Esztergom és Vidéke, 1894
1894-04-12 / 29.szám
ESZTERGOM es ram VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és Vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre Fél évre . Negyed évre Egy hónapra ; Egyes szám ára 6 frt 1 ., — kr. — n 50 „ 50 „ Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos magánhirdetések, nyiitterek, előfizetési pénzek reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). 32. telefonszám. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., 800-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt ao kr. 5—10-szeri hirdetésnél 10 0 [ 0 , «—20-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (26-szor) és egy fétévnéli (52-szer) ao 0 j 0 , egész évinél (104-szer) 25 * | Q engedmény. Nyilttér sora 20 kr. Ezredéves kiállítás. Budapest, ápril 10. Az 1896-iki ezredéves kiállítás szervezési előmunkálatait lényegükben befejezték és most már a tuíajdonképeni kiállítási munkák időszaka kezdődik. Az országos bizottság és a csoportbizottságok megállapították a kiállítás mindegyik osztályának programmját és kereteit; — sok merész ujitó eszmét fogadtak el, nagyratörő czélokat tűztek ki. A kiállítás ügyeit intéző kormányférfiak nem riadtak vissza semmi költségtől, hogy úgy az egész kiállítási terület, mint az egyes kiállítási épületek méltó színhelyei legyenek az országos évezredi versenynek, a megvalósítandó nagy eszméknek. A tavaszi idő beálltával száz-meg száz munkás kéz jön mozgásba, hogy a városligetet átalakítsák az ezredéves kiállítás színhelyévé, a hol azután föl lehet épiteni a csarnokokat, a melyek a nemzeti munka remekeit befogadják majd. Végül a kiállítási igazgatóság szétküldte már a bejelentési ivek tízezreit és minden városban, minden megyében működnek már a közegek, a kik az egyes kiállítóknak megadják a szükséges útbaigazításokat. Most a nemzet munkásain a sor hogy a kijelölt, kitűzött kereteket betöltsék tehetségük és szorgalmuk Az Esztergom és Vidéke tárczája. Kis könyvemhez. Eredj kis könyvem a világba. Ti szerelmes, bohó dalok ! Hirdessétek, hogy boldogságom Elértem és czélnál vagyok. Miket ezután fogok irni Azok más kötetbe valók. Ott már a rythmus pontosabb lesz S a hangulat vigasztalóbb Kritikusok jobbnak találják, De nem lesz bennök más soha: Az ifjúságnak üdesége A szűziesség himpora. Brády Albert. Hadúr halála. — Költemény prózában. — I. A szürkület aczélszine borongott a lomniczi csúcs felett. A hegyormok körül felhők kavarogtak s a legmagasabb szirten haragos arczczal ült a menydörgő Hadúr. A tündérek félve bújtak el források ölébe, kövér moha közé. A pajkos manók is komoran gunnyasztottak egy furcsa felhödarabon. Élőbb emberi kopoeredményeivel, hogy bejelentsék az ész és kéz remekeit, melyek bemutatásával tanúsítani fogják, hogy ezer év multával a műveltség milyen magas fokára emelkedett e nemzet ; az őstermelés, az ipar, a kulturális haladás minő alkotásai és vívmányai biztosítják a magyar államnak a második 'évezredet. A legutóbbi hetek eseményei elterelték ugyan az ország figyelmét az 1896-iki ezredéves kiállítástól. De ez az idő sem veszett kárba. A nemzeti lelkesedés hatalmas megnyilvánulása fölkeltette az egész müveit világ érdeklődését és a nemzet minden fia most még inkább meg fogja ragadni az alkalmat, a mi 1896-ban kínálkozni fog arra, hogy a világgal megismertessük a most megnyilatkozott erkölcsi erőnek szellemi és anyagi hatalmi eszközeit is. Az időpont most a legkedvezőbb. Most, mikor az egész magyar nemzet annyira egynek érezte magát, most gondoljon mindegyikünk arra, hogy a mülenium ünnepén mivel fog a maga részéről hozzájárulni ahhoz, miszerint a nemzeti próbatétel á nagyszabású kerethez, a kitűzött czélhoz, az évezredenkint csak egyszer ismétlődő alkalomhoz méltó legyen. És már most szükséges, hogy mindegyik kiállító jelentkezzék; mert igy egyrészt a kiállítóknak kellő idejük marad, hogy a kerületi bizottságokétól útbaigazítást kérjenek és a bejelentett tárgyak kivitelére megfelelő gondot fordítsanak, másrészt pedig a rendezéssel megbizott közegek gondoskodhatnak arról, hogy az idejekorán bejelentett kiállítást tárgyak kellőleg érvényesüljenek és a nemzeti munka millió és millió remeke harmonikusan rendezett, minden részletében gondosan egybeillesztett egészet képezzen. Itt-ott rebesgetnek kósza híreket a kiállítás esetleges elodázásáról. A leghatározottabban állithatjuk, hogy ezeknek a mendemondáknak semmi alapjuk sincs. Kiállítás-technikai szempontból semmi ok sincs az elodázásra, mert az egyes egyedül csak a kiadások növelését eredményezné. Egyesek bizonyos nagyszabású közmunkák befejeztétől akarnák függővé tenni a kiállítás megtartásának idejét. Ez képtelen kívánság; mert a hatalmasan haladó Magyarországban most már mindig fognak nagy közmunkák folyni; de a magyar állam megalkotásának ezredik évfordulója úgy a mint a köztudalom azt megállapította : olyan mozzanat, a melyhez képest még a legnagyobb szabású közmunka is elenyészik. Tehát itt az ideje, hogy a nemzeti munka összes képviselői az alkalmat, a hol a hazafias felbuzdulást évezredre szóló alkotásban megtestesíthetik, siessenek megragadni és az 1896-iki milleniumi kiállításon bemutatandó remekeiket, az illetékes közegeknél bejelenteni tovább ne késsenek. nyához hasonlított az a felhő, aztán szétfoszlott s olyan lett, mint két egymásra dobott lábszárcsont, azután meg lett belőle: kereszt. A Hadúr balján valamivel lejebb guggolt a rötszakálú Ármány, oldalt a szakadékban boszorkányhad pihent. Csendes a magyar Olympus, mint zivatar előtt az erdő. Egyszerre megnyílik a felhöpadló és sisakos, páncélos vitéz lép a komor isten elé. A vitéz nyomában csuklyás barát lépked, félénken tekint körül, alig bírják lábai a reszketéstöl. — Hadúr isten — szólt a vitéz — betölt a sorsom lent a földön, meghaltam. Itt vagyok előtted. Ez a barát itt szolgám, karddal Öltem meg, hogy velem jöjjön a másvilágra. — Nem jól van az, vitéz. Ennek nem volt fegyvere. Megint beállott a csend. Az alacsony Tátra felöl meny dörgés közeledik. Villámlás, égzengés közt nehéz fe3hö repül, elöl magas felhő párkányán kardját villogtatva Csaba királyfi, nyomában hun s magyar daliák. Karjuk villanása villám, mozdulásuk ég zengése, haragjuk az ellenség veszte. A néma lég besötétül. Nincsen az égen csak egy fényes csillag, az is mintha a föld felé közeledne. Száll az égen fényes ívben, lehull izzó ragyogássá!, akar csak az emberi sziv, hogyha felgyújtják a vágyak, Hulló csillag oda hullott az istenek sátorához, hulló csillagon egy angyal, fehér, fényes, szőke. Elhalványul az istenek arcza, reszketve néznek reá a hősök. — Mit akarsz itt ? — kiáltá Hadúr és rettenetes szavaira megdördült a felhők széles boltozata, bömbölve hullottak alá a gránit-sziklák, tajtékosan rombolva bukott a völgybe a tarpataki vízesés megakadt árja. Az angyal fölemelte jobb kezét és megszakadt a hangok és elemek vad háborúja. Az angyal letette jobb kezét a barát vállára: — Ezt akarom. Ez nem a tietek. Ott a csillagos magasság fölött vár reá a Láthatatlan. Ármány keserű mosolygással tekint tett a Hadúrra. Senki sem felelt. Mintha megkövültek volna. És az angyal elrepült a barát lelkével a csillagos magasság fölé, ahol már vár rájuk a láthatatlan, Beállt az éj már, mikor egy nehéz sóhajtás tört elő az öreg isten kebléből. Aztán felkelt és kezébe kapta rettenetes buzogányát: — Ezt a földet én szereztem, enyém a nép, aki lakja. Ki meri elvenni tőlem? Ti az enyémek vagytok itt köröttem. Utánam. Jó kardunkat nem győzte még Memorandum az Esztergom szab. kir. városi ujonan építendő közkórház ügyében. (Folyt, és vége.) De egy új és jó kórházban nem 76, hanem 200 kr. a rendes napi ápolási dij, a mi pedig évente 20,000 frt nyers bevételnek felel meg. Ha most az ápolási költségeket még valamivel nagyobbnak is számítjuk a jelenleginél, mondjuk 13,000 frtnak, akkor évi tiszta jövedelemnek 7,000 frt, ennek ismét 5°/o" ot sz *~ mitva 140000 frt tőke felelne meg. Ily tökéből épített kórház tehát a lehető legrosszabb viszonyok között is kifizető üzlet a városnak. 6.) Megbírja-e a város jelen pénzügyi viszonyai között a szükséges költséget ? E kérdést az elmondottak után fel sem szabadna vetni, mert okvetlen magát kifizető intézményre mindenkinek van pénze. De hát a félmilliós kaszárnyára is volt pénze. Sőt az ebbe kerülő 1000 ember betegeinek szép és nagy emeletes kórház is jutott I Hát Esztergom saját fiainak, véreinek jólétét • kevesebbre becsüli, mint a 3 évig itt szolgáló idegen vidékek katona fiaiét? Hát nem inkább kell egy 16,000 felnőtt gyermek és aggból álló társadalomnak jó kórház, mint ellenség. Foglaljuk vissza ezt a földet megint, S leszállottak nehéz ködben a Poprád völgyére. Elmentek a Hernád völgyén szőke Tiszáig, szőke Tiszától öreg Dunáig, át a Dunán arra felé, ahol lakik a magyar fejedelem. II. Lenn a földön akkortájban Géza fejedelem országolt, ez a békés fejedelem, akiről azt irják a krónikák, hogy elég gazdag volt arra, hogy két Istent szolgáljon : azt a régit, a ki Ázsiából ide hozta nejét, még azt az ujat, akit német papok terjesztettek. Fehérvártól nem messzire, erdő mélyén pihent meg a csapat. Egy-két manó bekullogott a városba, hogy megtudja, mi újság. A többi had nyugalomra tért, el is aludt, csak Hadúr nem tudott pihenni. Fárasztó a pihenése, nem jön álom sehogy a szemére. Nehéz éjjel volt már. Megérinti valaki az isten vállát. Magas, szikár férfi állt előtte. — Kelj föl. Feláll, A férfi szelíd zenéjű hangon mondja. — Jer velem. Szótlan indultak el Fehérvár felé. Megint a férfi szól : — Tudom mit akartok. Karddal akarjátok kiirtani az uj hitet. Hasztalan, a ki kardot von, karddal vész el,
