Esztergom és Vidéke, 1894

1894-05-24 / 41.szám

ESZTERGOM es TIME Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és Vasárnap. Előfizetési ár: \ il/gész évre \ Fel évre . ^ Negyed évre < Egy hónapra ! Egyes szám ára 6 Irt — 3 „ — 1 „ 50 - „ 50 kr. VÁROSI ÉS MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). 32. telefonszám. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., 300-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkívül 30 kr, bélyegdij. ^ Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél i 10 0 I o 1 «—20-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (26-szor) és egy félévnéli J (52-szer) 20 0 ] 0 , egész évinél (104-szer) 35 0 | 0 engedmény. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugli-fele douánytőzsdékben, Nyilttér sora 20 kr. *~< Esztergommegye uj főispánja. ^Bud. Hirl.) Esztergom vármegyének csak tizenhárom esztendeje van világi főispánja. A kis vármegye nagy czimere az esztergomi érseket ábrázolja teljes díszben, herczegi koronával. A vármegyeház dísztermének képcsarnoka csupa esztergomi érseket egyesit, a kik Róbert Károly király óta mindig Esztergom vármegye örökös főispánjai voltak. Scitovszky János prímás volt az utolsó örökös esztergomi főispán. i8ői-ben a megye főispáni helytartójává Forgách Ágoston grófot, a főkáptalan legkiválóbb tagját nevezték ki. Az erélyes és nagybefoíyásu püspök-főispán Simor János idejében is megtartotta pozícióját. Simor egyáltalán nem szerette a politikai szereplést s szívesen látta nagyprépostját az örökös főispánságban. Midőn 1872-ben a törvényhatóságokat rendezni kezdték, Esztergom vármegye nagy küldöttséget menesztett a belügyminiszterhez Forgách főispán meghagyása érdekében. A király nemsokára ki is nevezte Forgáchot alkotmányos főispánnak s a beteges főpap i88i~ig végezte Esztergom sorsát, míg a király „a belAz Esztergom és Vidéke tárczája Troubadoür szerelem. (Ó-franczia.) , Nyújtsd hát felém e reszkető kezet, Búcsúzni kell im, szétszakaszt az élet"; De bár a végzet más uton vezet, Azért szivemben mindig él emléked. Mint áldalak ó első szerelem. Te bibor ajkak, föld feletti csábok! E földön menny valátok énnekem, Az éden, honnan szivszakadva válok. Mint áldalak te édes baraa szem, El nem feledlek téged soha sem ; Ám gyenge lány, te győzd le az erőst; Mig bolygó lábam messze tájon jár, Éjem légy te fénylő napsugár, Csak te feledd a kóbor hegedőst! Ford: Hankonyi Emma. Hol van a gyerek? Jókai Mór koszorús irónk sok évvel ezelőtt megírta Kálmán királyunk és Álmos herczeg szomorú históriáját, természetesen drámát csinálván belőle Könyves Kálmán czim alatt. És mennyire bizonyos^hogy soha el nem képzelte volna, hogy milyen bohózat lesz ebből a drámából Szinnyér-Váralján a vendéglő udvarán, a Thalia templomává avatott szekérállásban annak idején Bájligeti szinigazgatása alatt. ügyminisztérium vezetésével megbízott Tisza Kálmán előterjesztésére a főispánt ezen állásától sok évi hű és buzgó szolgálatainak teljes elismerése mellett saját kérelmére fölmentvén*, helyébe Esztergommegye főispánjává ifju Mailáth György kamarást és honti tiszteletbeli főjegyzőt nevezte ki. Az országbíró fia nagy ünneplések közt foglalta el a főispáni széket. O volt a vármegye legfiatalabb főispánja s egyúttal az első világi főispán, a kit azonban Simor János herczegprimásnál senki sem üdvözölt melegebben. Mikor az ifjú főispánt beigtatták, az aczélszivü országbíró, ki nemsokára gyászos véget ért, Örömkönyekkel állott fia főispáni széke möpjött. Talán akkor sírt először és utoljára életében. Az ifjú főispán csakhamar szép sikereket ért el. Nagyon szerencsés örökséget vett át még elődjétől. A kitűnő hagyaték Kruplanícz Kálmán alispán volt, a ki már 1860-ban lépett megyei szolgálatba. Az ifjú Mailáth György, mint esztergomi főispán, 1885-ben grófi czimet kapott. Simor János halála után az egyházpolitikai kérdések élesebb fölvetése után Mailáth György gróf főispán elvesztette a kedvét s nemsokára Ehhez hasonlót még ott nem produkáltak többet. A darab teljesen uj volt, a színészek passzióval tanulták a gyönyörű verseket; már ki is volt hirdetve, arról beszélt egész Váralja. Hja, abban az időben még a hazai történelmi drámák iránt is érdeklődött egy kissé a publikum — legalább SzinérVáralján. Blau Kóbi, a ki különben sárközaljai nagybirtokos és borkereskedő volt, de a saison alatt Váralján mint elsőrendű gigerli, szinház-udvarló, színészeknek kölcsönadó és reklám-csináló gavallér szerepelt, naponként hordta a próbákról a híreket czukrászdába, gabnacsarnokba, a hol csak megfordult, a darabot, egekig magasztalván, hogy még ilyet Jókai sem irt. És a mit Kóbi mondott, azt szentírásnak vette mindenki, mert tudták róla, hogy nagy összeköttetései vannak a kulissza-körökkel. No de büszke is volt erre Blau Kóbi. Par nappal az előadás előtt ismét szóba jött a gabonacsarnokban a Könyves Kálmán. Kubi anzágolt szokása szerint. A társaságban volt Fuchs úr is a gabonakereskedő Medgyesröl, a ki szintén beleszólt a társalgásba. — Mi az Kóbi ? A Könyves Kálmánról beszélsz ? Jaj I az nagyszerű egy darab, én is láttam Szatmáron; van benne egy gyerek is. A hallgatóság ránézett Kóbira, a ki eddig elég csodálatosan sohasem emiitette a gyereket. lemondott. Visszavonult birtokaira s a vármegye sokáig főispán nélkül maradt. Az interregnum alatt Kruplanícz Kálmán kir. tan. alispán kormányozta a vármegyét, a mi különben a legkényesebb feladatok közé tartozott. Mert első közigazgatási közege volt a kormánynak s mellette bizalmi embere az esztergomi érseknek. Erdemeit az alispáni irodában gyűjtögette, sohasem volt országgyűlési képviselő, sohasem járt politikai klubba, nem parolázott a minisztérium intézőivel és csak elvétve fordult meg a legostromoltabb előszobákban. Az inter

r regnum alatt senki sem gondolt arra, hogy az esztergomi főispáni székbe, a hol mindig prímások ültek, nem mágnás-származású, büró-főispánt nevezzenek ki. Kezdtek is emelgetni különféle született notabilitásokat. De Kruplanícz Kálmánt nem emlegették. A sima modorú kormányzó alispán, mint a vármegye első választott tiszviselője, jó barátságban maradt választó közönségével s a megye három választókerületében meghagyta a három párthoz tartozó mandátumokat. Esztergom vármegye dolgát pedig mindig ugy intézte, hogy meg És erre Kóbit elöntötte a düh. Hogy egy közönséges gabonában utazó többet merjen tudni színházi dolgokról mint ö, ezt már nem engedheti meg; büszkén és hirtelen odavágta a Fuchsnak. — Tudsz is te ahhoz l hiszen abban a darabban nincs is gyerek! A hallgatóság Kóbi urat művészi dolgokban csalhatatlannak tartván, természetesen az ő pártjára állt; de Fuchs úr nem tágított a gyerektől. Szentül erősítette, hogy ö már látta a darabot, igen is látta a saját szemével egy forintos zártszékröl — és volt benne gyerek — szegénykének még a szemeit is kiszúrták I — hogy ö gazember legyen, ha nem igaz I Blau Kóbi tekintélyére nézvést azonban mindennek daczára tagadásba vette a gyereket. Fuchs annál jobban állította. A hallgatóság ingadozni kezdett. Kóbi tekintélyét veszélyeztetve látván, azzal vágta ketté a vitát, hogy henczegve oda kiáltotta Fuchs urnák. — Hát fogadj velem 100 forintba, hogy nincs benne gyerek. Fuchs úr kénytelen volt fogadni. — Blau megmentette tekintélyét. Mert ha ö egyszer 100 forintba fogadni mer, akkor neki van igaza. Blau azonban nem volt ilyen bizonyos a dolgában, az igazgatót kérdezik meg. — Van-e a Könyves Kálmánban gyerek? — Van bizony, felelte a direktor, még a szemeit is kiszúrják. Kóbi meg volt semmisülve. volt elégedve vele a kormány. Vaszary Kolos herczegprimás sem tett ellene soha kifogást. Tapintatos, okos, munkás és humánus inkognitó-főispán volt mindig. Közel negyedszázad óta intézi Esztergom vármegye sorsát. Az ö vezetése alatt nem uralkodott korrupció, sem a megye, sem a város, sem a községházában. Sőt az esztergommegyei svábok és tótok is magyarosodni kezdtek. Jobb testületi szellemet kevés alispán teremtett Magyarországon, mint Kruplanícz, a kis vármegye tisztikarában. Tekintélyes befolyása volt mindig a megye gazdasági és társadalmi életére is, melyet nem mindennapi intelligencziájával kétségkívül csak nemesitett. Az alispáni iroda szekrényeit nem népesítették be azok a bizonyos közigazgatási palaczkok, melyek nem egészen utolsó tényezők még most sem legtöbb vármegyénk szellemi életében. Kruplanícz irodája a franczia, magyar és német klasszikusok egész kis könyvesháza. Kruplanícz Kálmán nemcsak büró-főispán, hanem valamivel több. Alispánsága érája alatt Esztergom vármegye virágzásnak indult. A megye kőszénbányái, márványtelepei, kőbáHümmögött egy darabig, végre is elmondta a fogadást. — Sajnállak, de biz abban van gyerek I ezt a fogadást elvesztetted! Különben mi neked száz forint? vigasztalta a direktor. Mit, hogy Fuchsnak legyen igaza, soha! — Tudod mit, pajtás, neked adom a 100 forintot, ha nem lesz gyerek a Könyves Kálmánban ? — bőgte oda foghegyről az igazgatónak. Száz forintul Bájligeti nem lett volna igazgató, ha el nem fogadta volna. Meg vagyok róla győződve, hogy száz forintért magát Könyves Kálmánt is kihúzta volna. A fogadásnak hire ment az egész környéken. Lesz-e gyerek, vagy nem lesz gyerek, ez lett napi kérdéssé Váralján. Ez az általános érdeklődés eredményezte aztán, hogy á Könyves Kálmán előadására ugy megtelt az állás, hogy csak azért nem nyomták ki a falait, mert nem voltak falai. Fuchs ur a nézőtér jobb, Blau a baloldalán foglaltak helyet, ők voltak központjai az érdeklődésnek. A darab sem keltett már érdeket, mindenki azt firtatta, lesz-e hát gyerek ? Kóbi úr diadalmasan nézte Fuchs urat, a ki biztosan érezvén magát, nyugodtan várta a gyereket. A gyerek pedig csak nem akart előkerülni. Vége volt az első, a második felvonásnak, lement a függöny harmadszor is, gyerekről szó sem volt. Fuchs ur kezdte magát rosszul érezni, de azért még bízott