Esztergom és Vidéke, 1894

1894-04-12 / 29.szám

íooo tagbaszakadt, jól táplált katonának ? Nem látjuk-e be még most sem azt, hogy ha a város lakosainak születési és halálozási aránya, miként már évek óta, 5—10 lélek szaporodást mutat csak fel évente, hogy igy a pusztulás felé megyünk? Nem látjuk-e be, hogy egy jó hórház mennyire javítani volna képes difteritisz, sarlach, kanyaró, tífusz stb. betegség által tizedelt lakos4 ságunk egészségi viszonyait? Ugy-e bár, — igen! De hát mennyibe is kerülne egy jó kórház? A gazdag angolok nem is nevezik kórháznak az olyat, a mely annyiszor 800 frtba nem kerül, mint a hány ágyat tesznek bele. Budapest új kórházánál már csak 600 frt volt a hasonló költség ágyanként. De Esztergom sem nem angol város, de még csak Budapest sem, s igy csak 500 frtot számítsunk ágyanként, s igy látjuk, hogy 40,000 írtból már felépítünk egy egyszerű de jó és mindennek megfelelő kórházat 80 betegre. Ezt a pénzt akkor is meg kellene bírnia Esztergomnak, ha soha egy krajezár hasznot sem látna belőle. Hát még, ha oly jövedelmet hajt az, mit fönnebb kétséget kizárólag bebizonyítottam! A felelet tehát: Igen. 7.) Van e mód arra, hogy a város direkt megterheltetése nélkül új kórház építtessék ? ezt a kérdést csak azok kedvéért tárgyalom, — a kik az elmondottak után is féltik a város pénzét, azaz félnek az adótól. Hát van erre is mód 1 Most a kaszárnyára akadtak vállalkozók, a kik azt a városnak felépítve, bizonyos évek múlva tulajdonává tették volna, hogyne találkoznék olyan, az előbbire szükséges költség alig l

/

i0-ed részébe kerülő kórház felépítésére és berendezésére ? — hiszen ennek jövedelme nincsen politikai fordulatoknak alávetve, mert beteg mindig lesz, a mig csak a világ áll. De biztos értesülésem van a felöl, hogy ezt a kérdést egy a jelen kórház intézői közül már meg is oldotta, sorsjátékra alapított tökeszerzés alakjában, melyre nem csak a legfelsőbb helyen van immár előre is megadva az engedelem és helyeselés, hanem azon kellemes tulajdonsággal is dicsekszik e terv, hogy a ki nem akar benne részt venni, az az okosabbnak hagyja a tért és visszavonulhat úgy, hogy még adóját sem emelik fel! A régi — azaz mostani kórház ne okozzon senkinek fejtörést. Hisz annyi a szegénye városunknak már mai nap is, hogy a szegényalap bizonyára örömest átveheti azt. De ezenkívül, ha ezt nem akarnák, fel lehet azt még számtalan módon jövedelmezően is használni: mint j azt az olvasó maga legjobban tudhatja ! 8) Következés. 1) Esztergomnak uj kórház kell! 2) Ezt nem lehet a renovált és bővített régiből csinálni, — de nem is szabad, mert Így nem hozná meg a kellő hasznot. 3) Csakis uj kórházat építhetünk, még pedig eddigelé be nem épített és alkalmas helyen. Ezt azután, teljesen fel kell szerelni azzal, a mi ott szükséges. 4) A város megbírja a költséget, — de ha direkt azt magára vállalni nem akarja, fogadja el a fönnebbi terveket, vagy más ahhoz hasonlót. Dr. Rigler Gusztáv. CSARNOK. — Idegen férfiú, megölitek ezt a népet, ha kardját elveszitek. — Nincsen ott ellenség, a hol meghonosul a szeretet. A ki az uj vallásban hiszen, ha meghal is él. — A szeretet . . . — Nézz oda. És a csillagtalan, setét égboltozat ketté nyilt. Angyalok éneke zengett az éjszakában. Az angyalok között egy megdicsőült női alak. — Ki az ott? — A mig néped őshite minden vonását el nem veti országod védő asszonya. A lovagias gondolkodás előtt istenitett ideál. Elvész a pusztító kard, de megmarad a bátor lelkesedés. És elejti kardját a bátor Hadverő és a férfi ölébe hull. — A fény megöl ... Ki vagy idegen? Látod-e a jövőt? Nem felejt-e el népem ? Nem lesz-e satnya, megvetett ? — Lengjen fölötte szellemed. — Ki vagy? — Én vagyok, aki eljöttem, hogy életemet adjam e világ bűneiért. .... És zokogva sírtak a patakok, fák, virágok tündérei. Hadúr nem volt többé. Hamvas József. Ilus. (Rajz.) A kávéház füstös, nehéz légkörében ismerkedtem meg vele, a mint ott ült a tükrökkel köritett kis asztalka mögött. Az utczán valami nyilvános ünnepélyen találkoztunk, a tánezterem sima parkettjén. Kitűnően tánczolt. A keringő dallamos ütemeinél odaborult mélyen a szivemre, mintha a vér lázas keringését, sebes dobogását akarta volna hallgatni. Halovány, gyermekes vonásait gyönge pir lengte át s nézte mereven a keblemre tűzött rózsát, melynek szirmait leperzselte a báli éj forrósága. És én is néztem — őt . . . Piczike, pihegő ajkait, melyeken meglátszott az epedő mámor, sóvárgó vágy s melyek annyi üdvöt, annyi gyönyört kínáltak szomjas lelkemnek. — Ilus! szóltam hozzá susogó ajakkal. — Jöjjön, hagyjuk itt ezt a lármát. A mi szerelmünknek jobb lesz a magány, valami elhagyatott, madárdalos berek! Nagy könytelt szemeit boldogan emelte reám s igyekezett kivonni a terem mámoros légköréből. — Menjünk I S kifordultunk az ajtón, vissza se tekintve többé. fénye mellett hazamentünk, úgy tetszett előttem, hogy hidegebb a csókja s ölelése — És reggel? Üres volt a madárdalos fészek, Ilus elröpült, hogy ne is lássam soha. * Multak az évek. Kezdettem vallásos ember lenni s szorgalmasan látogattam a templomokat. A szerelem helyét elfoglalta a hit. Egy izben, mikor a templom lépcsőzetén térdeplő koldusnőknek a szokásos alamizsnát osztogattam, égető könnycsepp hullott a kezemre. Megérezte a lelkem, a szivem is ezt a könnyet s fölpillantottam . . . Előttem térdelt Ilus, egy rom a régi jó időkből. Bibó Lajos. Gondolatok. Ott lakott egész nap az ölemben, hogy kezdtem unni az ölelését. Lázas, mámoros boldogságában, mint egy vampir, szivta a lelkem és a vérem. Csak egyszer szomorodott el nagyon, mikor hirét vette, hogy valamelyik padlásszobában egy szegény, nyomorult öreg asszony haldoklik. Meglátogattuk. Ilus odaszaladt a vonagló koldusnőhöz s összecsókolta a szederjes vonásokat. — Szegény anyám! . . . A haldokló szigorú tekintetét reám emelte s kimondotta a nehéz fájó kérdést. — A szeretőd? — Nem, nem, a férjem, válaszolta Ilus s lecsókolta a szegény asszony fáradt szempilláit. Azután ismét reám borult s rimánkodott, hogy ne haragudjam azért az ártatlan hazugságért. A halottas szobából kitámolyogtunk. * A fészekrakás boldogtalanságát megunta ö is, én is. Vágytunk a zajba, idegenek közé, megelégeltük a szeretkezést s valami új, szokatlan inger után néztünk. Egy napsugarai alkonyaton lent voltunk a kertben s hallgattuk a czigányt. Csak úgy repkedtek a szilaj hangok a barna fiúk kezei alól, hogy Ilus le sem tudta emelni a tekintetét a halvány prímásról. A könnyei is hultak. Mikor aztán késő éjfélen, csillagok Végzet az az általános elnevezés, melyet minden szenvedélyeinknek, minden botlásainknak, minden emberi tévedéseinknek adunk a bűnhődés órájában. Dumas. * Ha sárral dobálnak meg, ne dobd vissza; le kellene hajolnod és kétszer szennyeznéd be magad. Eötvös. * Minél inkább érintkeznek a nemzetek, annál jobban megismerik egymást, s annál kevésbbé háborúznak. Bradlaugh. * A politika színjátéka legtöbbször tiszteletreméltó bukásokból és szégyenletes diadalokból áll. Commettant. . * Az insultus olyan mint az isten; minden ember egyenlő előtte. Nincs nagy insultáló, sem kicsiny msultált, Clair de Tillier. HÍREK. Esztergom, április 11. — A herczegprimás hétfőn a déli gyorsvonattal titkára Dr. Kohl Medárd kíséretében hosszabb tartózkodásra városunkból a fővárosba utazott. A bíboros főpap kitűnő egészségnek örvend és jelenleg Budapesten azon az elnöki megnyitó beszéden dolgozik, melyet a szent István-társulatnak a jövő héten tartandó nagygyűlésén fog elmondani. A prímás a székes fővárosban marad a királyi udvarnak egész ottídőzése alatt és csak május hó végén keresi fel évek óta megszokott nyaraló-helyét, Balaton-Füredet. — A váczi püspök adománya. Schuszt e r Konstantin váczi püspök a kassai dom építési költségeire tizenötezer forintot adományozott. Schuszter Konstantin, mielőtt a váczi püspöki széket elfoglalta volna, kassai püspök volt, s adományával volt püspöki székvárosa iránt való rokonszenvét akarta kifejezésre juttatni. — Esztergomváros képviselő testülete e hó 13-án, pénteken d. e. 9 órakor rendes közgyűlést tart. — Or. Homarm Ottó kir. tanácsos, Budapesti-vidéki tankerületi főigazgató a helybeli benczés főgimnázium és városi alreáliskola látogatására vasárnap délben Esztergomba érkezett. Tüzetesen megszemlélte mindkét intézetet, ellátogatott a szaktanárok előadásaira, maga megvizsgált egypár tanulót, s már eddig is mindkét intézet anyagi és szellemi elöhaladásáról elismerőleg nyilatkozott. A főigazgató, ki itt időzése alatt a benedekrendiek vendége, holnap, vagy holnapután távozik városunkból. — A primás budapesti palotája. Hír szerint a herczegprimás pesti lakának ügye végleg el van döntve. A herczegprimás akként döntött, hogy a régi palotánál marad. Először a bástyára néző részt építik föl, a hol egyúttal a nagy fogadóterem is lesz, s ha ezzel elkészülj nek, alakítják át a mostani lakosztályokat, Az összes szobákat s termeket egy méterrel emeÜK föl, de a munkálatokat csak akkor kezdik meg, ha a pozsonyi palota elaőásának ügye befejezést nyer. — A szenttamási iskolaszék javára rendezendő hangverseny sok akadállyal küzd. Már egyszer a Kossuth-gyász miatt elhalasztották, most pedig arról értesít a rendezőség, hogy Zichy Géza grófnő elhunyta folytán jPall-avicini őrgrófnő a hangversenyen nem énekelhet és így a hangverseny bizonytalan időre elhalasztatik. 1 — Hagyatok a nemzeti múzeumnak. Mayer István püspök két értékes képet hagyott a nemzeti múzeum képtárának. Az egyik tájkép Molnár Józseftől, mely a lomnici csúcsot ábrázolja, a másik egy régi olasz kép a bolognai iskolából, mely Cleopatrát ábrázolja. Az előbbit a múzeum képtárában helyezték el, az utóbbit azonban, mint régi mestermunkát, az országos képtárnak adta át a múzeum. — Hymen. Grünsberger Benő jánosházai borkereskedő eljegyezte Hirschhorn Bernát leányát, Linát, Esztergomban. — Walter Irma úrhölgyet, özv. Walter Ernöné, káptalani erdész özvegyének leányát e hó 27-én vezeti oltárhoz Walter János állami gépgyár-vezető Cséven. — Műkedvelői előadás. Az esztergomi polgári olvasókör vasárnap műkedvelői előadást tartott és evvel folytatta immár jó hírnévnek örvendő előadásainak sorozatát. Most szinrekerült Szigeti Imre 3 szakaszos népszínműve „A vén bakancsos és fia a huszár" nagyszámú közönség előtt. Különösen jeleskedtek a női szerepekben Vörös Terka k. a. mint Ilon, Bartalos Vinczéné mint Lidi. A férfi szereplök közül kiváltak Rothnagel László (Veres, csapláros), Finke József (Friczi), Tátus János (Sugár Mihály),* Szóda István (Laczi), Patkóczy Ferencz Ör. (öreg paraszt). — Dobó Sándor színtársulata ma, szerdán kezdte meg előadásait az időjárás kedvező volta miatt a nyári színkörben és nem mint előbb hirdették, a Fürdővendéglő nagytermében. Szinre került a Madarász, Zeller 3 felvonásos operettje. Holnap, csütörtökön második előadásul megy Karczag Vilmos színmüve a f

„Lemondás." Előkészületen vannak: Allatszeliditönő, Montgodin úr felesége, A lengyel zsidó, Raphael, A cziterás, Tót legény Amerikában stb. — Katonák és rendőrök. Az esztergomi rendőrség a komáromi ügyészségnél több, Esztergomban állomásozó közös hadseregbeli tiszt ellen, hatóság elleni erőszak vétsége miatt vádat emelt. A rendőrség ugyanis, egy párbajt megakadályozandó, be akart hatolni a tiszti kaszinóba. De a tisztek útjukat állották, több közembert az ajtóba állítván. •— Gyászhír. Özv. Sarlay Edéné, Sarlay volt esztergomi rendőrkapitány özvegye halt meg e hó 7-én. Az elhunytat 9-én tették örök nyugalomra. A temetésen a városi tisztikar, élén Dr. Helc Antal polgármesterrel, testületileg vett részt. A gyászba borult rokonság ezt a gyászjelentést adta ki: Özvegy L ő r i n c z y Pálné szül. Molnár Anna nagynéne, Molnár István és Molnár Teréz, férj. Niedermann Józsefné mint testvérek, saját és az összes rokonság nevében fájdalommal jelentik, hogy özv. Sarlay Edéné szül. Molnár Anna élete 47-ik évében hosszas szenvedés után f. hó 7-én d. u. 2 órakor elhunyt. A boldogultnak hült tetemei f. hó 9-én d. u. 3 órakor fognak beszenteltetni s a kir. városi sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szt. mise-áldozat pedig f. hó ío-én d. e. 10 órakor fog a plébánia templomban az Urnák bemutattatni. Áldás és béke lengjen porai felett! — Olvasóinkhoz. A lapunk felelős szerkesztője és Sinka Ferencz Pál közt vívott ismeretes párbaj következményekép az Esztergom városi tanügyi bizottság felszólította mindkét felet — mint akik a helybeli reáliskolánál tanári állást foglalnak el — hogy írásban nyilatkozzanak, vájjon tanári, vagy szerkesztői állásukat óhajtják-e a jövőben megtartani. Sinka Ferencz Pál erre feleletül lapját az „Esztergomi Hirlap

u-ot másfél évi fennállás után megszüntette, Nógrádi Jenő pedig h. tanári állásáról mondott le. Ezt a tisztán magán és nem közérdekű ügyet azért említjük e helyen, mivel több oldalról kérdést intéztek hozzánk olvasóink, hogy az E. és V. szerkesztésében milyen változás fog történni. Ezennel kinyilatkoztatjuk tehát, hogy lapunk felelős szerkesztője ezentúl is Nógrádi Jenő marad, és az E. és. V. a kiadásban és szerkes?tésben minden változás nélkül