Esztergom és Vidéke, 1894

1894-06-07 / 45.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE „ , VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Í t % Megjelenik hetenként kétszer: \ j csütörtökön és Vasárnap, j Szerkesztőség és kiadóhivatal, | • — | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos \ Előfizetési ár; | é

s magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és I ^f

sz évre • ' • • • • 6 frt - kr. | reklamálások küldendők: g Fel évre 3 „ — „ ? \ Negyed évre i „ 5o „ $ Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). I XS'S. L : : : : : ._: V. j mr 32. telefonszám. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugli-féle dohány tőzsdékben. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., 300-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. s—10-szeri hirdetéssel 10 0 | 0

, 11—20-szorinál 15 0 | 0

, egy negyedévi {26-szor) és egy félévnéli {52-szer) 20 0 | 0 , egész évinél (iQ4-s«er) 23 0 j 0 engedmény, *-ÜM- Nyilttér sora 20 kr. Köznépünk helyzete. Esztergom, jun. 5, (k. a.) Alig van, ugy hiszem, egyén, aki nem tapasztalta volna azon hanyatló állapotokat, a melyek köznépünk életében mindig erősebben tért foglalnak s annyira veszélyeztetik létének, életföntartásának szilárd alapját, hogy majdnem már is az általános romláshoz mindig közelebbközelebb jut. Nem kell ugyan még félnünk az általános katasztrófától, a mely köznépünk létét fenyegetőleg veszélyeztetné rögtönősen, de azon szánandó állapotok előtt nem hunyhatunk szemet, a melyek a helyzetet jelenleg uralják. Földmivelő népünk az elszegényedés felé hajlik a már korábban is annyira hangsúlyozott csapás, t. i. szőllőhegyeinek pusztulása és egyéb körülmények miatt. A földmives élete jelenben bajos, még azon gazdáké is, akik jelentősebb tulajdontelekkel rendelkeznek, panaszkodnak, mennyit kell szenvedniük a létfentartás miatt. A birtokosabb gazdák már előzőleg is adósságot vettek fel vagyonukra. A boldogabb időkben aggálytalanul cselekedték azt, mert azt mondották, vannak termő szőllőim, a melyek jövedelméből kényelmesen fizethetem a Az Esztergom és Vidéke tárczája. Emlékeztető. (Az 1884. júniusban az esztergomi főgimnáziumban érettségi vizsgálatot tett iskolatársakhoz.) Eszterháza, máj. 31. Csak néhány nap még, ez az a rövidke röpke időköz, mely elválaszt attól a kedves naptól, melyen találkát ígértünk tiz év előtt egymásnak abban a városban, hol 1884. június 8-án azzal a jelszóval, hogy „Isten és haza" elváltunk egymástól küzdeni az élettel; boldogulni a világban, ki hogyan tud; — kinek hogyan kedvez a szerencse. Mily gyorsan szállott el a tiz év l Akkor hosszúnak tetszett talán mindenikünknek és most, ha visszagondolunk rá, mégis oly kevésnek, — rövidnek látszik. Egyiknek hosszú, másiknak rövid, ki hogyan élhette világát. De ha mindegyikünk küzdött, — a mi kétséget alig szenvedhet, — akkor kimondhatom, hogy bizony nagy idő az a rövidke röpke tiz év is küzdelemben, a létérti való harczban. Hány reményünk foszlott szét szemünk előtt, mint a szines szappanbuborék ? Hányan estek el közülünk a harczban? Hányan érték el a czélt, mit akkor kitűztek maguknak ? Hányan változtattak pályát a választott helyett? S mi az eredmény a tiz év után? Ennyi és mennyi kérdés kóvályog kíváncsi agyamban, ha arra a kedves napra, feledhetetlen pillanatra gondolok, takarékpénztárnak, iparbanknak, vagy magánhitelezőknek a kamatot. Az adósság nem lett törlesztve, a jövedelmet biztosító alany, már mint a birtok, hasznavehetősége nagyon megcsappant. Alig jövedelmez annyit, hogy a kamatot kifizethessék, nem, hogy életre maradna belőle. Nagy sajnálattal tapasztalható azon már gyakran, s különösen az ujabbi időben, előforduló körülmény is, hogy a gazda földjének remélhető nyári termékét is áruba bocsátja, eladja már tavaszkor, az az nem is eladja, hanem csak életszükségleteinek fedezésére már télen felhasznált kenyerök árát fizeti meg vele. Hogy világosabban mondjuk, pl. a falusi gazda télen és tavaszkor mindent hitelben szerez, a ruhát, a lisztet egyéb vegyeskereskedési czikkeket, s innen van, hogy termését nem hozhatja előbb piaczra eladás végett, mielőtt az imént nevezett hitelbe szerzett czikkekért nem fizet, s azt tevén, nincs mit piaczra hoznia, hogy itt nagyobb haszonnal értékesítse. S ez a dolog való, tény; de nem hiszi, vagy nem érti az, aki nem él a nép között, nem hallja nyilatkozataikat, s csak a szoba négy fala közül akar ítélni, mialatt ő, ha hivatalnok, bizhogy adott szavunkhoz híven Esztergomban összejőve és viszontlátva egymást megostromoljuk egymást, kedves iskolatársaim ? De lehet-e reményünk, hogy az adott szónak tiz év után valamennyien megfelelhetünk ? Nagy kérdés, — daczára, hogy kedves Pethes Lajos barátunk minden lehetőt elkövetett felkutatásunkra, a miért fogadja csekélységemtől ez uton is legszebb köszönetemet; — de azt merem hinni, hogy a megboldogult iskolatársakon kivül, kiknek legyen könnyű a föld és áldott emiékezetök, — meg fogunk jelenni mind abban a kedves városban, hol a haladás szelleme tiz év után mind nagyobb tért hódit magának és a mely város emelkedik a magyar Sión hegyéhez méltóan a századvégi éberség józan gyorsaságával. Baráti szeretetünk tehát biztató kiJsérőt is kap, ha a tiz év utáni találkoJ zásra indulunk. Mert hogy ne érdekelne az is, hogy változott-e tiz év óta a kedves város, melynek egészséges levegőjében, hegyeiben, völgyeiben és szigetein oly sokszor tervelgettünk a jövőről, egyről-másról. Mily szép nap lesz az, ha mindanynyian teljesíthetjük adott szavunkat és megemberesedve viszontláthatjuk egymást ! És hogy mennyire óhajtom, hogy e nap mindnyájunknak kedves és emlékezetes maradjon, annak a leírásába nem bocsátkozhatom, mert azt kellőkép tolmácsolni nem tudnám; de azt tudom, ha mindannyian azzal az őszinte örömmel készültök a viszontlátás színhelyére, mint tosan felveszi mindig az illetékes fizetését^ ha bankár, tőzsér, nyírja a couponokat, ha gyáros, bezsebeli a jövedelmet. S milyen a napszámos nép sorsa ? Még siralmasabb. Azelőtt a jobbmódu gazda szégyenlette volna, hogy telkeit, bármi termett legyen is azokon, sajátkezűleg vagy csupán családja tagjaival műveltesse, habár munkaerőre elégségesek lettek volna is; most ellenkezőleg áll a dolog, mert inkább meg fogja az előbb lenézett dolog végét is, csak hogy egypár napszámot megmentsen a maga számára sajátkezű munkája által. Innen van, hogy habár a napszám elég nagy is a mi más állapotok mellett nemzetgazdászati szempontból tekintve haszon volna, a napszámos munkásnép sorsa nehéz, mert igy állván a dolog — nem kap munkát, azaz temérdek munkáskéz foglalkozás nélkül marad a legnagyobb dologidőben is. A földmivelő nép tehát szegénynyé lesz. E káros állapotnak hatását érzi aztán különösen a kis iparos. Ennek leginkább a szegényedő néposztály adott munkát. Ha az nem veszi ipari czikkeit, nincs kinek adja. Egyes iparág lassan egészen kipuszén, akkor azt hiszem, hogy e nap emléke kedves lesz mindazoknak, kik azon részt vehetnek. Legyünk rajta kedves iskolatársaim, hogy a tiz év utáni baráti kézszorítás ünnepéről alapos ok nélkül egyikünk se hiányozzék. Szenteljük e nevezetes napot egymásnak, ezzel tiszteljük meg magunkat és adott szavunkat. Isten vezéreljen össze a viszontlátásra I Merényi Ferencz. tul: ilyen a szűrszabók, a magyar kis malomiparok, melyeknek romlását a fennebb vázolt rossz viszonyok okozzák. A legszükségesebbet is nélkülözi a szegény nép, mert nem telik jövedelmeiből, a mely alig elég a gyomor szükségleteinek fedezésére. Azt mondják, hogy Magyarországon kevés az iparos, hogy a külföld jóval előbbre van. Ugyan nézzünk szét csak, a mi kis városunkban, s látni fogjuk, hogy az a kevés is nélkülözésekkel küzd, mert egyrészt sokan vannak, másrészt nincs aki vegye áruikat. Magyarország agrikultur állam, s ha ez hanyatlik, erezi azt a társadalom legnagyobb része. Kihat ennek romlása iparra és kereskedelemre, mint azt legújabb időkben oly sajnosán tapasztalhatjuk. Nem lehet aztán csodálkozni, ha a kénytelenség mindenre ráviszi a népet. Nem lehet csodálkozni, ha a hatalmas nyugat gyilkoló szelleme, a szoczializmus nálunk is fellép. Nincs-e vérünkben, emberi természetünkben, hogy jobb létre, helyzetünk javítására törekszünk ? Vétek-e a szegény munkás embertől, ha száraz kenyeréhez hust is mer kérni? Persze, akkor puskaagygyal verik ki belőle aztán ezt a jámbor kívánságot. A földmiUj könyvek. Bossuet beszédei. A c s a y Ferencz úr, esztergomi benczés tanár előfizetést hirdet egy nemsokára megjelelendő művére. A nagyobb szabású munka több kötetre fog terjedni és első kötetében Bossuet beszédeit tartalmazza. Szerzőnek első munkája, „A prózai műfajok elmélete," mely pár év előtt jelent meg és a szakirodalomban méltó feltűnést keltett, a legjobb ajánlólevél ez új hézagpótló munkához. Különben hadd álljon itt maga a felhivás: „& franczia irodalom legkiválóbb prózairójának, a világirodalom egyik legnagyobb egyházi szónokának, B o s s ue t-nak beszédeit szándékom Lebarq abbé legújabb kiadása alapján magyarra fordítva nyilvánosságra bocsátani. E, conceptiora és irályra egyaránt fenséges beszédek nem szorulnak az én ajánlásomra. Vörösmarty mondta Shakspere drámáiról, hogy fordításuk fölér a leggazdagabb irodalomnak is legalább felével; ugyanezt mondhatni Bossuet egyházi beszédeiről is; mert Bossuet a leggazdagabb vallási irodalomnak is mérhetetlen hasznára lehet nagyszerű gondolataival, hatalmas szónoki erejével. Összes beszédeit szándékom lefordítani, de ebben most körülményeim gátolnak ; egyelőre tehát Bossuet beszédeinek csak egy harmadát, hetvenet fogok közölni, Függelékül, párhuzamos méltatás végett tehát inkább aesthetikai czélból közölni fogom: Bourdaloue, Massillon, Fléchier, Mascaron egy-egy beszédét, s Pázmánynak két beszédét. Előszóm tüzetes felvilágosítást fog adni, mi a czélom ez utóbbi beszédek közlésével. E szent beszédeket két kötetbe osztottam be. Az első kötet Bossuetnak szorosan vett egyházi beszédeit, öszszesen 38-at, a második kötet pedig öszszes halotti beszédét (io) és a szentekről mondott dicsőítő beszédeit (22) fogja tartalmazni." Egyelőre az első kötet jelenik meg, amelyet Bossuet arczképe diszit. Terjedelme $0—55 nagy 8-rét iv. Ára előfizetők részére 4 frt 50 kr. Előfizetések Laiszky Jánoshoz, lapunk nyomdájába küldendők. Költemények. A másik hozzánk küldött felhívást már nem láthatjuk el ilyen ajánló levéllel. Alapi Gyula verseit eléggé ismeri az esztergomi olvasóközönség. Gyönge szárnypróbálgatások azok, magvasabb köl-