Esztergom és Vidéke, 1894

1894-06-07 / 45.szám

velő élet ilyen romlása mellett hiába Ítélünk gonoszságnak olyan hódmezővásárhelyi jeleneteket, amilyenek april hó végén az alföldnek -arany kalászt hullámzó téréin* lefolytak! Az életet kell először biztosítani, utat mutatni a jólét felé! akkor bizonyos, hogy ilyen szánandó események többé megtörténni nem fognak. A vizsgák. Az iskolák jobban sietnek, mint a kalászt érlelő természet. Ok már rendre-sorra megtartják aratásaikat, az évet záró iskolai vizsgálatot. A mi iskolai berendezésünk tisztán német szisztémára épülvén, egyenesen átvettük az iskolai zárvizsgálatok rendszerét, mely nagy hű-hó semmiért, és nagyon sok helyen nem a növendékek értelmi képzettségének fokmérője, hanem az iskolai adminisztráczió félszeg intézkedéseiből jobbára műveletlen tömegnek teljesen megbizhatlan ítélete a tanító iránt. Nálunk a nagy társadalom egyáltalában érzéketlen a népoktatás belső ügyei iránt, másként lehetetlen, hogy a tanítók egyetemes törekvése a sallangos iskolai záró vizsgálatok eltörlése ellen, teljesen hatástalanul hangzottak volna el. Hány szegény embernek törte ki nyakát az iskolai zárvizsgálatok rendszere és viszont hány haszontalan tanitónak sikerült port hinteni a hallgatók szemébe. A dolog valóban érdemes a közelebb való figyelemre. Feltétlenül bizonyos az, hogy a hol szülők és hatóságok jelenléte mellett iskolai záróvizsgálatok tartatnak, azt az ünnepélyes aktust elő kell készíteni. Az iskola, hogy sem a maga renoméját rontsa, sem az apró nebulókat az ünnepélyes perczben keserves köny záp orra ne ösztönözze, legalább egy hónapig gyakorolni kénytelen a vizsgálat anyagát. Erre azt lehetne mondani: az az idő nem veszett kárba, mert az ismétlés a memória támpontja. Merő tévedés. Mert tudni kell, hogy a vizsgálat anyaga nem öleli föl azt egészében, a mit a gyermekek egy év alatt tanultak, hanem egy igen szük körét az iskolai anyagnak, megválasztva töi gondolat híján. A versek egy kötetbe gyűjtése még inkább világossá fogja ezt tenni. Hogy micsoda irodalmi szerénytelenséggel megy neki a mai lantot pengető nemzedék első szerény kötete kiadásának, tanúsítja a felhívás egy*egy eredeti passzusa. „Sajnos — igy ir — nem állanak mögöttem unszoló jó barátok, akiknek jótállására adhatnám ki költeményeimet, de szeretem hinni, hogy van számos oly ismerősöm és barátom, akik mindig érdeklődtek szerény szárnypróbálgatásaim iránt." Majd tovább: „A kötet jórészben lirai verseket fog tartalmazni. Többet nem akarok róla irni, ítélje meg a hozzáértő, műizléssel rendelkező olvasó közönség, melyet egyedül hivatott kritikusomnak ismerek el, és amelynek elismerését minden irásos vagy nyomtatott babérnál többre becsülöm. Ha a vétsek jök, akkor fölösleges, ha pedig rosszak, azokat semminemű hangos vagy Ízléstelen reklám nem teszi jobbakká." Ez előleges felelet akarna lenni a kötetre megjelenendő hírlapi bírálatokra. Mert Alapi úr előre látja, hogy' kötete a bírálóknak nem fog tetszeni. Rossz ómen 1 Alapi Gyula Szabó Aurél álnév alatt mult évfolyamunkba több novellisztikus tárczát irt, mik jobban sikerültek mint versei. Kár volt nem ezeket a tárczákat gyűjtenie egy kötetbe, és gyönge versikéivel kezdeni meg föllépését a nagyobb nyilvános-ág előtt. szükség szerint azokból, a miket a növendékek általában legjobban tudnak, a tanitó leleménye alapján tisztán a hatásvadászatnak rendelve alá az iskolai vizsgát. E tekintetben minden embernek nagyon közelfekvő tapasztalatai lehetnek. Igy berendezve valósággal a reklám, a humbug intézménye az iskolai zárvizsgálat, mely a szélhámos, opportunus tanítóknak kedvez, a szerényebb karaktereket pedig törpiti. E mellett nem lehet tekintet nélkül hagyni azt a hallatlan időpazarlást, melyet rá kell vesztegetni. Az utóbbi időben túlzott humanismusból az óvrendszabályok egész időrabló sorozata elvonja az iskola szorgalmi idejét, ha egy-egy ragályos betegség messziről ijeszti, már bezárják az iskolát. Minek ebben a helyzetben egy idejét multa reklám-intézményt föntartani, melynek előkészítése hónapokat vesz igénybe, mely ha* azt czélozza, hogy belőle a tanitó eredményes működése ítéltessék meg: teljesen kijátszható. A tanitó eredményes működése korántsem ítélhető meg abból, milyen ügyességgel tudja ponyvára teríteni portékáját, hanem folytonos szakfelügyelet döntheti el értékét az iskolában. Már adassék tisztelet a kiérdemesült csizmák és czipők orvosainak, de minden tiszteletünk mellett arra képesítetteknek nem érezzük, hogy valamely iskolában a szellemi eredmény értékét elfogadhatóan megbírálhassa. Pedig még átlag szerencse, és ott az iskolai fejlődés iránt elég érzék van, a hol az első fokú iskolai hatóságban, az iskolaszékben iparosok helyet foglalnak. De mit szóljunk azon lélekre parlagi emberek iránt, a kik a polgári megbízatáshoz durva, boszuálló lelket hoztak. Valóságos injuria, hogy ilyen ember esetleg ítélhessen egy ember existencziája fölött. Olyan irányban, a hógy az iskolai vizsgálatok most folynak, fön nem tarthatók. De azért korántsem vonjuk le azt a túlzott konzekvenciát: hogy az iskolai nevelés-tanítás fontos ügyét ellenőrizetlenül kell hagyni. Ha az iskolaszék a maga dolgát komolyan veszi és tagjaival minél sűrűbben vizsgáltatja az iskolát és a benne folyó munkát, annak áldásai kétségtelenek lesznek; azonban midőn pálczát akarnak törni a tanitó szakbeli értéke fölött, ez már merész vállalkozás, melyet teljesíteni csakis a szakszerű iskolai felügyeletnek szabadna. Az iskolai zárvizsgálatokat pedig törüljük el, és hogy a tisztelt szülők is részeltessenek egy kis ingyenes iskolai látványosságban: ám rendezzünk iskolai záró-ünnepélyeket. Ennek jelentősége ne legyen sem a tanuló kalkulusára, sem a tanitónak, mint ilyennek, minősítésére. Az ilyet nem kell hosszú ideig előkészíteni, mert hogy gixer nélkül ragyogjon, a tanítóknak lesz gondjuk, hogy a legokosabb fiúkat szólítják föl. Ajánljuk, hogy a mostani rút szemfényvesztést váltsa föl az iskolában intenzivebb munka, mert csakugyan ígaz, hogy nem a vizsgának, hanem az életnek tanulunk. Elmaradt toast. Mult számunkban jeleztük, hogy Reviczky Győzó főszolgabíró úr egy érdekes toastban köszöntötte fel megyénk főispánját a Fürdő-vendéglőben tartott banJket alkalmával. Az ünnepi számból ki= maradt beszédet utólagosan itt adjuk; „Méltóságos főispán úr I Mélyen tisztelt Uraim! Az öröm és lelkesültség árasztotta el a megye minden lakosának keblét, midőn köztudomására lett az, hogy hőn szeretett apostoli királyunk a megye főispáni székébe Méltóságodat legkegyesebben kinevezni méltóztatott. Szeretett tisztviselő-társaim szives megbízásából nekem jutott ama kiváló szerencse, hogy Méltóságodat üdvözöljem, s poharamat emelve, szivérzelmeinket tolmácsolhassam. Nem minden elfogódás nélkül teszem ezt, mert nem tudom, képes leszek-e az ünnepelthez s ünnepélyhez méltóan gondolatim könnyen szakadó fonalát rendezni, azokat Méltóságod érdemeinek megfelelöleg csokorba szedve, szavakba Önteni, hogy tisztviselő-társaim szívérzelmeinek hü tolmácsa lehessek. A szomorúság és öröm érzete váltakoznak kebleinkben e mai napon, mert mig egyrészről öröm tolt el bennünket a a felett, hogy 23 éven át volt szeretett tisztviselő társunkban, Méltóságod személyében találta meg a legfelsőbb királyi kegy Esztergom megye főispáni székébe alkalmas férfiút, másrészről szomorkodva gondolunk a válás nehéz perczére, mely szivünkből Méltóságodat kiragadja. S bár büszkék lehetünk, de vagyunk is arra, hogy e főispáni székbe egy a megye és e város születte, egy a közigazgatási rögös pályán hosszú évek során át működött s érdemekben gazdag tisztviselő emeltetett, de a köztünk öröm és bánatban osztakozva eltöltött 23 év alatt szivünk-lelkűnk összefort; összeforrasztá ezt az irántunk mindenkor tanúsított előzékenységed, szeretetre méltóságod, őszinte barátságod, gyengéd tapintatosságod, melyek nemcsak szerető barátaiddá, hanem szerető testvéreiddé tettek mindnyájunkat, S igy nagyon természetes, hogy egy szeretett tisztviselőtársnak, testvérnek bár kitüntetése áráni elvesztése fölött sziveinket szomorúság tölti el. Érdemeid mindenki előtt annyira ismertek, hogy azok elösorolásával e drágaperczeket megrabolni nem szándékozhatom, annak legfényesebb bizonyítéka mai ünnepeltetésed. Kitüntetésed a mienk is, mert hisz eddig is te voltál vezérünk, ki vezetett, kit követtünk. Fogadja Méltóságod Esztergommegye tisztviselő karának legforróbb szívből eredő szerencsekivánatait s üdvözletét — s ne vonja meg továbbra sem tőlünk eddigi szeretetének melegét és leereszkedő barátságát, s legyen meggyőződve, hogy semmiféle körülmény sem lesz képes e tisztikar tántorithatlan szeretetét és ragaszkodását megtörni, kikkel szivem mélyéből kívánom, hogy Méltóságodat az isteni gondviselés e megye élén még igen sokáig az emberi életkor legvégső határáig igen-igen boldogul éltesse. Éljen 1" HÍREK. Esztergom, jun. 6. Hátralékban levő vidéki előfizetőinket kérjük, hogy tekintettel az ez idei második negyedév közeli lejártára, hátralékos előfizetéseiket haladéktalanul beküldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. — Vaszary Kolos bíboros herczegprimás udvarával együtt budavári palotájában tartózkodik és kitűnő egészségnek örvend. A herczegprimás mindaddig Budapesten marad, mig a házasságjogi törvényjavaslatot a főrendiház másodszor is letárgyalja. Ennek befejezése után a herczegprimás Balatonfüredre megy nyaralni, a hol szeptember közepéig marad. — Esztergom volt polgármestere f. Kollár Antal, közéletünk egyik veterán alakja halt meg e hó 5-én hosszú, sikerekkel teljes élet alkonyán, 83-ik évében. Esztergom volt országgyűlési képviselője és nyug. polgármestere iskoláit Esztergomban és Pozsonyban végezte. Itt abszolválta a jogot is és már nagyon fiatal korában ügyvédi diplomát nyert. A 30-as évek derekán a városhoz- jött mint aljegyző, 1848-ban főjegyzővé lett és a szabadságharczban mint a nemzetőrség főhadnagya részt vett Komárom várának nemzeti kézben való megtartásában. ;Az 50-es években, miután a német jogból ügyvédi vizsgálatot tenni nem akart, egyideig a fogyasztási adóhivatalnál foglalatoskodott. 1861-ben megválasztatott polgármesternek, mely állásáról a nemzeti passzív ellentállás idején az egész tisztikarral együtt leköszönt. Ezután összeköttetései utján kieszközölte, hogy az osztrák jogból ügyvédi oklevelet nyerjen. Igy ügyvédeskedett egész a 67-iki kiegyezésig, mikor újból polgármesterré választották. Az 1869! 71-iki országgyűlési czikluson a várost mint balközéppárti képviselő képviselte. Mandátumának lejárta után újból polgármesterré lett egész a 70-es évek végén történt nyugdíjaztatásáig. Kollár Antal 50 éven keresztül szolgálta szülővárosa közügyeit és haláláig a város képviselőtestületének tagja maradt, bár súlyos betegsége évek óta élőhalottá tette őt. Előkelő társadalmi állása mellett nagyon takarékos ember maradt. Erről az esztergomiak sok érdekes történetet tudnak. Igy mint orszgy. képviselő Pesten szerény hónapos szobácskában lakott, és többre becsülte a drága vendéglői kosztnál az Esztergomból hozott sonkát és kenyeret. Kedden reggel hunyt el végelgyengülésben. Halálát kiterjedt rokonság és két fia: Kollár Péter árvaszéki ülnök és Kollár Károly városi főjegyző gyászolja. A család az elhunytról ezt a gyászjelentést adta ki: Alulírottak fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, magunk, úgy az összes rokonság nevében, a legjobb atya és nagyatyának Kollár Antal ügyvéd, volt országgyűlési képviselő és nyugalmazott polgármesternek, folyó évi június hó 5-én, reggeli 5 órakor, tevékeny életének 83-ik évében, végelgyengülésben, s a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után történt gyászos kímultát. A boldogult hült tetemei folyó hó 6-án, délután 5 órakor fognak az Esztergom királyi városi sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. A szent mise-áldozat pedig folyó hó 7-én, délelőtt 9 órakor fog a kir. városi plébánia-templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1894. évi június 5-én. Áldás és béke lengjen porain! Kollár Péter, Kollár Mari, Kollár Antónia, Kollár Györgyike férj. Adolf Edéné, Kollár Károly gyermekei, özv. Kollár Istvánné szül. Grosz Alojzia menye. Adolf Ede veje. Adolf Juliska, Adolf Annuska, Adolf Gusztika unokái. Temetése ma délután 5 órakor volt a Szécheny-téri gyászházból rendkívül nagy számú résztvevő közönséggel. A város tisztikara egykori polgármestere koporsójára diszes koszorút helyezett. A fáklyákat a tanács tagjai vitték. Ott volt a város tisztikara, a városi képviselők és számos notabilitás. — Boltizár József püspök június 2-án kezdette barsmegyei bérmautját; melyre dr. Walter Gyula titkár kisérte. Bessenyő volt az első hely, hol a bérmálás kiosztatott. A község határán Nedeczky Vincze főszolgabíró és Szabó Benedek szolgabíró, Kruplanicz Endre intéző és mások, továbbá nagy lovas bandérium fogadta. A bérmálás után Breyer Róbert lelkész házánál volt a díszebéd, melyen a vidék előkelőségei vettek részt és több lelkes felköszöntő mondatott a közszeretetű püspökre, ki este felé Verebélyre folytatta útját, a hol nagy ünnepélyességgel fogadtatott. Már a város határán várta egy küldöttség, melynek nevében Gerley Mátyás üdvözölte a főpapot, ki szívélyes szavakban köszönte meg a szives fogadtatást. A város főterén a tűzoltóság képezett sorfalat és egészen a templomig nagy tömegben hullámzott a lakosság, midőn a főpap bevonult. A templomhoz érve, Pristyak Neit cz. kanonok, lelkész fogadta a püspököt több vidéki lelkészszel. Másnap — vasárnap — 8 órakor kezdődött a bérmálás. A püspök kis misét mondott, majd hatalmas beszédet intézett a hívőkhöz, mig végre megkezdte a bérmálást, mely kevéssel 12 óra után végződött. Bérmálás után fényes ebéd volt a kanonok-lelkész Pristyák vendégszerető házánál, hol igen emelkedett hangulat uralkodott. A háziúr ő mlgát éltette. Ruffy Pál m, főjegyző • ékes beszédet