Esztergom és Vidéke, 1894

1894-06-28 / 51.szám

51. szám. Csütörtök, 1894. június 28. ESZTERGOM es \ \ Megjelenik hetenként kétszer : | csütörtökön és Vasárnap. Előfizetési ár: • í Egész évre . . . . . . 6 frt — kr. | Fél évre . . . . . . . 3 „ — „ | Negyed évre . . . . . . 1 „ 50„ | Egy hónapra . . . . . . — „ 50 „ $ Egyes szám ára . . . . . — „ 7 „ í VÁROSI ÉS MECFYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugh-féle dohány tőzsdékben. Hirdetések: \ Hivatalos hirdetés 100 szóig 1 frt, 200-ig 2 frt, | 300-ig 3 frt és igy tovább. I Bélyegdij 30 kr. \ Magánhirdetések megállapodás szerint. \ © - Nyilttér sora 20 kr. - & * \ Előfizetési fölhívás. A XVI. évfolyam második felét kezdjük meg ez év július hó elsején. Tizenöt és fél év nagy idő egy ember életében, még hosszabb kor egy vidéki lapnál. A provincziális sajtó legnagyobb része csak kérészéletű: ma van és holnap már megszűnik. Hogy mi több mint másfél évtizedes múltra tekinthetünk vissza, ennek okát szabadjon abban keresnünk, hogy lapunk fenállása közszükségletre támaszkodik. A nagyvárosi ember nem tud meglenni a maga mindennapi újságja nélkül. A minisztertől a hordárig mindenki lapot olvas. Nálunk, provinczián, nem igen olvasunk újságot, mert ami nevezetes történik, azt úgyis elmondja a szomszédasszony, komámasszony. Ez a lanyha érdeklődés az ujságbetű iránt oka a vidéki sajtó hátramar adottságának. Ezt legyen szabad védelmére felhoznunk, mert jól tudjuk, évtizedek fognak elmúlni, amíg a vidék előkelőbb színvonalra emelkedhetik. Az »Esztergom és Vidéke« mégis kisvárosi sanyarú viszonyok közt soha nem lankadó kitartással, tapintattal, ha kell bátorsággal küzdött a számunkra egyedül iránytadó czélért: Esztergom-megye é s város érdekeiért. Lapunk soha sem volt pártközlöny. Nem voltunk se liberáAz Esztergom és Mke tárczája. A Mikulás. (Egy boldog férj reminiscentiája.) Boldog vagyok. Aranyos élet, ez a házas élet. Én mondom. Tizenöt év óta viselem ez aranyos nyűgöt, s noha voltak boldogságom egén néha-néha egy kis hamar tünő felhők; egészben véve ugy telnek napjaim, hogy nem vágyom még a bolgár trónra sem. Ma különösen felelevenedik agyamban a mult memóriája. Jó kedvem van. Éppen most szavaztam meg, én és feleségem, a kül és belügyi túlkiadásokat. A belügy az én ressortom, mely néha kiterjed a zárórán túli időre is. De legyen elég. Mikulás. Mikulás. Mennyi kedves gyermeki kacsó ütődik tapsra s mennyi kis gömbölyű arczra húzódik az öröm és félsz vegyitett érzelme ! Mennyi ecsetre való kép születik meg amaz idyliben, mit házaséletnek neveznek. Magam is már tizenöt éve megünneplem a napot. Ez is boldogságomhoz tartozik és voltaképen Mikulásnak köszönhetem, hogy Hymen berkeiben oly csendes boldogságot találtam. Öreg legényke voltam már tizenöt év előtt is. Bizony az lisok, se klerikálisok, se kormánypártiak, sem reakcionáriusok. Mindent pártfogoltunk, ami jó és igaz, mindent elitéltünk, ami gonosz és kétszínű. Tollúnkat nem az anyagi, de az erkölcsi érdek vezette mindétig. Nem ismeretlen ezenkívül olvasóink előtt, hogy lapunk mult év októberében nagy változáson ment keresztül. A szerkesztést válogatottabb alapokra fektettük, szélesebb rétegekre terjeszkedtünk ki anyag dolgában, nagyobb gondot fordítottunk a feldolgozásra. A technikai kiállítás, mely ellen előző évfolyamainknál annyi kifogás volt, megíinomult, és joggal mondhatjuk, kifogástalanná vált. Lapunk terjedelme most a mult évekhez képest kétszer akkora. Hivatásunkat komolyan, nem mellékczélnak és könnyelműen fogjuk fel. Megkíséreltük a mult év utolsó negyedében, ha elbírnák e Esztergom viszonyai, azé az Esztergomé, mely némely tekintetben utóvégre is egy bizonyos kor középpontjánatc tekinthető, ha legrégibb, legelső lapja hetenként háromszor jelenik meg. Tapasztalataink, sajnos, azt mutatták, hogy az ujitás ez időszerint még korai volt. Visszatértünk tehát megjeíenés tekintetében a régi, kipróbált mederbe, de nem hagytuk el a többi, hasznosnak bizonyult újításokat. Miután egy lap létének föltétele az olvasóközönség pártolása, most a félév végén bizalommal fordulunk élet vihara meglehetősen letarolta bogár fürteimet. A türölközŐ volt az én fésűm. Aztán blazírt voltam nagyon. A nőkhöz eljártam ugyan, de nem náluk mulattam akkor, hanem rajtok. Bolondnak tartottam, a ki a házasélet nyűgét veszi fel, mikor a pányva nélkül való élet az igazi boldogság. Hisz a szabadság az az elévülhetien eszme, melyet az emberi akarat, mint kincset őriz, mikor meg van s teljes erejével harczol utánna, ha már elveszett. De hát minden cynicus ember nem azért cynicus, hogy ne legyen passiója. Nekem is volt. Szerettem a kis gyerekeket. A gyerekek is szerettek engem a „bácsit." Ha csak tehették, nálam voltak. Garcon lakásomon minden szabadossággal felforgatott bútorait turkálhatták össze. Nem bántam. Minél jobban eveztem a kopaszodás országa felé, annál jobban kóválygott agyamban egy gyatra gondolat. Ezek a gyerekek annyit beszéltek össze-vissza, hogy sokszor megleptem magamat a mint Mariskára gondolok. Mert Mariskának hittük a lelkemet. A gyerekek csak úgy áradoztak, mikor Mariskáról volt szó. Milyen leány az, hogy oly idáig tudja vinni á sziveket. Szerettem volna látogatót tenni Esztergom város, a megye, és az Esztergom iránt érdeklődő magyar közönséghez és kérjük, hogy igazi ambiczióval felfogott komoly munkánkban pártoljon bennünket fokozottabb támogatással. Esztergom most szakított hagyományos maradiságával. Új élet lüktetését tapasztalhatjuk minden vonalon. Szabadjon közönségünk jóakaratú támogatásában keresni a biztosítékot, hogy Esztergom progressiv haladásával együtt jár a mi fokozatos előbbrehaladásunk is. Az „Esztergom és Vidéke" szerkesztősége. Lapunk előfizetési ára: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 „ — „ Negyed évre 1 „ 50 „ Minden öt uj előfizető után a gyűjtőnek tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük azon helybeli és vidéki glvasóinkat, kik az előfizetéssel még hátralékban vannak, hogy ezt kiegyenlitení mielőbb kegyeskedjenek. Mivel lapunk állandóan 900 példányban megy szét, és minden száma vagy ötezer olvasó kezén fordul meg, hirdetési rovatainkat rendkiviili jutányosságánál fogva is különösen ajánlhatjuk. A kiadóhivatal. nálok, de nem érne az semmit. Mariskát nem látja férfivendég soha 1 Jobban őrzik, mint a Hesperidák kertjében az arany almákat. Már nagyon bolondja lettem pedig a gondolatnak. Mariska volt eszemben kapucziner mellett is, zárórán tul is. Nem esett jól semmi. Agarcon-élet gyönyöreitől undorodtam. Több estét töltöttem otthon mint künn. Hogy menjek hozájuk? Ilyen tépelődések között hónapok teltek. Deczember hatodikára virradtunk. Tartós csipős hideg húzódott a tájra. A Szemessy gyerekeknek véresre szitta ki orrát a fagy, a hogy kora reggel berontottak hozzám. — Jó reggelt bácsi 1 Tudja-e mi van ma ? — Tudom. Hatodika. Még 25 nap múlva lészen krisztus feltámadása, vagyis nekem elseje. — Az ám, csakhogy ma van Mikulás napja. — Igaz 1 — — Vájjon jön-e hozzánk Mikulás, gondolja-e bácsi ? Ettől a kérdezéstől egyszerre eltávozott a lelkem. Kalamajkát tánczolt a merő örömtől. Megvan a kivihető plánum. Egy Mikulás előtt szabad a vásár, azt bebocsátják a földi paradicsomba. A gyerekeket elbiztattam szép szóval; VárAz iparkiállitás fontossága. Hogy Magyarország mint állam a külföld előtt erőben és tekintélyben a többivel egyenlő színvonalra emelkedjék, okvetlen szükséges, hogy nemzetgazdasági előhaladásában nemcsak a földmivelési érdekek, hanem az ipar és kereskedelem együttes szárnyalása is biztosítva legyen. Minthogy hazánk népe leginkább a termények előállításával — nem feldolgozásával — foglalkozott, vagyis foldmivelő államnak tekintetett, a honi ipar fellendülése inkább háttérben maradt, semhogy e téren örvendetes haladást lehetett volna észlelni a múltban. Fokozta ezen hátramaradást azon köztudat, hogy hiszen ezen ország népe megél terményeiből is, minek az ipar fejlesztésével új foglalkozási kört teremteni s a meglevőt szélesbiteni? A szomszéd államok e hátramaradást kiaknázva, siettek is ipartermékeikkel Magyarországot elárasztani, hol részben silány, majd jó áruiknak biztos és jövedelmező piaczot találtak. E hátramaradásnak tudható be azon körülmény, hogy a honi ipart többnyire külföldről idevándorolt s később letelepedett munkások képviselték, azok is inkább a szükterjedelmű kézmű-iparral foglalkoztak. Innét magyarázható továbbá az is, hogy a mai iparos-világ a régebbi idők emléke gyanánt nagyobbrészt idegen nevet visel, mert az apáról fiúra szállott üzletágak képviselői habár lélekben, érzületben a legjobb magyarokká váltak, de nevük máig is arra emlékeztet, hogy a vérbeli magyar faj nem igen volt hatjátok a Mikulást. Eljön biztos I A legnagyobbiknak, a Gyulának meg egy névjegyet adtam, a névjegyre ezt irtam: a „mamának." „Nagyon szeretem ezeket a kis gyerekeket. Ne vegye rossz néven, de ma betolakszom családi szentélyébe, mint Mikulás. Azt hiszem szives fogadtatásra fogok találni." A válasz ez volt: „Várjuk minden esetre." Pompásan nyélbe ütöttem ezt a dolgot. Este csakugyan megjelentem. Várt rám az egész család. Mariska is ott állt a gyerek sorban, csak az ő szép piros ajakán tánczolt pajkos mosoly, a gyerekek arczán a néma csodálat meg a respectustól eredő félsz czikázott váltakozva. Minden gyereknek hoztam valamit. Mariskának a legérdekesebbet; a szivemet. Á ki ezek után is kíváncsi tudni, mi történt, annak elég magyarázatot ad a feleségemnek parancsoló, neheztelő, szemrehányó szava, a kinek egy Stuart gallérra nem engedélyezhetvén a költséget, (hja lapos a bugyelláris) ily szavakra fakadt épen e perczben. — Ugyan minek is jöttél háztüznézóbe, te gonosz Mikulás, — te ... . Verner László.