Esztergom és Vidéke, 1894
1894-04-01 / 26.szám
ESZTERGOM es mm Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és Vasárnap. Előfizetési in Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 „ — „ Negyed évre . . . . . . 1 „ 50 „ Egy hónapra _ „ 50 „ Egyes szám ára . . . . , ~ „ 7 )( VÁROSI ÉS HEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). 32. telefonszám, "•ö Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 f kr., 300-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. \ Magánhirdetések négyzet centimétere l kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. ^ Hirdetésminimum bélyegdijjal .együtt t frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél f 10 0 | 0 , tr—20-szgrinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (26-szor) és egy félévnéli ^ (52-szer) 20° \ 0 , egész évinél (104-szer) 25 °j 0 engedmény. Nyilttér sora 20 kr. Temetés napján. A magyar nemzet elérkezett az ő Kálváriájának végállomására. A hazahozott Kossuth Lajost, nemzeti büszkeségünket és dicsőségünket, és nemzeti halványunkat egyúttal átadjuk az anyaföldnek. Kossuth Lajos úgy ment el hazájától, hogy a közönyös világot a magyarság szent jogai felől tájékoztatja, rokonszenvét és részvétét felkölti, s ha egy titáni agitáczió még sikerre vezethet: visszaszerzi a magyarnak, a mi elveszettnek látszott. És hogy jött meg ? Csöndesen és halva... De még igy is minő mélységes nagy hatalma van. Nem volt a Pó mentén, az Alpesek alján egy pályaőr, kinek a Kossuth drága hamvait hozó fekete drapériával bevont gyászos vonat előre törtetése közben ne hullott volna ki könnye; az a dübörgő éjszakai vonat, az ő vörös tűzfényű szemeivel egy nemzet, a világ fájó zokogását el nem fojthatta. Kossuth Lajos ma adatik át az édes hazai földnek. Az érzelmek galván-folyama rezegtet meg, a nemzeti fájdalom eljutott oda, midőn valósággal profanizáczió lenne a vigasztalás. Lelkünk nem fogadja el a vigasztalás hangját, mint ahogy az impregnált fa nem gyullad lángra. A hit szolgája vigasztaljon meg Istennel, a ki ránk mérte a nemzeti csapást ; az emlékezések orvosa, a vén idő ám hegeszsze be a nemzeti csapás momentán fájdalmát; a mi egyébként edzett hírlapírói tollúnk a vigasztaló szavakra nem reagál. Kossuth temetése napján kétszeresen érezzük, hogy egy nemzet történetében fekete vasárnap lesz Örökké, 1894 április elseje, Kossuth Lajosnak, a világcsodált nemzeti hősnek elhantolása napja. A tállyai kis templom keresztelő medenczéjétől a vasúti őr piros zászlajáig miiyen tengere az időknek az eseményekn ek .. .. ? Az időnek, mely méhében azokat az eseményeket hordta, a melyeknek a hazatérő halott intézője volt. Az eseményeknek, melyek az időt vajúdni és szülni késztették. Micsoda mérték lenne.az, melyekkel ezeket az eseményeket megmérni lehetne ? Lehetne-e mérni a mérhetetlent ? Valóban, a történelem mértékét alkalmazni csak madártávlatból lehet s mi szállni nem tudunk. Az a nagy férfiú, ki átlag az emberi kor végső határánál fejezte be életét, szivünkhöz, érzelmeinkhez sokkal közelebb van, mintsem a történelmi alak szoborAz Esztergom és Vidéke tárczája. Kossuth ravatala fölött. Haragos villám az égből Sohse sújtott oly keményen, Mint a mely most átnyilallott A ma gyar nemzet szivében ... Összerendült rá az ország, S átfutotta, mint tüzes láng, Az az egy szó, az a nagy szó : Meghalt, meghalt Kossuth apánk. Nem egy ember, egy világ volt Benne a mely összeomlott ; Hogyne szaggatnák szivünket Honfi bánat, honfi gondok ? Mi világunk égö napja Volt a szellem, mely elszállott. A nap elhunyt.. bús sötéség Fedi be most a világot. Hogy ki volt Ő ? ki felel rá ! istenségnek égi titka! Alvó népet újra keltő, Lángra gyújtó szellem-szikra. Égö lelke fölemelte, Mit elaludt három század S a szabadság szent nevében Nemzetének új hazát ad ! S a hazának mit adott ? egy Újra éledt élő népet! Szolga szellem, rút hízelgés, Koszorúját téped, téped. Hogy mi volt S ? megfelel rá Árva népe, mely siratja . .. Nem király, nem bíboros fő Millióknak édes atyja! . . . Kossuth apánk l éde.s apánk í Fénylő csillag fenn az égen, Nézz le reánk a magasból, Kiket itt hagyál az éjben ! Szellemednek egy sugara Fényözönné válik, s tőle A szabadság égő napja Felsüt a Kárpát-tetőre. És te népem, árva népem A nagy eszmét el' ne hagyjad Melynek hőse, őre- volt ő Mig fel nem derült a nagy nap, — Nem virrad bús éjszakánkra Soha hajnal hasadása ... Hogy imádott hona fényét, Lelke ott fönn tójra lássa. Illyés Bálint. Ima Kossuth Lajosért.-) Világok teremtője, egyedül bölcs: hatalmas mennyei Felség 3 A legszentebb s legmélyebb meghatót tsá;ggal vágyakoztunk Sionod e kis olt?' t ra .körül összeseszerű arányai kibontakozhatnának lelki szemeink előtt. De érezzük, hogy ez arányok nagyok, de érzi a nemzet, hogy ha Kossuth porhüvelye a haza fölszentelt földjében pihenésre nem találhat vala, e nélkül a nemzet csonka lett volna, mert meg van irva: „A nagy világon e kivül, nincsen számodra hely!" A nemzeti gyász e végső legszomorúbb napján ha van valami, a mi a nemzet sajgó sebére gyógyirt adhatna : csak az lehet, hogy őt itthon temetjük el. De van egy szégyenletes szomorú jelenség is. Hogy az ármádiának fátyollal bevont dobjait pörögni nem halljuk, ellenkezőleg hiúz szemével figyel a módra, nem akar-e az okvetetlenkedni; valamint szégyenletes és szomorú jelenség az is, hogy nem minden felekezet templomában szólnak a gyászharangok. Fülem sóvárogva tapad a földhöz és keletről-északról idegen hangok ütik meg füleimet. Kossuth Lajos meghalt, el is temettük, de a honalkotás befejezésre vár. Imádkozzunk és dolgozzunk! A te drága poraidhoz pedig szent zarándok-út lesz a magyarnak örökkön-örökké, a hol megtanulja, mint kell a hazát szeretni. *) Nagy hazánkfia 1 elkíüdvet'Tt 1894 márczius 30-án az ev. ref. templomban tartót.tgyászistentiszteleten mondta: Gartsik Nagy Sa Hay István ev, ref. lelkész. regleni, hogy eggyé olvadt hazafiúi érzettel áldozzunk tenéked, nemzetünk atyjává tett, örök nevü Kossuth Lajosunkért gyászunkban e mai napon, midőn a száműzetés babyloni vizeiből megváltott élettelen testét, már bús hazánk szivébe hozottul tudhatjuk. Oh készítsd el nemzetünk millióval együtt vérző szivünket is e gyász elhordozására és ihlesd meg ajakinkat e lesújtó gyász méltó nyilvánithatására, midőn a halálnak győzhetetlen fejedelme : az úr Jézus Krisztus nevében hozzád kiáltunk siralmas mélységünkből eképpen: Uram! te vagy a népeknek és nemzeteknek kormányzója, minden életnek és bölcsességnek kútfeje. Te adsz a népeknek és nemzeteknek időről-időre nagy férfiakat, kik milliók örömét, fájdalmát ^átérezve, azok jólétéért, mivelődéséért és szabadságáért lelkesednek, s mint megannyi Mózesek, vezérlik a népeket, a szolgaságból a szabadság szent országa felé. Uram I a kinek most temetéséhez készülünk, egyetlen volt azon nagy férfiak között is, kiket nemzetünk, hazánk boldogitására adott szent Felséged. A te néped jólétének munkása, az egyenlőség, szabadság és testvériség az igazságon j* alapult törvény és jog, bölcs és elszánt bajnoka volt ö, ki fáradhatlanul küzdött nemzete jólétéért s boldogságáért még a hosszú számkivetés távol idegen földéről is. És mig hazája földén mint tetterős férfi élt, midőn hazánk egén sötét felhők 1 tornyosultak, mint a hullámok által háKossuth gyászistentisztelet. Esztergom, márczius 31. Az esztergomi hazafias polgárság és ifjúság húsvét vasárnapján délután a „Fürdő tf-vendéglő nagytermében gyűlést tartott, ahol megbeszélendő volt a módozatokat, hogyan adjon kifejezést Kossuth Lajos nagy hazánkfia iránt érzett kegyeletének. A Fürdő nagyterme zsúfolásig megtelt közönséggel, kik mindjárt a gyűlés kezdetén lapunk szerkesztőjét Nógrádi Jenőt elnöknek választották. Elnök a jegyzői teendők végzésére A 1 d o r i Viktor joghallgatót, pénztárosul pedig E isler Arnold orvostanhallgatót kérte fel. A közel másfél óráig tartott tanácskozás eredménye volt, hogy kimondta a gyűlés, hogy Magyarország volt kormányzója tiszteletére kegyeletes gyász ünnepélyt fog rendezni pénteken, márczius 30-án, oly módon, hogy részt vesz az ev. református templomban d. e. 9 órakor tartandó gyászistentiszteleten és utána a Széchenyi-téren ünnepélyt rendez. A további teendők vitelére a gyűlés egy ötven tagból álló rendező-bizottságot küldött ki. A rendező-bizottság szerdán d. u. ülésezett a „Magyar Király* emeleti termében ugyancsak N ó g r á d i Jenő elnöklete alatt. Megbízott a bizottság egy hat tagból álló küldöttséget, L no g v a gyászünnepélyre szónyatott és üldözött hajósnak az iránytű, úgy mutatta ö bölcsességével, mit tegyen a nemzet, mint őrizze meg jogait s jobb jövő reményét. Az 1894-ik évi tavaszkezdetnek napja gyászbetükkel lesz nemzeti történetünk könyvébe beirva. Nincs többé a hazának örök dicső férfia, elesett a nép fejének koronája, a nemzetnek bölcs vezére, jogainak és szabadságának a távolban is örállója: a száműzött Kossuth Lajos. Ki prófétai belátással és szent hevülettel óvta nemzetét a veszélyektől, messzelátó lélekkel nézve hozzánk, és figyelmeztetett a szirtekre és zátonyokra, melyek összetörik vagy elsülyesztik a hajót, pusztulás és nemzett megsemmisülés örvényébe sodorják a nemzetet, az örökre dicsők hazáját, melynek örökre élni és virulni kell vala. Egy viharzó tenger a mi életünk, óh Atyánk. Sokat hányatott hazánk a hajó rajta. E drága hajón ott van mind az, mi előttünk kedves, szent: multunknak fájó emlékei, jövönknek szivünk vérével megszentelt reményei, és a jelennek aggodalmai. Ott van a gyermeki tisztelet, a szülői gond; mindazoknak szeretete, kik előttünk drágák, kedvesek. S most lelki szemeink előtt egy messze földről hozott koporsó, benne egy örök nyugalomra méltó drága holttetem ... Szemünkben könny, szivünkben fájdalom, s ajkunkon e kérdés: mi lesz .... mi lesz ? 1 Mi lesz a hajóval; ki fogja kikötőbe
