okmány szerint 1621-ben prédikátoruk S i klósi Mátyás volt. Az 1663. évi elpusztulás után azonban többé ref. egyházközség sem alakult. Az ágost. evangélikusoknak szintén már a XVII. század első negyedében anya-egyházuk és igy templomuk is volt a várban, vagy városban. Elpusztulván egyházuk, ők sem alkottak ujat az ujabb benépesítés koráig; ekkor 1693-ban ismét voltak hiveik és papjok, 1693-ban S a t e 11 i t e s János, majd utána 1706-ban H o i c s i u s János, ki azonban 1717-ben elűzetett és Alsó-Sztregován nyert állást. Végre József császár idejében annak szabad szellemű rendeletei alapján elenyésztek az akadályok és már 1785-ben felépült az ág. evangélikusok egyháza is a város kelet-déli részén emelt helyen, kőfallal kerített dombon. Tornya valószínűleg leégés miatt 1808-ban fedeleztetett. Káplánnal ellátott lelkésze van. A jelenlegi S i m k ó Frigyes ur. A görög nem egyesülteknek egyháza csak is az újabb megtelepítés után a mult században jött létre, midőn főleg kereskedelmi czélból görög és szerb nemzetbeli jövevények is telepedtek Gyarmatra. Ezek is egyházi gyülekezetté alakulván, akkori elóbbkelöik Garba János és Popovich György áltál II. József császártól 1785-ben nyert engedély mellett építettek tornyos templomot. A hívek azonban az 1848. év utáni korszakban annyira megfogytak, hogy most a néhány év előtt N e d í c s János nevü papjok halála óta (1889) egyházuk árván áll. A zsidóknak szintén már a mult században volt zsinagógájuk, ez azonban idővel szűknek bizonyulván, már e század negyedik tizedében nagy méretű derék imaházat kezdtek építeni, és az végre némi vajúdás után csinosan fel is építek és egyik díszes alkotását képezi a tabáni városzrésznek. A legutóbbi (.1890.) népszámlálás szerint Gyarmatot 7738 lélek lakja ; ebből róm. kath. 3928 ; evangélikus 1536 ; helv. hitvallású 129 ; izraelita 2120 ; gör. keleti szerb egyh. 25, Nyelvre nézve: magyar 6996; német 189; tót 511; horvát 1; szerb 6 ; egyéb nyelvű 35. Területe 4970 kat. hold. Lakosságának zömét képezi a földmivelő parasztság. Ezután legnagyobb számban van az iparos osztály, mely azonban a gyár-ipar nagy megszaporodása és a régi czéhrendszer eltörlése óta számban aránylag kevesebb, mint volt 1848 előtt. A lakosság jelentékeny állományát képezi a különféle vármegyei és állami hatóság és intézmény hivatalos személyzete. A vármegye székháza itt lévén, az alispántól kezdve a közigazgatás központi összes hivatalokának Gyarmat a székhelye. Itt van továbbá a megyei törvényszék, a kir. járásbíróság, az ügyvédi kamara, a pénzügy-igazgatóság, a kir. adót a kir. mérnök-épitészeti, az erdőfelügyelőségi hivatal; a királyi tanfelügyelőség. Ezenkívül itt a honvédség egy zászlóalja, az állami csendőrség szárny- és szakaszparancsnoksága. Van a városban két jói berendezett gyógyszertár és elegendő orvos. A C a s s i n ó, mely még 1838-ban létesült és 1848-ig virágzott, 1856-ban ismét feltámadt, utóbb több viszontagságon esvén át, máig régi helyén, a főutezán, a megyeházától utcza által elválasztva, elég kényelmes emeleti helyiségben van és a szükséghez képest elegendő hírlappal, könyvtárral bir. Nyáron át a megye tulajdonát képező sétány pavillonját használja helyiségül. Van egy másik is „N é pk ö r" név alatt. Takarékpénztár három áll rendelkezésére a kereskedelem