Esztergom és Vidéke, 1894
1894-05-31 / 43.szám
ESZTERGOM es mm Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és Vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre Fel évre . Negyed évre Egy hónapra Egyes szám ára frt — kr. n )> „ 50 „ 50 „ VÁROSI ÉS BEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). 32. telefonszám. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a WallfiSCh- és Haugh-féle dohány tőzsdékben. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., 300-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Jiagánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél 10 0 | 0 , 11—20-szorinál 15 0 j 0 , egy negyedévi (26-szor) és egy félévnéli (52-szer) 20 0 | 0 , egész évinél (104-szer) 25 0 | 0 engedmény. -H8H Nyilttér sora 20 kr. • » * A esztergomi hős. Esztergom, máj. 30. (N-ő.) Itt e helyen rendesen olyan tárgyakkal szoktunk foglalkozni, melyeket a zsurnalisztikái szokás vezérczikknek szánt. Most az egyszer tulajdonkép a tárczába való dologgal szálunk fel ide. Irodalmunk egy jeleséről emlékezünk meg, esztergomi irói társaság hiján, jó Balassi Bálintról, a XVI. század hírneves lovagköltőjéről. Olvashatjuk az irodalomtörténetekben, bár az esztergomiak nem igen tudnak róla, hogy Balassi Bálint épen 300 év előtt, május 27-én halt meg Esztergom városban, miután vitézül küzdött a török ellen, s a várostromnál halálos sebet kapott. A kalandos életű költő 1594. tavaszán lengyelországi hányódásai után ismét visszajön hazájába* Április végén ott találjuk Mátyás főherczeg seregében, mely brandenburgi, morva, osztrák és magyar lovasságból, meg német gyalogosokból állott, és a roppant táborral az esztergomi várat megszálva tartó török ellen indul. A költő a Pálffy Miklós nádor vezérletté dunántúli ezredekhez osztatta be magát. Zászlaja fehér-vörös fátyol kamukából készült, rajta a zsoltáros Dávid király volt ékesen kirajÁz Esztergom és Vidéke tárczája. Diana. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárczája. — Mi csak igy neveztük öt mindig. Hogy hogyan ragadt e név a szép Ilonkára, azt bizonyosan nem tudja senki. Voltak, a kik szép szemeit hasonlítottak össze Diana nyilaival, mert miként ezek, úgy azok is biztosan megsebzik azt, a kiknek szánva vannak. Ez a legvalószínűbb, én is ezt fogadom el. Azokról a szép sebző szemekről,azokról a biztosan találó nyilakról sok kedves történetet regélnek, de a melynek a vége mindig ugyanaz volt, hideg, rideg visszautasítás. A szemek sebeztek, s habár rendes körülmények között mindig a földre sütötte, mégis a kellő pillanatban oly hevesen, forrón tudott velük nézni, hogy czélját sohasem tévesztette el. S ha már valaki bolondult utána, hagyta azt maga után íutni egész a szerelemvallásig, akkor azután hideg, gúnyos mosolylyal fogadta : — Köszönöm, nagyon lekötelez, de nekem mar van vőlegényem. Igen nagy tökélyre vitte a szerelemvisszautasitast, úgyannyira, hogy komolyan hittek az ö menyasszonyságaban. Volt nekem egy nagyon kedves ismerősöm, az bolondult utána a legjobban. Szép, szőke ábrándos fiú, a ki minden gondolatának, minden érzelmének versben zolva, hárfájával, a mint térdre bocsátkozva, összefogott kezeit az égnek emeli. Május 4-én Esztergomnál ütött tábort a tekintélyes haderő: részben a Duna partján, részben a dunamenti széles sikon. A keresztény hadak közeledtével a vár parancsnoka felhuzatta a török félholdas zászlót s a falakon és erődítményeken kívül eső összes épületeket, pajtákat és csűröket felgyújtatta. Hatodikán a keresztények lövetni kezdik a várat. Tizenkílenczedikén heves rohamot intéznek a Víziváros délkeletre dülő fala ellen. Maga Pálffy Miklós nádor, Nádasdy, Praun komáromi várkapitány, Mátyás főherc^eg hadsegéde, Kurcz 800 német élén vettek részt.a véres küzdelemben, melyet kétszáz keresztény és 2000 török életével fizetett meg. Az ostromlók rohamát a vár helyőrsége heves golyózáporral viszonozta és szurokból és kénkőből készült égő fáklyákat és bombákat vetett a falakról közibök. Itt küzdött hősiesen a dalnok lovas is. Jobbra és balra tőle kidűlnek a hősök, de ő rettenthetlen bátorsággal osztja halálos csapásait, és fenén lobogtatja Dávid király diadalmas zászlaját. Egyszerre a várbeliek törekedett kifejezést adni. Ártatlan, szelíd versek voltak azok. A szerelemről, az ö igaz s mély szerelméről szóitak s olyan tüzes, gyújtó szemekről, a milyenek Dianának voltak. Egy alkalommal, hosszas utánjárás után, sikerült neki a szép Ilonkával megismerkedni. Valami házi mulatságon történt. A kis Diana, istennőnek volt öltözve, nyilat tartott két kezében, de még hegyesebb, ölöbb nyilat két szép kék szemében. A nyil véletlenül elperdült egyenesen a rajongó ifjú ölébe. Ezt ő szándékosnak vette; nem nyugodott addig, a mig szerelmet nem vallott neki. A csinos ifjú csakugyan megtetszett a más iránt oly hideg, kimért leánynak. Rövid habozás után elfogadta a feléje nyújtott kezet, sőt vissza is szorította. Ez egészen elbolonditotta az én kedves ismerősömet és addig, addig szerelmeskedett, a mig boldogan nem dőlt keblére a szép Diana és szerelmüknek érthető jelt nem adtak azzal, hogy ajk ajkon önfeledten mondta el százszor, a mit szivük erezett. Eddig nincs az egészben semmi különös. Hiszen nincs is fiatal leány, a kinek legalább egyszer szerelmet ne vallottak volna, sót még abban sincs semmi, hogy a leány is viszontszerette az ifjút. De már abban csakugyan van, hogy hogyan jártam én, mivel bele avatkoztam az ö szerelmükbe. Persze azt hiszik önök, hogy ezért megharagudott reám a szép Diana és az tüzelése még ádázabb dühhel indul neki; garmadával repülnek a szakállas ágyúgolyók, tarackok és bombák. Balassi Bálintot mintha égi hatalom védné a golyók záporában, amig egyszerre egy ágyúgolyó lágyékon találja a hőst. A várhegy délkeleti részén áll még most is az öreg sarokbástya, felül a Boldogasszony szobrával, a bazilikába kanyargó úton. E bástyáról letekintve megláthatjuk a helyet, ahol Balassi Bálint halálos sebtől vérezve összerogyott. Most zöldelő fák takarják el lombjaikkal a szent helyet, ahol a költő mély sebének vére föstötte pirosra a füvet. A szeplőtlen szüzanya nevével ajkain, bátorsággal szivében és valódi keresztény önmegadással nézett kórágyán végső órájának elébe. •Midőn a műtéteit végző orvos eszközével megillette a nagy fájdalmakat szenvedő költőnek sebét, ez Vireilius szavaival buzdította türelemre magát: Nunc animis opus est Aeneae, nunc pectore firmo! Bátor légy most Aeneas és erősszivű. Halálos kínjai közt is aggasztá nyolcz éves János fiának jövendője, ki Dobó Krisztinával kötött s a Szentszék által megsemmisített házasságából származott. én kedves ismerősöm legalább is lelövéssel fenyegetett. Ugy-e, hogy ezt hiszik?! Nem, nem igy történt. Avval kezdem, hogy én még most sem ismerem a szép Diánát. Láttam ugyan gyakran, s mondhatom, hogy bizony nekem is nagyon megtetszett. Ha lesütött szemeivel, érdekes halavány arczával elhaladt mellettem, bizony sokszor visszanéztem, de valami mélyebb benyomást még sohasem tett reám. Hallottam én is az ő szokásairól, különösen arról a vőlegény-históriáról. Nekem nagyon megtetszett ez az egész kitalálás ; s elhatároztam, hogy hacsak lehet, a vőlegény daczára sem fogok hátrálni. Ekkor még nem tudtam, hogy az én kedves ismerősömmel olyan jól értik már egymást. Ettől fogva, a mikor csak tehettem, mindig utánna mászkáltam. Szinte feltűnésig bámultam meg. De ö nem akart észrevenni; annál inkább észrevett más valaki. Az a más valaki az én kedves ismerősöm volt, az ö — ideálja. Az az aranyos fiúcska egészen kétségbe volt esve, azt hitte, hogy én ő előle akarom elszeretni a szép Dianát. A kis Ilonka szórakozottságát arra magyarázta, hogy már nem szereti öt; s ha megunta már a leány a szerelmi ömlengéseket, azt hányta szemére, ho-jy mást szeret — már mint engemet. Ekkor lett figyelmessé a tüzes szemű Földi dolgait elintézvén, nyugodtan nézett utolsó órája elé, igen boldognak állítván magát azért, hogy Isten kegyelmes szemeit rája fordítván, oly boldog, tisztességes véget rendelt életének. Meghalt Esztergom városában, május hó 27-én. Tetemei Liptómegye H i b b e nevü községében nyugosznak, még pedig jeltelenül. Liptómegye hazafias közönsége mozgalmat szándékozik indítani, hogy Balassi Bálint nyugvóhelyét emlékkővel örökítse meg. Mi meg azért emeljük fel szavunkat, hogy állítsunk emléktáblát a lovagköltő elestének helyére. Esztergom dicső történelmi múltnak színhelye, de az utódok emlékezetéből lassankint kivész a multak iránt tartozó kegyelet, ha semmi látható jel nem mutatja a nagy események színhelyét. Balassi Bálint a mienk lett hősies küzdelme, bátor halála által. Emlékezzünk meg tehát róla csak egy szerény emléktáblával. Egyről-másról. Esztergom, máj. 30. Nem sok idő telik bele, meglesz sok évi vágyakozásunk tárgya, meglesz az az általános gyógyír, a'melytől minden bajunk orvoslását reményDiana reám. Én magam csodálkoztam rajta a legjobban. Egyszer véletlenül nagyon is a szemébe találtam nézni, ő visszatekintett, de szerencsétlenségünkre észrevette azt a mi közös kedves ismerősünk, .ennek már csakugyan rám nézve kihívás lett a vége, Dianára nézve pedig borzasztó féltékenység és szemrehányás. Ma olvasgattam javában, a midőn a levélhordó egy finom, rózsaszínű levélkét hozott be nekem. Idegen, egészen idegen irás, s hozzá női iras. Nem tudtam elképzelni, hogy ki irhát nekem. Feltörtem lázasan, izgatottan, megnézem az aláírást: „Ilonka;" valami úgy súgta, hogy tőle van, a szép Dianától. Elolvasom ; azt irja a kis Ilonka, hogy előre is tudja, hogy megbocsátok merészségeért, de mindenesetre tudósítani akar, hogy az én kedves ismerősömmel szakított és most a szive szabad. Gondolják el kérem az én meglepetésemet. Hiszen ez szerelemvallás, de kell-e nekem több, hiszen miattam szakított ? Már most mit csináljak, siessek hozzá tárt karjaiba ? Ugy-e bolond volnék, ha nem tenném? Ah, de valami úgy ösztönöz, hogy tréfáljam meg a kicsikét, hogy azt irjam neki: — Köszönöm, nagyon lekötelez, de nincs kedvem megvívni nagyon tisztelt — vőlegényével. Ugy* e í hogy jól teszem ? I Zalaváry Ferencz.
