Esztergom és Vidéke, 1894

1894-06-28 / 51.szám

egykoron részese az iparnak, s inkább a földmivelést kultiválta, semhogy az iparos pályán érvényesítette volna ügyességét és képességét. Ma már e viszonyok jóval változtak, mert nemcsak az idegen nevű, magyarrá vált iparosok nagy számával találkozunk, de a magyar eredetűek hiányáról sem lehet panaszkodni. Hogy az ipar bizonyos fokú lendületnek örvend a jelenben, az több körülményben leli magyarázatát. Ugyanis a mint az ország igényei fokozódtak, épugy kiadásai is, továbbá, hogy a földtermék jövedelmei a fen forgó terhek elviselésére elegendők nem voltak, belátták, hogy a szunnyadó és gyermekkorát élő iparnak hazánk területén nemcsak hatalmas lökést, de tág tért kell biztosítani, ha a külföldi iparczikkért kiadott évi számos milliókból bizonyos hányadot magunknak akarunk visszatartani. Ekkor kezdették székiben hangoztatni, hogy mindenki hódoljon a hazai iparnak és legyünk azon, hogy a honi ipar nyerjen mindenek előtt támogatásf. Ezen uralgó jelszavaknak hatást és erőt kölcsönözendő, az iparkiállitások eszméjét nagyban felkarolták és ilyenek többször és több helyen rendeztettek, sőt 1885-ben egy országos általános kiállítás Budapest fővárosban. E kiállítások nyilván azon irányzattal rendeztettek, hogy az iparosnemzedéket nagyobb tevékenységre ébresszék és iparuk fontosságát a nagy közönség által is elismertessék; de főleg azért, hogy a hazai közönség lássa be, miként a magyar-ipar sikerrel megállja a versenyt a külföldi termékekkel szemben, s igy nemcsak méltó, hanem egyaránt jogosult a tömeges pártolásra. E kiállításokkal párhuzamosan felállítva lettek az iparkamarák, az iparos érdekek és kívánalmak kielégítése czéljából, — ezen kivül törvények hozattak, melyek a régi alapot — a mostohán elbánó czéhrendszert — megszüntetve, a szabad ipart tették uralkodóvá. Ezen törvényes alapon megindult rohamos változás — minden átmeneti intézkedés nélkül — visszás helyzetet teremtett, mert a szabad iparral felburjánzott a kontárok szabad, korlátozatlan versenye, mely végveszély ly el sulyosodott a képesítés utján iparossá lett nemzedék kézműiparára. Az igy támadt egyenlőtlen verseny nem húzódott sokáig, mert uj törvény keletkezett, mely az előbbi törvény fogyatkozásait 1884. évben jelentékenyen megreperálta. Mindkét törvény nevezetes rendelkezést tartalmaz, t. i. azt, hogy az iparostanonczok oktatásáról gondoskodott, sőt azt 1884-ben kötelezővé tette. Szükség volt erre több okból — de különben is, a kézművesség egészséges haladása az értelmi készültség hiányában alig képzelhető, —-. sőt a szellemi visszamaradást ha törvényileg meg nem törik, akkor a külföld iparosságának túlsúlya nehezedett volna reánk a késő jövőben is. Valamint az iparfejlesztés, mint nemzetvagyonosodási czél, az iparkiállitások által nyer jelentőséget, ép ugy az iparostanonczok oktatásával kapcsolatos tanonczkiállitás is azért tartatik, hogy az iskolai oktatás által nyert szellemi művelődés hatása már a kézimunkán is bizonyos fokú ismérveket tüntessen el, — vagyis az anyagválasztás, jó izlés, beosztás, öszszeállitás, elrendezés stb. tekintetében a kézműiparbeli haladás jeleit ne nélkülözze. Az értelmes iparos könnyebben tudja szakmabeli iparát föntartani, kezelni és vezetni, mint a tanulatlan, — mert ez utóbbi csak gépies, erőművi (szellem-nélküli) szolgálatra való, — a teljesítményi; alkotó és szervező képesség tőle távol állván, másoknak leszen igavonója egész életén át. Minthogy az iparosok számára nyugdíj nincs, s csak az marad az öregség és tehetetlenség napjaira, — a mit ügyes észszel és szorgalommal ifjú éveiben szerzett, — azért idő- és alkalomadtán, mint a mily időben az iparostanonczok vannak, szerezzen ki-ki oly értelmi műveltséget, melyet mint segéd, majd mint önálló iparos, sikerrel és jövedelmező haszonnal fog önmaga és övéi számára értékesíteni ; — s ha ez igy leend, csak akkor mondhatja el végnapjaiban magáról minden iparos, hogy a nemzettestnek hasznos egyede, a társadalomnak hasznos példány szerű polgára voltam. Gyarmathi József. Megrendelések a millenáris kiállításra. A győri kerületi bizottság most azon munkálkodik, hogy a kiállításra jelentékenyebb megrendeléseket biztosítson jó előre s ezzel is lehetővé tegye egyes kiváló iparosoknak a kiállításon való részvételét. Győr város és a vármegye törvényhatóságához, nemkülönben a győri ipari és kereskedelmi testületekhez és egyes előkelőbb czimekre megkeresést küld szét ez érdemben s példáját követik a kerületben szervezett helyi bizottságok mindenütt s saját városuk és megyéjük területén. Esztergom-megye törvényhatóságához intézett megkeresése igy szól: Az 1896-iki ezredéves orsz. kiállítás szervezési muukái túlnyomó részben be vannak fejezve, a bejelentő iveket a bizottságok szétküldötték az iparos közönséghez. A nagyszabású tervek alapján ily ünnepélyes alkalomra rendezendő kiállítás fényben és gazdaságban bizonyára meghalad minden eddigit, mellyet magyar földön rendeztek s ha ország világ figyelme majdan ide irányul: futó szemlélettel is meggyőződhetik, hogy amit az iparkodás és szakképzettség ereje itt létrehoz, — kiállja a versenyt bármily föld czikkeivel. Hogy ez a czél valóban eléressék, együtt kell lenni a kiállításon mindannak, amit leghasznosabb és legszebb czikkekben magyar kéz és magyar vállalkozás létrehozhat. Viszonyaink ismeretében könnyen beláthatjuk azonban, hogy a sok bajjal küzködő iparososztálynak segítő kezet kell nyújtani, mert különbán munkájával arra a magaslatra, melyet a kiállítás színvonala képvisel, nem juthat fel. A hazai mű és kézműiparnak sok jeles képviselőjében van meg a tehetség arra, hogy az ezredéves kiállításnak díszére váló munkát készítsen, nem egyszer hiányzik azonban náluk az anyagi erő és alkalom ennek bebizonyítására. Az iparosok ez osztálya nem teheti koczkára sem lelkes ülésből sem dicsőségvágyból anyagi lételét, nem foghat nagyobb szabású költséget és munkát emésztő tárgyak készítéséhez, hacsak nem bizonyos abban, hogy gonddal készített, tőle telhető legjobb munkáját a kiállítás folyamán legalább rendes árban értékesítheti is. Előáll tehát a szükség, hogy az ily • iparosokat előzetes megrendelésekkel segítsük be a kiállítási csarnokba. Részint a vagyonnal rendelkező erkölcsi testületekre, részint a müveit és tehetős osztályokra hárul a hazafias kötelesség, hogy ezt az anyagiak által munkában bénított iparososztályt tehetségeinek érvényesítésénél gyámolitsa. Előkelő házakban mindig van hely egy-egy díszesebb tárgy befogadására, a bútorzatok változtatása, és más körülmények bő alkalmat nyújtanak a kiállítás előtti évben diszes megrendelések foganatosítására, s előnyös az ily megrendelés azért is, mert ha a megbízott iparosok e megr< ndeléseket azon czélzattaí teljesitik, hogy a millenáris kiállításon azokkal becsületet valljanak, fokozott figyelmet és gondot fordítanak a munkára. Az erkölcsi testületek még könynyebben közreműködhetnek ily módon a kiállítás sikere érdekében, mert a városok és községek számos középitkezése, e középületek felszerelése, úgy a különféle szükségletek előleges beszerzésének lehetősége módot nyújtanak arra, hogy egy-egy város saját helyi iparának a kiállításon oly helyet biztosítson, amilyent különben az a maga erejéből normális viszonyak között ott el nem foglalhatna. Odairányul tehát az ezredéves orsz. kiállítás győri kerül, bizottságának tiszteletteljes megkeresése, méltóztassék tekint, törvényhatóságnak jóakaratú figyelmet fordítani az ügyre s közegei utján, vagy akár bizottságilag, méltóztassék megállapítani, mely kiválóbb s kiállításra alkalmas munkafajok kínálkoznának ily előzetes megrendelések számára. És amennyiben a munka oly természetű lenne, hogy a helyi ipar annak kiállítására nem vállalkozhatnék, úgy a kivitelre nézve méltóztassék meghallgatni az alulirt bizottság szívesen felajánlt tanácsát. A tek. törvényhatóság nagybecsű határozatát kérve és várva, azon reményünknek adunk kifejezést, hogy a kiállítási országos bizottságnak ezen megkeresésünk eredményeként majdan kedvező adatokkal számolhatunk be. Győr, 1894. június hó 15-én. Az 1896-iki ezredéves orsz. kiáll, győri ker. bizottsága nevében : S z á v a y Gyula s. k. kamarai titkár, előadó, gr. Laszberg Rudolf s. k. főispán a ker. biz. elnöke. HÍREK. Esztergom, jun. 27. — A herczegprimás e hó 23-án reggel titkárjával dr. Kohl Medárddal hosszabb tartózkodása Balatonfüredre utazott Hir szerint a főpap a legutóbbi politikai események miatt igen elkedvetlenedett és hosszabb időre vissza szándékozik vonulni a közélettől. — Diszes esküvő volt e hó 25-én délben a vízivárosi templomban. Gróf Sto m m Irén úrhölgyet vezette oltárhoz Wallenfeld Mihály duna-bogdáni bányatulajdonos. A diszes násznép sorában ott láttuk: Ragályi Lajos orszggy. képviselőt és Komlody országgy. képviselőt mint tanukat, lovag Wallenfeld Károlyt, Stomm Agatha grófnőt, özv. Stomm Ivánné grófnőt és többeket. A szertartást Némethy Lajos vízivárosi plébános végezte, mely alatt Perényi Margit k. a. a budapesti operaház tagja emelte énekével az esküvő fényét. A templomot a legelőkelőbb hölgyközönség egészen megtöltötte. — Adomány. Brutsy János városi képviselő a helybeli városi leányiskolának 200 koronát adományozott. Brutsy tavai 200 koronát tett le a buda-utczai elemi iskola javára. A humánus tett önmagát dicséri. — Változások a benczésrendben. Megírtuk már, hogy a pannonhalmi választáson Kroller Miksa, győri főgimnáziumi igazgató választatott meg priorrá. Villányi Szaniszló esztergomi főgimn, igazgatónak bakonybéli apáttá történt kinevezése folytán pedig a helybeli főgimnázium igazgatói széke üresedett még. E két állás betöltése körül megindult kombinácziókban sűrűn halljuk emlegetni Acsay Ferencz és Szabó Szilveszter esztergomi benczéstanárok nevét. — Villányi július hóban távozik körünkből, az esztergomi társasélet nagy veszteségére. Mivel a benczések történetének megírásával van megbízva, a nyáron hosszabb tanulmányútra Rómába indul. — Az esztergomi közélet egy tisztelt alakja, Kolozsváry Ferencz nyug. tüzérszázados — mint részvéttel értesülünk — súlyos betegen fekszik a városi közkórházban. Tisztelőinek kivánatához mi is csatlakozunk, hogy mielőbbi felépüléséről adhassunk hírt. — A főgimnáziumi segélyegylet vasárnap délelőtt közgyűlést tartott. Az elhunyt Dr. Majer István püspök helyébe elnökké Boltizár József félsz, püspök, érseki helynököt választották meg. Villányi Szaniszló igazgató szép beszéddel búcsúzott az egyesülettől. A távozó igazgatótól a segélyegylet nevében Andrássy János választmányi tag vett búcsút, megemlékezvén a közhasznú egyletről is, mely immár olyan virágzásnak indult, hogy 14,000 frtot forgat pénztárában. — Esküvő. Berényi Róza kisasszonyt e hó 24-én, vasárnap, vezette az oltárhoz D e u t s c h Lázár, a zimonyi kereskedelmi bank tisztviselője az esztergomi izraelita imaházban. — A primás tervei czim alatt esztergomi levelezője tollából irja a „Magyar Hírlapi tegnapi száma a következőket: A primási birtokok bérbeadásának kérdése ma ujabb stádiumba lépett. Eddig csak a bérbeadandó birtokok gazdatisztjei tiltakoztak a bérbeadás ellen, most már az esztergomi káptalan többsége is állást foglal ellene. Természetesen addig, mig az ügy a minisztertanácson keresztül nem ment, nem lehet szólni végleges eredményről, de itt azt hiszik, hogy a primási birtokok Batthyány Géza gróf kezelése alá jutnak. Egy bizonyos és ez az, hogy Vaszary herczegprimás ragaszkodik eszméjéhez és bérbe fogja adni birtokait. A herczegprimás ugyanis a mai viszonyok között nem tud jól gazdálkodni, nem képes főpapi kötelességeinek — pénzbelileg — megfelelni. A bérleti szerződés szövegét a herczegprimás és Batthyány Géza gróf megbízásából ma Helc Antal dr. polgármester elkészítette. A szerződést ma délután az esztergomi káptalan tárgyalás alá vette és szótöbbséggel elhatározta, hogy nem tanácsolja a primási birtokok bérbeadását. Csak öt kanonok, kiket Vaszary neveztetett ki, szavazott a bérbeadás mellett és ezek kisebbségi különvéleményt nyújtanak be. A minisztertanács is a legközelebbi napokban tárgyalni fogja a bérbeadás ügyét, hol Eötvös báró referálja azt. A minisztertanács véleményezése alapján azonnal felterjesztik az ügyet a koronához. Helc polgármesterL a bérleti szerződés jogerőre való emelkedése után kinevezik Batthyány jogtanácsosává, Helc ez esetben megválik polgármesteri állásától. Helc utódjául Wimmer Imre ügyvédet emlegetik. — Reáliskolánk jövője. Mindenki által ismert körülmény, hogy középiskolai tanári állásra mai napság évi 800 frt fizetéssel képesített embert fogni majdnem egyenlő a lehetetlenséggel. Miután pedig a jövő iskolai évre 2 tanári állásra, sőt egyik tanárnak önként történő esetleges nyugalomba vonulásakor, 3 tanári állásra kellene a pályázatot kiírni, azért az iskola-föntartó város most meglehetős dilemma előtt áll. Ugyanis vagy kiírja az eredménynyel lekevésbé sem kecsegtető pályázatot, vagy nem. Ha kiírja és nem jelentkezik okleveles pályázó, megint be kell érnie azon állapottal, mint a minő a múltban észleltetett, s ekkor a miniszter