Esztergom és Vidéke, 1894

1894-08-23 / 67.szám

es mm Megjelenik hetenként kétszer: J csütörtökön és Vasárnap. | Előfizetési ár: | Egész évre 6 frt — kr. \ Fél évre . . . . ... . 3. „ — n • j Negyed évre ... . . . 1 „ 50 „ | Egy hónapra . . . . . . — „ 50 „ f Egyes szám ára . . . . . — „ 7 „ ^ VÁROSI ÉS mm ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugh-féle dohánytözsdékben. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 1 frt, 200-ig 2 frt, 300-ig 3 frt és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések megállapodás szerint. !*?Kbr Nyiittér sora 20 kr. Az iskola és az élet. A polgári, illetve felső leányiskolát közoktatási szempontból általában csak mint középtanfolyamot szokták tekinteni, melyben elméleti előkészültséget nyer a leány növendék arra, hogy az úgynevezett női szaktanfolyamokra legyen bocsátható. S a polgári leányiskolák mai vezetésében általában az a szellem az irányadó, hogy az oktatás minden igyekezetét arra összpontosítsa, hogy a növendék az elméleti ismeretekben kifogástalan előkészítést nyerjen. Midőn a nőnevelés szempontjából, a polgári leányiskola hivatásával szemben felállított ezen tapasztalatokkal foglalkozunk, akkor egyszersmind az élettel számolunk, s ugy találjuk, hogy mind azok egyoldalulag és ferdén fogják fel a leányiskolák hivatását, kik abban semmi egyebet nem látnak, mint egy női középtanfolyamot. Egy intellingens körben élő nőnek az iskolai ismeret és tudományos műveltség csak nagyon is kivételképen való arra, hogy belőle éljen s általa magának egzísztencziát biztosítson, hanem szükséges ez azért, mert általános műveltség el nem képzelhető a nélkül, hogy az ember a tudományos világ nagy körvonalait ne ismerje. Már pedig egy intelligens körben élő nő az általános műveltség Az Esztergom és Vidéke tárczája. Világlánya falun. Kiállók az utcza közepére, Benézek a legények szemébe ; Azt a nézést hej de nagyon értem. Szőke, barna legény veszik értem, Amott megy a biró uram lánya, A két lábát jaj de nagyon hányja; Csak addig volt néki szeretője, A mig én nem lettem ölelője. Jaj de busán lép az a menyecske; Megverte az ura tegnap este, Megverte mert nagyon járt a szája ; Hozzám szokott járni éjszakára. Amott megy a tisztelendő ur is, Gazdasszonya Öreg is meg csúf is. Gyónni menjek, üzente, hozzája. Nem mentem el. Ki nem prédikálta. Rajtam van az urfi keszkenője, Nem csikorog az urfi czipője, Nem hallják ha belép az ajtóba. Es ha hallják ? Hát tegyenek róla ! Édes anyám nem szeretett engem, Édes apám kitagadott engem. Kiállók az utcza közepére, Benézek a legények szemébe. Erdősi Dezső. követelményei alá esik s igy bírnia kell mindazon ismereteket, melyeket ezen kör igényképen tart fenn mindazokkal szemben, kik itt helyet követelnek maguknak. Kétségtelen tehát az, hogy a polgári leányiskola az élettel szemben egy befejezett tanfolyamnak tekintendő, miért is itt a vezérelvnek oda kell törekedni, hogy az a leánynövendék, ki a polgári leányiskolát elvégezte, annyi ismeretet vigyen ki az életbe, a mennyi föltétlenül megkívántatik arra, hogy a nő necsak mint feleség, anya és gazdasszony, de mint a művelt társadalom tagja is csorba nélkül tölthesse be szép és nemes hivatását. S épen azért a polgári leányiskolái oktatásnak nem arra kell törekedni, hogy a növendékek az elméleti ismeretekben vegytani pontossággal tudják felállítani a tudomány elveit és szabályait, hanem hogy a szabályok általános körvonalainak ismerete mellett, a tudományos világban az általános műveltség által megkövetelt széles tárgyismerettel bírjanak. Tehát nem az a fő, hogy ha keveset tudnak is, de e tudásnak meg legyen a biztos alapja a szakismeretben, hanem hogy sokat tudjanak, hogy mikor az életbe kimennek: a nő előtt csak azért, mert ő nő, ne legyen teljesen terra inkognita a tudomány egyetlen ága se. Ezt kívánja az általános műveltDélután. — Az „Esztergom és Vidéke« eredeti tárczája. — Hogy forró, kánikulás augusztus hónap közepére értünk, egyszerre megváltozott az utcza képe. Váratlanul hűvös, kellemes szél csapott le a budai hegyekről s egy pillanat alatt elsöpörte azt a kiállhatatlan, fülledt atmoszférát, mely már hetek óta ólomteherként nehezedett a tikkadt városra. Mindenki szenvedett belé, közös nyomorúsága volt mindnyájunknak, hát nem csoda, hogy fellélegzettünk az első üde légáramra és igyekezett kiki a maga módja szerint kivenni belőle a részét. Ünnepnap volt, a nap szelíden pislogott és künn a lóversenytéren futtattak. Csak ugy özönlött a nép a széles bulvárokon föl s alá. Nem sokat tétováztam, különben lemaradok, hanem csak ugy találomra felugrottam az első lóvonatú kocsira. Elhatároztam, hogy nem bánom akárhova visz, ha máshova nem, hát a városligetbe majd csak kiérünk. Egy idei» szépen mentünk; lassan, de biztosan és én örültem, hogy utazom. Később azonban, úgy a Kerepesi-ut felé, megbántam elhamarkodottságomat. Néminemű okaim voltak erre. Önök bizonyosan hallottak már hering nevű állatokról, a melyek tudvalevőleg sohasem szoktak fotőjben nyújtózkodni, sőt szárazföldi ség. Épen azért a polgári leányiskola ne szakszerüleg tanult, hanem művelt nőket igyekezzen nevelni, s ez csak ugy érhető el, ha itt az oktatás szelleme felszabadul a tudományos pedanteria chablonos szabályai alól s a nevelés szabad szárnyakat nyer, mely nem az ok és okozat közötti összefüggés vegyelemzésébe mélyeszti és fárasztja ki az elmét, hanem egy leányiskolái növendék látókörének megfelelően, könnyebb rendszerbe szedi össze s játszva állítja egybe az ismeretek azon halmazát, melyekre nem a tudomány, de az élet szempontjából van szükségök. Szóval a társadalomnak nem tudományos, hanem művelt lelkű nőkre van szüksége s a női műveltség hivatása nem az, hogy a szakismeret csalhatatlanságával kösse és oldja a tudomány szálait, hanem hivatása, hogy a mindennapi élet körén kivül eső kérdésekben ne álljon egészen tájékozatlanul. Az általános műveltség nem feltételezi azt, hogy meg tudják határozni, minő vegyelemzési ellentét jut érvényre a márványban és quarczban, hanem az a fő, hogy ha eléjük tesz-] nek három darab követ, meg tudják különböztetni egymástól. A polgári leányiskola oktatási rendszere és vezetési szelleme tehát csak akkor felel meg az élet követelményeinek, ha vezérelvként azt veszi, állapotuk a kényelem legelemibb föltételeinek sem felel meg. És csodálatos, mégis — már nem tudom miféle pszichológiai indokból — itt Budapesten a legtöbb ember abban a rögeszmében él, hogy ö hering. Nem mulasztaná el az alkalmat a világért sem, hogy heringtermészetét bebizonyítsa. Hiába mutogatott a kétségbeesett konduktor a kifüggesztett táblára, a mely jelezte volna, ha egyébként is nem látnák, hogy megtelt a kocsi, a Kerepesiuton mégis támadást intézett ellenünk egy nagyterjedeimű polgártárs. Azt mondta a táblára: — Sifli I majd kipróbálom. Hát a próbája csakugyan sikerült a saját szempontjából, de viszont a kocsiból kiesett egy két esztendős gyerek, meg egy görögdinnye pártolt el a gazdájától, a ki a ligetben szándékozott belőle lakomázni. Természetesen a görögdinnyés ember nem hagyta a jussát, a mire András bácsi a sarkon kezdte hegyezni a fülét; hanem a mint félszemmel meglátta a guruló jószágot, valószínűleg azt hitte „gomba reménylet" lesz, s ment jelenteni. Azóta tán már keresik is az Anár Miskát. Három útitársam ezalatt hamarosan konzorcziumot alakított, melynek feladatát képezte volna sprengolni a totalizatőri. Töviröl-hegyire meghányták a lovak esélyeit, beszéltek csalhatatlan tipjeikröl hogy a nő minden iskolai ismeretét a polgári iskolában nyeri és igy annyi ismerettel bocsátja az életbe növendékeit, mennyi egy művelt körben élő nőnek szükséges arra, hogy mint anya, feleség, gazdaasszony, szóval mint a család lelke, mint a művelt társadalom tagja, mint honleány, az élet küzdelmében reáváró nagy és nehéz feladatnak ugy felelhessen meg mint a költő mondja : „Nő, ha belököd csorba nélkül szent hivatásod, környezeted boldoggá teszed, hazádnak oszlopa vagy!» A bécsi gabonavásár ellen. Nem kevés hazafiúi örömmel látjuk nőni a hazai terménykereskedők azon mozgalmát, mely a bécsi magvásár, ezen modern svindli ellen foglal állást, s a melylyel egyszerűen lehetetleniteni akarják örök időre a bécsi úgynevezett ^nemzetközi* magvásárt. Nagyon helyes! Abban a szövevényes és nagyarányú dédelgetésben, melylyel a birodalmi székvárost a folytonos visszafejlődés között régi fényének meg akarják menteni, egyik igen jelentékeny tényező volt a magvásár is, melynek üzletileg soha jelentősége nem volt és csupán az idegen forgalom emelésére tartották fönn, mióta a modern kereskedelem tényezője: a táviró, telefon, vasút rendelkezésre áll. Az eddigi hangzatosan nemzetközinek hirdetett magvásárok rendesen szeptember első napjában tartattak. Megnyitotta az osztrák földműs elhatározták, hogy estére pezsgős vacsorával fejezik be a napot, mert lesz pénz, mint a polyva. Egyikök erre felszólított, hogy lépjek én is a konzorcziumba. — Meglássa, örökké megemlékezik ránk, biztatott. Éppen megakartam nyugtatni, hogy emlékeim között már is kiváló helyet biztosítottak maguknak, (kiállhatatlanul szorították a bordámat) mikor a népszínház körül megállapodott a bárka. Nem történt egyéb, mint hogy a szegény pára ott elől idáig meggondolkozott. Azt gondolta, mégis csak szemtelenség tőle azt kívánni, hogy egy itcze zabért ennyi idegen népet czipeljen ki pokolba az isten háta mögé. Azért sem indít a herkó páternak sem tovább. Mi utazók más véleményen voltunk, de legkivált méltatlankodott a kocsis meg a konzorczium. A kocsis azért, mert neki hivatása ilyenkor haragudni, a konzorczium pedig azért, mert a pezsgős vacsorát nem szerette volna elszalasztani. Egyébként tisztában voltunk valamennyien, hogy az állapotok így nem maradhatnak. Bevezetésképpen a kocsis mindjárt megdicsérte a radnai szenteket, de nem használt. Akkor a konzorczium neki esett a romai pápa pessenye forgató kutyájának. Annak se volt eredménye. A ló nem mozdult. Valaki azt indítványozta, tolni kell egy darabon a kocsit. Denikve a tanács viszhangra lelt,